8° C
Ma 2024. november 10., vasárnap, Réka napja van.
8° C
Ma 2024. november 10., vasárnap, Réka napja van.

Bejelentkezés

e-Mérnök Rendszer



Letöltés
MMK Középtávú stratégia
2021-2025


Főoldal 5 KARANTÉNNAPLÓ ÁPRILIS

KARANTÉNNAPLÓ ÁPRILIS


Hogyan működnek a mérnökirodák a vírus árnyékában?
Milyen kihívásokat jelent napról-napra a karantén, lehetséges egyáltalán e rendkívüli körülmények közepette mérnökként dolgozni?
Felkért szerzőink gondolatai.

 

2020. április 1.

Ábrahám Rita

Túl az első sokkon. Az elmúlt egy hét ráébresztett arra, hogy kezdjük megszokni a vírus okozta újfajta napirendet. A kezdeti pánik után az időben ébredők elkezdték válságkezelési terveiket készíteni. Mi sem tettünk másképp. Sosem mástól vártam problémáimra a megoldást, így kormányzati intézkedésektől függetlenül igyekszem kompenzáló döntéseket hozni rövid és hosszú távon a kiesett bevételek pótlására.
A rövid távú intézkedések hatására van remény, hogy átvészeljük a nehéz hónapokat. Hónapok. Már nem hetekben gondolkodunk, a terv az, hogy év végéig kitartsunk. Persze ez függ a partneri kör túlélő képességétől és a gazdasági visszaesés mértékétől is.
Még mindig hatan dolgozunk, továbbra is az a cél, hogy a teljes csapat folytassa a munkát, ha nem is a megszokott ütemben. Kitartanak és ezért hálás vagyok nekik minden nap. Amíg tudunk egymás poénjain nevetni, addig ezek a pillanatok átsegítenek minket a nehéz napokon. Azokból pedig jó sok van mostanában.
Gyakorló édesanyaként állíthatom, hogy az online oktatás egyre nagyobb teher. Díjazom a pedagógusok lelkesedését a számtalan, különféle felületen összerakott tananyaggal kapcsolatban, viszont továbbra is figyelmen kívül hagyják, hogy mi szülők dolgozunk. Pont abban az idősávban dolgozunk, amikor gyermekeinket online feleltetnék, vagy időre megoldandó dolgozatokkal ellenőriznék. Jó lenne megérteni, hogy mi a cél? Félek, hogy az elkövetkező hetekben „megszerzett” tudásra nehezen fognak alapozni pedagógusaink az ősszel. Amennyiben át kell ismételniük az online leadott tananyagot, akkor pedig mi szükség is van a családon belüli feszültségek növelésére?
Mindezek mellett egyre hangsúlyosabb lett az érdekképviseleti szervezetek munkája. Mindenki igyekszik javaslataival a kormány munkáját segíteni, tagjai érdekeit, problémáit tolmácsolni a minisztériumok felé. Nem teszi ezt másként a Magyar Mérnöki Kamara sem. A kiküldött kérdőívekre adott válaszaival mindenki elmondhatja, miként érinti a vírus okozta válság. Minél többen reagálnak a kérdőívekre, annál átfogóbb kép születik.Tartsunk össze ebben is!

 

