A száz éve elhunyt Zielinski Szilárd kultúrmérnökre, szerkezettervezőre, egyetemi tanárra, a vasbeton alkalmazásának első meghonosítójára, a száz esztendeje Budapesten megalakult első mérnöki kamara első elnökére emlékeztek több rendezvényen országszerte.
A közösségi szolgálat teljes eszméje
A Nemzeti Örökség Intézete szervezésében április 24-én az évfordulóra felújított síremlékénél tartottak megemlékezést a Fiumei úti sírkertben. A rendezvényen Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke úgy fogalmazott, Zielinski Szilárd „harcolt az új technológia, a vasbetonépítés meghonosításáért, harcolt a mérnöki hivatás elismertségéért – ezért volt fontos számára, hogy doktori címet szerezzen –, és harcolt a Magyar Mérnöki Kamara megalakulásáért. „Tagja lett az Országos Közlekedési Tanács és Tarifabizottság vasúti osztályának, a Vízügyi Műszaki Tanácsnak, alelnöke volt a Lakásépítési Tanácsnak, és tagja az Állami Földmérő bizottságnak. Ezen kívül még több politikai és társadalmi szervezetben vállalt tagságot, ahol a mérnöki hivatásért, vagy a műegyetemi ifjúságért tevékenykedhetett. Legismertebb alkotásai közé tartozik a Hosszúvölgy 180 m hosszú hidja és a szegedi víztorony 1904-ből. Ennek építése idején még nem volt szabályozás a vasbeton épületekre, ezért a hatóságok az építési engedélyt csak az ő személyes felelősségére adták ki. A korabeli beszámolók szerint az átadási ünnepségen a mérnök az építmény legfelső erkélyén állva az alábbi mondattal köszöntötte a polgármestert: Üdvözlöm Önt Szeged legmagasabb pontjáról – majd felhúzta a nemzeti lobogót. Nevéhez fűződik a budapesti Városliget hidja és az Zeneakadémia vázszerkezete, mely újdonsága folytán építésekor nagy feltűnést keltett. S ne feledkezzünk el Budapest büszkeségéről: a karcsú, vitézlő Margitszigeti víztoronyról, melyet Ray Dezső építésszel alkotott. Közismert építmények formai kialakításában korának legjobb építészeivel, többek közt Korb Flórissal, Giergl Kálmánnal, Hültl Dezsővel dolgozott együtt, és vallotta, hogy az esztétikai hatás eléréséhez a mérnök az építésszel kell együtt működjön, az alkotás teremtő folyamatának alávetett hierarchikus rendben.”
Turi Attila emlékeztetett, a nyelvújításkor keletkezett mérnök szavunk alapja a mér ige. „Minden, ami mérhető, mérd meg, s ami nem mérhető, azt tedd mérhetővé!” – tanácsolta Galilei több évszázaddal ezelőtt, pontosan lehatárolva a tudomány területét. E célkitűzés azóta sem vesztett aktualitásából – húzta alá az MMA elnöke –, de az építés területén, a környezetalakítás során Zielinski mérnöki magatartása rámutat egy másik fontos aspektusra: a forma nem keletkezik a mérhetőből, alakot nyerni csak a magasabb világokból lehet. Zielinski és korának nagy alkotói pontosan tudták ezt, vallották – az áldást és rontást is hozó modern ideológiája előtt – az épített környezet, így a műtárgyak megszólító, kifejező erejének fontosságát. Száz év telt el a vasbeton építészet hazai úttörőjének halála óta. Ez az időszak jelentősen átformálta világunkat, s oly utakra vezette a mérnök szakmát, mely a specializáció, a tudomány vívmányait használva lélegzetelállító eredményeket hozott. De minden nyereség mellett ott a veszteség is, mert fény s árnyék együtt jár, s mi mérnökök tudjuk, hogy ennek léptéke, aránya a valódi kérdés. E tekintetben az árnyék a hasznosság kizárólagosságának szolgálat szemlélete, mert ezáltal környezetünk meghatározó alkotásai elveszítik otthonosságot, hely identitást hordozó kifejező erejüket. Csak az utóbbi évtizedekben, a mérnök és építész szakma összefogásával épült alkotásaink – néhány víztorony, hidak – találnak vissza a Zielinski szellemiségéhez, a közösségi szolgálat teljes eszméjéhez. „Sajnálatos módon azonban nevét sokan nem ismerik, pedig nap mint nap, átsétálnak a városligeti hídon, vagy éppen koncertet hallgatnak a Zeneakadémián, vagy a Margitszigeti víztorony árnyékában. Munkásságának és az általa képviselt gondolatok bemutatását is fontosnak tartja az előkészítés alatt lévő Magyar Építészeti Központ és Múzeum intézménye, mely a Városligeti fasorban fog megvalósulni. S hogy a mester szellemiségét híven kövessük, nem csak művei, munkássága, kutatásai eredményének ad helyet az intézmény, de egy helyre kívánja összehozni a mérnöki és építész kamarát, biztosítva a mindennapi együttműködést, a termékeny közszolgálat lehetőségét. Reméljük, hogy ez az évforduló alkalmas lesz arra, hogy ahogy e lengyel ősöktől származó szakember Magyarország gazdasági, infrastrukturális, oktatási adottságainak javításáért, úgy mi, az utókor Zielinski Szilárd nevének megismertetéséért és életművének megbecsültségéért tegyünk lépéseket!” – zárta beszédét Turi Attila.
