Egy új tanulmány szerint 2080-ra a világ óceánjainak mintegy 70%-a „megfulladhat” az éghajlatváltozás következtében fellépő oxigénhiány miatt, és ez világszerte hatással lehet a tengeri ökoszisztémákra.
Az új modellek szerint a világ számos halászati tevékenységét támogató óceánközépi mélységek már most is természetellenes ütemben veszítenek oxigénszintjükből, és 2021-ben átlépték az oxigénvesztés kritikus küszöbértékét. Az óceánok az oldott oxigént gáz formájában tartalmazzák, és a szárazföldi állatokhoz hasonlóan a vízi állatoknak is szükségük van erre az oxigénre a légzéshez. Ám ahogy az óceánok az éghajlatváltozás miatt felmelegednek, a vizük kevesebb oxigént képes tárolni. A tudósok már évek óta nyomon követik az óceánok oxigénszintjének folyamatos csökkenését, de az új tanulmány az első, amely éghajlati modellek segítségével megjósolja, hogy az „oxigénhiányosodás”, vagyis a víz oldott oxigéntartalmának csökkenése a világ óceánjaiban hogyan és mikor fog bekövetkezni. Megállapították, hogy az óceánok középső mélységeiben, ahol a világ halászott fajainak nagy része él, 2021-ben jelentős, potenciálisan visszafordíthatatlan oxigénhiányos állapot kezdődött, ami valószínűleg világszerte hatással lesz a halászatra. Az új modellek előrejelzése szerint az oxigénhiányosodás várhatóan 2080-ra az óceán valamennyi zónáját érinti majd. Az eredményeket az AGU Geophysical Research Letters című folyóiratában tették közzé, amely olyan nagy hatású, rövid formátumú jelentéseket jelentet meg, amelyek azonnali, a föld- és űrtudományok egészét átfogó következményekkel járnak. Az óceán középső mélységei (körülbelül a 200 és az 1000 méter közötti mélység), az úgynevezett mezopelágikus zónák lesznek az első olyan zónák, amelyek az éghajlatváltozás miatt jelentős mennyiségű oxigént veszítenek – állapítja meg az új tanulmány. Világszerte a mezopelágikus zóna ad otthont a világ számos kereskedelmi céllal halászott fajának, így az új megállapítás gazdasági nehézségek, tenger gyümölcseinek hiánya és környezeti zavarok lehetséges előjele.
A hőmérséklet emelkedése melegebb vizekhez vezet, amelyekben kevesebb oldott oxigén található, és ami így fékezi a keringést az óceán rétegei között. Az óceán középső rétege különösen érzékeny az oxigénhiányra, mivel a légkör és a fotoszintézis nem dúsítja fel oxigénnel, mint a felső réteget, és az algák bomlása – az oxigént fogyasztó folyamat – ebben a rétegben történik a legnagyobb mértékben. „Ez a zóna valójában nagyon fontos számunkra, mert sok kereskedelmi hal él benne” – részletezte a tanulmány megállapításait Yuntao Zhou, a Sanghaji Jiao Tong Egyetem oceanográfusa és a tanulmány vezető szerzője. „Az oxigénhiány más tengeri erőforrásokat is érint, de a halászat a mindennapi életünkhöz kapcsolódik leginkább.”
Matthew Long – az NCAR (National Center for Atmospheric Research, Nemzeti Légkörkutató Központ) oceanográfusa, aki egyébként nem vett részt a tanulmány elkészítésében – szerint az új eredmények mély aggodalomra adnak okot, és még sürgetőbbé teszik az éghajlatváltozás mérséklésében való érdemi részvételt. „Az emberiség jelenleg megváltoztatja a bolygó legnagyobb ökoszisztémájának anyagcsere-állapotát, aminek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt következményei valóban ismeretlenek” – mondta.
A kutatók három óceáni mélységi zónában – sekély, középső és mély – azonosították az oxigénhiányos folyamat kezdetét, modellezve, hogy mikor haladja meg a víz oxigénvesztesége az oxigénszint természetes ingadozását. A tanulmány két klímamodell-szimuláció adatai alapján jósolta meg, hogy mikor következik be az oxigénhiányosodás a globális óceáni medencékben: az egyik egy magas, a másik egy alacsony kibocsátási forgatókönyvet képvisel. Mindkét szimulációban a mezopelágikus zóna veszítette el a leggyorsabban a globális óceánok legnagyobb területén az oxigént, bár a folyamat az alacsony kibocsátási forgatókönyv szerint körülbelül 20 évvel később kezdődik. Ez azt jelzi, hogy a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése segíthet késleltetni a globális tengeri környezet degradációját. A kutatók azt is megállapították, hogy a pólusokhoz közelebbi óceánok, mint például a Csendes-óceán nyugati és északi része, valamint a déli óceánok különösen érzékenyek a fellépő oxigénhiányosodásra. Egyelőre nem tudják biztosan, hogy miért, bár a felgyorsult felmelegedés lehet a bűnös. Zhou szerint a trópusokon az alacsony oldott oxigénszintről ismert területek, az úgynevezett oxigénminimum-zónák is terjedni látszanak: „Az oxigénminimum-zónák valójában a magas szélességű területeken terjednek, mind északra, mind délre. Ez olyasvalami, amire nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Még ha a globális felmelegedés meg is fordulna, lehetővé téve az oldott oxigén koncentrációjának növekedését, nem tudjuk, hogy az oldott oxigén visszatérne-e az iparosodás előtti szintre.”
Forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2022/02/220201161050.htm