Gyurkovics Zoltán

Ma reggel – az életkoromhoz rendelt időtartamban – elmentem alapvető élelmiszereket vásárolni. A húsbolt előtt sorba kellett állnom. A közvetlen szomszédom – két méterre tőlem – hozzám fordult. Kezével – kb. az álla vonalában – magasságot jelelve elmondta, hogy elfagyott az összes rózsája. Megegyeztünk abban – elfogadtam! –, hogy a kertvárosi részen talán még -10oC is lehetett. (Kicsit meg is ijedtem, mert az udvarunkon a kerticsapot éppen a hétvégén helyeztem üzembe. Nem fagyott el!)
Beszélgettem kicsit egy korábbi kollégámmal, aki feleségével – sok máshoz hasonlóan – a balatoni nyaralójában eszi a száműzetés nem is annyira keserű kenyerét. Így legalább arról is kaptam tájékoztatást: a helyi önkormányzat gondoskodása olyan hatékony – és persze folyamatos –, hogy tényleg nem kell semmiért kilépniük a házból.
Minden igyekezetem ellenére, sokkal mozgásszegényebb az életem. (Ön)súlyt mértem, levontam a konzekvenciákat! Levontam? Biztosan?
Az ebédet követő csendespihenő alatt elolvastam egy, a koronavírust is talán legyőző életmódot ajánló, figyelmeztető tanulmányt. (Talán nem „fake news”!) Lényege, hogy a vírusok rezgésszintje igen alacsony, 5,5 Hz és 14,5 Hz közötti. A magasabb tartományban nem aktívak, kb. 25,5 Hz-es rezgésen szétesnek. Szabad levegőn gyakorlatilag nem életképesek. Az az ember, akinek magasabb a rezonancia szintje, könnyebben mentesül a veszélytől. Káros, rezgésszámcsökkentő tényező, vagy tulajdonság a félelem, az aggodalom. Jó a hálás-, a nagylelkű-, a békés-, a szeretetteli-, megelégedett élet.  Akinek az életét ezek a tulajdonságok jellemzik, bízhat abban, hogy elérheti a 100 Hz, vagy afölötti rezgésszámot is. Ne tamáskodjatok, hanem változtassatok, változzatok! Nem kell mindenkinek megváltoznia! Talán nem mindenkinek!
Később kamarai emlékeztető feladatokat végeztem. (Egy alakulóban lévő tervezési munka szerződéskötése még várat magára.) Folyamatosan szeretnék azon a szinten tájékozott lenni, hogy bármelyik pillanatban tájékoztatóképes lehessek. Az elnökségi tagokkal való kapcsolattartásra gondolok elsősorban.

Köszönet az egészségügyi dolgozóknak! Nagy köszönet a helytállásukért!

Szerencsés vagy, ha olvasod a blogot! Esélyt kapsz arra, hogy meghallgasd ezt a nekik szánt „ajándékot”: https://www.youtube.com/watch?v=g9oln0zb8II

Vigyázzatok magatokra, szeretteitekre, és ne felejtsétek: OTTHON A LEGJOBB, DE MOST FONTOS IS!

 

2020. április 2.

Gyurkovics Zoltán

Reggel korán, egyeztetett időpontban beosontam a kórházba egy aktuális kontrollra. (Kis lelkiismeret furdalást éreztem, mert a középső fiam éjjel egy whatsapp üzenetben azt tanácsolta, gondoljam meg mennyire fontos ez a kórházlátogatás most…) Az előzetes egyeztetés ellenére – kötelező kézfertőtlenítést követően maszkban és kesztyűben – ellenőrzőponton kellett átjutnom. Adatfelvételre – ki vagyok, hova megyek, miért, kihez – került sor a testhőmérséklet mérés mellett. Nyilván – ha szükséges lesz – legyen alap a kapcsolatkutatáshoz. Remélem nem lesz szükség az adatokra, és megértem, jónak gondolom ezt az intézkedést. Nem ültem le, nem érintkeztem fallal, oszloppal. Túl korai volt az időpont, csak a kontaktommal találkoztam. Remélem, fiam aggódása alaptalannak fog bizonyulni!
Ezt követően sajtókapcsolataimat „ápoltam”. Korábban, néhány nappal ezelőtt írtam: tájékoztatást adunk majd arról, hogy a szellőzőrendszerek terjeszthetik-e a koronavírust? Több szakmai egyeztetés történt a témában. Közben az egyik szakmai partnerünk – aki légtechnikai berendezések márkaképviselője – szintén fontosnak érezte, hogy tájékozódjon és tájékoztatást adjon a felmerülő kérdések kapcsán. Írt egy cikket, amelyet az egyik tanszék korábbi vezetőjével közösen hármasban megvitattunk. A cikket közlésre javasoltuk. Ehhez kapóra jött a Magyar Mérnöki Kamara REHVA tagsága (REHVA egy Európai Épületgépész Szövetség. 1963-ban alakult. Emlékezetem szerint 27 országból vannak tagjai). Éppen a hét elején kaptam meg a szervezet 2020/2. sz. hírlevelét, amelyben – minő véletlen – terjedelmes cikkben foglalkozik ezzel a témával. Gyakorlatilag minden feltevésünket – amelyek alapján a korábbi állásfoglalásunkat is kiadtuk, valamint az előzőekben hivatkozott cikk téziseit is – alátámasztja. Járvány időszakára érvényes javaslataiból készítettem egy összeállítást, egy kis „keretes” írást, amellyel igazolhatjuk eddigi kijelentéseinket (lásd a Mérnök Újság április 6-án megjelenő lapszámában).
Hosszan beszélgettem egy ifjú kollégával, nem mellesleg elnökségi tagunkkal. Nem meglepő, de elégedetten nyilatkozott a digitális világban történő munkavégzésről. A videókonferenciákat, egyeztetéseket hatásosabbnak, célratörőbbnek tartja, mint a kontakt megbeszéléseket. Hááát…! A fene tudja! Úgy tűnik, ennek megítélése generációs kérdés.

