Nagyberuházásoknál az építőipari munkavédelmi problémák jelentős része előfordul. Ennek oka, hogy a hazai gyakorlat szerint ezeknél a projekteknél alvállalkozóként legtöbbször sok kiscég is dolgozik így a nagyüzemi jellegű munkaszervezési-koordinálási teendőktől kezdve a nagygépes-gépláncos munkavégzésen át a kollektív és egyéni védőeszközök használatánál jelentkező munkabiztonsági követelményekig rengeteg tényezőt figyelembe kell venni.
A jogszabályi háttér
A munkavédelem legmagasabb szintű előírása az 1993. évi törvény a munkavédelemről (Mvt). Ennek negyvenedik paragrafusa a munkavégzés általános alapszabályát így fogalmazza meg: „A munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse”, míg a (2) pont az egyidejűleg végzett tevékenységek összehangolását írja elő. A részletszabályokat rögzítő előírások közül az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményeket a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet (továbbiakban SzCsM-EüM R). tartalmazza. A munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjét a 10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet (továbbiakban NGM R.) előírásai keretszabály jelleggel határozzák meg.
Munkavédelmi feladatokat nemcsak a munkavédelmi előírások határoznak meg, hanem ezekre több ágazati szabályozás is kitér. Az építőipari kivitelezési tevékenységet a 191/2009. (IX. 15.) kormányrendelet szabályozza, melynek 1.§ (1) b) pontja szerint hatálya kiterjed „az építőipari kivitelezési tevékenység megvalósításában résztvevő építtető, építészeti, műszaki tervező, kivitelező, felelős műszaki vezető, tervezői művezető, építési műszaki ellenőr és építtetői fedezetkezelő feladataira.” Én itt most csak három fontos szereplő, a felelős műszaki vezető, a tervező és a műszaki ellenőr feladatainak munkavédelmi vonzatait, valamint ezeknek a gyakorlatban történő érvényesülését foglalom össze.
A felelős műszaki vezető feladata (több egyéb feladat között) a hivatkozott rendelet 13.§ (3) a) pontja szerint a munkavédelmi előírások betartatása, azok betartásának ellenőrzése, de a (7) pontja lehetővé teszi, hogy egyes tevékenységek elvégzésével megfelelő képesítésű személyt bízzon meg. Az SzCsM R. 3.§ (1) pontja előírja, hogy a kivitelező köteles munkavédelmi koordinátort igénybe venni, de egyúttal rögzíti azt is, hogy alkalmazása nem érinti a felelős műszaki vezetőnek a munkavédelemre vonatkozó szabályokban megállapított felelősségét.
A tervező az SzCsM R. 3.§ (2) pontja szerint köteles a kivitelezési tervdokumentáció készítésénél koordinátort igénybe venni, aki megteszi a kiviteli terv munkahelyi egészség és biztonság szempontjából szakszerű elkészítéséhez szükséges javaslatokat.
A műszaki ellenőr feladata többek között a kormányrendelet 16.§ (3) i) pontja szerint a technológiával összefüggő biztonsági előírások betartásának ellenőrzése
Az előírások érvényesülése a napi gyakorlatban
Tervezési szakasz
Tapasztalataim szerint az építőipari nagyberuházásoknál a tervezéskor általában csak elnagyoltan, felületesen foglalkoznak a munkavédelmi vonatkozásokkal, a műszaki leírások munkavédelmi fejezete csak általánosságokat tartalmaz, sokszor olyan munkarészekre tér ki részletesen, amelyek nem tartoznak az adott tervlapokhoz. Az SzCsM R. 6. § előírja, hogy a kivitelezési tervdokumentációk készítésénél, a tervezőnek, illetve a kivitelezőnek figyelembe kell vennie a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott előírásokat, azokat a munkafolyamatokat, amelyeket egyidejűleg, illetve egymást követően végeznek, és a biztonsági és egészségvédelmi tervben (BET) meg kell határoznia az építési munkahely sajátosságainak a figyelembevételével a munkahelyre vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági követelményeket. A tervezők a legtöbb esetben nem alkalmaznak külön munkavédelmi koordinátort azzal az indokkal, hogy az SzCsM R. 3.§ (4) pontja lehetővé teszi ezt, ha a munkabiztonsági szaktevékenység ellátásához előírt képesítéssel rendelkeznek. Ennek ellenére általában egyáltalán nem foglalkoznak a tervekben az olyan egyedi, helyi adottságokkal, mint pl. a munkaterületen lévő felszíni vagy földalatti közművek, a közlekedési útvonalak közelében végzendő munka, illetve az egyidejűleg történő munkavégzésnél figyelembe veendő sajátos munkabiztonsági követelmények. A kötelező érvényű jogszabályi kötelezettség ellenére csak nagyon ritkán készítenek a tervezők BET-et. A tervekhez csatolt műszaki leírások az esetek többségében csak általánosságokat tartalmaznak.
