Hamarosan itt az idő: július 23-án – 57 év elteltével – ismét Japán fővárosában rendezik meg az olimpiai játékokat. A paralimpiai játékok 16 nappal később kezdődnek, augusztus 25-étől szeptember 6-áig tartanak. A szervezőbizottság vezetője július 20-án úgy nyilatkozott: a növekvő koronavírusos esetszámok miatt az sem kizárt, hogy az utolsó pillanatban lefújják a – nézők nélkül megrendezni tervezett – olimpiát.
A pandémia egy éves csúszást és komoly költségnövekedést okozott, de ettől még a japánok elvégezték a házi feladataikat, ők készen állnak. Amellett, hogy 200 ezer önkéntes is segítette a felkészülést és várja a sportolókat Tokióban, egy sor területen ismét meg akarják mutatni a világnak, hogy még mindig ők az egyik legfejlettebb technológiával rendelkező ország a világon.
Robotok és repülő autók – a 2020-as olimpia különlegességei*
Japán az 1964-es olimpia idején már vezető technológiai hatalomnak számított, modern országként mutatkoztak be a világnak, a kor színvonalához képest hipermodern infrastruktúrával és olyan technológiai csodákkal, mint a Shinkansen, amely akkoriban a világ messze leggyorsabb vonata volt, és amelyet azóta is fejlesztenek és üzemeltetnek. Akkor használtak először számítógépeket az olimpián, valamint olyan időmérő eszközöket, amelyek századmásodperces pontossággal tudták mérni a versenyzők eredményeit, segítve a minden korábbinál objektív döntések meghozatalát. A Syncom III műhold pedig a legmodernebb japán technológiával kombinálva lehetővé tette, hogy élő televíziós képeket sugározzanak a világ minden tájára – ez szintén újdonság volt. Nem csoda, hogy az olimpiát „sci-fi” olimpiának nevezték. Ma, amikor a koreai, a kínai és az amerikai versenytársak egyre erősebbek, az éltanuló pozíciójáért folyó küzdelem minden korábbinál élesebb, ezért a mostani játékok apropóján Japán újra meg akarja mutatni innovatív oldalát. A fókusz a robotokon és a robotikán van, egy olyan technológián, amelyben Japán még mindig vezető szerepet tölt be. Robotok üdvözlik majd a látogatókat, sőt interakcióba lépnek velük – egy pillantás a jövőbe, ahol a robotika alkalmazási lehetőségei óriási mértékben bővülnek, és ahol hamarosan kilépnek a laboratóriumokból és a gyártósorokról, átalakítva a fejlett ipari társadalmak mindennapjait. Különösen igaz ez a betegápolásra, az orvostechnikára, és egy sor egyszerű szolgáltatásra. A szervezők a megnyitón a robotok várható diadalmenetéből akarnak némi ízelítőt adni: különleges, James Bond-filmekbe illő mutatvány lesz a Toyota által kifejezetten az olimpiai játékokra kifejlesztett repülő autója, amellyel az olimpiai lángot gyújtják meg. Olyan robotokat is terveztek az új olimpiai stadion számára, amelyek képesek kivinni az étel- és italrendeléseket a kerekesszékkel közlekedő nézőknek. A Panasonic egy motoros „erőöltönyt” mutat be, amelynek célja, hogy az emberek könnyedén cipelhessék a nehéz csomagokat. Az Aruze Gaming Arisa nevű, elegánsan öltözött kétméteres robotot úgy programoztak, hogy japán, angol, kínai és koreai nyelven képes megmutatni az utasoknak az utat a mosdókhoz és a szekrényekhez, útbaigazítást nyújtani és turisztikai látványosságokat ajánlani – ezt már az év elején két metróállomáson tesztelték.
A jövő építése
A high-tech mellett természetesen szükség van az acélra és a betonra is. Az olimpiai és paralimpiai játékoknak Tokióban és környékén összesen mintegy 42 helyszíne lesz. Az olimpiai falu, vagyis a sportolók szállásául szolgáló, 21 épületből álló városnegyed ezen felül értendő, amely tulajdonképpen egy lakópark a Tokiói-öbölben található Harumi-szigeten. Az olimpiai falu az olimpiai játékok alatt várhatóan 18 ezer sportolónak, a paralimpiai játékok alatt pedig körülbelül nyolcezer olimpikonnak ad majd otthont. A terület nagysága 44 hektár. Érdekesség, hogy fenntarthatósági okokból a sportolók ágyai kartonból készülnek majd, a sportolói szállásokat később lakásokként értékesítik.
