Meggyesi Tamás Ybl Miklós- és Széchenyi-díjas építészmérnök, városépítési-városgazdasági szakmérnök, a BME professor emeritusa. Érdeklődése túlmutat az építészeten vagy a 20. századi urbanisztikai gondolkodáson, hosszú ideje filozófiával és jelképkutatással is foglalkozik. A TERC Kiadó által gondozott A csend visszhangja – Előadások és tanulmányok című új kötete az emberi lét mélységéig hatoló filozófiai tanulmányokat tartalmaz. A kettős világnézeti kötődés: a védikus hagyományokat képviselő advaita, valamint a keresztény hagyományok egyidejű jelenléte nemcsak a mű tematikájában, hanem az előadásai szemléletében is tükröződik. Bede Griffith, „Kelet és Nyugat házasságának” apostola szerint a kétfajta látásmód, a kozmikus és a személyes nem szemben állnak egymással, hanem inkább kiegészítik egymást.
A kötetben rögzített korábbi előadások témái állandó tűnődések nyomán és meditációból születtek. Régi megfigyelés, hogy a csend az önmagunkkal folytatott párbeszéd közege. A csend nem „süket”, hanem nagyon is telt, feltéve, hogy az ember nyitva tartja az elméjét és a szívét. A könyv címében szereplő kifejezés arra is utal, hogy a csendnek – ha figyelünk – visszhangja is lehet: megszólal. Rilke szerint ami a szemlélődésben, az önátadásban vagy az azzal rokon esztétikai élményben feltárul, az nem annyira látható, mint inkább a csendben meghallható. A várakozás és a türelem nem rózsát, hanem felismerést terem! Ilyenkor az ember azon kapja magát, hogy elkezd hallgatózni az őt körülvevő sötét titkokkal szemben. Talán éppen ez az, ami „a csend visszhangjának” tűnik. Néha ez a hang többszólamúvá válik, néha elhallgat, de legtöbbször csodálkozással és bizalommal tölt el. A témákat átszövi egy hallgatag, de konok hit a valóság egységében és szentségében. Aki ismeri Meggyesi Tamást, annak nem meglepő A csend visszhangja, amit egy önreflektáló, az élet alapkérdéseit kutató gondolkodó oszt meg az olvasóval.