Legyetek óvatosak, vigyázzatok magatokra és egymásra! MARADJATOK OTTHON!

(Hátha Ti is úgy szeretitek, mint én: www.youtube.com/watch?v=-J1-s3L11WE

 

2020. április 3.

Gyurkovics Zoltán

Korábban nem számoltam be egy ITM-es felkérésről. A tárca illetékes főosztályvezetője megkereste március közepén a MMK-t (is) azért, mert – a szakképzésről szóló törvény végrehajtásának keretében – folyamatban van az ágazati készségtanácsok (ÁKT) megújítása. Ehhez – néhány szakterületet és tagozatot, így az Épületgépészeti Tagozatot is nevesítve – kértek kamarai delegálásokat. (Ez a munkacsoport a szakképzési rendszer megújításához fog pedagógiai és szakmai irányelveket kidolgozni.) Nagyon jól jött a jelöléshez a „kapcsolatoknak”, a „találkozásoknak” az a rendszere, amelyben tagozatunk is működik. Az OMÉN rendezvények szervezése kapcsán a szakképző intézményeket mindig igyekeztünk bevonni! Ennek eredményeképpen kerültünk kapcsolatba a Debreceni Szakképzési Centrum Péchy Mihály Építőipari Szakgimnáziumával, annak nagyon friss szemléletű, ambiciózus, fiatal szakoktató gárdájával. (2019-ben ebben az intézményben tartottuk az OMÉN hivatalos megnyitóját is.) Az épületgépész mérnök végzettségű gyakorlati oktatásvezető Józsa Imrét kértük fel a feladatra, amit örömmel elvállalt. Éppen ma kaptuk az értesítést, hogy immár a munkacsoportnak hivatalosan is tagja.
Délelőtt bepillanthattam egyik unokám testnevelés órájába is. Fotót osztott meg a fiam, amelyen látni véltem a hason fekvő gyerek erőt sugárzó mozdulatsorát. Eközben ügyelt arra is, hogy a mobiltelefon ne essen ki a kezéből. Appon jöttek ugyanis az instrukciók.
Szép napos, bár még kora délután is csípős az időjárás. Öröm a karanténlétben, hogy jó kinézni is az ablakon. Kicsit jobb, ha az udvarra is ki tud lépni az ember. Most a teraszról jelentkezem…
Második (?) olyan hétvége jön, amelyet karanténban élünk. Normál életritmusunkban a hétvége mindig jelenti az ütemváltást, a kicsit (vagy nagyon is) várt „most kicsit más lesz” napokat. Most nem fog megviselni bennünket a változás, nem döccen nagyot a vonat a váltón!

A a hétvége napjaiban, akár többször is hallgassátok meg:
https://www.youtube.com/watch?v=L6svOHFSAH8

Jön a neheze! Ki ne mozduljatok otthonról, hogy vigyázni tudjatok magatokra és szeretteitekre! OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!

 

2020. április 5.