A jelszó: fenntarthatóság
A tokiói prefektúra vezetése számos vadonatúj sportlétesítményt épített a városban, és bár Tokió egyébként is folyamatosan változik, az olimpiai építkezések előidézte változás összemérhető a ’64-es olimpiára készülő város átalakulásával. A fenntarthatóság jegyében már a tervezésnél figyelembe vették, hogy a játékok után minden állandó helyszínt a helyi közösségek igényeihez kell igazítani, új, valóban szükséges sportlétesítményeket biztosítva ezzel a városnak. A világ számos olimpiai helyszínének öröksége gyakran különböző nem várt, illetve káros utóhatásokkal jár a környező közösségekre; az egyszeri jeles alkalomra emelt épületek sorsa sok esetben az enyészet. A 2004-es athéni olimpia rendezése során nem használtak ideiglenes létesítményeket. Az esemény az utólagos hasznosítás elsőszámú negatív példájává vált, szomorú emlékeztetőül arra vonatkozóan, hogy milyen az, amikor a presztízs-szempontok háttérbe szorítják a környezetvédelmet és a fenntarthatóságot. A 2008-as pekingi játékok során első alkalommal használtak teljesen visszabontható létesítményeket: 9 épületet az esemény után lebontottak. A 2012-es londoni ötkarikás játékokon ideiglenes és állandó objektumok széles palettáját használták. Az eseményt a jól menedzselt utólagos hasznosítás elsőszámú példájának tekintik. A Katarnak ítélt 2022-es labdarúgó-világbajnokság rendezése kapcsán a házigazdák moduláris elemek használata és azokból később 22 új fejlődő ország-beli stadion felépítése mellett kötelezik el magukat. Tokióban most nagyjából egyenlő számban építettek állandó és teljesen visszabontható létesítményeket. Pazarlásnak tűnhet egy néhány hetes rendezvény miatt egész sportcsarnokokat felhúzni, de az állandó építményhez képest egy rendeltetésszerű használatot követően könnyen visszabontható ideiglenes létesítményeknek számos előnye van: nagyobb rugalmasság, alacsonyabb életciklus-költség, rövidebb építési idő és újrahasznosíthatóság. Az ideiglenes létesítmények térnyerése azzal is együtt jár, hogy számos átmeneti létesítmény ma már új szintet képvisel a minőség, a biztonság és a felhasználói élmény tekintetében: ilyen volt például a pekingi olimpián használt szabadtéri Chaoyang Park Beach strandröplabdapálya, vagy a londoni olimpia teljesen fedett kosárlabdaarénája. Az átmeneti létesítmények alkotóelemeinek gyártói egyre több időt, energiát és tőkét fordítanak kutatás-fejlesztésre. Így nő azoknak a technikai megoldásoknak a száma, amelyeket alkalmazva átmeneti létesítményekkel helyettesíthetőek az állandó létesítmények – ilyen például az átmeneti, konzolos tetőmegoldás, miközben folyamatosan javul az ideiglenes létesítmények alkotóelemeinek, felszereltségének és felületeinek minősége, megbízhatósága és rugalmassága. Egyre könnyebb az alkotóelemek össze- és szétszerelése, valamint a további részelemekre bontása. Teret nyer a kreatívabb dizájn, amely nagyobb választékot kínál az ideiglenes létesítmények helyének kiválasztásához, akár emblematikus, egyedi helyszínek bevonásával.
A Nemzeti Stadion
Az eredeti, Kenzo Tange tervezte 1964-es ikonikus olimpiai stadion helyett épült. Itt tartják a játékok nyitó- és záróünnepségét, valamint az atlétikai versenyeket és a labdarúgó-mérkőzéseket. Az olimpiát követően 68 ezer fő befogadására alkalmas stadiont később sport- és kulturális eseményekre használják majd. (Az olimpiai alatt „csak” 60 ezer főt engednének be, ennek oka a különlegesen szigorú biztonsági intézkedésekben rejlik.) Kengo Kuma, a stadiont tervező neves építész nagy hangsúlyt akart fektetni a környezettudatosságra. Ennek szem előtt tartása mellett döntő jelentőségű volt a tervezés során, hogy a létesítmény tökéletesen illeszkedjen a környezetéhez, ideértve a közelben lévő nagy zöldfelületeket is, amelyet Meiji Jingu Garden-nek hívnak. A többrétegű, fából készült homlokzat nyersanyagát Japán 47 prefektúrájából gyűjtötték össze, emellett pedig több mint 47 ezer közepes és kis méretű fát ültettek a 47,4 méter magas stadion környezetébe. Biztosan sokan kedvelik majd a három szinten is körbefutó, növényekkel végigültetett belső sétányokat.
