2022 januárjában az ÉVOSZ összeállította javaslatait az építési ágazat súlyponti problémáiról és azok megoldására. Az anyag 35 oldalas (plusz mellékletek) dokumentum, ami az építőipar javításához szükséges minden fontos, aktuális tárgykört felölel. A dokumentum év elején készült, amikor még senki sem gondolt arra, egy háború lesz a szomszédunkban és ez a háború a korábbi időszak inflációját még tovább gyorsíthatja fel. A szakszövetség évek óta készít javaslatokat a vállalkozók és a kormányzat számára, amiket folyamatosan értékelni és átértékelni szükséges, igazítani a folyamatosan változó piaci jelenségekhez.
A dokumentum (letölthető az Építési Tagozat honlapjáról: https://dev.mernokvagyok.hu/epitesi/partnerszervezetek/) meghaladja a Mérnök Újság terjedelmi lehetőségeit. Az igen alapos munka az – ÉVOSZ funkciójánál fogva – erősebben koncentrál a vállalkozói kör napi, rövidtávú érdekeinek való megfelelésre. A dokumentum 78 szakmai javaslatot dolgozott ki, a következő 8 témakörbe csoportosítva:
- A befektetési-beruházási piac élénkítése, a közszféra megrendelései, 10 javaslattal
- Az építési vállalkozások tevékenységeinek finanszírozása, 11 javaslattal
- Közbeszerzés az építési beruházások területén, 9 javaslattal
- Lakásgazdálkodás, 8 javaslattal
- Oktatás, szakképzés az építőiparban, 10 javaslattal
- Foglalkoztatás és munkaügy az építőiparban, 10 javaslattal
- Az építési, hatósági eljárások egyszerűsítése, 7 javaslattal
- A szakmai színvonal és a hatékonyság emelése, 13 javaslattal
Ez a gördülő program jelenleg is aktualizálás alatt áll, mert a szervezet megkezdte a szokásos tavaszi konjunktúra felmérését, ami része az ÉVOSZ folyamatos érdekképviseleti munkájának. A felmérés bizonyára módosítani fogja a háború következtében a súlypontok és prioritások meghatározását.
Addig is érdemes áttekinteni azokat a javaslatokat, amely a mérnök társadalom szempontjából elsődlegesek, és amelyekben a mérnöki kamaráknak tennivalójuk lehet vagy szükséges. A nagy számú javaslatból azonban ki kell választani azokat a releváns tényezőket, amelyek a mérnöki kamara tagságában nagyobb érdeklődésre tarthat számot. Az anyag jelentős számú melléletet tartalmaz, amelyek az európai országok összesített adatait tartalmazzák, ezért összehasonlításra nem igazán alkalmasak. Tudjuk, hogy a német piac nagyobb, mint pl. a dán, de ez bruttó értéken semmit sem mond, valamiféle arányosítás segít az eligazodásban.
Sok információt kapunk arról, hogy milyen mértékben növekszik az iparágunk, mégsem tudjuk megállapítani, hogy túl nagy vagy kicsi a magyar építési piac, hogy mi a sok és mi a kevés, bele illeszkedünk a nemzetközi trendbe vagy hol lógunk ki belőle. Ha a piac méretét akarjuk érzékelni, akkor viszonyítani lehet az ország méretéhez, mondjuk a lakosság száma, a fejlettségi szinthez (GDP vagy GDP/fő), ennek viszonyaz építési piac méretéhez összehasonlító áron, az egy főre eső termelékenységet stb.
Az egyes országok építési piacának arányosítását az egyszerűbb áttekinthetőség érdekében az ország lakos számára vetítve, illetve az egy főre eső GDP-re vetítve végeztem el. (Eurostat és FIEC publikus 2020. évi adataira támaszkodva)
Fontos lett volna még, a termelékenység vizsgálata, de sajnos a foglalkoztatottak számára megbízható, kezelhető adatot nem találtam, mert az egyes szervezetek adatai jelentős mértékben eltérnek. Pedig éppen a termelékenység növelésében van a legtöbb tennivalója az iparnak. Jó lenne látni megbízható mérőszámokkal a magyar építési piac komplex hatékonyságát nemzetközi összehasonlításban, de ez már alaposabb vizsgálatot igénylő feladat. Az ábrák alapadatai COVID első évéből valók, amikor a ipari kibocsájtás 9,8%-kal csökkent, de a grafikonokban megjelenő jelentős különbségek nem magyarázható a pandémiával, mert jóval jelentősebb, tendenciára utaló differenciákat mutatnak.