Madaras Botond

A mai, virágvasárnapi Istentisztelet volt a harmadik „online” igehirdetés, az előző két, előre rögzített alkalom után immár streaming megoldással. Változik a világ, tagadhatatlan. Érdekes, de jó is egyben, lehet, hogy olyan csatornák alakulnak ki, melyek a későbbiekben is segíthetnek az otthonukat elhagyni nem tudóknak! Mostanra – úgy látom – többé-kevésbé kialakult a távoktatás rendszere is, saját tapasztalataink alapján azt mondhatom, hogy sok kérdőjellel ugyan, de működik. (Bár nem gondolom, hogy ez a jövő útja, de biztosan vannak elemei, melyek később is jól hasznosíthatók lesznek.)
A saját helyzetünkkel kapcsolatban nagyon vegyes érzések kavarognak bennem. Mindenki a járványról és a járvány okozta(?) válságról, annak lehetséges hatásairól beszél. Ami elkeserítő, hogy mennyire eluralta a társadalmat a „Mentsenek meg mindenkit, de azért legfőképpen engem!” gondolkodásmód. A helyzet mindenkitől áldozatot követel, annak érdekében, hogy ne okozzunk még nagyobb bajt. Nem reális arra készülni, hogy az „állam” megment mindenkit. Nehéz lesz? Nem kérdés! Bízom benne, hogy az akut egészségügyi válsághelyzetet kezelni lehet és két-három hónap múlva már minden erővel arra fókuszálhatunk, hogy a gazdasági folyamatokat normalizáljuk. Természetes, hogy mindenki aggódva figyeli a saját iparága, szolgáltatása, cége helyzetét, de nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a mérnökszolgáltatások (zöme) viszonylagos késleltetéssel találkozik (majd) a válsággal, egészen eltérő helyzetben vagyunk, mint a turizmus, a vendéglátás, vagy sok egyéb szolgáltatás. Sok helyen kelleni fog az állami mentőöv, de a számlát – így, vagy úgy – ki kell fizetni. Ne mi legyünk az elsők a panaszosok sorában, inkább arra koncentráljunk, hogyan tudjuk a saját pozícióinkat tartani, hogyan tudunk megújulni és talpon maradni. Emellett kell előkészíteni azokat a javaslatokat, melyek segíthetik a gazdasági mentőcsomag összeállításakor az építőipart is. Ne engedjük, hogy a saját pesszimizmusunk mélyítse tovább a krátert!
Tartsuk szem előtt a szerepünket – ugyan most érthető módon minden az egészségügyről szól, de jussanak eszünkbe azok a „mellékes” területek, melyek legalább ilyen fontos mérnöki feladatot jelentenek: vízellátás, csatornázás, energiaellátás, hulladékkezelés, szállítmányozás, élelmiszeripar, mezőgazdaság, egyszóval mindaz, ami megteremti a berendezkedésünk alapjait. Nézzünk előre!

 

2020. április 6.

Gyurkovics Zoltán

Virágvasárnap volt tegnap. A húsvéti ünnepkör meghatározó napja. Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezik ilyenkor a keresztény világ. Virágvasárnappal kezdődik a nagyhét. Népiesen vizeshétnek, vagy sanyarúhétnek is nevezik. A nagyböjt hete.
Megérkezett végre a szép tavaszi idő. Várta már mindenki nagyon.  A járványhelyzet miatt azonban sokunknak – akiknek szerettei az országban bárhol, de tőlünk távolabb élnek – szomorúsággal vegyes örömet okoz. Szinte kívánja az ember a kirándulással szervezett személyes találkozásokat. De marad a SKYPE-kapcsolat továbbra is. Mert továbbra is a MARADJ OTTHON a vezérelv. Nagyon fontos a rendeletekkel koordinált szabályok betartása, mert most jön – most már kikerülhetetlenül jön – a neheze!
A kamarai munkában új fejezet kezdődik. Az MMK elnökségi ülést videokonferencia formában szervezi a főtitkárság. (Nekem igen nagy kínlódást jelentett a felcsatlakozás. Két lépcsőben sikerült, de Molnár Tamás – ha jól értékelem – már „meghívott”, beregisztrált engem is.) Nagy kíváncsisággal várom a „találkozást”. Én – remélem korosztályi álláspont – jobban szeretem a személyes találkozásokat, a megbeszéléseket face to face. (Talán nem véletlen a TALÁLKOZÁSOK-ra épülő „épületgépész-szakmai filozófiánk” is…)
Egyre több kollégával beszéltem az elmúlt héten. A szakmagyakorlók különféle területein – tervező, kivitelező, forgalmazó – tevékenykedő képviselőjével beszéltem az elmúlt időszakban. Kerestük egymást, mert megszoktuk a személyes kapcsolati formát. (Beszélgetőtársaim ezt konkrétan meg is erősítették.) Külön öröm számomra, hogy több elnökségi tag is keresett, többel – legtöbbjükkel – beszéltem. Nem mellesleg ők többnyire pozitívan értékelik a videokonferenciákat. Bizakodóvá tettek engem is.

Virágvasárnapra, a húsvéti ünnepkörre emlékeztet a linkkel nyitható dal:

Vigyázzatok magatokra és szeretteitekre. A jó idő ellenére is maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!

