Egyre több projektben kerül előtérbe a BIM, az áttörés látszólag mégis várat magára. A bonyolult modell használata sokszor csak lassítja és drágítja a tervezést. Mégis, miért elemi érdeke a teljes magyar építőiparnak, hogy a nagyprojektek hatékony BIM-es környezetben fussanak? A lehetőségekről, a korlátokról és a folyamatos edukáció fontosságáról Livják Csabát, a BuildEXT Kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
Miért elkerülhetetlen, hogy az építőipar átálljon a BIM-re?
Az elmúlt évszázadban a Föld lakossága négyszeresére nőtt, a világ felgyorsult, az igények megnőttek. Az épületeink egyre összetettebbek lettek, a kivitelezők azonnal akarnak változtatásokat és egyre több technológiát kell áttervezni hozzá. Egy családi házat egy jó kivitelező a jövőben is meg tud majd építeni BIM nélkül papír alapú tervekből, de egy bizonyos komplexitás és méret felett ez rengeteg hibához vezet. Ezért elképesztően fontos, hogy hatékony legyen a tervezési workflow, amiben a tervezést kiegészíti a virtuális (információmodell) építés, majd gyorsan és hibamentesen fel tudjuk építeni a ház prototípusát, az elkészült modellt pedig egy appal ki tudjuk vinni az építkezésre, amiben percek alatt tudunk módosítani és meg tudjuk értetni a dolgozóval, mit kell építenie. Ez hoz változást az építőipar hatékonyságában és ezért robbant be az elmúlt néhány évben a BIM.
Mi az a határ, ami felett elkerülhetetlen a használata?
Nem elkerülhetetlen, csak ha nem használjuk, az sokba kerül. Átlagosan 20% pótmunkát és 4–7 havi csúszást okoz, ha a szakágak együttműködését a ma megszokott hagyományos koordinációval próbáljuk megoldani. Ez a veszteség natívan kódolva van a magyar nagyberuházások többségébe. Ez egy 1 mrd Ft-os beruházásnál 200 millió Ft, egy 10 mrd Ft-osnál 2 mrd Ft. Ezt lehet megfogni a kivitelezés alatt egy jól felépített workflow-val. Mikor éri meg? Hát, ki-ki döntse el maga, de szerintem érdemes rászánni +2%-ot a tervezésre, hogy egy éven belül visszahozza legalább a tízszeresét, majd a következő 20 év üzemeltetése során a teljes kivitelezési költséget.
De ez csak azon múlik, hogy milyen a tervezés?
A tervezés az alap. Ha van egy jó tervezőrendszerünk és modellünk, amibe be tud épülni egy tervszállítási és kommunikációs platform, brutálisan javul a kivitelezés közbeni reakciósebesség. De ez nem minden. Sok projekt bukik el úgy, hogy egy tökéletes modell leszállítása után megérkezik a hagyományos módszerrel dolgozó kivitelező, aki mondjuk, elront valamit, vagy költségcsökkentés címen egy apróságot megváltoztat a helyszínen – pl. kiegyenesít egy csövet – és ez az egy apró változás annyi ütközést generál, mint amennyi összesen nem jött létre a tervezés során. Innentől kezdve visszatértünk a régi vágányra: a helyszíni, események után futó, művezető irányította válságkezeléshez, amikor körülálljuk a problémás megoldást, hosszan tanakodunk, hibást keresünk, újragyártunk, ami roppant költség- és időigényes. Mi a jó megoldás? Ha a kivitelező is egy BIM-re épülő projekt web platformon dolgozik, és ez segít, hogy idejében észrevegye a hibát, amit egy napon belül át lehet vezetni a teljes tervben, jelentős összegeket, heteket, kellemetlen szituációk sorát megspórolva ezzel. De ez egy egészen új világba visz el bennünket, amit egy 3-5 fős iroda valószínűleg soha nem fog tudni megvalósítani, hiszen minimum három aspektusról beszélünk: az első a design, az építész-tervező, aki magát a házat tervezi. Majd jön a virtual construction, a mérnökök csoportja, akik a szakági információmodelleket – építészet statika, gépészet stb. – készítik, és kell egy BIM-es vagy informatikai háttér, amely a szoftverszinergiákat, a modellek kommunikációját és adattartalmát koordinálja.
