Hogyan működnek a mérnökirodák a vírus árnyékában?
Milyen kihívásokat jelent napról-napra a karantén,
lehetséges egyáltalán e rendkívüli körülmények közepette mérnökként dolgozni?
Felkért szerzőink gondolatai.
MÁJUS 4.
Gyurkovics Zoltán
„Vesztegetek” néhány szót a hosszú hétvége történéseire. Hisz május elseje volt, majd Anyák Napja. Ünnepekben, ünneplésekben gazdag hétvége is lehetett volna!
Nézzük sorjában!
„Zengjen a dalunk pajtás,
Fákon újul a hajtás,
Fogadjuk a tavaszt dallal!
Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse…”
Volt idő, amikor csak erre a mozgalmi dalra ébredt az ország népe. Kötelező kelléke volt a hajdani magyar május elsejéknek. Úgy, mint a nap délutánján a sör-virsli-vurstli találkozók! Egyébként egy olyan nemzetközi ünnepről van szó, amelynek napját 1955-ben még XII. Piusz pápa is ünnepnapnak ismerte el.
Most nyirkos, szeles, az elmúlt napokhoz képest hűvös időre ébredtünk. A dal sem szólt már természetesen. A május elsejék hangulata megváltozott. Idén pedig kiváltképpen a járványhelyzet miatt. A híradásokból hallottam, hogy a szakszervezetek szerveztek május elsejére ünnepeket idén is. ONLINE! Nagy bulik lehettek!
Vasárnap, szeszélyes, csapadékmentes időben volt Anyák Napja!
Reményik Sándor: Ének anyámról (részlet)
„Ifjan még sorsa ellen lázadó,
Később csupa bölcs rezignáció:
Virágot ápolgatott, olvasott,
Ha házi gondja olykor elfogyott.
A fecske megérkezett csicseregve.
S nem hallotta – ő, pedig úgy szerette.”
Lényegesen nagyobb keserűséget okozott, hogy az Anyák Napját sem lehetett megünnepelni hagyományos-méltó módon. A veszélyhelyzet keserűséget okozott köszöntőnek és köszöntöttnek egyaránt. SKYPE-on köszöntötték feleségemet fiai és unokái. Látták egymást, láttuk egymást, de nem tudott bensőségessé válni így az ünnep! Ne legyenek többé ilyen családi ünnepek! Az unokák, a dédunokák helyett is én mentem el Anyámhoz. A temetőbe immár harmadik alkalommal!
Ma, a hét első „munkanapján” úgy zökkentem vissza a dolgos hétköznapokba, hogy a hétvége ritmusa sem törte meg a karanténi monotóniát!
Készülünk az első épületgépész online képzésünkre. Ebben az ügyben délelőtt a két előadóval egyeztettem részletekbe menően. Jelenthetem, hogy előadásra egy törzsanyaggal készen állunk! Délután a képzési naphoz elengedhetetlenül fontos közvetítés-technika hozzáférésének a lehetőségeit elemeztem. Fontos, hogy ez ne mondjon majd csődöt, a lehetséges változatok elemzését végeztük szervező kollégákkal.
Eközben jutottak eszembe olyan kérdések, amelyek megoldásával mindenképpen foglalkozni kell! Ilyen pl. a képzésre szervezhető optimális hallgatói létszám kérdése. Ennek megválaszolása részben pénzügyi-, részben pedig technikai kérdés! Durva számítások alapján harminc – inkább negyven – főnél kevesebb résztvevővel online képzés szervezése a területi kamaráknak nem kifizetődő. Éppen azért lenne jelentősége a területi kamaráknak összefogni a szervezésben, mert bizony egy-egy szakterületekre ekkora létszámban szakmagyakorló nincsen egy-egy megyében!
A felső határnak inkább – kicsit a választható webes rendszer függvényében – a technikai-biztonság szab határt. Kimondható általánosságban, hogy a szervezhető létszám felső határa 100 fő. (MMK elnökségin szerdán ez a kérdés biztosan fel fog merülni.)
Ma tehát döntően kamarai napom volt. Az eddig elmondott feladatok kiegészültek néhány ITM által útjára indított programterv véleményezésével, amelybe bevontam az elnökség tagjait is.
Ma egy olyan zenét kínálok, amely beatzene kezdetét jelentő időkhöz vezet vissza. A Shadows kellemes instrumentális számát ajánlom figyelmetekbe: https://www.youtube.com/watch?v=ck1-vVIFt3U
És legyen még egy a hosszú hétvége után. Joe Cocker, a legenda. Változott a zenei világ a Shadows óta.
A kicsit enyhített rendszabályok ellenére is azt kívánom, hogy tudjatok vigyázni magatokra! Maradjatok még otthon, mert OTTHON LENNI JÓ, DE MÉG FONTOS IS!
