A Visegrádi Országok regionális mérnökszervezetinek idei találkozóját Ostravában tartottuk augusztus 17-20 között. A mérnöki kamarák regionális szervezeteinek kétoldali kapcsolatát dr. Hajtó Ödön akkori MMK-elnök felkérésére 1998 júliusában kezdeményeztem a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mérnöki Kamara együttműködési megállapodásaként a Szlovák Építőmérnöki Kamara kassai régiójának szervezetével. Ez alapozta meg a későbbi hatékony együttműködést az MMK és a Szlovák Építőmérnökök Kamarája között. Akkor a kétoldalú kapcsolatok voltak a megszokottak, így ennek megfelelően ilyen formába bővítettem 2000-ben a kapcsolatunkat Karlovy Vary Régió Mérnöki Kamarájával, majd a Kislengyelországi (Krakkó) Építőmérnök Szövetséggel.
A fő feladatunk a szélesebb körű személyes (baráti) kapcsolatok kialakításán kívül a mérnökszervezetek V4 találkozójának szakmai előkészítése, a megtárgyalandó témák előzetes egyeztetése volt. Ez nem volt nehéz, mivel a négy régió mérnökszervezetének elnöke egyúttal az országos szervezet alelnöke is volt. (Kurimsky József, Zidek Svatopluk, Zygmunt Rawicky, és én is.) 2001-től kezdve lengyel javaslatra a kétoldalú találkozók helyett közös összejöveteleket tartott a négy szervezet. A köztestületi mérnöki kamarák megalakulásával csak Magyarországon szűnt meg a mérnökszövetség, mint társadalmi szervezet, a másik három V4 országban megmaradtak. Ez növelte a létszámot, ami különösen problémás lett, amikor az együttműködő szervezetekhez bekapcsolódott Csehország részéről az Ostravai Régió, Szlovákia részéről pedig a Nagyszombati Régió. Ez a magyar fél részére aránytalanul nagy pénzügyi terhet jelentett a négyévenkénti 8-8 fős delegáció fogadásával. Egy ilyen nagy létszámú lengyelországi találkozón bejelentettem: ezentúl az arányosság érdekében vagy csak 24 évenként rendez a BOMÉK találkozót, vagy megállapodunk abban, hogy minden ország csak 8-8 fős delegációval vesz részt. Az országon belül állapodnak meg, hogy miként osztják meg a helyeket a régióik, valamint a kamara és a szövetség között. Természetesen a javaslat először nagy háborgást keltett a helyszínen, de azóta a találkozók rendben, eszerint bonyolódnak. A tolmácsokat a rendező ország biztosítja. Az országok közötti ún. nagy V4 találkozókon az egyes mérnökszervezeteket 3-4 fő vezető képviseli, ami az MMK szempontjából akkor lenne igazságos, ha a mi delegációnk dupla létszámú lenne, vagy a többi ország 3-4 fős delegációjában benne lenne a kamara és a szövetség képviselete is.
Ostrava Közép-Európa egyik legrégibb lakott települése. A Landek városrész felhagyott bányái helyén jelenleg múzeum, konferenciaközpont, vendéglátóhely és szabadidőközpont van, ahol 30.000 évvel ezelőtt mamutvadász település volt. A 19. században a Habsburg Birodalom egyik ipari központja volt bányáival, acélgyáraival. A Rothschild bankárcsalád itt létesítette a világ első és második nagy kohóját és a városnak már 1849-ben vasúti összeköttetése volt Béccsel és Krakkóval. Itt volt Morvavidék és Szilézia határa. (Ezt ma Cseh- és Lengyel-Ostravának írják a helyi történelemkönyvekben, ami az I. világháború előtt két külön város is volt.) Ma már csak egy acélmű működik az egyik perem-városrészben, a bányák mind megszűntek, az egykori ipari létesítményekből példás értékű hasznosítással általában kulturális intézmények lettek a bontások helyett. Talán az sem lényegtelen, hogy 1964-től egy orvos kivételével minden polgármester (14 fő) mérnök volt és 2014-től a jelenlegi is az. Az előző ostravai látogatásunkkor a gáztartály-épületből átépített hangversenytelem mellett egy belvárosi egykor szenes üzemű villamoserőműből kialakított szabadidő-tömegsport központot mutattak be vendéglátóink. Most egy néhai vágóhídból létesített nagyszerű művészeti galériát nézhettünk meg. Mindezek az új funkciók tökéletes megvalósítása az építészeti és ipartörténeti emlékek megtartása mellett történt. Ostrava a szénbányák eltűnését követően az ilyen megoldások példaértékű kincsesbányája lett. Természetesen nagyszerű építészeti és tartószerkezeti újdonságokat tartalmazó új épületeket is büszkén mutattak be vendéglátóink. Így láthattuk és bejárhattuk az uniós támogatásból épült új egyetemi sportcsarnokot, melynek specialitása a zöldtetőn lévő edző- és pihenő területen kívül a negyedik emelet magasságában az épület homlokzatából acélrudakkal konzolosan kilógatott- és az egész épületen látványosan körbemenő zárt futófolyosó. A helyi lakosság is kedveli, használja, a létesítését egyhangúlag támogatta.