 

2020. április 7.

Gyurkovics Zoltán

Ma nincs jó napom. Pedig az idő nagyon szép, szabadba csalogató. Van a kertünkben egy fa, amelynek az elmúlt pár napban a rügyei serdülőkorba léptek. Holnapra teljesen kinyílnak. Ha meggondolom, hogy 10 nappal ezelőtt még hó is esett az országban, ma pedig 25 fokra is elszalad a higanyszál…
Nincs jó napom, mert vitákba, félreértésekbe keveredtem. Na nem rigófüttyösbe, amolyan rossz-szomszédiba. Szakmai ügy kapcsán keletkezett abszolút tisztázható kérdés miatt lett „kicsit szomorkás a hangulatom máma”!
Érdeklődéssel várom a holnapot, a keresztény vallásúak számára a nagyszerdát. Most különös kihívást fog jelenteni a kamara elnökségének ez a nap, mert első alkalommal fogjuk az elnökségi ülést a „hálóba kapaszkodva” megtartani. Jeleztem már korábban, hogy online elnökségit tartunk több mint tizenöt résztvevővel! Beszámolok majd a kísérletről.
Kellene már a változatosság! Három hete tart ez a kényszerűen elzárkózó, kis mozgásteret biztosító élet. Aki valamilyen napi rutint kialakított magának, akinek van tennivalója, annak talán jobban telik az idő. Fontos, hogy így teljen. Fontos, hogy a sok-sok egyéni érdek közösségi céllá álljon össze. De mégis! Három hét a gyerekek-, unokák-, idős rokonok látása, érintése nélkül egyre inkább embert próbáló. Nem csak a felnőtt vágyik társaságba, de még az iskolát normál körülmények között legszívesebben elkerülni akaró gyerek is mielőbb az osztálytársai barátai között szeretne lenni.
A kormány gazdaságélénkítő csomagot jelentett be. Ez áll most a viták kereszttüzében. Házi pénznyomdában több pénz nyomtatásával nem oldható meg a feladat. Ha valahova tenni kell, az csak más terület rovására történhet. A vita elkerülhetetlen. Fontos – a mi szakmánk szempontjából fontos –, hogy az építőipar a kiemelt ágazatok egyike. Talán sikerül a várható károkat, veszteségeket minimalizálni.

Küldöm – kiemelten a serdülőkorú gyerekes – barátaimnak ezt a régi kedvencet a Bojtorjántól.

Továbbra is vigyázzatok magatokra és szeretteitekre! A jó idő ellenére is maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!

 

2020. április 8.

Ábrahám Rita

Cammogó hétköznapok. Újabb egy hét telt el a bezártságból. A pánik mérséklődni látszik, messze még a teljes nyugalom, de amíg van beérkező utalás a bankszámlánkra él a remény. A kezdeti riadalom ellenére azt tapasztalom, hogy akik nem álltak le pánikszerűen, azoknál lassabban, de haladnak a munkafolyamatok. Mára talán mindenki használni kezdte és megszokta az online kommunikációra lehetőséget adó felületeket, és bár ez nem pótolja a személyes jelenlétet, mégis kinyitja a világot a bezártságban.
A kollégák közt jó a hangulat, mindenkinek vannak kisebb teendői, így még tán mindenki fontos fogaskerekének érzi magát a csapatban. A héten már ajánlatkérésre is kellett reagálni, ami januárban még nem jelentett újdonságot, hétfőn váratlan örömet okozott. Furcsa, hogy rövid idő alatt milyen gyorsan átértékelődhet a munkához való hozzáállásunk.
Többször beszélgetünk azon a kollégákkal, hogy ez a válság nem csak a gazdasági életben fog jelentős változásokat hozni, hanem személyes kapcsolatainkban és a személyiségünkben is. Sok múlik most azon, hogy az egyén milyen mértékben tud lemondani a jóléthez kapcsolódó kényelemi szokásokról, alá veti-e magát a korlátozásoknak, vagy lázad. Bármilyen külső segítség, csak akkor tud hatékony lenni, ha alázattal viseltetünk az új élethelyzetekkel szemben és az önsajnálat helyett a kiútra koncentrálunk.
A home office előnyeivel szemben kihívás lesz a munkaadók számára a „bezártság” okozta stressz és depresszió kezelése. Mindenki a tavaszt és a nyarat várta a szürke téli napok után, és mikor elérkezett, nem élvezhetjük teljesen, csak korlátozások mentén.
A gyermekeinken már érződnek az elszigetelődés tünetei. 1-2 hétig menő az online oktatás, de így a sokadik hét felé, érzik, hogy a szünetekben átélt trécselés, a foci, vagy a nevetések hiányoznak az életükből. Ezek a napi kis stresszforrások komoly nehézségeket okozhatnak a családoknak is.
Keressük a pozitívumot és az apró örömforrásokat napjainkban. Tavaly még mindent megadtunk volna egy 2 hetes egyfolytában tartó szabadságnak, ma meg sokan nem tudnak ezzel élni.  Meg kell tanulnunk lassítani és egymásra figyelni. A húsvéti időszakban ne csak fizikai egészségünkre koncentráljunk, a léleknek is szüksége van gondoskodásra!

