Hogyan működnek a mérnökirodák a vírus árnyékában?
Milyen kihívásokat jelent napról-napra a karantén,
lehetséges egyáltalán e rendkívüli körülmények közepette mérnökként dolgozni?
Felkért szerzőink gondolatai.
2020. március 15.
Madaras Botond
Kihívás. Leginkább ez motoszkál a fejemben. Néhány nappal, egy héttel ezelőtt még nem látszott, hogy milyen gyökeres változások elé nézünk. Jó, persze látható volt, hogy leáll a konferenciaturizmus, a rendezvények, de – nem mintha ez nem lenne elég baj – nem nagyon látszott más, ami a napi munkát derékba (kerékbe?) törné. A hét közepétől egyre több helyen hallottam: home office, új munkarend. Piaci cégek – és nem kormányzati utasításra! – kezdenek átállni, védve az alkalmazottakat, védve a céget. Mindezt megfejeli az oktatás teljes átalakítása. Itt már ordítóan előtűnnek a napi nehézségek is, meg kell oldani, hogy a gyereket nevelő kollégák miként és mikor tudnak dolgozni! Van-e élet az irodán kívül?
Közben megérkeztek az első telefonok az iskolákból, tanároktól. Mink van otthon? Számítógép, net, Skype, Messenger? Szervezik ők is az elkövetkező heteket, hónapokat(?). Persze mi is töprengünk, szabad-e hívni a nagyszülőket gyerekeket felügyelni?
Egyszóval: kihívás, nem nagyon lehet most mást mondani. Ilyen helyzetre semmilyen mérnökvállalkozásnak nincsen forgatókönyve, vélhetően a kritikus infrastruktúrát üzemeltető vállalkozások is alaposan végig kell nézzék a vészhelyzeti forgatókönyveiket. Biztosan sok minden le fog lassulni a piacon a következő időszakban, nekünk pedig legelőször azt kell kitalálni, hogy miként tudjuk a munkaidőt és a gyerekfelügyeletet összeegyeztetni, miként tudjuk az otthoni munkát támogatni. A gazdasági helyzet értékelése marad egy kicsit későbbre…
Sajnos az általános pánik sem a barátunk, ha egy valamit kívánhatnék, az az lenne, hogy mindenki őrizze meg a józanságát, hogy ne a saját butaságunkkal fojtsuk meg magunkat.
Innen folytatjuk.
2020. március 16.
Ábrahám Rita
Új hét, új kihívások. Fiatal mérnökként, munkáltatóként és anyaként a percenkénti aggódalom helyett a józan tervezés irányába próbálom terelni a gondolatokat. Igyekeznünk kell a sok-sok információ között megtalálni az életben maradás lehetőségeit, mind a munkában, mind a magánéletben. Mivel az építőipari kivitelezés és karbantartás nem végezhető home office keretei között ezért igyekszünk az ügyfelek tűrőképessége és intézkedései mentén folytatni munkánkat. Ha nem ezt tennénk, azzal nem csak vállalkozásunk létét rontanánk, hanem a negatív irányba haladó beruházási ütemet is megakasztanánk. Tesszük ezt addig amíg kollégáink biztonságban érzik magukat, továbbá a médián keresztül közvetített helyzet, a héten reményeink szerint körvonalazódó új oktatási rendszer nem akadályozza mindezt.
Mérnökként a helyzet nem egyszerű, de nem is reménytelen. Szerencsésnek vélem, hogy számos technikai eszköz áll ma már rendelkezésünkre, ami lehetővé teszi, hogy 1-2 héten belül az ügymenetek folytatódjanak, ha nem is a korábbi ütemben, de legalább folytatódnak.
Ez talán most kellő motiváció lehet mindazoknak, akik eddig féltek a technikai vívmányok, új programok használattól. Az élet lelassulása pedig lehetőséget ad, hogy levegőhöz jussunk és elgondolkodjunk azon, mik az életünkben az igazán fontosak.
Anyaként aggódom gyermekeinkért, de most kell átadnunk nekik azt a tudást, hogy miként kell a nehézségeken túljutni, az új élethelyzetekhez mielőbb alkalmazkodni, és a mindennapokat megélni pánik és rettegés nélkül.