MÁJUS 5.
Gyurkovics Zoltán
Elgondolkodtatóak az európai hírek a járványhelyzettel kapcsolatban. Megdöbbentő a negyvenmilliós Anglia 30 ezerhez közelítő, ma már csökkenő elhalálozási számmal, miközben a gazdaság – a hírek szerint – 80%-on zakatol. Vagy Svédország helyzete, amelynek lakossága valamivel több, mint hazánké. A halottak száma 1.000 körüli úgy, hogy lényegében nem állt le a gazdaság. Nálunk több, mint 300-an haltak meg úgy, hogy a gazdaság működése szinte leállt. Nyilván nem csak engem foglalkoztat a „mi lett volna, ha …” gondolata. Számunkra a svédekkel való összehasonlításnak lehetne értelme. Részben a lakossági számok közel azonossága miatt, részben pedig, ha a járványkezelés két szélsősége példájaként tekintünk a két országra. Mi lesz a vége itt és ott? Jön-e a fertőzés új hulláma itt és ott? Mibe „kerül” a járvány itt és ott? Ezek olyan kérdések, amelyekre választ idén nem hiszem, hogy kapunk. Talán egy – de inkább – két év múlva. Az egyenlet többismeretlenes. Ezek közül csak egy, hogy hogyan áll majd ezeknek az országoknak a gazdasága – mondjuk – a 2019-es szintjeikhez viszonyítva. Legfontosabb az emberélet. Gondolja, mondja az egyszerű földi halandó, miközben felviszi a hangsúlyt … Nem irigylem a politikusokat!
Most magamat sem, mert fogorvosi ellátásra van szükségem. Aggódom, mert a végrehajtási rendelkezések szerint nem csupán az én döntésemen múlik az ellátásom.
Holnap MMK elnökségi ülés lesz. Második a web világában szervezve. Elég sok, tizenegy napirendi pontunk lesz. Viszont sok, és jól előkészített anyagot kaptunk, akár gyorsak is lehetünk. Ha valami jót a webes konferenciákról, egyeztetésekről el lehet mondani, talán azt, hogy időtakarékosabb. Kevesebb a mellékes beszélgetés, a témától való elkalandozás!
Hűvös, szeles, az előző naphoz képest kellemetlen az idő. Alkalmas az irodai munkára. Elfoglaltságom éppenséggel van bőven. FAP pályázati munkák előkészítése, az első online képzésünk – reményeim szerint május 13-ára történő – szervezése, tagozati elnökségi ülésünk előkészítése stb.
Nagy kedvencem Cseh Tamás. A Horvátország című filozófikus hangulatú számát ajánlom: https://www.youtube.com/watch?v=3tlWqKvT_hg
Legyetek továbbra is éberek, kívánom, hogy tudjatok vigyázni magatokra! Maradjatok még otthon, mert OTTHON LENNI JÓ, DE MÉG FONTOS IS!
Ábrahám Rita
Szegény embert az ág is húzza! Hétfő reggel 7:45 kor kolléganőm kétségbeesett hívásával indult a nap. 15 cm víz áll az iroda minden helyiségében és a pincében is. Csőtörés! Komoly csapatmunkával és 2,5 óra vízmeréssel, szivattyúzással vízmentessé tettük a munkaterületet. Ismét hála a teljes csapatnak, hogy közös erővel mentettük, amit lehet. Mekkora a kár? A tavaly teljesen felújított irodánk belső nyílászárói, az átvizesedett falak, bútorok. Még nem mertem összeszámolni. Pont most amikor minden kiadásunkat csökkenteni kell. Mi jön még?!
Mikor már kezdem azt hinni, hogy rosszabb már nem lehet, az élet igazolja, hogy nem vagyunk még a lejtő alján. Újabb intézkedésekre lesz szükség a kiadások csökkentése érdekében. Sajnos bármennyire is próbálok pozitív maradni, bármennyi ajánlatkérés, megkeresés érkezik hozzánk, sajnos a bevételi oldal messze elmarad az ilyenkor szokásostól. Egyre több kiállított számlánk várja az ügyfelek általi teljesítést. Megkértem a kollégákat, hogy mindenki írja le nekem, mekkora összeggel tud egy hónapot túlélni. Sajnos elképzelhető, hogy a bérek csökkentésére lesz szükség a további források megérkezéséig. Ragaszkodom a kollégákhoz. Bár többen felajánlották, hogy munkanélkülire mennek vagy részmunkában segítenek, nem szeretném azt a családi kört megbontani, amit felépítettünk. Úgy érzem, ha elfogadom a felajánlásukat, azzal cserbenhagyom őket. Kell, hogy legyen más megoldás!
