A Föld felszíne alatt húzódó bunkerek védelmet nyújtanak a bizonytalan időkben. A világ 10 legnagyobb bunkere betekintést nyújt ebbe a különös világba: megvédenek a háborúktól, a természeti erőktől és a nukleáris veszélyektől.
Kilométernyi alagutak, lenyűgöző acélajtók és fejlett szűrőrendszerek jellemzik a világ legnagyobb bunkereit, amelyek többsége jóval többet jelent puszta óvóhelynél. Ezen létesítmények némelyikét kifejezetten arra tervezték, hogy nem csak rövid távú menedéket nyújtsanak, hanem állandó tartózkodást is lehetővé tegyenek. Éppen ezért egy sor létesítménnyel vannak felszerelve – beleértve az iskolákat, a lakónegyedeket és az egészségügyi központokat, valamint a szabadidős lehetőségeket, mint például a színházak, mozik, úszómedencék és tekepályák. Mindez azt mutatja, hogy e bunkerek tervezése nem csak a túlélésről szólt, hanem az életminőség biztosításáról extrém körülmények között is. Ezen túlmenően ezek a monumentális építmények koruk történelmi eseményeit és technológiai fejlődését tükrözik. Az emberi alkalmazkodóképességről és a biztonság fáradhatatlan kereséséről mesélnek egy bizonytalan világban. Ezeknek a bunkereknek a létezése – amelyek közül néhányat múzeummá vagy emlékhellyé alakítottak át –, emlékeztet bennünket a béke fontosságára és a konfliktusok elkerülésének szükségességére. Arra szólítanak fel bennünket, hogy tanuljunk a múltból, és teremtsünk olyan jövőt, amelyben már nincs szükség ilyen menedékekre. Íme, egy válogatás a világ 10 legnagyobb bunkeréből.
Peking földalatti városa, Dixiá Chéng
Dixiá Chéng nem egy hagyományos értelemben vett bunker, hanem egy hatalmas földalatti város, amely Peking alatt húzódik. A hidegháború idején építették, válaszul a Kína és a Szovjetunió között növekvő geopolitikai feszültségekre. A nukleáris háború közelgő veszélyére való tekintettel Mao Ce-tung adott parancsot a megépítésére. Tíz évnyi építési munka után a Dixiá Chéng készen állt arra, hogy akár 6 millió embernek is védelmet nyújtson 85 km²-es területen vészhelyzet esetén. Emiatt Nukleáris Városnak is nevezik. Annak ellenére, hogy a nukleáris fenyegetés soha nem fordult élesbe, Dixiá Chéng nem maradt kihasználatlanul. 1979-es elkészülte óta nem csak védelmet, hanem életteret is kínál. Az olyan létesítményekkel, mint a színházak, éttermek, üzletek, valamint oktatási és termelő létesítmények, a földalatti város nyüzsgő hellyé fejlődött, ahol az emberek élnek, dolgoznak és iskolába járnak. Bár az életkörülmények szűkösek és ablaktalanok, a magas pekingi ingatlanárak miatt sokak számára szükséges lakhatási alternatívát jelentenek.
A Colorado állambeli Cheyenne-hegy (USA) a világ legbiztonságosabb bunkerének számít
Az egyesült államokbeli Colorado Springs melletti Cheyenne-hegység gránitjába mélyen vájt Cheyenne-hegység komplexum a hidegháború tetőpontján alakult ki. Az építkezés 1961 júniusában kezdődött és 1967 februárjában fejeződött be. A cél egy bombabiztos parancsnoki és irányító központ felépítése volt az 1966 áprilisában üzembe helyezett North American Aerospace Defense Command (NORAD) számára. A kiterjedt komplexumban 15 épület található 20 639 m²-en. Felépítéséhez 693 000 tonna gránitot faragtak ki a hegyből. Az eredetileg nagy hatótávolságú bombázók elleni védekezésnek szánt komplexum ma a NORAD és az USNORTHCOM (U.S. Northern Command) alternatív közös hadműveleti központjaként és kiképzőhelyeként működik. A hatalmas, 142,4 millió dolláros építési költség ellenére a NORAD és az USNORTHCOM ma a létesítmény kevesebb mint 30%-át használja működésére. A komplexum, amelyet jelenleg a Delta 1 űrbázis birtokol és üzemeltet, nem látogatható, de továbbra is a katonai óvatosság és felkészültség jelentős szimbóluma.
