Első alkalommal rendezte meg az MMK Tartószerkezeti Tagozata és a Menyhárd István Alapítvány a Menyhárd István Emléknapot. A november 17-i, a Néprajzi Múzeumban tartott egésznapos nagyrendezvény egyszerre volt konferencia, továbbképzési alkalom, díjkiosztó és szakmai ünnep.
Régóta tartozunk magunknak azzal, hogy egy méltó rendezvényen ünnepeljük meg magunkat a kiemelkedő alkotási, kutatási és oktatási tevékenységet folytató kollégáinkat, szélesítsük tudásunkat és kötetlen beszélgetéseken folytassunk eszmecserét – hangsúlyozta megnyitó beszédében Szántó László, a Tartószerkezeti Tagozat elnöke, az emléknap főszervezője. Mint mondta, a Menyhárd István nevével fémjelzett tagozat díj átadására sem volt eddig bevett, hagyományos ünnepi alkalom. A mai nap hosszúra nyúló programja lehetőséget ad az ünnepélyes díjátadás lebonyolítására, dr. Dulácska Endre professzor emberi és szakmai életútjának megünneplésére, egy színvonalas szakmai konferencián és ezt követően egy kötetlen beszélgetésen való részvételre. Az izgalmas és kiemelkedő színvonalú kortárs épület, mint a rendezvény helyszíne, módot teremt a kulturális örökségünk megismerésére. „A mai konferencia tulajdonképpen két külön rendezvény egyesítésével jött létre. A tagozatnál már korábban felmerült a Menyhárd Emléknap, mint konferencia gondolata. Ennek megszervezése váratott magára, mígnem idén már erős elhatározásként szökött szárba a gondolat. Ezzel párhuzamosan a Menyhárd István Alapítvány szintén egy Menyhárdról megemlékező szakmai napban gondolkodott, Menyhárd Követői elnevezéssel. A mai nap tulajdonképpen ennek a két gondolatnak az egyesítésével jött létre” – húzta alá a tagozati elnök.
Pohl Ákos, a Menyhárd István Alapítvány és az MMK Etikai-fegyelmi Bizottsága elnöke rövid köszöntőjében a 121 éve született Menyhárd Istvánról, kora meghatározó alkotó mérnökéről és tudósáról emlékezett meg.
A Tartószerkezeti Tagozat viszonylag megfontoltan mozdul, de amikor igen, annak látszata van – jelentette ki köszöntőjében Wagner Ernő MMK-elnök. „A Magyar Mérnöki Kamara meghatározó tagozatáról beszélünk, mert a mérnökök tekintetében a társadalom leginkább a statikus tervezők és szakértők munkáját ismeri el. A mérnöktársadalom vágyik arra, hogy megfelelő elismerésben részesüljön, még akkor, ha a felszínen nem mindig látszik. A jogalkotás tekintetében – ahogyan egykor Cato római szenátor fogalmazott – ugyanaz jut az eszembe, örülünk az új szaktárca lendületének, örülünk, hogy végre ismét van minisztériuma az építésügynek, a szakmánknak, annak viszont nem, hogy az új törvényt építészetinek nevezik. Igazságügyi szakértőként a jogászoktól megtanultam, hogy egy jogszabály esetében nem a címre kell igazán figyelni, hanem a tartalomra, és ebben a vonatkozásban optimista vagyok. A beruházási törvény példája is azt mutatja, van okunk az optimizmusra, és az építészeti törvényben is vannak olyan momentumok, amelyek arra utalnak, hogy a mérnöktársadalom a magyar közgondolkodásban méltó helyére kerülhet. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ezért tennünk is kell, nem engedhetjük ki a kezdeményezést a kezünkből.
Ez a rendezvény nem csupán szakmai konferencia, hanem lehetőség arra is, hogy együtt emlékezzünk a magyar mérnök és tudós, Menyhárd István munkásságára, aki több mérnöknemzedék tanítómestere is volt – mondta Deák Krisztina Erzsébet műemlékvédelemért felelős helyettes államtitkár. „Menyhárd egy forradalmi kor embere volt, akinek az élete és munkássága a huszadik század nagy kataklizmái között zajlott. Amikor született, hazánkban még a késő historizmus, illetve a szecesszió volt az uralkodó irányzat, élete folyamán azonban lassan, de biztosan utat tőrt magának a modernizmus, munkássága pedig jelentékeny szerepet töltött be e törekvések kibontakozásában. A modernizmus a vasbeton-szerkezetek bevezetésével lendített az építészet fejlődésén. Ezek tették lehetővé a megjelenésében is radikálisan új épülettípusok, így a sportlétesítmények, ipari csarnokok és addig építészeti eszközökkel szinte lefedhetetlennek gondolt hatalmas térségek egész sorának megvalósítását. Ennek a forradalmi kornak volt vezető mestere Menyhárd István, aki a mérnök-építész archetípusa hazánkban. De nem csupán gyakorló mérnök, hanem kiemelkedő elméleti szakember is volt, aki mély nyomot hagyott a műszaki tudományok terén. A mérnöki tudományok doktora cím mellett az építészet legmagasabb kitüntetését, az Ybl-díjat is elnyerte életművének elismeréseként. Különös értelmet nyer a mérnöki megbecsültség ebben a világszerte számos építészeti díjat nyert épületben, amely a hazai középületek világában úttörő szerkezeti megoldásokat alkalmazva bizonyítja, hogy a magyar mérnöki felkészültség és a hazai szerkezettervezés a világ élvonalába emelkedett. Deák Krisztina úgy fogalmazott: a Magyar Mérnöki Kamara régre visszanyúló jó kapcsolatokat ápol az építészetért felelős mindenkori tárcával, amely hosszú idő után először kapott önálló kormányzati keretet az Építési és Közlekedési Minisztérium égisze alatt. Aligha túlzó arra gondolnunk, hogy szakmánk fél évszázada nem tapasztalt megbecsültségének bizonyságaként tekinthetünk erre a fordulatra.
