Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Tudománytörténeti Szakosztálya június 27–30. között Nagykárolyban, a Károlyi-kastélyban rendezte az immáron XVII. Tudomány- és Technikatörténeti Konferenciáját (TTK). Társszerevezők voltak: Nagykároly Polgármesteri Hivatala és a „Gróf Károlyi” Kulturális Idegenforgalmat Népszerűsítő Alapítvány. E rendezvény idén is kiváló fórumot teremtett a matematika, a műszaki- és természettudományok, valamint az ipar történetével foglalkozó Kárpát-medencei kutatók és a szakmai érdeklődők számára.
Június 27-én délután, a regisztrációt követően Kása Zoltán: Bolyai János hosszú útja a világhírnévig című kiállítás megnyitójával kezdődött a nagykárolyi programunk. Másnap reggel hagyományápolással kezdtük a napot, ugyanis a TTK velejárója egy tanulmányi körutazás, ahol Wanek Ferenc geológus, tudománytörténész, a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) tiszteletbeli tagja révén az érintett helységekhez kötődő ipartörténeti, építészeti és műszaki- és természettudománnyal kapcsolatos nevezetességeket tekinthettük meg. Az idei Kirándulásvezető címet viselő kézirat szerzői Karácsonyi Károly, Kása Zoltán, Szilágyi Éva Andrea, Wanek Ferenc és Wilhelm Sándor voltak. Nagykárolyból busszal indulva, az első állomásunkon Mezőpetriben a sváb tájház gondnoka fogadott bennünket, majd Érmihályfalván Andrássy Ernő (1894-1968) orvos, ornitológus, régész nevét viselő néprajzi és történelmi múzeumba látogattunk, ezt követően körbesétáltuk az ifjúsági kulturális központtá alakított Gizella-malmot. Ottományban Szűcs György intézményigazgató révén az ottományi kultúra megismerése, a Komáromy-kastély és egy szenzációs, 133 méteres vizespince megtekintése volt a programunk. Székelyhídon Wilhelm Sándor nyugalmazott tanár révén szakavatott idegenvezetést kaptunk az Érmelléki Halászmúzeumban és a Stubenberg-kastély parkjában. Csokaly községben megkoszorúztuk Fényes Elek (1807–1876) földrajztudós, statisztikus szobrát, Margittán pedig Kása Zoltán hasznos ismeretekkel kiegészítve mutatta be a város nevezetességeit. Megtudtuk, hogy itt született: Réthy Károly (1935–) magyar geológus, természettudományi szakíró, Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész, egyetemi tanár, MTA-tagja, Horváth Imre (1906–1993) költő, Harag György (1925–1985) színházi rendező. Professzor úr elmondta: margittai Neumann János matematikus „zseni” édesapa, Neumann Miksa bankár a magyar üzleti élet egyik jelentős személyisége volt, komoly érdemeket szerzett a honi ipar fellendítésében, amiért I. Ferenc József nemesi rangra emelte, ebből az alkalomból a margittai előnevet adományozva neki és utódainak. A romantikus Miksa az akkor Magyar Királysághoz tartozó Margittát választotta a nemesi előnevében szereplő városként. Miksának egyedül abban merült ki a várossal való kapcsolata, hogy annak védőszentjét ugyanúgy Margitnak hívták, mint az ő feleségét. Neumann Miksa a családi címerben szereplő jelképként három margarétát választott, utalva ezzel is a három fiára.
Következő állomás Sződemeter volt. Kölcsey Ferenc, a Himnusz (Hymnus, a’Magyar nép zivataros századaiból) költője 1790. augusztus 8-án itt született. A református templom udvarában 1994 óta áll a költőóriás egész alakos bronz szobra, melyet Kő Pál (1941–2020) Kossuth-díjas szobrász készített. A templomba lépve a több értékes relikvia mellett Bikfalvi Zsolt „Face to Face” („Szemtől szembe”) című fotósorozatában gyönyörködhettünk. (Megjegyzés: másnap a Károlyi-kastély egyes termeiben a jelzett fotóművész, a „Gróf Károlyi” Kulturális Idegenforgalmat Népszerűsítő Alapítvány vezetője kalauzolt bennünket.) A szülőház közelében a magyar kormány és a Dunamelléki Egyházkerület támogatásával Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ jött létre, 2019-ben nyílt meg a múzeum és benne a „Hon felett fénysugarat vonni” címet viselő kiállítás, melynek anyagát a Petőfi Irodalmi Múzeum szakemberei állítottak össze. Az őrzött ereklyék között közelről láttuk a költő karosszékét is.
