A BÉCSI ZENEHÁZ BŐVÍTÉSE
A bécsi Zeneház lépcsővel és lifttel történő bővítéséhez a Rahm stúdió építészei olyan anyagokat kerestek, amellyel az új egység monolit, szobrászati karaktere optimálisan valósítható meg. A megoldás a Liapor könnyűbeton lett, amely a statikai és energetikai követelménynek is megfelel.
Ha a XVIII. század végén épült, eredetileg lakó- és közigazgatási célokat egyaránt szolgáló zeneiskola épületét a keleti oldaláról közelítjük meg, egyből szembeötlik a ház újonnan hozzáépített tagja; itt kapott helyet az új lépcsőház és a lift, amely a három emelet akadálymentes megközelítését szolgálja. Az építészek világos célokat fogalmaztak meg, különös tekintettel az épület geometriájára, valamint a nyitott és zárt felületek kölcsönhatására: „Az új épületrészt monolitikus, szobrászati egységként kellett megvalósítani, amely teljesen nyitott a kert felé, és amely a lépcsőn közlekedő emberekkel a Zeneház élettel teli jellegét hangsúlyozza” – magyarázza Hans Schartner építész. Ezt a megközelítést hangsúlyozza az oldalsó üveghomlokzat, amely a lépcsőházat emeli ki: nyitottságot és átláthatóságot sugall, és persze gondoskodik a megfelelő mennyiségű fényről is.
Az építészek nagy követelményeket támasztottak a bővítés többi, zárt részeivel kapcsolatban is: vagyis a felvonó tengelyére, az alapra, a tetőre és a homlokra vonatkozóan is. „Különösen tiszta, egyszerű építőanyagot kerestünk, amely kellően ellentétes a lépcsőházzal és hangsúlyozza annak költői nyitottságát” – mondja Hans Schartner építész. Természetesen a keresett építőanyagnak meg kellett felelnie az összes olyan statikai követelménynek, amely a kiegészítés geometriai összetettségéből származott. „Végül a Liapor könnyű betonra esett választásunk; ezzel az anyaggal nagy biztonsággal valósíthattuk meg valamennyi tervezési ötletet és megfelelt a szerkezeti specifikációnak is. Ezen kívül hőszigetelés nélkül biztosítja a szükséges hővédelmet is.”
A kivitelezés tízhavi tervezőmunka után kezdődhetett el. Először egy könnyűbeton mintafalat emeltek a kertben, ennek később funkciót is találtak: házi színpad lett belőle. Ez azért is bizonyult jó ötletnek, mert ennek kivitelezése során olyan tapasztalatokat szereztek, amelyeket aztán az „igazi” építkezés során is fel tudtak használni. Összességében kereken 50 köbméter LC12/13 nyomószilárdsági osztályú könnyűbetont használtak fel, ennek a testsűrűsége szilárd állapotban 1600 – 1800 kg/m3 közé esik. Ebből épült a liftakna, az alap, a tető és az oldalfal; mindenütt 40 cm vastagságban. Az épület tetejét és az oldalát később növényzettel ültették be. A lépcsőspirál és a lépcsőfokok hagyományos betonból készültek. „Statikai értelemben a tető, a zöld fal, a lépcső talapzata a bejárat feletti rész jelentett kihívást, mert ezek a csigalépcsővel egy statikai rendszert alkotnak” – fejtette ki Hans Schartner építész.
A hozzáépítéssel párhuzamosan a meglévő épületet is felújították, amely végül 14 havi munka után nyitotta meg újra a kapuit. A kert felöli oldalán üveghomlokzatú lépcsőházat a zene könnyűsége ihlette, és egy kicsit ahhoz is hozzájárul, hogy akik felmennek rajta, ráhangolódjanak a zenére. A beton, az acél és az üveg hármasa ehhez méltó keretet ad, mind a külső szemlélőnek, mind az épületbe belépőknek.