Mondana egy példát?
Vizsgáljuk meg a BIM workflow-t a végeredmény felől! Ha a kivitelezőm 50 darab 2D-s pdf-tervlapot nyomtat majd ki, és csak a megvalósulási terven akarja lekövetni a változásokat, akkor nem sok értelme van BIM-et használni. Az építkezésen minél hamarabb észlelek és kezelek egy hibát, annál olcsóbb kijavítani. Amit mi egy óra alatt kijavítunk a tervben, azt a kivitelezésen egy hétig fogják szétvésni és újraépíteni. A BIM-nek akkor van értelme, amikor napi szinten, könnyen és gyorsan tudom változtatni a tervet. Ez úgy tud létrejönni, hogy nem a manuális munkával létrehozott rajzlapok hordozzák az információt, hanem a BIM modell és a rajzok ennek a modellnek a valós idejű nézetei, lekérdezései. Például, ha a feliratok úgy működnek, hogy az anyagtulajdonságot kiolvassák a modellből, akkor a nyíl a tervlapon azt írja ki a végére, amilyen anyagra mutat a modellben. Szóval, ha én egy helyen módosítom a modellben az anyagminőséget, a teljes tervdokumentáció lefrissül és a kivitelezésen néhány percen belül megjavul az összes terv. Onnantól válik izgalmassá egy BIM-projekt, ha a kivitelező elkezd használni egy web alapú projekt megjelenítő és kommunikációs platformot (CDE környezet), és onnan nem tölti le a 2D-s terveket, hanem ezen a felületen keresztül használja. Hibajegy kezelő rendszert üzemeltet benne; a tervlapok hivatkoznak egymásra, egy kattintással lehet menni a modelltérbe, ahol bármely elemre kattintva ki lehet olvasni az információt. Ráadásul létrejön egy humán programozás, mert a szakmunkás 3D-ben vagy AR-ben meg tudja nézni, mit kell építenie. Ennek van értelme, de nálunk sokan még csak arra használják a BIM-et, hogy az ütközéskeresés révén a 2D-s tervlapok ne legyenek hibásak. Ez fontos, de nem számottevő előny.
Mit gondol arról az angolszász országokban teret nyerő megoldásról, hogy az állam mint beruházó ösztönzi a leginkább a BIM térnyerését, kötelezővé téve a használatát egy bizonyos méret felett?
Nálunk is vannak nagyon jó kezdeményezések. Dolgozik rajta az ÉMI, az államigazgatás és a most formálódó elképzelések szerint a 2022-től a közbeszerzésekben 700 millió forint feletti beruházásoknál kötelező lesz a BIM alkalmazása. A nehézséget abban látom, hogy a szakma nagy részének még fogalomértelmezési problémái vannak és a legtöbben a BIM alatt valamilyen homályos modellt értenek. Pedig a modell csak a váz, amire eszközök sokasága épül. De számos egyetemen fejlődik a BIM-es képzés, én magam is épp múlt héten adtam elő a BME első végzős BIM szakkollégiumának képzésén, ami túl a személyes megtiszteltetésen, bíztató jel. Ezzel együtt nem gondolom, hogy az állami kötelezések vagy a kamarai ajánlások fogják az áttörést meghozni. A GPS sem azért terjedt el, mert kötelezővé tette a Magyar Logisztikusok Országos Szövetsége, hanem azért, mert működik. A BIM használatának kötelezővé tétele a nagyberuházásokon fontos mérföldkő, de biztos, hogy ugyanúgy, mint a biciklizésnél, elsőre nem fog minden jól menni. Amiben bízhatunk, hogy a folyamatos edukáció révén pár hazai tervező és kivitelező cégnél létrejön a szükséges know-how. Ezt lehet majd az ipar 4.0-nál alkalmazott mintagyár programhoz hasonlóan támogatni és publikálni. Ha ezen keresztül látja a piac, miként készülnek el a munkák jó minőségben, határidőre és költségkereten belül, megfelelő motivációt ad majd a BIM közepes- és kis projektekben történő elterjedéséhez. Azok a szereplők, akik ma Magyarországon ennek az innovációnak az élvonalában állnak, hasonló módon jutottak előre. Szinte kivétel nélkül valamilyen multinacionális cég külföldi fejlesztési központja támasztott feléjük olyan elvárásokat, amelyben meghatározták, milyen feltételeket kell a tervezési modellnek teljesítenie. A részleteket ilyenkor a megrendelő saját követelményrendszere (EIR – Employer’s Information Requirement) tartalmazza, ezek alapján születtek meg az első BEP-ek, vagyis BIM Execution Plan-ek, amelyek definiálták az adott információmodell geometriai részletezettségét, információstruktúráját, az információ mélységét, adott esetben a szoftverkörnyezetet és a kommunikációs platformokat.