Gyurkovics Zoltán
Nagyon elkeseredett vagyok! Hosszú szervezés eredményeképpen a hétvégére – március 19-20-ra – kihelyezett elnökségi ülést szerettünk volna megtartani Kaposváron. Ezt a dunántúli szakcsoport vezetők jelenlétére számítva minősítettük a kibővített jelzővel. A visszajelzések alapján 100%-os (!) részvételre számítottunk. A Somogy Megyei Mérnöki Kamara szakcsoport vezetője, Lucz Géza aprólékosan előkészítette a programot. Wagner Ernő elnök úrral is előkészített volt egy találkozó, amelyen érdemi, személyes megbeszélést (is) reméltem.
A koronavírus átírta terveinket. A járvány félelmetes előjeleket mutat. Mai napot határoztuk meg, mint legutolsót, amikor véglegesen döntünk a kihelyezett elnökségi sorsáról! Lemondtuk, le kellett mondanunk! De nem csupán ebben hoztuk meg ezt a fájdalmas döntést. Az elmúlt napokban az alábbi, az épületgépész szakmai társadalmat érintő, nagyon jól előkészített rendezvényeket mondtuk le:
HILTI konferencia képzés Budaörsön, március 17.
Víz Világnapja konferencia szakmai képzéssel Pécsen, március 20.
Kéménykonferencia két szakmai képzéssel Kecskeméten, március 26-27.
Debreceni TE Műszaki Kar épületgépészeti szakmai napja kiállításokkal, plenáris ülésekkel, szakmai továbbképzésekkel Debrecenben május 7-8.
A döntéseket a főszervezőkkel ill. a társszervezőkkel közösen hoztuk meg.
Ami a kamarai munkát illeti, nehezen elképzelhető hatékonyságú, home office jellegű lesz Átmenetileg…
2020. március 17.
Madaras Botond
Skype. Teams. Zoom – és társaik. A tegnapi és a mai nap a gyakorlás jegyében telt, különböző partnerek által preferált különböző platformokon egyeztettünk – szigorúan online. Két nap alatt 4 óra, mindezt úgy, hogy az elmúlt évben egyetlenegy alkalommal sem(!) folytattunk videokonferenciát. Legjobban az lepett meg, hogy még a 2-3 fős irodák is szétszéledtek, szinte mindenki otthonról dolgozik. Érdekes látni, ahogy a cégek átállnak otthoni munkára, sok helyen távoli eléréssel használják az irodai „erőforrásokat”, mások egyszerűen hazavitték pendrive-on a munkát és otthonról tevékenykednek. Gyakorlatilag az összes személyes egyeztetésünket, találkozónkat lemondták – vagy lemondtuk mi.
A helyzet nehézsége mellett egyelőre van valami vidámság is a dologban – vagy talán csak kínunkban viccelődünk? A mérnökirodák tanulják az újfajta kommunikációt, aminek előnyei, de hátrányai is jól láthatóak. Kevesebb utazás, mellyel időt takarítunk meg, de ugyanakkor a személyes kapcsolat, nonverbális kommunikáció hiánya miatt elhúzódó megbeszélések várhatóak az online térben. Nem szeretem, de ehhez kell most alkalmazkodni.
Mára mindenkiben megérett néhány kérdés a gazdaság jövőjére vonatkozóan. Látható, tapintható a következő időszakban a lassulás. Van, aki ezt nem titkolt örömmel fogadja az elmúlt évek túlhajtott üteme után, mások a bizonytalanságot emelik ki elsősorban.
Továbbra is azt gondolom, hogy hátra kell lépni és nyugodtan, higgadtan átgondolni, hogyan reagálunk a helyzetre. Nincs is hová kapkodni, nem olyan idők járnak ma…
Ábrahám Rita
Száguldva lassulunk. Embert próbáló ez a mostani tempó. Folyamatosan A, B, C, D… havária tervek keringenek a fejemben, amit percenként ír felül az élet. Mindezek mellett elmaradnak a napi e-mailek sokaságai, alig csöng telefon. Szürreális lett az élet. Hétfőn tájékoztattam a kollégákat a munkáltatói és munkavállalói oldal lehetőségeiről a jelenlegi körülmények tükrében. Két nap távlatában egy kolléganő fizetés nélküli szabadságra ment, mert gyermekei elhelyezését nem tudta megoldani, mi 6-an még kitartunk, de meddig?