Kivitelezési szakasz
A felelős műszaki vezetők az építőipari nagyberuházási a projekteknél munkabiztonsági feladataik jelentős részét úgy látják el, hogy élnek a kormányrendelet 13.§ (7) pontjában biztosított lehetőséggel és munkavédelmi koordinátort foglalkoztatnak. A projektet irányító műszaki vezető igényszintje határozza meg a munkavédelmi koordinátor tevékenységének kereteit, kötelezettségeit, intézkedési jogosultságát és ezen belül a koordinátor felkészültsége, egyéni alkalmassága nagymértékben befolyásolja az eredményességet. A koordinátorok tevékenysége változó színvonalú, sok esetben elsősorban csak a BET elkészítésére, a munkakezdés előtti oktatásra és a napi munkavégzés esetenkénti ellenőrzésére terjed ki. A BET-ek sok esetben alacsony színvonalúak, csak elnagyoltan vagy egyáltalán nem foglalkoznak a munkaterület egyedi, helyi adottságaival. A technológiai utasítások vegyes színvonalúak, általában sok felesleges, a szakmai előírásokból átvett szöveget tartalmaznak, de a helyi specialitásokra való kitérések hiányoznak.
A projekteknél alvállalkozóként legtöbbször sok kisebb-nagyobb cég dolgozik, a generálkivitelezőnek (illetve a jellemző többlépcsős foglalkoztatásnál az alvállalkozói láncban felettük lévő, őket foglalkoztató cégnek) kell részükre a feladatot kiadni, több cég munkavégzését összehangolni. Az előkészítési szakaszban is jelentős kellene legyen a koordinátor szerepe az SzCsM R. 6.§ (2) pontban előírtak szerint. A kivitelezés időszakában a jogszabályokban is kiemelten nevesített feladat a munkavégzés összehangolása, hogy a dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen (lásd Mtv. 40.§ és SzCsM R. 8.§). Az összehangolásért alapesetben a szerződésben meghatározott munkáltató, a tényleges irányítást gyakorló személy a felelős. Az SzCsM R. 9.§ pontja rögzíti, hogy a koordinátor foglalkoztatása nem érinti a felelős műszaki vezetőnek a munkavédelemre vonatkozó szabályokban megállapított felelősségét.
A vonatkozó előírásokból azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy a kivitelezési ágazatnak megfelelő képzettségű és gyakorlatú koordinátort, a tevékenység, az ellenőrzési feladatok érdemi végrehajtásához elegendő időtartamban (ez általában heti 2 nap), megfelelő közvetlen intézkedési jogosultsággal és a felelős műszaki vezető közvetlen munkatársaként célszerű foglalkoztatni. A jelzett és javasolt gyakoriság célszerűségét a nemzetközi tapasztalatok és ajánlások is alátámasztják.
A műszaki ellenőri tevékenységet az építőipari nagyberuházásoknál általában szakági mérnökökből álló Mérnök Szervezet látja el és van munkavédelmi szakembere is. Ennek a kollégának a feladata a BET véleményezése, időszakos munkavédelmi ellenőrzések tartása, esetenként a tervek munkavédelmi fejezetének és a technológiai utasítások munkavédelmi részének véleményezése, valamint közreműködés a szakági kollégák általjelzett munkavédelmi jellegű kérdéseknél.