Újat és maradandót alkotni
Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója felidézte, hogy Zielinski Szilárd nemcsak több emblematikus építményt adott a Budapestnek, de oktatott is, valamint ő volt az első műszaki doktor hazánkban. Megalapította a Magyar Mérnöki Kamarát, amelynek első elnöke is volt, sőt, a diákok fizikai jólétére gondolva létrehozta az egyetemen az atlétikai és futball klubot is. „Olyan alakja volt a mérnöktársadalomnak, aki mindig azon munkálkodott, hogyan tud építményeiben, tanításában és az együttműködésekben újat és maradandót alkotni” – tette hozzá Móczár Gábor.
A megemlékezésen beszédet mondott Rózsa Szabolcs, a BME Építőmérnöki Karának dékánja, és Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke. Az országos köztestület irányítója úgy fogalmazott: Zielinski Szilárdra nem csak úgy emlékezünk a mérnöki kamarában, mint korának egyik legkiválóbb vasút-, híd- és vízépítő mérnökére, aki kétezernél is több műtárgy tervezésében és megvalósításában működött közre; nem csak úgy tiszteljük, mint a vasbeton-építés hazai úttörőjét, kiemelkedő műegyetemi tanárt vagy a Magyarországon avatott első műszaki doktort, hanem úgy is, mint aki a legkitartóbban küzdött a mérnökök társadalmi elismeréséért, és a szakmagyakorlás, a mérnöki hivatás kamarai keretek között, kamarai felügyelet mellett történő, magas színvonalú gyakorlásáért (a beszéd szerkesztett változatát lásd a lap 3. oldalán).
Zielinski Szilárd mostani évfordulóra megújult, Fiumei úti sírkertben található síremlékét Wälder Gyula tervezte, a mérnök medalionban látható portréját – a sírkert több alkotását is jegyző – Bory Jenő készítette. A síremlék három másik oldalán Zielinski három műve, a fogarasi vasbeton ívhíd, a soroksári szabadkikötő és a margitszigeti víztorony látható.
Emléktábla és koszorúzás
A négyezres lélekszámú szabolcsi kisváros, Csenger első vasszerkezetű Szamos-hídjára és tervezőjére, a Magyar Mérnöki Kamara első elnökére, Zielinski Szilárdra emlékező táblát avatott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Mérnöki Kamara április 26-án, a csengeri Árvízi Emlékparkban. Az ünnepi rendezvényen – melyen többek között jelen volt dr. Liska András, a Hajdú-Bihar-, és Szőllőssy Gábor, a Budapesti és Pest Vármegyei Mérnöki Kamara elnöke is – Bezzeg János, a területi kamara elnöke és Képes Gábor főszervező köszöntötte a megjelenteket, beszédet mondott Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, és Forján Zsolt, Csenger polgármestere.
A Szamos menti település első vasszerkezetű átkelőjét a mátészalkai születésű Zielinski Szilárd mérnökirodája tervezte, miután a korábbi fahidat 1892-ben lebontották. A két pillérre épített, egynyílású, 111,8 méter hosszú, mintegy 83 ezer forintba kerülő mérnöki műtárgy a budapesti Schlick-féle gépgyár Rt. kivitelezésében készült, és 1893. május 27-én adtak át a közúti forgalomnak. A szatmárnémeti hídon kívül ez volt a vármegye második átkelési lehetősége. A Csengert Komlódtótfaluval és Nagygéc településekkel összekötő hídon hídpénzt kellett fizetni egészen 1930 májusáig. A hidat 1944. október 25-én a visszavonuló német csapatok felrobbantották.
A területi mérnöki kamara szervezte április 26-i megemlékezés Mátészalkán, Zielinski Szilárd szobrának ünnepélyes megkoszorúzásával – melyen a mérnöki kamara képviselői mellett részt dr. Hanusi Péter polgármester és Cservenyák László, a Szatmári Múzeum igazgatója –, valamint a Képes Kávéházban kihelyezett elnökségi üléssel folytatódott. A világhírű építőművész, Makovecz Imre (1935-2011) 2008-ban papírra vetett vázlattervei, majd Zsigmond László építész által átdolgozott tervek alapján a szatmári járásközpontban emelt épületben (melynek névadója a mátészalkai születésű, kétszeres Baumgarten- és négyszeres József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtudós, Képes Géza)Hanusi Péter polgármester beszélt Mátészalka fejlődéséről, majd Képes Gábor méltatta Zielinski Szilárd életművét, illetve bemutatta a területi kamara első elnökéről, dr. Kerekes Imréről készült életrajzi kötetet.