Kijózanító eredmény: a svájci Grand Combinban található Corbassière-gleccser folyamatos olvadása egyre nehezebbé teszi a történelmi éghajlatra és légszennyezésre vonatkozó pontos adatok megszerzését, mivel a folyamat a vártnál gyorsabban zajlik.
A gleccsereket a múltbeli éghajlati adatok és a légszennyezés megbízható forrásainak tekintik. A Grand Combinban található Corbassière-gleccser számára azonban a globális felmelegedésnek és a gleccserolvadásnak köszönhetően véget értek az éghajlati archívum napjai. Ez az eredménye annak a gleccserjég-elemzésnek, amelyet a Paul Scherrer Intézet PSI kutatói a Freiburgi Egyetem és a velencei Ca’ Foscari Egyetem, valamint az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács (CNR) Sarkvidéki Tudományok Intézete munkatársaival közösen végeztek.
Mitől olyan értékesek a gleccserek, mint éghajlati archívumok?
A gleccserek felbecsülhetetlen értéket képviselnek az éghajlatkutatás számára, mivel a jégben megőrzik a múlt korok éghajlati viszonyait és légköri összetételét. A fa évgyűrűkhöz, illetve tengeri üledékekhez hasonlóan éghajlati archívumként működnek, és értékes betekintést nyújtanak az éghajlat történetébe. A részecskékhez kötött nyomanyagok, például ammónium, nitrát és szulfát koncentrációja a gleccserjégben szezonálisan változik. Ezek az anyagok a levegőből, elsősorban a hóesés révén jutnak a gleccserbe. Nyáron ezen anyagok koncentrációja magasabb, mivel a melegebb hőmérséklet kedvez a szennyezett levegő felemelkedésének a völgyből. Télen viszont az értékek alacsonyabbak, mivel a hideg miatt a szennyezett levegő nem tud felemelkedni.
A nyomelemek koncentráció-diagrammja ellaposodik
A kutatócsoport a valais-i Grand Combinban található Corbassière-gleccserből származó jégmagokat elemezte, amelyeket 2018-ban és 2020-ban fúrtak. A várakozásoknak megfelelően a 2018-ban vett jégmag, amely akár 14 méteres mélységből származik, és 2011-ig visszamenőleg tartalmaz lerakódásokat, ingadozást mutat az adatokban. Ezzel szemben a 2020-ban fúrt mag, amely 18 méteres mélységből származik, és amelyet Theo Jenk, a PSI kutatója irányításával készítettek, csak a legfelső három-négy éves rétegben mutat ilyen ingadozásokat. A mélyebb rétegekben, az időben egyre hátrébb, a nyomanyagok koncentrációjának ingadozása csökken, és az összmennyiség is alacsonyabb. Ezeket az eredményeket a Nature Geoscience című tudományos folyóirat aktuális számában tették közzé.
Túl erős volt a gleccserek olvadása 2018 és 2020 között
Margit Schwikowski, a PSI Környezetkémiai Laboratóriumának vezetője és Carla Huber, PhD-hallgató és a tanulmány első szerzője kissé kijózanító következtetésre jutott. Schwikowski magyarázata a megfigyelt eltérésre a következő: a 2018 és 2020 közötti időszakban a gleccserolvadás intenzitása kivételesen magas lehetett. Ez azt eredményezte, hogy több víz hatolt be a gleccserbe, magával vitte a felszínről a nyomelemeket, és a mélyebb rétegekbe szállította azokat. Ahelyett azonban, hogy a víz megfagyott volna és megőrizte volna a nyomanyagokat, a víz elfolyt és elmosta azokat magával. Ez a dinamika jelentősen megváltoztatta a gleccserrétegek összetételét, és így hatással volt a gleccserrétegekben tárolt történelmi feljegyzésekre.
A környezetkémikus ezt a folyamatot egy könyvtári betöréshez hasonlítja, amikor a könyveket nemcsak összevissza dobálják, hanem nagy részüket ellopják, a megmaradt szövegeket pedig úgy összekeverik, hogy lehetetlen rekonstruálni az eredeti tartalmat. Az éghajlati archívum így súlyosan károsodott.
A kutatókat meglepte a gleccserolvadás dinamikája
Vizsgálataik ellenőrzésére a kutatócsoport a 2018 és 2020 közötti időjárási adatokat elemezte. Mivel a Grand Combinon nincs időjárás-állomás, a szomszédos állomások adatait összesítették és a hegység régiójához igazították. Az eredmények azt mutatják, hogy a gleccsernél a hőmérséklet ebben az időszakban magas volt, összhangban az általános éghajlati trenddel, de szélsőséges eltérések nélkül. „Ebből arra következtetünk, hogy ennek az erős olvadásnak nem egyetlen kiváltó oka volt, hanem a közelmúlt számos meleg évének következménye” – mondja Schwikowski. „Úgy tűnik, hogy túlléptek egy küszöbértéket, ami most viszonylag erős hatáshoz vezetett.” A Grand Combinnál tapasztalható jelenség a gleccserek olvadásának dinamikusabb lefolyását mutatja, mint azt korábban feltételezték. Bár a gleccsernyúlványok visszahúzódása ismert volt, a magashegyi gleccserek tápláló területeire – a legfelső régiókra, ahol új jég képződik – gyakorolt erőteljes hatás váratlan. A kutatócsoport eddig a jégben a hőmérséklet-változást jelző oxigénizotópok, valamint az ionos nyomanyagok, például az ammónium, a nitrát és a szulfát eloszlását vizsgálta. Most azt szeretnék megvizsgálni, hogy a jégben lévő szerves anyagokat milyen mértékben befolyásolják a változások. Az éghajlati archívum így súlyosan károsodott.
Mi a helyzet a világ többi gleccserével?
Schwikowski a tanulmányban megerősíti, hogy a Grand Combin már használhatatlan éghajlati archívumként. Hasonlóan kritikus lehet a helyzet a világ más gleccsereinél is. Versenyfutás az idővel… A Mont Blanc-on található Col du Dôme gleccseren kívül, ahol 2016-ban végezték az első fúrásokat, csak az olasz-svájci határon lévő, magasabb és hidegebb Colle Gnifetti használható még éghajlati archívumként. A PSI csapata ott 2017-ben sikeresen kinyert egy ép jégmagot. A már biztosított magok közé tartozik a bolíviai Illimani, az orosz Altajban található Belucha és a kaukázusi Elbrus. A Spitzbergákon és az olaszországi Col del Lys-ben is végeztek már expedíciókat, de az eredmények még váratnak magukra. Politikai és bürokratikus akadályok gátolták a Kilimandzsáróra, Afrika utolsó jelentős jégtömegére irányuló expedíciót. A projekt időhiányos, és a siker nem garantált. A visszaesés kockázata évről-évre nő, amint azt a Grand Combin tapasztalatai is mutatják.
