Május 22-én tartották a BME Építőmérnöki Kar jubileumi diplomaátadó ünnepségét a K épület aulájában, melyen a karon 50, 60, 65, 70 és 75 éve végzett mérnökök vehették át arany-, gyémánt-, vas-, rubin-, illetve platina okleveleiket Rózsa Szabolcs dékántól.
Az ünnepi rendezvényen Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke elmondta: „valaha én is ezeket a padokat koptattam, mindezek miatt külön megtiszteltetés, hogy itt üdvözölhetem önöket e nagyszerű alkalomból. Büszkeséggel tölt el, hogy ezen ünnepi pillanatokat az ünnepeltekkel együtt élhetem meg. Higgyék el! Egy egykori orvosnak készülő lázadóból lett okleveles építőmérnöktől ezek csak nagyon őszinte gondolatok lehetnek. Utólag hálás vagyok, mert az akkori barátságtalannak tűnő szülői terror mára gondoskodó szeretetté transzformálódott, ők akkor ösztönösen tudhatták, hogy az ottani feudalizmus nem nekem való. Nos, hát itt lehetek egy mérnök demokráciában, legalábbis ami az abszolút helyzetünket illeti. Mondom ezt abban a tudatban, hogy a legjobb egyetemre járhattunk. Szeretném azt hinni, hogy ez a jelzős szerkezet általános érvényű lesz a jövőben is. Kérem, engedjék meg, hogy a Magyar Mérnöki Kamara és magam nevében szívből gratuláljak abból az alkalomból, hogy immáron több évtizede munkálkodnak a társadalom boldogulásán! Kifejezetten jó érzéssel tölt el, hogy azt a generációt köszönthetem, amely gyakorlati pályára lépésem során közvetlenül pártfogolt. Sokat tanulhattam önöktől. Napjaink egyénieskedő világában mindezt a mentorálást már egyre inkább nehéz véghez vinni. Fontos, hogy aktivitásunkat őrizzük meg, ne törődjünk a nehézségekkel, és ne adjuk fel, és ne hagyjuk veszni a Z generációt, unokáinkat, gyerekeinket! Egyébként is az aktivitás = hosszú élet. Higgyék, el, jár ez a kiváltság, mert a világ nem volt kegyes önökhöz. De tudjuk, bár Friedrich Nietzschét nem szívesen idézem: „Ami nem öl meg, az erőt ad!” Hát kívánom legyen az erő a lelkükben és a testükben! Mert itt az ideje, hogy elégtételt kapjanak, amit nem szabad elszalasztaniuk. Talán ez a szép díszdiploma gyógyír lehet a sebekre. A sebekre, amelyet a XX. század második felében kellett, hogy elszenvedjenek, akkor, amikor a mérnök jó, ha másodrendű állampolgár lehetett. Ki törődött azzal akkor, hogy Európa szerte a legjobb diplomájuk van, hogy Palotás Lászlóktól, Kézdi Árpádoktól, Hazay Istvánoktól tanulhattak.
Tudom, az eltűnt idő nyomában már nem lehet maradéktalanul elégtételt kapni, a Magyar Mérnöki Kamara azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy tudatosítsuk, hogy ez az a múlt, amit végképp el kell törölni. Ezen munkálkodunk, remélem egyre nagyobb sikerrel. Bár az elmúlt három évtized nem feltétlenül ezt a tendenciát segítette elő, de most már minden meghatározó helyen evidenciaként tör elő, hogy a társadalom jövőjét a mérnököknek kell tematizálniuk. Igen nekünk, mert a filosz nem lesz képes meghagyni unokáinknak a jövőt. A reálértelmiség térnyerésének apró hajtásai már láthatók. A kialakuló új jogszabályi környezet ezt a folyamatot vetíti elő. Lesz olyan nekünk dedikált állami kitüntetés rövidesen, ami a mérnököt a művészek az építészek sorába emeli a társadalmi megbecsülés tekintetében. És ha nem jő jégeső, zivatar, akkor a visszarendeződés veszélye nem nyerhet teret, mert ha összefogunk, sikerülni fog. Ehhez szükséges az önök tapasztalata, aktivizálása, akár reaktiválása, hiszen amit tudnak, az pótolhatatlan kincs. Kérem, segítsék a munkánkat, maradjanak velünk és bízzanak bennünk! Mindezt nemcsak magunkért, hanem a jövő mérnökgenerációjáért is meg kell tennünk. És az ifjúság fejét még együtt kell felemelnünk a képernyővarázsból, és visszahoznunk őket a való világba a mobilitiszből. Bízva ebben kérem, engedjék meg, hogy diplomájukhoz szívből gratuláljak, a továbbiakban pedig sok sikert, jó egészséget és eredményes munkát kívánok!” – fogalmazott az országos köztestület elnöke.