A stadionon belül kiemelt fontosságú szerepet kapott az akadálymentesítés – a kerekesszékesek a stadion összes szintjét meg tudják közelíteni, és megfelelő kilátás nyílik számukra a különböző szektorokból. Az ülőhelyek a rácsos vörösfenyő- és acéltető alatt természetesen védettek a természet nyers erőivel szemben. „Az ideális hőmérsékletért 185 légáramot létrehozó ventilátor és ködhűtési rendszer felel, hogy a rajongók és a sportolók egyaránt jó érzéssel versenyezhessenek, illetve szurkolhassanak.” Miért az idézőjel? Nos, az 1964-es olimpiát október 10. és 24. között rendezték, a sportolók számára ideális időjárási körülmények között. Azóta a televíziós közvetítések időpontja döntő szemponttá vált, ez az oka a nyár közepére tett rendezésnek. 2018 nyarán Japán egy többhetes hőhullámtól szenvedett, amelynek során a hőmérséklet 41,1 Celsius-fokos csúcsot ért el – ez volt az országban valaha mért legmagasabb hőmérséklet –, és 138 ember halálát okozta. A szervezők szerint azonban a város egy sor olyan intézkedést vezetett be, amelyek biztosítják, hogy a sportolók és a nézők számára elviselhetőek legyenek a játékok. Hőgátló útburkolatokat tettek le 100 kilométeren keresztül a városközpontban, beleértve a maratonfutásra kijelölt szakaszt is. Az ígéretek szerint ez nyolc fokkal csökkentheti az út hőmérsékletét és persze bevetik az olyan – Japánban már az 1600-es évek eleje óta alkalmazott módszert is, mint például a vízpermetezés. Minderről Kengo Kuma nem tehet, az épülete jó értelemben vett konzervatív, kellemes ritmusú, nívós alkotás, és ma már csak lábjegyzet, hogy korábban úgy tűnt, hogy a Zaha Hadid Architects iroda futurisztikus, különleges terveit valósítják meg. Ő nyerte ugyanis 2012-ben az eredeti kiírást. A költségvetési korlátok miatt a japán kormány a terv néhány módosítását kérte, de az még így is pont háromszor annyiba került volna, mint a 2012-es Londoni Olimpiára felépített nagy stadion. Közben Kengo Kuma és Toyo Ito – akik anno szintén versenyben voltak a stadion megtervezéséért – és egy sor neves japán építész is tiltakozott Hadid javaslata ellen. Azzal érveltek, hogy az iraki-brit tervező épületének méretarányai nem illenek a helyszínhez (az említett erdős területről van szó.) Végül Kengo Kuma tervezhette meg a kevésbé landmark jellegű ovális épületet – a pálya fölött egy hatalmas oculusszal –, amely végül 1,3 milliárd dollárba került. Építési ideje 3 év volt.
A Tokyo Metropolitan Gymnasium
Eeredetileg az 1954-es birkózó világbajnokságra épült, és az 1964-es nyári olimpiai játékok tornaversenyeinek helyszínéül is szolgált. A Pritzker-díjas Fumihiko Maki által készített futurisztikus terv alapján építették át, ami 1991-ben fejeződött. Befogadóképessége 7000 fő. Parkszerű környezetéhez illeszkedve úgy tervezték, hogy különböző külső tereket és az építészeti kifejezések sokféleségét foglalja magában. Minden egyes épület (főaréna, mellékaréna és fedett medence) megőrzi integritását, ugyanakkor egységet alkot. A tervező szívesen használja a kollektív forma kifejezést: „Ahogy az ember nézőpontja változik, a térfogatok átfedése váratlan sziluetteket hoz létre.”
