A Marokkó vidéki területein használt rosszabb minőségű építőanyagok miatt a vidéki régiók szenvedték meg leginkább a 2023. szeptember 8-án, késő este bekövetkezett pusztító földrengést – közölték szakértők a brit New Civil Engineer (NCE) szaklappal.
A múlt heti volt az elmúlt hatvan év második legnagyobb számú áldozatát követelő földrengése Marokkóban. A földrengés ráadásul viszonylag sekély volt a maga 18,5 km-es mélységével, közel a földrengés forrásához, ami még nagyobb pusztítást eredményezett. A földrengés epicentruma az eurázsiai és az afrikai tektonikus lemez határán volt Agadir és Marrakesh között, ezért mindkét nagyvárost megkímélte a földmozgás erőteljes hatása. A pusztítás nagy része az Atlasz-hegységet uraló távoli, vidéki falvakban történt, bár az ország fővárosában és más közeli városban is pusztított.
A marokkói belügyminisztérium jelentése szerint a 6,8-as erősségű földrengés halálos áldozatainak száma megközelíti a háromezer főt, és közel hatezren megsérültek. A 4,9-es erősségű utórengés 20 perccel később következett be.
Az NCE-nek nyilatkozva Iman Hajirasouliha, a Sheffieldi Egyetem építőmérnök professzora és a földrengésmérnöki csoport vezetője kijelentette, hogy az Atlasz-hegység távoli falvaiban az építkezésekhez használt építőanyagok még a közepes földrengéseknek sem képesek ellenállni, nemhogy egy olyan pusztító földrengésnek, mint amilyen a mostani volt. Elmondta továbbá, hogy „Marokkó vidéki területein az uralkodó építőanyag a vályogtégla és különböző nem megerősített falazatok, melyek szerkezeti rendszere természetüknél fogva törékeny, és csak korlátozottan rugalmas, amikor nagy szeizmikus erőnek van kitéve. Ezért e szerkezetek bármilyen károsodása gyors meghibásodáshoz és az épületek összeomláshoz vezethet. Úgy tűnik, hogy ezek a tényezők az elsődleges okai a sajnálatosan magas halálozási aránynak, amelyet ennél a földrengésnél megfigyeltünk.”
Ziggy Lubkowski, az Arup társigazgatója és szeizmikus tervezési szakértője úgy nyilatkozott, hogy „ez a legpusztítóbb földrengés a régióban az 1960-as agadiri esemény óta, amely 12-15 ezer halálos áldozatot követelt”.
A mentési munkálatok jelenleg is folynak, mivel még mindig sokan rekedtek az összedőlt épületek alatt. A marokkói kormány bejelentette, hogy eddig négy országtól – Spanyolországtól, Katartól, az Egyesült Arab Emírségektől és az Egyesült Királyságtól – fogadott el humanitárius segítséget, amelyek 60 kutató-mentő szakembert, négy keresőkutyát és mentőfelszerelést küldtek. Az Egyesült Királyság sürgősségi orvosi csoportja egy négyfős brit orvosi értékelő csoportot is küldött a helyzet felmérésére és a marokkói hatóságokkal való koordinációra.
Mivel az Atlasz-hegység falvai gyakran csak egy útvonalon közelíthetők meg, sok nehézgép nem tudott eljutni az érintett területekre, mivel az utakat törmelék és sziklák torlaszolták el. Ez arra késztette a helyieket, hogy kézzel próbálják megtalálni a túlélőket.