Önöknek mi volt az első BIM-projektjük?
Az első tervezési munkánk, amiben BIM-et kért a megrendelő, egy 9000 négyzetméteres irodaház volt. Később derült csak ki, hogy Közép-Európa legnagyobb laboratóriuma kap helyet benne és 40 különböző laboratóriumi technológia költözik bele. Helyiségenként más-más igényekkel, az álmennyezetekben 400 kilométernyi csővezetékkel. A projekt közben szembesültünk azzal, hogy a hagyományos módszerekkel csak nagyon-nagyon lassan, fáradtságosan és rossz hatásfokkal lehet egy ilyen komplexitású modellt kezelni, tehát technológiát váltottunk, amit a következő nagy munkánknál, a Continental budapesti telephelyének fejlesztése során is használtunk. Nem is tehettünk mást: ők a világ tervezési színvonalának élvonalát követelik meg. Olyan elvárásrendszert fogalmaztak meg felénk, amiről mindenki tudta, hogy lehetetlen. Mi viszont nem hittünk a lehetetlenben, úgyhogy megugrottuk. Azóta közel 4 év telt el és mára túlzás nélkül merem állítani, hogy a világ élvonalába küzdöttük fel magunkat az építőipar digitalizációjának paradigmaváltó tervezési megoldásaiban. A közelmúltban jelen voltunk a koppenhágai Dalux Summit 2021 rendezvényen, ami a skandináv régió legnagyobb BIM koordinációs eseménye. A világ 130 országából közel 1000 mérnök vett részt. A Dalux-ról azt érdemes tudni, hogy tavaly 50 millió nm-nyi épületet koordináltak ebben a környezetben, ami a teljes éves német építőipari kapacitás kétszerese. Meghívott előadóként voltunk jelen és a 2 évvel ezelőtti Continental projektet mutattuk be best practise kategóriában. Múlt héten a világ legnagyobb épületdigitalizációval foglalkozó kiállításán a BIM World Munich egyedüli magyar kiállítójaként voltunk jelen, míg tavasszal a BuildAsia kiállításon vettünk részt. Mindenhol azt a visszajelzést kaptuk, hogy szakmailag jól állunk. Már csak a határokat és a Covid-helyzetet kell áthidalnunk valahogyan.
Akkor is BIM-ben terveznek, ha a megrendelő ezt nem kéri?
Szerintem minden cégnél, így a BuildEXT-nél is kialakul egy belső sztenderd, amellyel a projektjeinket megvalósítjuk. Akkor is, ha nem fogalmaznak meg velünk szemben elvárást, illetve, ha a megrendelő nincs is tisztában azzal, hogy ennek a workflow-nak milyen előnyei vannak. A munkánk része az is, hogy megmutatjuk, mi az a hozzáadott érték, amit mi nyújtunk, amivel ő gazdaságosabban és hatékonyabban tud kivitelezni. Folytatunk tehát egyfajta edukatív tevékenységet, ami nem is kerülhető ki: a mi terveink kivitelezője a gyakorlatban fog szembesülni ezzel a technológiával. Ilyenkor általában szembeötlő a különbség: elég, ha valaki a falra irányítja az okostelefonját, és azonnal látja, hogy milyen vezetékek futnak a falban. Ez többet ér néhány évnyi szakmunkásképzésnél, ugrásszerűen nő a hatékonyság.