Vitaindító gondolatok, javaslatok
Az építőipari kivitelezési tevékenységet a már hivatkozott kormányrendelet és az egyéb jogszabályok számos részletkérdésben is szabályozzák. Meghatározzák, hogy egyes szakmai feladatokat ki és milyen képzettséggel és milyen megnevezésű jogosultsággal láthat el. A tervezői, a felelős műszaki vezetői és a műszaki ellenőri (illetve néhány egyéb, pl. energetikus, villámvédelem stb.) tevékenység ellátásához önmagában nem elegendő a megfelelő szakmai végzettség megléte, hanem a MMK vagy a MÉK nyilvántartásba bevezetett, hatályos jogosultság is szükséges. A nyilvántartásba vételt csak megfelelő végzettség és szakági gyakorlati idő megléte után lehet kezdeményezni az illetékes kamaránál, ahol ezt elbírálják és a jogosultság megadása egyes területeken eredményes beszámolóhoz vagy vizsgához, valamint további fenntartása időszakos szakmai továbbképzés teljesítéséhez van kötve. Indokoltnak tartom, hogy az építési ágazatban a munkavédelmi szakterületen is ugyanezen elvekhez hasonlóan kialakított rendszerben megszerzett jogosultsággal rendelkező kollégák tevékenykedhessenek.
Az építési ágazatban a javasolt rendszer kialakítása után tervezői, kivitelezői és műszaki ellenőrzési területen munkavédelmi a koordinátori tevékenységet, illetve BET készítést csak a jogosultsággal rendelkező szakemberek végezhetnék, a jogosultságok kezelését az MMK végezhetné. A szakemberháttér ilyen célú rendezése érdekében mielőbb ki kell alakítani egy követelmény-rendszert, mely elveiben hasonló lehetne a felelős műszaki vezetőihez és a műszaki ellenőrihez (a munkavédelmi képzettség, alapképzettség és gyakorlati idő igazolása után 1 éven belül vizsga, majd évenkénti továbbképzés kötelezettségével).
Az MV-Mvkoord jogosultsággal a kivitelezőknél lehetne munkavédelmi koordinátori tevékenységet és BET készítést végezni, a megszerzéséhez legalább középfokú munkavédelmi képzettség, az építőiparhoz kapcsolódó műszaki szakmai képzettség és legalább 3 év szakmai gyakorlat vagy jelenleg már meglévő legalább 5 év koordinátori tevékenység szükséges.
ME-Mvkoord jogosultsággal a tervezési, kivitelezési és a műszaki ellenőri területen (pl. a Mérnök Szervezet tagjaként) lehetne munkavédelmi koordinátori tevékenységet és BET készítést végezni, megszerzéséhez felsőfokú munkavédelmi képzettség, az építőiparhoz kapcsolódó műszaki szakmai képzettség és legalább 5 év szakmai gyakorlat szükséges.
Tapasztalatom szerint a kivitelezésben tevékenykedő szakági kollégák jelentős része rendelkezik ugyan valamilyen mértékű, az oktatásokon elsajátított munkavédelmi ismerettel, de csak mérsékelten érzik személyes felelősségüket a munkabiztonsági követelmények betartásáért, betartatásáért. Célszerűnek tartanám, hogy a kötelező szakmai továbbképzési tematikákba beépüljön egy olyan munkavédelmi blokk (1 vagy 2 órai terjedelemben), ahol egyrészt ismertetésre kerülnek a felelősségüket rögzítő legfontosabb előírások, másrészt korábbi megtörtént eseményekből anonimizált példákkal kerülnek bemutatásra a lehetséges negatív következmények.
Témazáró megjegyzések
Gondolataimat a napi munkavédelmi tevékenység és a mintegy 20 éves igazságügyi munkavédelmi tapasztalataim alapján fogalmaztam meg. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy javaslataim csak vázlat jellegűek (részletesebb kifejtést a terjedelmi korlátok sem teszik lehetővé) és a részletek kidolgozásához még sok kolléga észrevételeinek figyelembevétele is szükséges. Célszerűnek tartom, hogy az MMK kezdeményező szerepet vállaljon az építőipari munkavédelmi tevékenység javításában, úgy is mint az ágazati jogosultságok kezelését végző köztestület.
Szögi János igazságügyi szakértő, az MMK Munkabiztonsági Tagozat elnökségének tagja