Az egyik legnagyobb polgári védelmi bunker a világon – a Sonnenberg-alagút Svájcban
A svájci A2-es autópályán, Luzern közelében található Sonnenberg-alagút a világ egyik legnagyobb bunkerlétesítménye, és korának egyik legátfogóbb polgári védelmi létesítményeként is szolgált. Ez az 1971 és 1976 között épült lenyűgöző épület akár 20 000 ember számára kínált menedéket vészhelyzetben. A Sonnenbergen átvezető rendszer két, egyenként 1,5 kilométer hosszú, egymástól elválasztott csőből áll. Az intézmény szíve egy központi barlang, amely 3 emeleten, 336 férőhellyel, 2 műtővel és egyéb egészségügyi létesítményekkel biztosította a legkorszerűbb egészségügyi ellátást. Ezt legfeljebb 2000 ember befogadására tervezték, és vészhelyzetben autonóm kórházként működött. Az infrastruktúrát olyan létfontosságú rendszerekkel egészítették ki, mint a pozitív nyomású szellőztetés a szennyeződés megelőzésére, a talaj- és a folyóvizet egyaránt hasznosító víztisztító telepek, valamint három 1250 kW-os generátor a vészhelyzeti áramellátáshoz. Stratégiai fontossága és kifinomult tervezése ellenére a létesítményt a hidegháború befejezése után részlegesen lebontották, és a maximális kapacitást 2000 főre csökkentették. Ma a komplexum egyes részei vezetett túrákon keresztül érhetők el.
Greenbrier Bunker egy négycsillagos szálloda alatt Nyugat-Virginiában (USA)
Nyugat-Virginia szívében, a Greenbrier Resort szárnya alatt található a Greenbrier Bunker. Az épület Eisenhower elnök kormányzása idején épült, hogy menedékül szolgáljon a Kongresszus mind az 535 tagja számára. Az 1958 és 1961 között épült óriási bunker 10 455 m²-es, és 220 méter mélyen egy dombba süllyesztették. A 4 bejárattal, 25 tonnás, 3,4 bar nyomással nyíló védőajtóval és fertőtlenítő kamrákkal felszerelt bunkert 18 hálóteremmel több, mint 1100 fő befogadására tervezték. Találunk még itt egy erőművet, víztisztító telepeket három 100 000 literes víztartállyal, három, 53 000 literes dízeltartályt, egy kommunikációs központot, valamint egy klinikát 12 kórházi ággyal és átfogó egészségügyi létesítményekkel. A bunker kávézót, a képviselőház és a szenátus számára tárgyalótermeket is kínált. A bunker létezése több, mint három évtizeden át titokban maradt, mígnem a Washington Post egyik cikke felfedte a titkot 1992-ben. Miután az Egyesült Államok kormányával kötött megállapodás 1995-ben véget ért, az üdülőhely megnyitotta a bunkert a nyilvános túrák előtt.
Metro-2: Moszkva rejtett árnyékösvényeinek mítosza
A moszkvai 2-es metró egy mítosz, amely megvilágítja a hidegháború sötét sarkait. Állítólag Sztálin parancsára az 1930-as években indult, és csak az 1980-as években fejeződött be. Valójában ez a titkos alagutak és bunkerek hálózata, amely párhuzamosan fut a hivatalos metrórendszerrel, a kémkedés és a katonai stratégia homályos világát képviseli. Katonai személyzet és anyagok feltűnő szállítására szolgált, a szovjet vezetés evakuálási útvonalairól és titkos találkozóhelyeiről szóló szóbeszédek mögé rejtve. Az összeesküvés-elméletekben és a városi legendákban való érdekes jelenléte ellenére a Metro-2 létezése továbbra is rejtély, hivatalosan sohasem ismerték el a létezését. Egy 1991-es Pentagon-jelentés azonban három feltételezett 2-es metróvonalat említ, ami csak a találgatásokat szítja, és megerősíti a titokzatos imázst. A Metro-2 nemcsak a hidegháború félelmeit és paranoiáját testesíti meg, hanem a világ legnagyobb bunkerkomplexumait is szimbolizálja.
Valentin emlékbunker: a németországi tengeralattjáró-gyártás történelmi emlékműve
A brémai Valentin-bunker sötét tanúságtétel a második világháborúról. 1943 és 1945 között épült, eredetileg a német haditengerészet tengeralattjárógyáraként szolgált. Ennek a hatalmas létesítménynek az építése – amely ma a legnagyobb szabadon álló bunkerkomplexum Németországban – súlyos áldozatokat követelt: 1600 polgári kényszermunkás, koncentrációs tábori fogoly és hadifogoly vesztette életét rendkívül zord körülmények között gyilkosságok, betegségek vagy alultápláltság miatt. A 35 375 m²-en álló bunker ma az emlékezés helye. 2005 óta műemlék épület, és itt található a Bunker Valentin emlékmű, egy dokumentációs és emlékhely, amelyet 2015-ben nyitottak meg újra. A látogatók megismerhetik a munkások tragikus sorsát, és megtapasztalhatják a háború borzalmait és a béke fontosságát. Abban az időben a nemzetiszocialisták hatalmas forrásokat irányítottak az Alsó-Weser környékére, hogy megvalósítsák ezt, és más nagyszabású építkezéseket, beleértve a vasútvonalak, átrakodó létesítmények és a kényszermunkások szállásának építését.