A köszöntőbeszédek után Szántó László bemutatta a tagozat gondozásában Duli90 címmel idén megjelent kötetet. „A mai nap egy különleges alkalmat tartogat nekünk, amikor megünnepelhetjük dr. Dulácska Endre professzor emberi és szakmai életútját, megköszönhetjük neki, amit eddigi életében a szakmának adott, amit tanulhattunk és tanulhatunk tőle. A Tartószerkezeti Tagozatában felmerült az a cél, hogy kiemelkedő magyar tartószerkezet tervezői tevékenységek, életutak bemutatásán keresztül szeretne irányt és példát mutatni, illetve egyszerre szakmai segítséget adni a fiatal statikus generációk számára. Ezen cél elérésének első elemeként került sor a Duli90 könyv kiadására, mely dr. Dulácska Endre életébe, szakmai, oktatási és tudományos munkásságába enged betekintést. A könyv gondolatának felmerülésére a professzor úr akkor még csak közeledő 90. születésnapja előtt került sor. Az ötlet sajnos lassabban szökkent szárba, mint reméltük, de mára már szerencsére kezünkben tarthatjuk az eredményt. A könyv első fejezete egy életrajzi interjú, melyből egy rendkívüli életútra derül fény. Az 1930-ban született Dulácska Endre igen viszontagságos gyerekkoron esett át. A háború után az értelmiségi származás finoman szólva sem volt előny. Megélt háborút, forradalmat, többször elítélték, de minden viszontagság ellenére elérte életcélját, tervezőmérnök lett és szakmájának szentelve élte életét. A könyv további részében pályatársak írásain keresztül ismerhetjük meg Dulácska Endrét. A könyv befejezéseként különböző fórumokon korábban megjelent publikációinak gyűjteménye található, melyek válogatásába professzor úr is részt vett. A publikációkon keresztül páratlan szakmai és tudományos munka tárul fel előttünk.” A tagozat elnöke hozzátette: természetesen a kötet nem ölelheti fel Dulácska Endre oktatói, szakmai tudományos kutatói munkásságát, hiszen több mint kétszázötven szakcikk, negyven egyetemi jegyzet és huszonnégy könyv hagyta el tollát, és mindezek mellett a szabványok, méretezési eljárások kidolgozásában is meghatározó szerepet játszott. A „hagyta el tollát” esetenként szó szerint értendő, hiszen a sokunk számára ismert Statikus Kisokos egy műtéti lábadozási időszakban kézzel megírt formában került kiadásra – jegyezte meg. „Amit most a kezemben tartok egy 1993-as kiadás, melyet még a BME-n vettem, és sokáig kísérte végig szakmai életemet. A használat talán már látszik a borítón. Dulácska Endre egyszerre tudta kiteljesíteni magát az ipari szakmai életben, a tanításban és a tudományos kutatásokban. Ezek mellet maradt még ideje és energiája kamara megszületésétől a kamarai életben való aktív részvételre is.” Szántó László végül köszönetet mondott a kötet szerzőinek, szerkesztőinek és minden résztvevőjének az odaadó munkájáért.
A könyvbemutatót követően ünnepélyes pillanatok következtek. Menyhárd István életmű-díjat vehetett át dr. Hajtó Ödön okl. építőmérnök, az MMK alapító elnöke (az elismerést még 2019-ben ítélte oda a kuratórium), illetve Menyhárd István-díjat négy statikus, dr. Kisbán Sándor, dr. Körmöczi Ernő, dr. Dunai László és dr. Kollár László.
A tartószerkezeti szakmai konferenciát (és továbbképzést) dr. Vigh László Gergely (BME Hidak és Szerkezetek Tanszék) előadása nyitotta meg a földrengéssel kapcsolatos mérnöki tudományos és kutatási eredményekről, ezt követően dr. Sajtos István (BME Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék) a falazott szerkezetekről, míg dr. Dulácska Endre Menyhárd István munkásságáról tartott részletes előadást. Az ebédszünetet követően további nyolc szakmai előadást – a Néprajzi Múzeum tartószerkezeti megoldásairól (Szántó László), a Lánchíd felújításáról (dr. Horváth Adrián), a Sauska borászat kétszer görbült vasbeton szerkezetéről (Dezső Zsigmond), az építész forma mögötti mérnöki szerkezetről (Kocsis András), egy Sydney-i projektről (Bőhm Csaba), a pécsi vásárcsarnokról és a Ciprus Irodaházról (Duga Marcell), előregyártott vasbeton szerkezetekről (Alibán Dénes), valamint a Citadelláról (Ágoston Dezső) hallgathattak meg a kollégák.
A szakmai konferencia közben lehetőség volt a Néprajzi Múzeumban tárlatvezetésre és épületsétára – szakmai vezetéssel –, este pedig megrendezték a Tartószerkezeti Tervezői Estet, melynek keretében gálavacsorára és kötetlen beszélgetésekre került sor.