A kormányzati intézkedések percről percre befolyásolják partnereink és ezáltal a mi életünket is. Jelentősen csökkennek a karbantartásaink, mivel azon partnereink, akik bezárnak, nem tudják ezen költségeket vállalni. A folyamatban lévő beruházásainkat őrült tempóban próbálja a megrendelő lezárni, aminek örülünk és bízunk benne, hogy eljutunk a projektre, mert minden egyes kiszámlázott munka a túlélést jelenti. A reményt abban, hogy nem kell elküldenem senkit, és garantálni tudom megélhetésük biztonságát.
Túlélni – ekörül forog minden gondolatom. 2011-ben, még a gazdasági válság idején indítottam a céget, egy 2 éves és egy pocaklakó kisgyerekkel, de visszatekintve az akkori időszak könnyebbnek tűnt. Most 3 gyerekkel, egyedülálló anyaként, a bíróságok leállása miatt megakadt válással a hátamon, még a kollégák megélhetése is tőlem függ.
Eközben a csapból is az folyik, hogy mindenki maradjon otthon, dolgozzunk otthonról. Bár ilyen egyszerű lenne ez minden szektorban. Tegnap ebéd után hazaküldtem az irodai dolgozókat. Nem, nem otthoni munkavégzésre álltunk át, nem volt munkájuk. A srácok még elmentek karbantartani-ritkán mondtunk ilyet mostanában, de boldogan, hogy volt hova- és ennyi, hirtelen elfogyott a munka. Tervezek, számolok, hogy meddig lesznek elegek tartalékaink. Mennyi időt kell áthidalnunk, akár munka nélkül 2-3 hónapot, vagy többet? Ha erre ma valaki tudja a választ az gazdag ember. Jönnek a megszorítások!
Mindezek mellett igyekszem pozitív gondolatokkal megtölteni a napokat. Tartanom kell a lelket a kollégákban, bíztatni, őket, hogy lesz tovább. Nem könnyű ez úgy, hogy a körülöttünk lévő emberek már a világvégére készülnek, és az én megélhetésem is a cég helyzetétől, a következő napok intézkedéseitől függ.
Kérek mindenkit ne veszítsük el józanságunkat. A pánik és a félelem rossz tanácsadó. Bízzunk, higgyünk, reméljünk!
Dezső Zsigmond
Racionális mérnökként megszoktam, hogy minden helyzetben a megoldást keresem, többnyire az elvárt eredményből, az összefüggések felismerésével visszafejtve a teendők menetét. Most is hasonlóan megközelítve a problémát első ránézésre úgy vélném, hogy egyszerű, felelősségteljes, racionális mérnöki gondolkozással jelentős eredményeket érhetünk el a vírus terjedésének lassítása, illetve akár megakadályozása terén is. Csakhogy sokan vagyunk, akik higgadt, logikusan átgondolt cselekedetek helyett, félreértelmezett önérdekből, esetleg a helyzet rossz felismeréséből vagy talán a legtöbben a rosszul értelmezett konvenciók, helytelen előírások szigorú alkalmazásával, egyéni apró cselekedeteikkel szúrják ki a biztonság buborékját, mely egy pillanat alatt félresöpörheti a józanésszel cselekvő többség törekvéseit.
Sajnos ez utóbbi szinte kódolt, hiszen, ha csak mérnöki gyakorlatomat veszem számba is azt tapasztalom, hogy az elmúlt idők folyamán beruházásaink körül is felerősödött az a réteg, mely ezzel a szemlélettel nyomorítja a produktív közreműködőket, megnehezítve és drágítva a megvalósítást.
Ha most meg is szenvedjük ezt, a helyzet lassan rákényszerít új, hatékonyabb módszerek alkalmazására, mely kizárja a felesleges találkozókat. Hisz a digitális platformokon keresztül ma már nem csak képekkel, tervekkel teletűzdelt írásos kommunikáció lehetséges, hanem akár teljes körű részvétellel megtartott konferencia beszélgetés is. Azaz gyakorlatilag eddig is minden karnyújtásnyira volt tőlünk, ami helyett a sok utazással, még több fontoskodó mellébeszéléssel tarkított, időrabló, nagy létszámú kibeszélő show-kat, meetingeket, azaz a végeláthatatlan megbeszélések sorát kényszerítették ránk azok, aki csak a konvenciók mentén, ezek szervezésével tudták igazolni a projektben betöltött szerepüket.
