Szakmai tudása és tapasztalata, vezetői ars poetica-ja és erkölcsi tartása beosztottainak (jelen sorok írója számára különösen) példamutató volt. Nyugdíjba vonulásakor méltán büszkén tekinthetett vissza az elvégzett munkára és nyugodt lehetett, hogy az általa becsben tartott víziközmű-vagyon jó kezekbe került.
1950. szeptember 1-én született Hőgyészen, Tolna megyében. Általános iskolai tanulmányai után 1964-1969 között Pécsett, a Zipernowszky Károly Gépipari Technikumban tanult és itt szerzett gépésztechnikusi oklevelet. 1969. szeptember 1-től Kaposváron, a Somogy Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál, később annak jogutódjánál, a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat Somogy Megyei Igazgatóságán dolgozott (beosztása 1987. december 15-i távozásakor szolgáltatási osztályvezető). 1984-ben a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Tagozatán levelező tagozaton üzemmérnöki diplomát szerzett. 1987 decembere és 1994. január 14. között a Somogy Megyei Tanács Műszaki Osztályán, mint vízellátási főmérnök dolgozott (hatásköre vízközmű-beruházási és -fejlesztési ügyekben a megye egészére kiterjedt). 1994. január 15-től az országban elsőként – az állami víziközmű-vagyon ingyenes önkormányzati tulajdonba adását követő helyhatósági döntés alapján – Kaposvár város, Juta, Kaposhomok és Zselickislak községek víziközműveinek üzemeltetésére megalakult és sikeresen pályázó magántulajdonú koncessziós társaság, a Kaposvári Vízművek Kft. ügyvezető igazgatója volt, egészen 2009. január 31-ig, a 15 éves koncessziós időszak lezárásáig. 2009. február 1-től az önkormányzati tulajdonú KAVÍZ Kaposvári Víz- és Csatornamű Kft. ügyvezetője, egészen 2014. december 30-i nyugdíjba vonulásáig.
A víziközmű ágazatban pályakezdő korától 45 évet (!) dolgozott, irányítása, közreműködése alatt Kaposvár város és a környező települések víziközművei jelentős fejlődésen mentek keresztül (a teljesség igénye nélkül (a) a vízellátásban: vízbázis-rekonstrukció korszerű típusú búvárszivattyú cserékkel, a mélyfúrású kutak melléfúrásos felújításával, 1998-ban vas- és mangántalanító-, 2008-ban ammónium-mentesítő technológiák telepítése, elosztóhálózati rekonstrukciók; (b) a szennyvízkezelésben: szennyvízátemelő szivattyúk cseréje, Kaposvár város teljes csatornázottságának megvalósítása, szennyvíztelep technológiai rekonstrukciója; (c) akkreditált minőségvizsgáló laboratórium kialakítása; (d) integráció új települések csatlakozásával és a Somogyvíz Kft. beolvadásával, melynek hatására az üzemeltetett ivóvíz- és szennyvíz víziközmű-rendszerek száma 52 db-ra növekedett). Mindezek hatására – országos viszonylatban legolcsóbb lakossági víz- és csatornadíjak (!) mellett – az üzemeltetett rendszerek állaga, a szolgáltatott ivóvíz- és a tisztított szennyvíz minősége, valamint az üzemeltetés hatékonysága jelentősen javult, az irányítástechnikai rendszer korszerűnek mondható szintre fejlődött és az üzemeltetői vagyon (járművek, gépek, egyéb eszközök) műszaki színvonala, illetve a társaság(ok) imázsa is megfelelt a szakmai elvárásoknak.
Szakmai tudása és tapasztalata, vezetői ars poetica-ja és erkölcsi tartása beosztottainak (jelen sorok írója számára különösen) példamutató volt. Nyugdíjba vonulásakor méltán büszkén tekinthetett vissza az elvégzett munkára és nyugodt lehetett, hogy az általa becsben tartott víziközmű-vagyon jó kezekbe került.
A vízműnél végzett munkája mellett időt szakított társadalmi tevékenységre is: aktív vezetőségi tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaságnak (1975-ben lépett a szervezetbe és 2001-2012 között a Somogy Megyei Területi Szervezet elnöki teendőit is ellátta), a Magyar Víziközmű Szövetségnek (elnökségi tagként) és a Mérnöki Kamarának (alelnök a Somogy Megyei Szervezetben). Munkáját és társadalmi szerepvállalását méltán díjazták több alkalommal: 2014: Víziközmű Ágazatért Érdemérem, 2015: díj Kaposvár Város Szolgálatáért, 2022: Kvassay Jenő díj.
Szerető családja körében töltött nyugdíjas évei alatt is rendszeresen, heti gyakorisággal érdeklődött a „vízműves hírek” iránt, jelképeként annak, hogy „vízművesnek lenni” nem „csak” nyolcórás munka, ez élethosszig tartó szolgálat. Távozásával óriási űrt hagy maga után, önzetlen tanácsai, minden nehézségen átsegítő optimizmusa, emberi nagysága mindig hiányozni fog. Nyugodjon békében.
Boda Balázs, KAVÍZ Kft.
