Az infrastruktúra fejlesztés gyorsabb megvalósítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kormányok el tudják érni stratégiai célkitűzéseiket. Ennek érdekében a nettó nullára való áttérésnek megfelelő ütemben kell haladnia. Ráadásul az infrastruktúra a gazdasági növekedés szempontjából is kulcsfontosságú.
A késedelmes megvalósítás növeli a költségeket, amit az államok a magas infláció és a kiadási korlátok közepette nem engedhetnek meg maguknak. Emellett további negatív hatása, hogy aláássa a közbizalmat és késlelteti az előnyökből származó érezhető profitot. Az Egyesült Királyság tekintetében a lassú és rugalmatlan tervezési rendszer is része a problémának, a kormány azonban dolgozik a helyzet javításán.
Tavaly a brit Nemzeti Infrastruktúra Bizottság (NIC) rámutatott arra, hogy az Egyesült Királyság elavult tervezési útmutatója megnehezítette a döntéshozatalt, és valószínűbbé tette a nemzeti jelentőségű infrastrukturális projektek jogi megtámadását. Az NSIP-rendszer – amelyet először a 2008. évi tervezési törvény vezetett be –, kezdetben jól működött, és komoly eredményeket ért el a magas színvonalú engedélyek biztosítása, a jogi kihívásokkal szembeni ellenálló képesség, és a befektetők számára a határidőkkel kapcsolatos biztonság biztosítása terén. 2012 óta azonban az engedélyezési idő 65%-kal – átlagosan több mint négy évre – nőtt, a bírósági felülvizsgálatok aránya pedig 10%-ról 58%-ra ugrott.
A kormány meghallgatta a NIC ajánlásait, és megkezdte a reformok végrehajtását. Ha ezek sikerrel járnak, akkor a jóváhagyási idő átlagosan két és fél évre csökkenhet. A közúti és vasúti tervezésre vonatkozó nemzeti hálózati szakpolitikai nyilatkozatot (National Networks National Policy Statement, NNNPS) 2015-ös közzététele óta először frissítették. Ez most már kevésbé a torlódások csökkentésére összpontosít, mindinkább kiterjeszti a vasúti és közúti infrastruktúra fejlesztését igénylő kihívásokat a gazdasági növekedésre, a nettó nullára és a rugalmasságra. További változások közé tartozik a teljes élettartamra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátás értékelésének követelményére vonatkozó több útmutatás, valamint a PAS 2080 szabvány, mint az épített környezet szén-dioxid-kibocsátásának kezelésére és csökkentésére vonatkozó legjobb gyakorlat alkalmazása.
A szabályzat frissítésnek biztosítania kell, hogy a közúti és vasúti tervezéssel kapcsolatos döntések összhangban legyenek az Egyesült Királyság jogilag kötelező érvényű nettó nullára vonatkozó célkitűzésével, csökkentve a bírósági felülvizsgálatok valószínűségét. Fontos, hogy a felülvizsgált NNNPS tartalmazza azt a kötelezettségvállalást is, hogy azt legalább ötévente felülvizsgálják, annak érdekében, hogy továbbra is megfelelő maradjon, amit az ICE (Institution of Civil Engineers) már korábban is szorgalmazott.
A kormány azt is meg fogja vizsgálni, hogy a jövőbeni nemzeti politikai nyilatkozatok (NPS) felülvizsgálata hogyan lehetne rugalmasabb és észszerűsített. Az energiaügyi nemzeti stratégiát is frissítették, a nettó nullához igazodva. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrát „kritikus nemzeti prioritássá” nyilvánították. A kormány emellett a villamosenergia-hálózatokért felelős biztos azon javaslatai alapján is intézkedni fog, melyek szerint az új átviteli infrastruktúra kiépítéséhez szükséges időt a felére, mintegy 14 évről hét évre kell csökkenteni. A javaslatok között szerepel egy új stratégiai területi energiaügyi terv is, amely áthidalja a kormányzati politika és az infrastruktúrafejlesztés közötti szakadékot. A területi tervre a jövőbeli nemzeti stratégiai tervekben hivatkozni fognak, hogy a tervezési rendszerben nagyobb súlyt kapjon, és felgyorsuljon a döntéshozatal.
Új-Zélandon hasonló tervezési késedelmek hátráltatják a kritikus infrastruktúrát. Az ottani kormány bevezette a regionális vagy országos jelentőségű projektek gyorsított jóváhagyásáról szóló törvényt. Ez lehetővé teszi a miniszterek számára, hogy a projekteket egy szakértői testület elé terjesszék, amely hat hónapon belül részletesen felülvizsgálja a terveket. A testület ezután javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy a projektet jóvá kell-e hagyni, és milyen feltételekre lehet szükség a káros hatások kezeléséhez. A végső döntést ezután a miniszterek hoznák meg.
A kormányok számára világszerte kihívást jelent, hogy megtalálják az egyensúlyt az átlátható döntéshozatal, az infrastrukturális beruházások szélesebb körű előnyei, a környezet és a közösségek védelmének szükségessége, valamint a haladás ütemének felgyorsítása között.
Forrás: Lighthouse | How are governments speeding up infrastructure planning decisions? | New Civil Engineer