Ezt pontosan hogy érti?
Humán programozásnak hívják a digitalizáció eszközeinek azt a tulajdonságát, mikor egy nagyon bonyolult műszaki problémát valamilyen okos eszközzel le tudok butítani olyan szintre, hogy bármelyik segédmunkás is jó minőségben tudja elvégezni a kivitelezést. Ez az egésznek az értelme, nem az ütközéskeresés. Csak beolvassa a munkás a terven lévő QR kódot a telefonjával és fél perc múlva látja a kamerán keresztül, mit kell megépítenie.
A BIM egyik leglátványosabb „feature”-e az ütközésvizsgálat.
Hát, szerintem nem. Az ütközéskeresés olyan, mint az önvezető autóban a biztonsági öv. Jó, hogy van, de nem attól működik. Egy hatékony tervezési workflow-ban közös central modellben dolgozik az összes szakági tervező, egyszerre. Közel valós időben látják egymás munkáját és gyakorlatilag nem jön létre ütközés. A tervezés maga ettől nem rövidül le, de a modellépítés vagy virtual construction hozzávetőlegesen 40-50%-kal hatékonyabb és a terv is jobb minőségű. Ennek megvan az ára is. Nagyobb infrastruktúra kell hozzá, komolyabb szakmai tudás, és mire felépítjük a modellt és a ráépülő projekt web platformot és még sok mást, sokkal többet dolgozunk vele, mint egy sima 2D-s kiviteli tervvel. Árban sosem fog tudni versenyezni egy hagyományos irodával, aki egy 3D építészmodellről lerobbantott tervdoksiba 2D-s szakági terveket rajzol.
A megrendelők elfogadják ezt?
Ez a másik csapda. Mindenki szerződésében az van, hogy jó a terv és kész is lesz határidőre, nem lesz pótmunka és megépíthető az épület. Ez persze igaz, de akkor miért van ennyi véres nyakú kivitelezés? Én dolgoztam 10 évet hagyományos tervezési workflow-ban és emlékszem, hogy futottunk az események után, hogy éjszakáztunk mikor tűzoltó munkával készítettük a fedvény terveket. És arra is emlékszem, hogy sosem tudtuk, hogy amit ma tervezünk, azt tegnap, vagy holnap építik. De akárhogy próbálkoztunk, a kivitelezésen mégis folyamatos csúszás, felelősséghárítás és pótmunka volt. Ma ez szerintem teljesen általános egy nagyberuházásnál. Pedig szimplán csak arról van szó, hogy egy bizonyos komplexitás felett a rendelkezésre álló időkeretben a legnagyobb jószándék mellett sem lehet a hagyományos eszközökkel megfelelni a kéréseknek. A technológiaváltás után viszont három hónap alatt megterveztünk egy 10 milliárdos munkát, amelynek a végén ellenőrzésképpen lefuttattunk egy ütközésvizsgálatot. 160 hibát találtunk, amit egy nap alatt kijavítottunk. A kivitelezés gördülékenyen ment, az épület határidőre és költségkereten belül lett készen. Azóta volt 180 munkánk, nagyjából hasonló eredménnyel. Szinte minden megrendelővel van a projekt elején súrlódásunk, mivel el kell fogadniuk, hogy nem egy 2D-s rajzot csinálunk és ezért az elején több energiát kell beletennünk. A folyamat végére viszont a megrendelőink nagyon elégedettek, hiszen jó minőségű, könnyen módosítható terveket kapnak és eltűnik az összes fájdalompont. Kicsit olyan ez, mint az IT. Ha jó a rendszergazdád, nem is tudod, hogy létezik.
Vagyis a megrendelőnek is tisztában kellene lenni a BIM-keretrendszer lényegével.