Figyeljünk egymásra, segítsük át egymást a nehézségeken!

 

Gyurkovics Zoltán

A Nagyhét közepén tartunk, nagyszerda van. Az evangéliumok nem jegyeznek fel erre a napra semmi különös eseményt. Valószínűsíthető, hogy az összeesküvés teljes kidolgozásának a napja lehetett.
A zsidóság húsvéthoz kötődő ünnepe a pészah ma veszi kezdetét és tart egészen április 16-ig. A szabadság ünnepe, a kivonulás-, a tavasz, a kovásztalan kenyerek ünnepe.
Ma jelentős küszöböt sikerült átlépnünk. MMK elnökségi ülést tartottunk a „hálón”. Konferencia tanácskozás volt a javából. Közülünk nyilván már többen is használták, használják ezt a lehetőséget, a home office erre sokunkat rá is kényszerít. Nagyon sokan – 17-en – „ültünk” tárgyalóasztalhoz. Csak három olyan elnökségi tag volt, akinek más halaszthatatlan dolga akadt. Azt gondolom – eredeti fenntartásaimra is figyelemmel –, hogy egész jól sikerült. Sok napirendi pontot sikerült hatékonyan megbeszélnünk.
A veszélyhelyzet komoly rizikófaktor az ország – így a kamara – élete, működése tekintetében is. A munka tervezése bizonytalan. Pedig a kamarai tavasz hagyományosan sok feladatot ad. Választmányi ülés-, majd a küldöttgyűlés lenne az éves beszámolókkal. Ezek most tolódnak. Tolódnak a kötelező szakmai képzések, beszámoló vizsgák is. Az, hogy mikor zöttyen a kamara kocsijának kereke az eredeti csapásba, most csak a remények, a vágyak szintjén tervezhető! Szinte minden egyeztető megbeszélés manapság úgy kezdődik, hogy „Ha egy hónap múlva …!” Az a kérdés, hogy ha az a bizonyos hónap eltelik, a mondat még aktuális marad-e? A remények szintjén még egyszer lenne hosszabbítható az érvényessége.

Ajánlom – a klezmer zenét kedvelőknek kiemelten – ezt 6 percet:

Remélem hamarosan eljön az az idő, amikor a szokásos elköszönő mondatomon lesz okom változtatni. Ma még marad:
Továbbra is vigyázzatok magatokra és szeretteitekre. A jó idő ellenére is maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!

 

2020. április 9.

Gyurkovics Zoltán

Dsida Jenő: Út a Kálváriához (részlet)

Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszitse meg.