Az ostravai találkozó szakmai konferenciájának fő témája a megújuló energiák hasznosításának egyes országokon belüli támogatása, engedélyezési folyamata volt. Azonnal probléma adódik a fogalmak eltérő értelmezéséből (mit jelent a „megújuló” kifejezés?). Éppen elindulásunk előtti napon olvastam, hogy Svédországban a parlament határozott arról, hogy ezentúl nem használják a „megújuló energia” megnevezést, helyette a „karbonsemleges” fogalom használatát vezetik be. Ebbe belefér az atomenergia is a többi, zöldnek nevezett energiaforrás mellett.
Lengyelországában törvénybe iktatták a vonatkozó EU direktívákat. Náluk lehet is az ebben a direktívában megnevezett energiaforrásokat használni, melyek között szerepel a „tengerparti szélenergia”, valamint a „tenger hullámzásának energiája” (magyarul ár-apály erőművel). Ilyen néhány millió éve sem a Cseh-medencében, sem a Kárpát-medencében nem hasznosítható. Természetesen Lengyelországban is cél 2050-ig a karbonsemlegesség elérése. Persze épül az atomerőművük és jelenleg nagy számban működnek szenes erőművek is az LNG gázerőművek mellett.
1994. évi építési törvény kiegészítései szabályozzák, hogy minek az építéséhez kell engedély, vagy kivételek esetében csak bejelentés, és mi épülhet engedély nélkül. Az utóbbi kategóriába tartoznak az 50 kW teljesítmény alatti „fotopanelek” (magyarul napelemek), de engedély kell a 3 méternél magasabb szélturbinákhoz és biogáz erőművekhez. Bejelentés nélkül létesíthetők a hőszivattyúk is. Lengyelországban a megújuló energiák energiamixében 55% a napenergia, 35,4% a szélenergia és 4% a vízenergia. Nagy intenzitással foglalkoznak a fotoelemekkel történő hidrogén előállításával is. elsősorban a városi tömegközlekedés energiaellátására. A napelemek elhelyezésénél figyelembe kell venni az UNESCO városi méretekhez igazodó szabályzását is, különösen Krakkó esetében a műemlékek és a nagy zöldterületek miatt.
Csehországban is 50 kW teljesítményig engedély nélkül lehet napelemeket telepíteni, de ez nem vonatkozik a kulturális építészeti emlékekre, amelyekre való telepítés mindig engedélyköteles. Egyébként is meg kell felelni a következő feltételeknek: nem érinti a funkciót, nincs környezeti hatása, megfelel tűzrendészeti szempontból és nem változik az épület fűtési módja. A feltételeket az Építési Törvény foglalja magába. Telepszerű létesítéshez az építési hivatalok engedélye szükséges. Támogatják a levegő-víz és a levegő-levegő rendszerű hőszivattyúk beépítését is. Más szabályzás vonatkozik a 100 méter alatti, valamint a 100-200 méter közötti mélységű fúrásokra.
Szlovákiában a megújuló energiák felhasználásával három minisztérium foglalkozik, nevezetesen a Gazdasági-, a Környezetvédelmi- és a Közlekedési Minisztérium. Külön intézmény foglalkozik a történelmi és műemléképületek védelmével, ami a napelemek elhelyezésére is vonatkozik. Külön törvény szabályozza a megújuló energiák hasznosításának engedélyezését. Az engedély 15 évig érvényes. Más-más szabályzás vonatkozik a 10 kW alatti, a 10-125 kW közötti és a 125 kW fölötti teljesítényű napelemtelep létesítésére. 2022-től egy új rendelet él az ún. zöld háztartásra. A napelemek és a szélturbinák támogatási határa 10,8 kW. A 2023. augusztus 19-én megjelent rendelet szerint 2029-ig a berendezésekre az ártámogatás 50%-os.
Korábbi megállapodás szerint a szakmai előadásokat előzetesen el kellett volna küldeni fordításra a szervezőknek. Sajnos ennek csak mi tettünk eleget, így az elhangzó információk minősége mindig a tolmácsok pillanatnyi teljesítményétől is függött. A három szláv nyelven beszélő nemzet tolmács nélkül is megérti egymást, de a műszaki szövegek, szakszövegek megértéséhez valójában már nekik is tolmács szükséges. Véleményem szerint ezeket a találkozókat jobban is ki lehetne használni a kölcsönös tájékoztatásokat követő vitákkal, ami segíthetné az ún. nagy V4 találkozók szakmai hatékonyságát is. Sajnos ezzel a lehetőséggel a 2010-es évektől kezdve egyre kevésbé élnek a szervezők és a résztvevő delegációk. A 25 évvel ezelőtt indult találkozók kezdeti résztvevői sajnálatosan fogynak, kiöregednek és az utódok már kevésbé aktívak. Pedig az ifjúságnak ezt az országok mérnökszervezetei közötti szakmai kapcsolatot saját érdekeik felismerése mellett folytatnia kell. Ezt is szem előtt tartva a BOMÉK delegációjában három olyan fiatalember (42, 39 és 24 évesek) volt, akik először vettek részt ilyen eseményen. Kedvező tapasztalataik, lelkesedésük reményt ad a jövőbeli hasznos folytatásra. Nem utolsó sorban részvételük előnyt jelentett a mérnök-bowling meccsen, ahol a Kassai Régió csapata mögött a 2. helyen végeztünk.
Holló Csaba BOMÉK elnök