Az európai országokban az építőipar részvétele az országok GDP-jében átlagosan 13,8%, ami hazánkban 11,3% volt. Az ábrák jól mutatják, hogy a magyar építési piacunk nem kiemelkedően magas nemzetközi összevetésben, inkább átlag alattinak modható, mégis nehezen álljuk a sarat, ezért ennek okai lehetnek azok, amelyek meghatározhatják a prioritásokat az ÉVOSZ javaslatai közül.
A szakszövetség elnöke felhatalmazott arra, hogy a Mérnök Újság korlátozott terjedelmére tekintettel ismertessem javaslataik általam kiválasztott, lényeges elemeit. Bizonyára én sem tudom elkerülni, hogy az alábbi válogatás a fenti tények mellett szubjektív szempontjaim is érvényesültejenek. És most az idézetek:
Helyzetértékelés
Jelenleg egészségtelenül magas a segédmunkások és betanított munkások aránya az összes építőipari foglalkoztatott létszámon belül. A minimálbérek és a bérminimum jelentős emelkedése az építőiparban magával húzhatja a magasabb bérkategóriák emelését is, ami jelentős emelkedést hozhat a rezsióradíjaknál.
A munkaellátottság gyors csökkenésével vállalkozások szűnnek meg, értékes szakmai műhelyek mehetnek tönkre, a hirtelen jött piaci lehetőség pedig erőforrás szűkében érheti a vállalkozásokat.
A termelés bővülését szakmunkás- és mérnök-hiányos munkaerőpiaci környezetben kell végrehajtani. Ez hatékonyság növelésére készteti a piacon növekedni szándékozó vállalkozásokat, másrészt a munkaerő magasabb anyagi elismerésére.
A recesszió elfedte, az élénkülés pedig felerősítette az ágazat régóta meglévő szakmunkaerő problémáit. Valamennyi építőipari alapszakma hiányszakmának minősíthető az egész ország területén. Az építőipar legnagyobb nehézsége a szakemberhiány (mind a mérnöki, mind a szakmunka terén), és a modern gépi eszközök, technológiák hiánya.
Kellő mértékben nem gyorsultak fel az állami és önkormányzati beruházások előkészítései, nem rövidültek a gazdasági perek és nem valósult meg a piac erőteljesebb ellenőrzése sem.
Az építőipari üvegkapu bevezetésétől az ÉVOSZ a piac tisztulását, a legális foglalkoztatás erősödését reméli. A szövetség részéről kiemelkedő az ágazati árprognózisok közreadása, az éves minimális rezsióradíj ajánlása, a munkavédelmi-munkaegészségügyi programok végrehajtása, a beruházási folyamatok szabályozására tett szakmai javaslatok, az épületek kivitelezésének szerződéskötésétől a megvalósításáig terjedő ajánlások megfogalmazása, valamint a költségtervezés rendszerének kidolgozása.
Javaslatok
Jelentős beruházási forrás lehet az európai uniós forrás és támogatások. Szükséges ezen források építési-beruházási célú felhasználásánál az egyenletes költekezés. Szükséges a kormányzati építési-beruházási közbeszerzések alaposabb előkészítése és az előkészítések felgyorsítása, az ajánlatkérések további meghirdetése és a projektmegvalósítások vállalkozásba adása. Határozottan érvényesülnie kellene a kormányzat építési piaci keresletkiegyenlítő szerepének.
Határozott gazdaságpolitikai eszközökkel segíteni kell a mikro-, kis- és közpes vállalkozások együttműködését és integrációját, aminek eredményeként ezen építőipari vállalkozások tőke ereje, saját erőforrása, hatékonysága, végső soron versenyképessége növelhető.
A jelenleginél alacsonyabb szinten – összhangban a hatályos Közbeszerzési Törvénnyel – indokolt maximálni a magánmegrendelői szerződésekben is a megrendelő részéről kiköthető garancia felső mértékszámait. Javasoljuk a magánszektorban is a teljesítési garanciát, a jóteljesítési (szavatossági) garanciát alacsonyabb értékben meghatározni.
Javasoljuk a köz- és magánberuházásoknál egyaránt kötelezően bevezetni a megrendelői fizetési garanciaadási kötelezettséget. A vállalkozók által adott teljesítési, jóteljesítési garanciákkal egyenértékű megrendelői fizetési garanciát kérünk a megrendelők részéről, valamint annak garantálását, igazolását, hogy a megrendelői forrás visszavonhatatlanul rendelkezésre áll.
Állami eszközökkel továbbra is segíteni kell az építőipari mikor-, kis- és középvállalkozások működését pénzügyi garanciák és viszontgaranciák rendszerével.