Yoyogi Nemzeti Stadion
Az 1964-ben, Kenzo Tange által tervezett stadion híres az egyedülálló felfüggesztett tetőszerkezetéről, amely az építészszakma elismerését váltotta ki, és még a ’72-es müncheni olimpiai stadion tervezését is inspirálta. A létesítmény két nagy arénából áll; a műkorcsolya, a futsal és a röplabda rajongói a nagyobb, míg a kosárlabda- és tollaslabda-mérkőzéseket a kisebb csarnokból közvetítik.
Az Ariake Torna Központ
Úgy tervezték, hogy először nemzetközi sportverseny létesítményként, majd az ideiglenes lelátók eltávolítása után állandó kiállítási csarnokként funkcionáljon. Ez talán a legelegánsabb új épület, amelyet az Olimpiára építettek, nemcsak a légies formák okán, de azért is, mert nagyvonalúan használták a fát, mint építőanyagot. Amikor Tokió bejelentkezett az olimpia rendezésére, pályázatban a „fából készült létesítményeket” és a „fenntarthatóságot” hangsúlyozta. Az anyagokat úgy választották ki, hogy kifejezze ennek a kerületnek az emlékét, amelynek helyén egykor fatároló tó volt. A 12 ezer fős „öbölben úszó fahajó” építészeti koncepciója alapján, ahol csak lehetett, fát használtak az építés során, különösen a tető vázszerkezetében, a homlokzaton, a nézőtéri ülésekben, a külső falakban stb., miközben minden egyes alkalmazásnál gondosan figyelembe vették a fafajták jellemzőit.
Ariake Arena
Ikonikus kialakítású csarnok, homorú tetővel, amely csökkenti a belteret, hogy a lehető legkisebb legyen a légkondicionálás és a világítás iránti igény. A helyszínt napelemekkel és geotermikus fűtőberendezésekkel is felszerelték, csökkentve a létesítmény szén-dioxid-kibocsátását. Az Ariake Aréna egy fő- és egy mellékarénából áll, és a játékok idején 15 000 férőhelyes lesz. A helyszín elrendezése a Tokió 2020 akadálymentesítési irányelvek alapján készült, és a létesítményt úgy tervezték, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen, beleértve az időseket, a fogyatékkal élőket, a kisgyermekes szülőket és a vakvezető kutyával érkezőket is. A létesítményben univerzális kialakítású mosdók és kerekesszékkel megközelíthető ülések találhatók az üléssorok között elegendő magasságkülönbséggel kialakított területeken, hogy a kerekesszékben ülők akkor is jól lássanak, ha az előttük ülő nézők felállnak.
Építészeti boom
Az olimpiai helyszínek mellett mellesleg megépült vagy még épül 45 felhőkarcoló is, új lendületet adva a városnak. Az infrastrukturális létesítmények közül érdemes megemlíteni a nagy stadiont tervező Kengo Kuma alkotta Shinagawa New Station komplexumot – az első új pályaudvart, amelyet 1971 óta a tokiói Yamanote vonalra terveztek. Az üveg- és acéltető a hagyományos japán origamira emlékeztet. Az állomás oldalai is üvegablakokból állnak, így elmosódnak a határok a külvilág és az újonnan létrehozott struktúra között. Az olimpiai játékok idejére készülő másik nagy nevezetesség a három hatalmas torony-épület komplexum Tokió Toranomon Hills nevű negyedében, amelyek egyikét a Pritzker-díjas építész, Rem Koolhaas által alapított OMA nemzetközi építésziroda tervezte. A vegyes felhasználású, irodákat, szállodákat és kiskereskedelmi helyiségeket, valamint egy új metróállomást ötvöző magasépület összeköti az ingázókat a város más kulcsfontosságú parkjaival, köztük a Tokiói-öbölbe épített olimpiai faluval és az Olimpiai Stadionnal.
