A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) geográfus kutatói korszerű térinformatikai módszerekkel vizsgálják a Kárpát-medence egyre szárazabb éghajlatának okait, társadalmi és gazdasági következményeit. Álláspontjuk szerint az éghajlatváltozás hatásainak előrejelzése, következményeinek kivédése csak komplex földrajzi elemzésekkel lehet eredményes – közölte a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága.
A közleményben emlékeztetnek, 1994. június 17-én fogadták el az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét, azóta minden évben ezen a napon világméretű kampány hívja fel a figyelmet a nemzetközi összefogás szükségességére, a szárazság hatásaira.
Rakonczai János, az SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének professzora kifejtette, a sivatagosodás a kontinensek zömén megfigyelhető, a kivétel Európa és az Antarktisz. A folyamat részben összefügg a globális klímaváltozással, de sok helyen a társadalmi hatások erősítik fel igazán. A sivatagok fő kritériuma a sokévi átlagban tapasztalt, 200 milliméternél kevesebb csapadék. Magyarországon az éves területi átlag a több mint százéves mérési adatok alapján egyszer sem volt 400 milliméternél kevesebb, és hitelesített mérési helyen egy évben soha nem mértek 200 milliméternél kevesebb csapadékot.
120 év adatai alapján csökkenő a csapadékmennyiség, az utóbbi ötven évben azonban ezzel ellentétes tendencia látható. Ennek oka az a húszéves szárazabb időszak, amely az 1970-es évek közepén kezdődött, és amely alatt szinte csak átlag alatti csapadék hullott. Ez az időszak okozta a Duna-Tisza közi hátságon, és a Nyírségben a talajvízszint jelentős süllyedését.
A Duna-Tisza közén tapasztalható egyre szárazabb éghajlatért egyszerre felelős az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás. Ennek kézzelfogható jele az aszályok gyakoriságának növekedése. Az aszálykárok különösképpen a homoktalajokkal jellemezhető tájakon szembetűnőek. A folyamatnak kiemelkedő szerepe van abban, hogy az 1990-es évek óta szántóterületeken gazdálkodók felhagytak a műveléssel. A parlagterületek növekedése, valamint a legeltető állattartás visszaszorulásának egyik szemmel látható következménye az Európába a 18. században behurcolt selyemkóró elterjedése.
Szilassi Péter, a biológiai invázió földrajzi hátterét vizsgáló, ökológusokból és geográfusokból álló kutatócsoport vezetője közölte, ez az inváziós növény mára a Duna-Tisza közi tájkép meghatározó elemévé vált. Rámutatott, a Kiskunság különleges növényvilágának megőrzése érdekében fel kell lépni e folyamattal szemben.
Barta Károly, SZTE Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docense szerint az aszály előrejelzésének megbízható lehetőségeit is a talajnedvességben kell keresni. Míg az időjárás-előrejelzés maximum 10-12 napra tud érdemi információkat szolgáltatni, addig a talajtakaró őrzi az elmúlt időszak, akár több hónap „csapadéklenyomatát” is. Ez a legfontosabb indikátora a jövőbeli aszálynak: egy csonttá száradt áprilisi talajon – még átlagos csapadékviszonyokat feltételezve is – nagy eséllyel komoly aszály fog jelentkezni, míg egy közel telített talajon – még átlagosnál szárazabb időjárás esetén is – jóval nagyobb a növényzet túlélési esélye. (MTI)