Talán most kényszerűségből nem csak a korszerű kommunikációs megoldásokat gyakorolhatjuk be nagyban, hanem az élet megtanít minket az idő tiszteletére, az ismétlések nélküli tömör, lényegre törő beszédre is, több időt hagyva a gondolat kimunkálására, a tervezésre. Egy járványos vészhelyzet két napja is elég volt arra, hogy végérvényesen bebizonyosodjon, hogy a rendszeres személyes találkozókat tökéletesen helyettesíti, a csak a lényegre, illetve problémára orientálódó digitális kommunikáció!
Átálltunk hát az otthoni munkavégzésre, a home-office rendszerére. Mint minden, amiben gyakorlatunk csekély, ez is döcögve indult, de reményeim szerint napok, hetek vagy hónapok múlva dübörögve szárnyal majd. Feleségem középiskolai tanár és Ő is rákényszerült a pedagógusi home-office-ra, a távoktatásra. Ez is akadozva indul, de ahol a diákok is részesei a kialakuló rendszernek, ahol tevékenyen közreműködhetnek a módszerek és digitális kapcsolatrendszerek kiépítésében, ott a fiatalok élvezettel sajátítják el az új oktatási rendben is a tananyagot. Most azt remélem, hogy ezen felbuzdulva a tartalom és a forma, vagyis a tananyag és tanítási módszerek is gyökeres változáson mennek át, mindent áthatva a technikai fejlődés, a jövő szemlélete.
S mi az, amit még megkíván tőlünk a kialakult helyzet? TÜRELEM és TOLERANCIA!
Türelem mindenkivel és mindennel szemben, a mindannyiunk számára új kihívásokkal, azok megoldásaival és megoldóival szemben egyaránt.
Tolerancia a partneri kapcsolatokban és – legalább a rendkívüli helyzetre való tekintettel – a szerződés címén kőbevésett bizalmatlansági nyilatkozatok jogi értelmezésében is. Talán ezt követően a szerződések újra két bizalommal egymás felé forduló fél kézrázással szentesített megállapodásának írásos nyoma lesz, hogy a közös munkára lecsúszott két fél stampedli hatásának elmúltával is tudják, miben állapodtak meg.
Mit is élünk át ezekben a napokban? Gyermekeink és unokáink jövőbeni életének egy-két hónapos demóját. Ennek tapasztalataival fogják majd megélni jövőjüket, ezért lássuk el őket tanácsokkal, mutassunk rá egyéni felelősségükre, hogy tegyenek meg mindent környezetünkért, védjék meg a környezetünkhöz tartozó családtagjaikat, de legfőképpen a veszélyeztetett csoporthoz tartozó betegeket és idősebbeket.
Gyurkovics Zoltán
Fontos feladatunk volt az elmúlt hetekben. Tegnap 24:00-ig kellett egy javaslat-csomagot összeállítani a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó jogszabályok módosításához. Ez – részben a Gáz- és Olajipari Tagozattal egyeztetve – elkészült. A javaslat-csomagot már karanténból adtuk le! A munka nagy részét Kéry Tamás kollégánk végezte példamutatóan nagy gondossággal.
A rádöbbenés napja a mai. Rádöbbenés arra, hogy minden megváltozott, minden másképpen lesz egy időre. És nem tudom pontosan elképzelni azt, hogy hogyan is lesz valójában! Működik-e így majd a műszaki élet? Az a gyakorlat kap defektet, ami a szakmánk, a szakmáink lényege: az egyeztetések során kialakuló megoldás-keresés! A csapatmunka lehetetlenül el, válik arctalanná. A kapcsolatok, a megbeszélések hálózatokon zajlanak applikációk és programok segítségével, a felhőben rögzülnek az eredmények és adatszolgáltatások. Billentyűzet segítségével jön létre a kézfogás, az azt követő diskurzus, a személytelen egyeztetés.
Kíváncsian várom, hogyan jön be a home school rendszer. Mennyire fog hiányozni a padsorok, illetve a padsorok közt jelen lévő tanár fegyelmező jelenléte? Mennyire lesznek fegyelmezettek az otthon tanulók? Mennyire lesz a módszer követhető? Sok szülő gondja lesz ez az elkövetkező időszakban. Közvetett csupán az érintettségem, de fogok ebben a témában „látleletet venni”. Néhány nap múlva érdemes lesz erre is visszatérni…
2020. március 18.