Diefenbunker: Kanada földalatti védőbástyája
1959-ben, a hidegháború idején John Diefenbaker miniszterelnök kezdeményezte a Diefenbunker megépítését az Ottawa melletti Carpban, hogy nukleáris támadás esetén védelmet nyújtson Kanada kormányának és katonai vezetésének. Ezt a földalatti bunkert, amely a rendkívüli kormányszékek hálózatának része, elhelyezkedése és geológiai adottságai miatt választották ki, és az egy hónapig tartó kormányzási képességet kívánta biztosítani. Az építkezést, a Project EASE kódnevű kezdeményezést a Kanadai Alapítványi Társaság valósította meg. A kevesebb, mint 18 hónap alatt elkészült bunker négy szinten; csaknem 10 000 m² alapterületű, 32 000 m³ betonból és 5 000 tonna acélból épült, hogy ellenálljon egy 5 megatonnás atombomba-támadásnak. 1961 és 1994 között a Diefenbunker folyamatosan szolgált Canadian Forces Station Carp néven. 535 ember 30 napos ellátásához elegendő készlettel volt felszerelve. 1994-ben nemzeti történelmi helyszínné nyilvánították, és múzeummá alakították.
Burlington Bunker – a titkos földalatti birodalom Corshamben (Egyesült Királyság)
A Wiltshire állambeli Corsham csendes részén található Nagy-Britannia egyik leglenyűgözőbb hidegháborús emléke: a Burlington Bunker, más néven Cold War City. A 141 640 m²-es területen, mintegy 30 méterrel a felszín alatt a szuperbunker az 1950-es években épült, hogy nukleáris támadás esetén akár 4000 embert is elszállásoljon 3 hónapig. Az önellátó túléléshez mindennel felszerelt komplexumban földalatti tó (!), gyógyászati létesítmények, saját pékség és még egy telefonközpont is helyet kapott, amelyet 1989-ig folyamatosan korszerűsítettek. Az olyan utcanevekről elnevezett jellegzetes folyosók, mint a First Avenue és a miniszterelnöki lakosztály tanúskodnak a részletes tervezésről. Lenyűgöző infrastruktúrája ellenére a 1,5 km hosszú bunkert soha nem használták. A hidegháború után a bunker rövid ideig elterelő célpontként szolgált, mielőtt 2004-ben hivatalosan leszerelték, és a létezését nyilvánosságra hozták. A döntésre évekig tartó találgatások és magas, évi 500 000 font fenntartási költségek után került sor, miközben a szükséges korszerűsítések 40 millió fontba kerültek volna.
Raven Rock Mountain Complex – Amerika földalatti Pentagonja
Az Egyesült Államokban, Pennsylvania és Maryland határán található Raven Rock Mountain Complex, más néven Site R, lenyűgöző történelmet rejt magában mélyen a föld felszíne alatt. Eredetileg az 1950-es években épült Harry S. Truman elnök irányításával. A monumentális komplexum a Pentagon titkos tartalékbázisaként szolgált arra az esetre, ha egy nukleáris támadás veszélyeztetné a nemzetbiztonságot. Az impozáns, 27 871 m²-re bővített létesítményt 3000 fő befogadására tervezték, és saját erőműveinek, víztározóinak és kifinomult szellőzőrendszerének köszönhetően legalább 30 napig teljesen önellátóan működhet. A Site R helyszín közvetlenül kapcsolódik Camp Davidhez egy 10,5 km hosszú alagúttal, amely vészhelyzetben lehetővé tette volna a gyors evakuálást. Jelenleg a komplexum a Continuity of Operations Plan (COOP) része, és a legmodernebb technológiával, illetve globális kommunikációs hálózattal rendelkezik. A 2004 óta látogatók előtt nyitva tartó bunker megmutatja, milyen lenne az élet a föld alatt vészhelyzet esetén, egy olyan helyen, ahol az egészségügyi létesítményektől és a tűzoltóságtól kezdve a tekepályáig és a Starbucks-ig minden megtalálható.
A hamburgi Steintorwall védelmet nyújtott az utazóknak
A hamburgi Steintorwall földalatti bunker, amelyet 1941 tavaszán építettek menedékként szolgált akár 6000 ember számára is, bár eredetileg csak 2460 fő befogadására tervezték. A létesítmény területe több mint 2700 m², és a földfelszín alatt három szinten terül el, a legmélyebb padló pedig körülbelül 13 méterrel a járdaszint alatt van. Az építési költségek eredetileg 20,5 millió birodalmi márkát tettek ki, míg a hidegháború alatti későbbi korszerűsítések további 4,5 millió német márkába kerültek. A 3,75 m vastag falakkal felszerelt bunker 160 m mély kútból nyert önálló vízellátással, modern légszűrő- és áramfejlesztő rendszerrel rendelkezik. A hidegháborús időszakra való áttervezés után a bunkerben 2702 embert tudtak elszállásolni akár 14 napig is. A létesítményben jelenleg 900 nyugágy és 1800 biztonsági övvel felszerelt ülés található, ami jelentős előrelépés a második világháború egyszerű fapadjaihoz képest. A földalatti bunker a főpályaudvar alatti elhelyezkedése miatt megmenekült a háború utáni pusztulástól, és a Hamburger Unterwelten Egyesület túráinak köszönhetően ma a viharos idők élő múzeumaként szolgál.
Forrás: 10 der größten Bunker(anlagen) der Welt: Schutz im Erdreich – ingenieur.de