Ha nem akar belesodródni egy diszkóbalesetbe, akkor nem árt. Sok esetben kiírnak egy tendert, amiben előírják, hogy legyen BIM. Ha ezen a tenderen elindul, mondjuk tíz tervező, heten nem is értik, mi az a klasszifikáció vagy a LOD400. Az a három, aki érti, szinte biztos, hogy magasabb árat fog adni. Ha a beszerző az árra fókuszál, vagy közbeszerzésen indultunk, akkor egy olyan pályázó fog nyerni, aki egy Hollywood BIM projektet fog világra segíteni. Készít egy 2D-s tervanyagot, küld pár zűrzavaros IFC állományt és elég sok munkával, jó drágán lesz egy használhatatlan modellje a megrendelőnek. Valószínű senki sem fogja megnyitni a kivitelezés alatt és semmi esély nincs üzemeltetési modellt csinálni belőle. Ami még fájóbb, hogy mindenki, aki a projektben részt vett, azt fogja hinni, hogy ez a BIM. Szerintem ezeket a helyzeteket érdemes elkerülni és bevonni egy szakértőt, aki már volt a hegy tetején, nem csak arról mesél, hogy lehet feljutni.
A honlapjukon felbukkan a „virtuális warehouse” kifejezés. Mit jelent ez?
Ez minden BIM-es iroda elengedhetetlen része. A saját elemkészlet. Minden modellelemet, falat, ablakot lementünk egy „virtuális tüzép” file-ba. Ekkor beállítjuk az anyagát, színét, klasszifikáljuk, mint a rendszertanban, hogy milyen része az épületnek, ellátjuk a szükséges információkkal, megjelenítési paraméterekkel és hozzárendeljük a fajlagos árát, amelyet egy script-tel időközönként frissítünk. Ha mindent jól csináltunk és 30-as téglát kell beterveznem egy új projektbe, akkor csak belépek ebbe a file-ba vagy warehouse-ba és egy copy paste-tel átviszem az elemet a tervbe. Onnantól, ha ezt a falat húzom, minden pillanatban pontosan lekérdezhető a modell anyagmennyisége és ára.
Nemzetközi összehasonlításban hogy állunk a BIM terén?
Dániában 12 éve kötelező a BIM-alapú tervszállítás és kialakult egy jó gyakorlat, amihez az is hozzájárult, hogy az elmúlt öt évben elképesztően sokat nőtt az elérhető számítástechnikai kapacitás, megjelentek az okoseszközök, egyre könnyebben használható szoftverekkel tudjuk kezelni az épületeket. Közelítsük meg a kérdést inkább úgy, hogy hol áll az építész és a kivitelező szakma ezen a téren. Első körben szerintem nem a BIM fogja megváltoztatni az életünket, hanem a web alapú projekt platformok, más néven Common Data Environment-ek (CDE) és az appok. Ezek olyanok, mint egy weblap, ahová fel lehet szinkronizálni a terveket, be lehet járni a modellt, lehet egymással kommunikálni, hibajegy rendszereket üzemeltetni, információt elérni, megosztani. Sok ilyen van és ezek a ma megszokott 2D, fél 3D terveknél is jelentős gyorsulást eredményeznek a kommunikációban. A következő lépcső lehet az open BIM IFC alapú, iteratív ütközéskereséses workflow-ja. Ez jelentős erőfeszítések árán, de létrehozza a modellt és erre ültethetünk CDE környezetet. A változást nehéz vele lekövetni és a modell geometrián túl általában nem hordoz információt (I), ezért ez csak BM, azaz Building Modell. A hiányzó (I) az, amitől “digital as built” modellé válna és használni lehetne a kivitelezés után. És ezt követi majd a tényleges áttörés, a közel valós idejű össz-szakági tervezés, ahol natív modellformátumokat használunk, klasszifikáljuk a modellt, feltöltjük üzemeltetési információval és elkezdjük használni azt a digitális életcikluson keresztül. Ekkor egy új világ nyílik ki és rengeteg új szolgáltatás jelenik meg a tervezéstől a kivitelezésen át az