Gyurkovics Zoltán
A home school rendszerrel kapcsolatban érdeklődtem érintett családoknál. Igazából most indul be. Nem tudni még, hogy csak szünidei üzemmóddá válik, vagy tekinthető lesz-e érdemes oktatási formának. Később visszatérek erre a kérdésre.
Elsőként köszöntök névnapja alkalmából minden Sándor, Sanyi, Sanci stb. barátomat, ismerősömet, minden olyan kamarai tagot, aki ma ünnepli névnapját vagy születésnapját. EGÉSZSÉGET kívánok!
Azt gondoltam, hogy kicsit nagyobb lendülettel vetem bele magamat ezen a héten a függőben lévő tervezési munkáimba! Az egyikkel éppen olyan induló stádiumban vagyok, hogy a műszaki tartalmat kell meghatározni, amihez a társtervező kollégákkal és természetesen a Megrendelővel most kell közösen meghatározni a tervezési feladatot! De nem tehetem meg, hogy átballagok az egy utcával arrébb lévő irodába egyeztető megbeszélésre – akár csak kiscsoportosra is – mert nekik is home office! Ugyanez a közmű tervező kolléga esetében is. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem igényem lenne ezeket a dolgokat személyesen, megoldási módokat elemezve bemutatni, közvetlen módon megbeszélni. Vannak dolgok, amelyeket könnyebb így rögzíteni, elfogadtatni. De hát úgy tűnik, marad a háló…
Arról már beszámoltam, hogy a koronavírus miatt hány tervezett szakmai rendezvényünk sikeres koronázása marad el a rendezvények törlése miatt. Arról most adok számot, hogy optimista hittel mire készülünk változatlan intenzitással. A szervezési munkát egy pillanatra sem feladva két nagy épületgépész „projekt” szervezését teljes intenzitással fenntartjuk:
V. Épületgépész Tervezői Konferencia „Középpontban a VÍZ” szlogennel. Időpont szeptember 25., péntek. A konferencia akkreditált kötelező képzési lehetőség az Épületgépészeti-, valamint a Vízgazdálkodási- és Vízépítési Tagozat szakmagyakorlói számára.
Országos Magyar Épületgépész Napok (OMÉN) 2020. november 23-29. időszakra. Az országos rendezvények kiemelkedő eleme a BME ÉPGET Tanszék szakmai napja 27-én, illetve ezen a napon lesz a rendezvénysorozatot-, valamint az épületgépész szakmai évet hivatalosan lezáró hagyományos Épületgépész Bál is, amelyen a legfontosabb szakmai kitüntetések és díjak kerülnek átadásra.
A karantén időtartama alatt a szervezés állásáról többször adok jelentést.
2020. március 19.
Ábrahám Rita
Félelmetes a csend. Pár hete még azon töprengtünk, hogy a rengeteg feladatnak hogyan fogunk megfelelni. Mára ez az érzés már csak emlék. Bárcsak megcsörrenne a telefon, vagy jönne egy ajánlatkérés, de semmi. Néma csend az irodában egész nap. Nem bővül teendőkkel a naptáram, ellenkezőleg, az összes áprilisi programom törlésre került.
Új aggodalmak rakódtak az eddigiekre, 357 Ft 1 euró, drasztikusan emelkednek az élelmiszer árak és a nemzetközi szállítási díjak is. Hova fog ez még fokozódni? Számok, kimutatások mindenütt. Meddig elégségesek a tartalékaink, hol tudunk megtakarítani, hogyan segítenek a tegnap bejelentett intézkedések? Percenként változik minden. Nehéz ilyen körülmények között dolgozni, tervezni, optimistának lenni.
De van még munkánk, ma karbantartás, holnap kivitelezés, minden napra tervezési feladatok. MÉG ÉLÜNK! Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy egészségesek vagyunk és számíthatunk egymásra.
Ma én kaptam lelki támogatást a kollégáktól. Egy-egy kávé melletti beszélgetés hatalmas erőket tud mozgósítani bennem. Hálás vagyok ezekért a percekért, melyek átlendítenek az elkeseredés pillanatain.
