A Naprendszerben most felfedezett óriás üstökös 1000-szer nagyobb tömegű lehet, mint egy átlagos üstökös, így ez lehet a legnagyobb, amit valaha találtak. A június 23-án hivatalosan is üstökösnek nyilvánított objektum felfedezői, Pedro Bernardinelli-Bernstein, a Pennsylvaniai Egyetem végzős hallgatója és Gary Bernstein csillagász után C/2014 UN271, illetve Bernardinelli-Bernstein üstökösnek nevezték el.
A csillagászok becslése szerint a jeges égitest átmérője 100 és 200 km (62 mérföld és 124 mérföld) között van, vagyis körülbelül tízszer szélesebb, mint egy átlagos üstökös. Ez a becslés azonban meglehetősen durva, mivel az üstökös messze van a Földtől, és méretét az alapján számították ki, hogy mennyi napfényt ver vissza. Az üstökös 2031-ben közelíti meg legközelebb bolygónkat, de még akkor is elég nagy távolságban marad.
„Abban a kiváltságban van részünk, hogy felfedeztük a valaha látott talán legnagyobb üstököst – vagy legalábbis nagyobbat, mint bármelyik alaposan tanulmányozott üstökös –, és elég korán elkaptuk ahhoz, hogy az emberek megfigyelhessék a fejlődését, ahogy közeledik és felmelegszik” – nyilatkozta Bernstein a Nemzeti Tudományos Alapítvány Nemzeti Optikai-Infravörös Csillagászati Kutató Laboratóriumának (NOIRLab) június 25-i közleményében. A Bernardinelli-Bernstein-üstökös, amelyet először a Sötét Energia Felmérés 2014-ben készült archív felvételein észleltek, most az Uránusznak megfelelő távolságban, nagyjából 20 csillagászati egységre (AU) van a Naptól. (Egy AU a Föld-Nap távolság – körülbelül 93 millió mérföld, azaz 150 millió kilométer). Az üstökös 20-as magnitúdóval ragyog, így a legtöbb amatőrcsillagász távcsövének elérhetetlen; összehasonlításképpen: a legtöbb ember megfelelő körülmények között szabad szemmel 5 vagy 6 magnitúdós objektumokat lát. Amikor az üstökös 2031-ben közelebb lendül a Földhöz, még mindig 11 AU távolságban lesz, ami valamivel nagyobb táv, mint a Szaturnusz átlagos napkörüli pályája. Az amatőr égboltfigyelőknek még akkor is nagyon nagy távcsövekre lesz szükségük ahhoz, hogy észrevegyék – közölte az NSF.
A Bernardinelli-Bernstein üstököst a méretén kívül az teszi különlegessé, hogy hárommillió éve nem járt a belső Naprendszerben, nagyjából azóta, amikor a híres emberelőd, Lucy járkált a Földön. Az üstökös a Naptól mintegy 40 000 AU távolságra, az Oort-felhőben keletkezett, amely egy hatalmas, távoli űrvidék, és amelyről úgy gondolják, hogy üstökösök trillióit tartalmazza.
Az üstökös tanulmányozása nem csak arról adhat több betekintést, hogyan alakult ki és fejlődött ez a hatalmas objektum, hanem fényt deríthet a Naprendszerben lévő óriásbolygók mozgásának korai történetére is – jegyezték meg az NSF illetékesei ugyanebben a sajtóközleményben. „A csillagászok gyanítják, hogy még sok ilyen méretű, felfedezetlen üstökös rejtőzik az Oort-felhőben, messze a Plútón és a Kuiper-övön túl” – közölte az NSF. „Ezek az óriás üstökösök feltehetően a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz vándorlásával szóródtak szét a Naprendszer távoli részeire a történelem korai szakaszában”.
Nehéz megjósolni, hogy bármelyik űreszköz képes lesz-e megfigyelni az üstökös közeledését, mivel az űrmissziók általában rövidebbek, mint a földi távcsövek élettartama. Elképzelhető azonban, hogy 2031-ig egy olyan teleszkópot vagy űrküldetést finanszíroznak az üstökös megfigyelésére, amelyet ma még nem is terveznek. A nagy űrügynökségek a Naprendszerben már úton lévő űreszközöket is átprogramozhatják arra, hogy megfigyeljék a Bernardinelli-Bernstein üstököst, ahogyan az 2014-ben, a Mars közelében történt, amikor a Siding-Spring üstökös elzúgott a vörös bolygó mellett.
Forrás: https://www.livescience.com/newfound-comet-biggest-recorded-history.html