épületüzemeltetésig. A magyar szakmában van, mondjuk 2000 tervező cég, amelyből 1500 nem fogja megpróbálni a szakági terveket átvinni 3D-be. Ők megmaradnak a régi módszereknél és családi házakat és kis beruházásokat fognak tervezni. Egyre több iroda lesz, aki kísérletezik majd a második fázissal a BIM-mel és pár kudarc után eljut az ütközéskeresésig. Valószínűleg nem fognak tervezőrendszert váltani, esetleg új szolgáltatásokat bevezetni és ők is BIM-esnek mondják majd magukat. De a jó hír az, hogy születik majd pár iroda – részben a nagy kivitelező cégek árnyékában -, amelyek képesek lesznek követni a nemzetközi trendeket, elvárásokat és kiépíteni akár egy teljes életcikluson keresztüli szolgáltatásportfóliót is. 80-100 fő az a mérethatár, amely alatt egy tervező cég nem tudja kitermelni az ehhez szükséges fejlesztés és oktatás költségét. A világ fejlett országaiban ez a tudás több ezer fős mérnökirodákban valósul meg. Magyarország ilyen szempontból nem szerencsés, hiszen a rendszerváltást követően felaprózódtak a tervező irodák. Most a technológia révén ezen a téren egyfajta áttörés tapasztalható a szakmában és az, hogy mi ezt egy 50 fős cégben 150 társtervezővel elértük, kisebbfajta csodával határos.
Honnan lesz erre szakember itthon? Említette a BME-képzést…
Igen, a távoktatás révén az oktatás is átalakul és egész gyorsan reagál. De ahogy említettem, nem az intézményi oktatást vagy az állami szabályozást látom a megoldásnak. Arra a tudásra, amire ma keresek szakembert, 3 év alatt készül tanterv, 5 év évig oktatja az egyetem és 8 év múlva látom belőle az első potenciális munkatársat. Addigra viszont már teljesen más tudásra lesz szükség. Ezt a fajta gyakorlati tudást a napi éles projekteken lehet felszedni és fejleszteni, a képzések inkább az érdeklődés felkeltését és az elméleti alapok elsajátítását teszik lehetővé. De vannak jó kezdeményezések itthon és több ezer magyar építész tanul és dolgozik ma külföldön. Olyan helyen, ahol évtizedes múltja van a BIM-nek. Jó részük vissza fog jönni és magával hozza a tudást, amit felszedett az évek alatt. Ők ennél a pár cégnél fognak kikötni. Ha ez után saját irodát alapítanak, már a közepes és kis projektek is másképp fognak megvalósulni. Egy másik szinten a legjobb magyar tervezők és kivitelezők által évente tíz-tizenöt nagyon komoly projekt fog jól megvalósulni BIM-ben. Lassacskán kialakul 10-20 cég, aki képes lesz ezt megcsinálni. Ők kénytelenek lesznek saját onboarding és oktatási programot fejleszteni, hogy ki tudják képezni a saját szakembereiket – ahogy ez most nálunk is történik.
Mit üzenne annak a mérnöknek, aki most szeretne BIM-mel foglalkozni?
Hát, hogy legyen nyitott és kitartó. Biztos ismeri a régi pesti viccet, mikor a Blaha Lujza téri aluljáróból feljön egy fiatalember hegedűvel a kezében és megkérdez egy járókelőt: Elnézést, meg tudná mondani, hogy jutok el a Zeneakadémiára? Mire a válasz: Sok-sok gyakorlással.
Hol lehet erről többet megtudni?
A honlapunk blog szekciójában elég sok cikket tettünk közzé a BIM-ről, de szoktunk nyílt napokat, karriertanácsadást csinálni, ezekről főleg a Linkedin profilomon, vagy a BuildEXT oldalán lehet értesülni. Elindítottunk emellett egy építész kerekasztal beszélgetést, aminek az első vendégei a Finta Studiótól jöttek, ez megtalálható a YouTube-csatornánkon, de persze fent vagyunk a Facebookon és az Instagramon is. Szóval érdemes követni bennünket.
Rozsnyai Gábor
