Ember legyen a talpán az a projektvezető, aki pontosan meg tudja mondani, mit és hogyan kell intézkedni a mostani krízishelyzetben. A megrendelő helyzete egyszerűbb, kimegy egy utasítás, hogy „gondoskodj rendesen az embereidről, de a munkával nem állhatsz le.” (Sőt néhányan azt is leírják, hogy nem látják az akadályoztatást.)
Zsigmondi András – (nyitókép: MTI/Újvári Sándor)
Az ilyen vagy hasonló levelet minden vállalkozó megkapta az elmúlt héten. Egyrészről tiszta a helyzet, valóban a munkáltatónak kell gondoskodnia az emberei egészségügyi és munkabiztonsági feltételeiről. No de melyik felelős műszaki vezető tudja meghatározni, hogyan kell a vírus ellen védekezni? El kell látni az embereket kéz- és felületfertőtlenítővel, amit éppen nem lehet kapni. Maszk nem szükséges (ezt mondta a tisztifőorvos a tévében). Viszont hány ember utazhat munkába egy személyszállító kisbuszban, milyen messze üljenek egymástól, a villanyszerelők vagy gépészeti szerelők milyen távol álljanak egymástól, ha közösen végeznek egy feladatot? Melyek a helyszínen biztosítandó feltételek, a minimálisan szükséges tárgyi eszközök és egyéni védőeszközök? És ha netán a többi 10 alvállalkozóval együtt éppen 250-en vagyunk egy épületben, az engedélyezett-e vagy sem? De a munka nem állhat le, amíg jönnek a fiúk dolgozni. Ilyenkor helytállni persze nem könnyű feladat…
Általában tapasztalható, hogy az építkezések ugyan nem álltak még le, de lelassultak. A fizikai dolgozók létszáma lecsökkent, az egészségügyi intézkedések időigénye, távoli vagy külföldi dolgozók visszatérése, a munkába járás kockázatai miatt a termelékenység csökkent. Az alkalmazotti állományt részlegesen vagy teljes mértékben „home office”-ra vezényeltek, ezért a koordinációs értekezleteket törölték, vagy internetes kommunikációs csatornákon oldják meg. A munkahelyi, tervezői, hatósági egyeztetések időigénye, hatékonysága lecsökkent (és ez csökkenés nehezen dokumentálható). Mindezek miatt a kivitelezések mindenképpen késedelmet fognak szenvedni, még akkor is, ha nem vezetnek be kijárási tilalmat. A fentieken kívül sok építkezésen a szállítások lassulása, az importanyagok beszerzése további tényleges fizikai akadályoztatást jelent.
A nagyberuházások szerződései általában foglalkoznak a vis maior kérdéssel, a fogalmak és a teendők jól-rosszul szabályozva vannak. Persze minden szerződés más és más, egyedileg kell megállapítani, hogy a vállalkozó mire számíthat időben és pénzben. Ezen viták, egyeztetések során nem lesz könnyű bebizonyítani többek között a termelékenység romlás idő- és költséghatását.
Nagyobb problémát jelenhet, hogy olyan szerződésekben, amelyben a vis maior értelmezésére nem tértek ki, a PTK szerinti értelmezés jöhet számításba. (Ez inkább a kis- és középvállalkozókat érinti.) A vis maior esemény fennállásának legfontosabb következménye, hogy a szerződésszegő fél mentesülhet a szerződésszegésből eredő következmények alól, illetve akár mentesülhet a vis maior idejére, tartamára szerződéses kötelezettségei teljesítése alól. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a társaságnak nemcsak kötbért nem kellene fizetnie, hanem a vis maior és az amiatt fennálló akadályoztatása tényleges időtartamával a teljesítési határideje is meghosszabbodhat. A főszabály szerint viszont mindenki maga viseli a vis maiorral kapcsolatos költségeit. Tehát miközben a kormány arra igyekszik rávenni a vállalkozásokat, hogy ne bocsájtsák el az embereiket, az ebből származó többletköltségeiket nem számolhatják fel, maguknak kell viselniük. Ez a helyzet több kisvállalkozást a padlóra küldhet.
A kormány a kölcsönök visszafizetésének moratóriumára hozott rendelete alapvetően az építésügyben két réteget érint: a beruházókat, akik így veszteségeiket csökkenthetik, és a lakáshiteleket visszafizető magánszemélyeket. Mindez helyes. De az iparágban a legveszélyeztetettebbek a kis- és középvállalkozók, akik alig vesznek fel hiteleket – a rendelkezés tehát nem érinti őket –, és a legkönnyebben szabadulhatnak meg munkavállalóiktól, ezért számukra más támogatás lenne szükséges.
A támogatásnak két formája lehet: pénzbeli és jogi. A pénzbeli támogatás kigondolása nem egyszerű feladat, bár létezik olyan jogszabály, amelyhez csatlakozni lehet [9/2011. (II. 15.) kormányrendelet]. Kicsit egyszerűbb a jogi támogatás, amelyben a jogszabályoknak jelenlegi helyzethez igazításával csökkentenék a felesleges viták és perek számát, éppen a vis maior értelmezésével és alkalmazhatóságával kapcsolatban. Ezekben a kérdésekben a mérnöki kamara javaslatokat fog készíteni a kormányzat számára. Addig is, akinek a szerződésében nincs szó vis maiorról, írjon a megrendelőnek tájékoztató, akadályközlő levelet, ha úgy látja, hogy a krízishelyzet miatt nem tudja szerződését teljesíteni. Később pedig majd alaposan részleteznie kell, hogy az akadályoztatás mi módon jelentkezett számára, és milyen költségeket okozott.
Mindehhez azonban elsősorban jó egészséget kívánok!