Ha már egyszer…
A fent említett Ariake Arena kialakítását a japánok mintának tekintik: mivel a paralimpia szerintük ugyanolyan nagy és jelentős, mint maga az olimpia, a hozzáférhetőség hihetetlenül fontos kérdés az összes új épület esetében, és emiatt számos részletes iránymutatás van érvényben, amelyet az új helyszínek kivitelezőjének be kellett tartania. Ugyanilyen fontos a város egészének átalakítása és a mozgáskorlátozottak számára is hozzáférhetővé tétele. A japán főváros utcai életének része a sárga színű, texturált vonalfelfestés a járdákon, amelyek gyakorlatilag mindenhol megtalálhatóak a városban, fontos segítséget nyújtva a vakok és gyengénlátók számára. A vonatokon és buszokon a helyzet Japánban már elég jó, és az erőfeszítések folytatódnak, hogy javítsák és akadálymentessé tegyék az állomásokat az egész városban. Jelenleg a vasúti kocsik mintegy 71,2%-a akadálymentesített, és a buszok mintegy 56,4%-a lépcsőmentes. A buszokon és a vonatokon is működnek a látássérülteknek szóló hangosbemondók. Ezen túlmenően nemrégiben törvénymódosítást fogadtak el, amely kimondja, hogy az 50-nél több szobával rendelkező új szállodáknak a szobák legalább 1 százalékát akadálymentesen kell kialakítaniuk. Az olimpiához köthető építési és infrastrukturális projektek, valamint a játékokhoz kapcsolódó egyéb kiadások összköltsége jelenleg 27 milliárd euró körül mozog. Ez több mint kétszer olyan drága, mint az eredetileg becsült összeg, és természetesen erős kritika tárgya a japán társadalomban. Pozitívumként azonban meg kell említeni, hogy a japánok már csak a saját gyorsan öregedő lakosságukra tekintettel is valószínűleg valóban akadálymentes olimpiai játékokat rendeznek.
A pandémia alaposan megtépázta a japánok elszántságát és a megnyirbálta a pénztárcáját. Jelen sorok írásakor még csak találgatni lehet, hogy ki viszi haza a legtöbb érmet a japán fővárosból, de az biztos, hogy Tokió ismét megmutatja a világnak, hogy melyek a következő évtized legfontosabb trendjei.
Elektronikai hulladékból készülnek az olimpiai érmek
A 2021-es nyári olimpiai játékok érmeit régi okostelefonokból és laptopokból készítik. Japán kifejezetten szegény nyersanyagokban, de a kütyümániás high-tech országnak van egy másik forrása is: a nemesfémek gazdag városi lelőhelye, amely a több millió kidobott okostelefonban és más elektronikai eszközben rejtőzik. Évente mintegy 650 ezer tonna (!) elektromos és elektronikus berendezést dobnak ki Japánban, amelynek csupán egyhatoda kerül megfelelően ártalmatlanításra vagy akár újrahasznosításra. A tokiói nyári olimpiai játékok szervezői azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy kezdeményezzék a változást. Az „e-hulladék” elegendő nemesfémet tartalmaz az olimpiai és paralimpiai játékokhoz szükséges érmekhez. Az érmek többnyire ezüstből és rézből készültek. Még az aranyérem is 98,8%-ban ezüst, és csak a felszíne aranyozott, a bronzérem 95%-ban rézből és 5%-ban cinkből áll. A korábbi gyakorlat az volt, hogy mindenkori játékok házigazdavárosai az érmekhez szükséges fémeket elsősorban bányavállalatok adományaiból szerezték be, ám az ellátási helyzet szűkös, mivel az elektronikai hulladékból kinyert nemesfémre az új elektronikai termékek gyártásához is sürgősen szükség van. Ezért a tokiói újrahasznosítási bizottság mintegy 18 ezer gyűjtőpontot állított fel, hogy elegendő nemesfém gyűljön össze ahhoz, hogy a dobogós helyezettek megkapják a hőn áhított érmeket. Így szinte minden japán polgár kivehette a részét a nyári olimpia sikeréből, és laptopoktól kezdve az okostelefonokon át az okosórákig mindenféle kis elektronikai eszközt adtak le, és csak okostelefonból 6,2 millió került a gyűjtődobozokba. Összesen 78 ezer tonna elektronikai hulladékot gyűjtöttek össze a szigetországban. Ennek eredményeképpen 32 kilogramm arany, 3500 kilogramm ezüst és 2200 kilogramm bronz áll rendelkezésre az 5000 kiosztandó éremhez. A projekt másik fontos célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az e-hulladékra, mint nyersanyagra. (Az olimpiák történetének vitathatatlanul legfenntarthatóbb érmeinek dizájnja Junichi Kawanishi japán grafikus tervező munkája.)
Rozsnyai Gábor
*Az esemény hivatalos elnevezése a csúszás ellenére változatlanul 2020. évi nyári olimpiai játékok