Megerősödve folytatódik a nap. Otthon várnak a „távoktatás gyönyöreivel” fiaim. Szerencsés vagyok, édesanyám nemcsak nagyiként, „tanárként” is helyt áll, hogy tudjak dolgozni. Hatalmas kihívást tettek a szülők nyakába. Tudom, hogy sokan már a home office bűvöletében élnek, de azoknak, akik ezt nem tehetik meg hatalmas feladat eleget tenni az elvárásoknak. Féltem a gyerekeinket. Eltérő szülői háttérrel az eddigi szakadékok könnyen és gyorsan elmélyülhetnek. Jó ötlet a digitalizáció, de mintha megfeledkeztünk volna azokról, akik ezen feltételeknek nem tudnak eleget tenni.
Figyeljünk egymásra!
Restanciáim vannak! Tagozati vezetői feladatimat háttérbe szorították magánéleti problémáim, és mire ezek rendeződni látszódtak jött a Covid-19. Az év eleji terveket, célkitűzéseket beárnyékolja a mindennapi aggodalom. Holott számos problémával és feladattal szembesülünk nap, mint nap. A vállalatok leállásai jelentősen fogják érinteni a tűzvédelmi szektort is. Az elmaradó karbantartások nem csak a vállalkozások számára okoznak kieső bevételt, de az élet és vagyonvédelmi feladatokat ellátó rendszerek biztonságát is kockáztatják. A befagyasztásra kerülő beruházások anyagi nehézségeket okoznak mindazon kivitelezők számára, akik anyagot és munkát fektettek be, melyek kifizetésére jóesetben ígéretre számíthatnak, sok esetben még arra sem. Sajnos nem csak egészségügyi a krízis, több szektor is megmentésre szorul hamarosan.
Remény! Remény vezetőink józanságában és előrelátásában.
Felelősség a jövőnkért! Ha háttérbe tudjuk önző egyéni érdekeinket szorítani a közösség érdekeiért, lesz jövőnk!
Tartsunk össze! Csak együtt sikerülhet!
Gyurkovics Zoltán
„Maradj otthon, nézzél TV-t”, mondja a Kispál és a Borz dalszövege. Jó szöveg, de programnak a karanténlétben kevés. Szeretem a Kispál és a Borz számait, hallgattam éppen tegnap is. Elgondolkodtam, hogyan rendezzük el karantén napirendünket! Hogyan értelmesen?
Fontos, hogy fegyelmezett program szerint teljen a napunk. Mindenkinek, akinek feladatai is vannak. A diákoknak fontos az önfegyelem, hogy a tanulási folyamatba odategyék magukat akkor is, ha a környezet ingerszegényebb, mint az osztályteremben szokott lenni. Visszakérdezni sem lehet, vagy nem egyszerű, ha valamit nem értenek.
De nekünk is, akiknek szakmai életünk a megszokottól eltérő térben folytatódik, fontos a karanténnapok megszervezése.
Nyilván az otthonlét miatti „házi feladatokat” is meg kell oldanunk. Vállalt tervezői, szakértői munkánkat is folytatni kell, ameddig lehet. Alacsonyabb szinten, de működik a Kamara is. Nap mint nap jönnek lakossági kérdések. Állásfoglalásokat kell megfogalmazni. Az ITM és a Miniszterelnökség folytatja a munkáját. Munkacsoportok alakulnak jövőbeli feladatokra, ehhez tagokat kell delegálni.
Előző napi blogomban már beszámoltam arról, hogy vannak megkezdett munkáink, amelyekhez javaslatokat leadni éppen a napokban kellett. Ilyen feladatot teljesítettünk, amikor a szakmagyakorlásunkat szabályozó 266/2013. kormányrendelethez adott be a tagozati munkacsoport javaslat-csomagot. Az OKF jogszabályi környezetének módosítására – különös tekintettel a kéményseprő ipari tevékenység szabályozására az új GMBSZ elfogadott pontjait is figyelembe véve – állítottunk össze javaslat-csomagot részben a Gáz- és Olajipari Tagozat vezetésével egyeztetve.
Csaknem 20 éve minden napomat az uszodában kezdem, kezdtem. Ez most átmenetileg megszűnt. „Házi edzőtermemben” gyötröm magam egy félórát. Délelőtt segítek, illetve dolgozom, ha kell a ház, a kert körüli munkákban. Ebédig folyamatban lévő mérnöki munkáimat tartom karban. A tendencia csökkenő. Ebéd után a kamarai munkáé a főszerep. Válaszolok megkeresésekre, újabban egyeztető konferencia megbeszéléseket készítek elő. Ahogy arról tegnap adtam számot, hiszem, hogy az őszre tervezett rendezvényeinket már egy vírusmentesített országban megtarthatjuk.
