A fenti címmel tart online tudománynépszerűsítő előadást a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében november 6-án Kereszturi Ákos bolygókutató.
Extrém életformák, szokatlan túlélési stratégiák, minden korábbinál precízebb műszerek – csak néhány példa, amiben a Mars űrszondás kutatása segítette a Földön kívüli élet keresésének stratégiáját, fejlesztését. Az elmúlt közel fél évszázadban a vörös bolygó megértésének igénye és az esetleges élet utáni nyomozás biológusokat, földtudósokat, vegyészeket és fizikusokat indított el a szakterületüknek megfelelő kutatási irányokba. A Mars rámutatott, milyen környezetben pusztulnak el vagy maradnak fenn a szerves molekulák, milyen szélsőséges körülményekhez szokott (extremofil) élőlények elemzése perspektivikus, miként lehet szokatlan hideghez és tápanyagszegénységhez alkalmazkodni. Míg a Földön 4 milliárd éves ásványokat is alig találni, a Marson ilyen korú üledékes rétegsorok is akadnak. Laborvizsgálatok során az Atacama-sivatagban vagy az Antarktisz völgyeiben korábban nem sejtett környezetben találtak életformákat, miközben a következő Mars-szondák műszereit tesztelték. A Mars egy Föld-típusú bolygó fejlődésének olyan korai időszakába enged betekintést, amelyet saját planétánkon csak korlátozottan vizsgálhatunk, pedig ebben a korszakban született meg az élet.
Kereszturi Ákos bolygókutató, a Naprendszer szilárd felszínű égitesteit vizsgálja, elsősorban a Mars fejlődéstörténetét és rajta az élet lehetőségét, a Hold és a kisbolygók felszínét, valamint a meteoritok ásványtani jellemzőit. A földi labormérések mellett terepi analóg kutatásokat végez, és az ExoMars rover, a Comet Interceptor, továbbá a Luna–26 űrszondák programjában működik közre.
Az előadás közvetítését november 6-án 18-19 óra között itt érheti el az MTA YouTube-csatornáján.