Palesztinában az „otthon” fogalma kétségkívül feszültségekkel teli, csak Gázában több mint 74 ezer ember kényszerült elhagyni lakóhelyét az elmúlt évek háborúi miatt.
Egyrészt Gáza soha nem heverte ki teljesen az Izrael és a Hamász közötti 2014-es háborút, másrészt a telepépítések – amelyeket széles körben illegálisnak tartanak Ciszjordániában – hozzájárulnak a növekvő telekárakhoz, amelyek sok család számára megfizethetetlenné teszik a lakástulajdon megszerzését. Ám addig is, amíg a nagyobb politikai kérdések megoldatlanok maradnak, a palesztin építészek új lakásprototípusai egyfajta békekatalizátorként is szolgálhatnak.
Már mielőtt a Sheikh Jarrah-ból való kényszerkilakoltatás konfliktust váltott ki, amely az elmúlt hónap elején az alapvető infrastruktúrát leromboló, és mintegy 74 000 gázai lakost kitelepítő bombázási kampányhoz vezetett, sürgős szükség volt a lakhatás megoldására.
Salem Al Qudwa gázai építész, a Harvard Divinity School kutatója szerint 2014-ben, miután a legutóbbi nagy háború rombolása sokakat kényszerített elhagyni otthonát, a nemzetközi ügynökségek a helyi igényeknek és az éghajlatnak nem megfelelő lakásokat építettek. Ezek közé tartoztak az ideiglenes faépítmények, amelyek nem voltak alkalmasak nagy családok befogadására, és nem biztosítottak megfelelő hőszigetelést sem a fűtéshez, sem a hűtéshez. Az építész legújabb könyvében rávilágít arra, hogy az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten (UNRWA), illetve más ügynökségek külföldi építészeket alkalmaztak, akik nem konzultáltak a helyiekkel. Most, hogy az Egyesült Államok több millió dolláros sürgősségi újjáépítési segélyt ígért, Al Qudwa attól tart, hogy ez a tendencia folytatódni fog.
Salem Al Qudwa Architectures of Hope (A remény építészete) című könyvében zöld, rugalmas és megfizethető modellt dolgozott ki a gázai saját építésű otthonok számára. Ezen épületeket úgy tervezték, hogy homokra és törmelékre építhetők legyenek, továbbá biztonságos környezetet teremtsenek a nők és a gyermekek számára, miközben közösségerősítő szerepük is van.
Az építész szerint a kihívás részét képezi – a 2007 óta tartó izraeli blokádon túl, amely korlátozza az építőanyagok elérhetőségét –, hogy „a gázai övezetben olyan gyakoriak lettek a megsemmisítések, hogy a házakat egyszerre építik, rombolják le és építik újjá”. De reményteli, hogy Al Qudwa a „mindennapok építészetét” a „pozitív társadalmi átalakulás” forrásaként látja. Prototípusa három ötemeletes ház, amelyek betonból készültek, megfelelő szigeteléssel és erős alappal rendelkeznek. A 2014 után ideiglenes menedékként épített faházakkal ellentétben ez a modell lehetővé teszi a családok növekedését, és befogadja Gáza számos özvegyét, akiknek gyakran fel kell áldozniuk önállóságukat azzal, hogy sógorukhoz költöznek.