Nagycsütörtök van, az utolsó vacsora napja. A bűnösök visszafogadásának a napja. Ezen a napon búcsúzik el Jézus a tanítványaitól. Ezen a napon este elnémulnak a templomok harangjai, és csak szombat este szólalnak meg újra. (A pészah-ban az első és a hetedik nap a teljesértékű ünnep, a második – tehát a mai – és a nyolcadik ún. félünnep.)
A húsvét a tavasz eljöttét is jelenti úgy általában. Az időjárás 2020-ban is igyekszik megfelelni az emberek – főképpen a gyerekek – várakozásának. Talán a gyerekek azok, akiknek hiányozni fog a kertben sete-sután eldugott az ajándékok utáni kutatás, vagy hétfőn a barátokkal, osztálytársakkal szervezett locsolótúra! A tervezett családi ünnepekhez a természet alkalmas díszletekkel is szolgálna. De itt a feltételes mód!
Nem lesznek most családi találkozások, nem lesz országos népvándorlás. Mindenkinek a „maradj otthon” lesz a hívószó. Nem kockáztathat senki, muszáj fegyelmezettnek maradni, lenni. Durvul a járvány!
A családok önkéntes (ünnepi) rabszolgái – a nagy hazavárók az édesanyák, a mamák, a dédik – idén kisebb terhelésnek lesznek kitéve őszinte bánatukra. Vagy mégsem? Nem olyan könnyű a léptékváltás, nagy úr a megszokás. Meg aztán a hentes olyan szép parasztsonkát mutatott, ha mégis rövidül a helyben járás időszaka, jusson a messzi-unokáknak is! A sonkához húsvéti kalács dukál, azt meg nem érdemes kettő számára sütni! Sok-sok családban ez biztosan így lesz. Nem lesz rossz azoknak, akik most együtt – gyerekek, szülők – családként élnek a falak közé szorulva. Nekik „csak” az édesanyák, mamák, dédik hiányoznak kicsit.  Csak a magányosan élők helyzetében nem okoz felfordulást, újra tervezést ez a húsvét (sem).

Most elbúcsúzom néhány napra én is! Mindenkinek áldott, békés, ünnepeket kívánok. Elfogadó türelmet és kitartó fegyelmet a hétköznapi ünnepekhez.
Továbbra is vigyázzatok magatokra és szeretteitekre. Maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
Most két számot javaslok meghallgatni. Az egyiket ma, nagycsütörtökön, a másikat holnap, nagypénteken. Persze az sem baj, ha mindegyiket mindkét nap meghallgatjátok, megnézitek!

Csütörtökre: https://www.youtube.com/watch?v=B09DaBBlAC8

Péntekre: https://www.youtube.com/watch?v=LRP8d7hhpoQ&list=FL1leJBx2N9dsgzOvY6xD5Ow&index=838

 

2020. április 14.

Gyurkovics Zoltán

A húsvétról eszünkbe jutó szavak: önfeláldozás, megváltás, feltámadás.

A karanténról: önként vállalt bezártság, remény, győzelem.

Falak közé zárt életünket a félelem igazgatja, a remény az, ami elviselhetővé teszi, és a vírus fölötti győzelem igazolja, hogy megérte. Így kell történnie!
Egyik barátomtól hallottam a „messzimunkás” kifejezést. Azok az emberek kapták ezt a nevet, akik lakókörnyezetüktől távol talált munkán dolgoztak, és csak ritkán jutottak haza. Ilyenek voltak az alföld szegény sorsú kubikosai, akik brigádokba szerveződve építkezéseken keresték kenyerüket, végezték messzimunkájukat. (Később Szabolcsba, Nyírségbe közlekedő „fekete vonatok” utasai voltak messzimunkások.)
A húsvét és az egymástól kényszerűen elszakadt családtagok lettek most messzirokonok. Messziszülők, messzigyerekek, messzitesók. A kapcsolatot a „familie office” rendszerek, alkalmazások segítették vizuálissá tenni! Legalább egymás szemébe tudtunk nézni, el tudtuk mondani egymásnak az üdvözléseket, jókívánságokat és a helyzethez igazodó tanácsokat, figyelmeztetéseket. A locsolkodás így illat nélküli maradt.
Szép, szinte melegnek mondható volt az ünnepnapok időjárása. Kicsit szabadabb, „hosszabb pórázt” engedett a kiskert, akinek van ilyen. Ünnepen, húsvétkor kiváltképpen nem dolgozik az ember. Ebben a veszélyhelyzet determinálta napokban több idő jutott a helyzet elemzésére. Hát, őszintén szólva hurrá-optimizmusra utaló jeleket nem találtam.
Ja igen, nehogy elfelejtsem! A parasztsonka jól sikerült. A hozzárendelt kaláccsal isteni. Feleségem a mennyiség tekintetében – ahogy ezt vártam – optimista volt. „Hátha mégiscsak lesz valahogy mód rövid időn belül találkozni a gyerekekkel”. Szurkolok, nem szeretném a húsvéti sonkát megunni.


Hallgassátok a fura ünnepre visszaemlékezve.

És továbbra is: Maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!

 

2020. április 15.

Gyurkovics Zoltán