Szükséges volna, hogy a Kormányzat az uniós forrást is igénylő beruházásokat készítse elő olyan mértékben, hogy a támogatások elnyerésekor az ajánlatkéréskor kiviteli terv mélységében pontosított feladatra lehessen pályázni.
A 2022. év végéig behatárolt lakásfelújítási állami támogatási lehetőséget határozatlan időre indokolt meghosszabbítani.
A családi otthonteremtési támogatási programok, tágabb értelemben pedig a lakásépítés, lakásfelújítás lendületben tartását az szolgálná mind a keresleti, mind pedig a kivitelezői kapacitás szempontjából, ha a támogatási és kedvezményes ÁFA előírások feltételrendszere hosszabb távon stabilan kiszámítható lenne.
Az állami képző intézményi rendszer szétaprózott és műszaki állaga fejlesztést igényel. A jelenleg működő felnőttoktatás és felnőttképzés nem kínál kellően rugalmas lehetőségeket, továbbra sem elegendő a vállalkozások felnőttképzéshez való csatlakozása, részvétele. Elfogadottá kell válnia, hogy az építőipar tudásigényes ágazat.
A pályaorientációs foglalkozásokon, tájékoztatókon az építőipari hiányszakmákra a bennük rejlő képzési lehetőségekre (ösztöndíj, gyakorlati képzés, munkalehetőség) kiemelt odafigyeléssel kell felhívni a szülők és tanulók figyelmét.
Az építőipari szakmáktól uniós szinten elvárt követelmények, műszaki megoldások és minőség megismerésére, a hazai oktatásuk érdekében sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Ezeknek a hazai a szakképző tanárok felkészítésében, továbbképzésében meg kell jelenni. Ennek finanszírozási hátterét kormányzati, pályázati eszközökkel mindenképp segíteni kell.
A munkaerő hazai hatékonyabb és magasabb bérszinten való foglalkoztatása, erkölcsi megbecsülése és folyamatos képzése szükséges. Az építőipar nemzetközi trendjei alapján látható, hogy az ágazatra az Európai Unióban jellemző munkaerőhiány miatt a munkaadóknak tartósan versenyezniük kell más országok vállalataival is.
Az építőipari havi átlagbér a versenyszféra 82%-át éri csak el, így az ágazatban a munkavállalás presztízse továbbra sem kielégítő. Rövidtávon a munkabérek emelkedése árfelhajtó hatású is lehet, hosszabb távon azonban javíthatja a ma sok kívánnivalót hagyó minőségi munkavégzést, a stabil szakmunkásgárda kialakulását és a legális foglalkoztatást.
A szakmai marketing szükségszerű erősítéséhez az ÉVOSZ, a közszolgálati média, a képzőhelyek és a szakma gyakorlóinak összefogása elengedhetetlen.
Az építésügy területén egy egységes szakmai szóhasználat érdekében teljes körű fogalomtár kialakítása és közzététele szükséges.
Szükséges a nagy értékű, összetett létesítmények megvalósítását leíró beruházási folyamatok rendszerének közreadása. A közreműködők feladatmegosztása, felelősségi és hatáskörök teljes körű áttekintése jogszabályilag is indokolt. Különös jelentőséggel és sürgősséggel bír a megrendelői, a projektirányító és a lebonyolítói feladat- és felelősségi kör további korszerűsítése, aktualizálása. Elemezni, értékelni szükséges az állami beruházásoknál bevezetett centralizációk hatékonyságát.
A dereguláció jegyében szűnjön meg az építési vállalkozások kétszeres kereskedelmi iparkamarai regisztrációs kötelezettsége.
A nagy értékű építési-beruházási célú közbeszerzéseknél továbbra is jelentős számúak azon létesítmények, melyek előkészítésére az ajánlatkérő nem szánt elegendő időt.
Az építési vállalkozásoknak aktívan részt kell venni felnőttképzési programokban a szakmai készség fejlesztése, naprakészsége érdekében.
A mikro- és kisvállalkozások jogszerű működését megalapozó mintaszerződések szélesebb körben való ismertté tételére és a szerződéskötésekre felkészítő szakmai konzultációk szervezésére van szükség.
Az ágazat hatékonyságnöveléséhez nélkülözhetetlen építési-szerelési technológiák, szervezési és menedzsment-módszerek, informatikai megoldások oktatásának lényegesen nagyobb szerepet kell kapnia a mérnökképzésben és -továbbképzésben.
A generációváltást és a mikrovállalkozások fúzióját ösztönző, segítő pályázati program kidolgozása és meghirdetése indokolt.
Zsigmondi András