Ezt követően Érmindszentre érkeztünk. Ady Endre (1877–1919) születési helyén a „hétszilvafás” család 1907-ben épült udvarházában egy impozáns kiállítást is megtekinthettünk, megidézve a költőt és korabeli világát. A szülőház a kert végében áll, amely szintén látogatható. Az udvar közepén, a kertben található a költőóriás mellszobra.
Nagykárolyba visszaérve egyénileg ismerkedtünk a város nevezetességeivel. Másnap a Károlyi-kastély előadótermében Kása Zoltán és Oláh-Gál Róbert EMT-szervezők mellett Holló Csaba, az MMK Elnökség tagja is köszöntötte az érdeklődő szakembereket. Az előadások benyújtott anyagaiból (szakmai cikk és prezentáció) megszerkesztett konferenciakötet az Open Journal System platformon létrehozott EMT-oldalon található, melyet a Google Scholar is megjelenít, így mindenki számára szabadon elérhető a https://ojs.emt.ro/index.php/ttk címen.
Az előadások elhangzásuk sorrendjében a következők voltak:
MIHOLCSA Gyula: A Hold és meghódítása;
RUSZ Ottilia: A sepsiszentgyörgyi rendszeres meteorológiai mérések úttörői;
VALLASEK István: A fizikai Nobel-díjjal kitüntetett magyar tudósok munkássága;
OLÁH-GÁL Róbert, MOLNÁR Martina: Hogyan lett a politikai aritmetikából statisztika;
OLÁH-GÁL Róbert: Réthy Mórnak köszönhetően vált matematikai kutató központtá a Ferenc József Tudományegyetem;
BOTH Mária Gabriella: A ’földnek esmertetését tanító könyv 1781-ből Pántzél Pál nyomán;
WANEK Ferenc: Egy rétegtani egység, a pannóniai emelet értelmezésének viszontagságai;
VICZIÁN István, PATHY-NAGY Gábor: Pathy Nagy Sámuel, a jénai Ásványtani Társaság magyar titkára;
HEVESI Attila: Két rokon kőzet, a dácit- és a riolittufa változatai, és az ezeken, néhol ezekből élő népesség immár 1500 éves kapcsolatai a Bükkalján;
KÁSA Zoltán: Az ötven éve elhunyt Gergely Jenő matematikus hármas élete;
CSORBA F. László: Csontváry és a természettudományok;
KOVÁCS Lehel István: A Nemes Tihamér Nemzetközi Programozási Verseny erdélyi története;
PÁPAY László: Az ajkai barnakőszenek jellemzői és bányászatának veszélyei;
HOLLÓ Csaba: Miért éppen Eiffel;
FEJÉR László Jenő: A 130 évvel ezelőtt megalakult Ecsediláp-lecsapoló és Szamos bal parti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat első évtizedei;
KOMLÓSSY György: Bauxitföldtani kalandozások a világ körül;
SIPOS László József: 100 éve alakult a Budapesti Mérnöki Kamara – történeti előzmények, célok;
CHAPPON Miklós: „A legszebb épület épületgépészet nélkül csak BARLANG”;
GIMESI László: A távíró fejlődése Magyarországon az 1800-as években;
KARÁCSONYI Károly: Divéky Ferenc (1848-1869) élete és munkássága.
A konferenciát jó hangulatú díszvacsora zárta, mely teret adott a szabad beszélgetéseknek. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak 2025-ben a XVIII. Tudomány- és Technikatörténeti Konferenciára!
Sipos László József (MMK)