Közben a koronavírus expandál, terjedése a „csoportos” kategóriába lépett! Emiatt MINDENHOL JÓ, DE OTTHON LENNI FONTOS!
Vigyázzatok magatokra, maradjatok otthon és nézzetek tévét is, ha a munkátok diktálta napirend erre lehetőséget biztosít!
2020. március 20.
Gyurkovics Zoltán
Ma második napja tartana kihelyezett, kibővített elnökségi ülésünk Kaposváron. Lemondtuk, mert mást nem tudtunk tenni. Köszönöm azt az aktivitási szándékot a dunántúli szakcsoport vezetők részéről, amelyet a deklarált megjelenési akaratuk igazolt. A találkozót – reményeim szerint – bepótoljuk.
2-ről 85-re ugrott egy hét alatt a koronavírussal IGAZOLTAN fertőzöttek száma. És most következik a „robbanás” – mértékadó vélemények szerint is. Ha eddig voltak is esetleg lazításaink a veszélyhelyzeti intézkedések betartásában, ezután tényleg nagyon fontos lesz azokat fegyelmezetten betartani.
Kicsit előre tekintve, egyre sűrűbben merül fel a kérdés, meddig fog tartani? Erre nyilván adekvát választ senki nem tud adni, de – feltehetően – hónapokban kell gondolkodni.! Ez a járványügyi helyzet rendeződését jelentő időtartam. De mi lesz azután? Hogyan indul be újra a gazdaság, annak bennünket érintők legfontosabb ága, az építőipar. Home office-ban sok minden megoldható, de nehezen az alapanyaggyártás, a logisztika stb. Márpedig az újraindításhoz kézbe vehető berendezésekre, szerelvényekre, csövekre, segédanyagokra stb. lesz szükség. Remélem erre is fel lehet valahogy készülni. Lehet erre felkészülni? Nem csak rajtunk múlik. Nem csak Magyarországon múlik.
Ma gyakorlatoztunk. 23-án, hétfőn videokonferenciát tartunk, ehhez csináltunk próbát. Nem ment minden simán, de jó úton vagyunk…
Fokozottan vigyázzatok magatokra!
2020. március 21.
Madaras Botond
A helyzet a saját békaperspektívánkra világít rá – egyre vakítóbban. Két hónapja még arról beszéltünk, hogy tudnak-e öt nap alatt járványkórházat építeni a kínaiak. Két hete(!) az volt a téma, hogy a hatás mennyire lesz kellemetlen (…) a turisztikai szektornak, visszaáll-e a korábbi ritmus nyár elejére, a turisztikai (fő)szezonra. (Kis felmentést talán ad, hogy láthatóan a kormányzatokat is hasonló meglepetésként érte a helyzet szerte a világban. Ennél dühítőbb, hogy egyre-másra jelennek meg azok a hírek és cikkek, miszerint tudósók ilyen-olyan pontosan látták a helyzetet már hónapokkal korábban – kérdem én erre, hol voltak akkor és hol voltak a döntési helyzetben lévők? Persze tudom, a múltat mindig könnyebb megjósolni, mint a jövőt.)
Most mindenki találgat, próbál készülni a közeljövő viszonyaira. Az egyész világot villámcsapásként érte, hogy egyes ágazatok egyik napról a másikra álltak le. Teljesen. Ilyennel korábban nem találkoztunk. A többi szektor egyelőre várja a hatásokat – sajnos nem is fognak elmaradni.
Mit látunk most mi a saját piacunkon? Egyelőre az tűnik biztosnak, hogy erős lassulás következik, különösen a piaci szervezetek és a lakossági megrendelők oldalán. Borítékolható, hogy sok beruházás csúszik, halasztják majd azokat (már a munkahelyek zömének átállítása otthoni munkavégzésre is okoz késedelmet.) Néhány hónap csúszás az építőipar számára (is) nagyon komoly következményekkel járhat, ezt pontosan látjuk, tudjuk. Némi bizakodásra adhat okot az elmúlt évek erős állami szerepvállalása az építőipar megrendelői oldalán, a magánszféra ismételt megerősödéséig nagyon sokat segíthet a markáns állami jelenlét.
A mérnöki szolgáltatásból élő vállalkozások zömének a meglév