Ha nem egyenlítik ki a számláinkat, marad a hitel. De jelen helyzetben nem vagyok nyugodt emiatt sem. Kiszámíthatatlan a gazdasági helyzet és nem látom a garanciákat a felvenni tervezett összeg biztonságos teljesítésére sem. Komoly fejtörést okoz ez is a napi feladatok mellett.
Nehéz racionális döntést hozni. Valószínűleg a női lélekkel jár, hogy az érzelmeink is beleszólnak a döntéseinkbe, de képtelen vagyok csak a saját boldogulásomat szem előtt tartva kezelni a válságot.
Egyre nyugtalanabb a lelkem. Komolyan őrlődőm amiatt is, hogy kamarai vállalt feladataim is háttérbe kell szorítanom azért, hogy a csapat megélhetését, a cég túlélését biztosítsam. Pokolian nehéz hónapok következnek és még mindig csak pislákol a fény az alagút végén.
De legalább látjuk a fényt! Végre naponta kell dolgoznom és a kollégáknak is egyre több a feladata. Indulnak a tervezések, bejárások, növekszik az ajánlatok száma, indulgatnak a leállított beruházások, de mindez csigalassúsággal. Ez egyrészt jó, viszont a kései fizetések miatt ez csak csekély örömöt okoz. Remélem kitartunk addig, amíg az elvégzett munka gyümölcsét megkapjuk.
Együtt sírunk, együtt nevetünk! Remélem még sok-sok éven keresztül, változatlan létszámban.
MÁJUS 6.
Gyurkovics Zoltán
Ma félig kamarai napom volt. Vagy talán egészen az? Ma ugyanis MMK elnökségi ülésünk volt, holnap pedig tagozati lesz, amire fel kellett készülnöm.
Az MMK elnökségi – megint a hálón megtartva – kimerítő volt. Nem csak időtartamában – csaknem három óra – de tartalmában (11 napirendi ponttal) – is. Talán a legérdekesebb és közérdeklődésre leginkább számot tartó elemeket emelem ki.
Minden év májusában szokott lenni a kamara küldöttgyűlése. Erre most a veszélyhelyzet miatt nem kerülhet sor. Viszont éppen a veszélyhelyzeti rendelkezések teszik lehetővé, hogy a küldöttgyűlés helyett – korlátozott jogosultsággal – egy rendkívüli elnökségi üléssel lehessen a kamarai évet lezárni. A kamarai év gazdálkodási évet jelent. Egy gazdálkodási évet pénzügyi beszámolókkal lehet keretbe foglalni. Beszámol a kamara vezetése a gazdálkodásról. A nagyon jól előkészített beszámolók utolsó simításaira került ma sor.
Ugyancsak beszámolóköteles a kamara Felügyelő-, valamint az Etikai- és Fegyelmi Bizottsága is. A két bizottsági elnök nagyon részletes beszámolóit vita nélkül elfogadhatónak gondoltuk.
Az egyik szakmai tagozat javaslattal élt, miszerint a kamara honlapján lévő mérnöknap díjak rendszeres karbantartását be kellene tervezni rendszeres jövőbeni feladatként. A jelenlegi helyzet emelésre nem éppen időszerű, de beszédes számok kerültek egymás mellé az előterjesztő indoklásában. Miközben a szakmunkás bérminimum 2007 és 2020 között 144%-kal emelkedett, addig a különböző kategóriák szerinti mérnökök napidíja ugyanebben az időszakban 29-30%-kal! Adjunk magunkra, ne az motiválja gondolkodásunkat, hogy „úgysem érvényesíthető” – összegzéssel zárva a vitát abban maradtunk, hogy ezzel bizony foglalkozni kell!
Beindulnak – a járvány erre a folyamatra nagy kényszerítő erőként hatott – az online kötelező szakmai képzések. Tagozatok feladata egy-két képzés „onlájnosítása”. Tagozatunk két eredetileg már akkreditált anyagot készített elő. Az első képzésünkre BPMK szervezésében 13-án, szerdán kerül sor.
A karantén egy fárasztó napját lényegében szobában töltöttem. Szerencsére nem volt szabadba csalogató az idő. Csekély vigasz…
Kicsit magam is szeretném feldobni a nektek ajánlott könnyed Bagosy Brothers Company számmal!
Vigyázzatok Magatokra! Maradjatok továbbra is otthon, mert OTTHON LENNI JÓ, DE MÉG FONTOS IS!
MÁJUS 7.
Gyurkovics Zoltán
Talán a két nappal ezelőtti, május 5-i blogbejegyzésem hangvételén is érződött egy visszafogott félszegség. A járvány és a gazdasági válság együtt járó fogalom. Nem érzi az ember ildomosnak a következményről, a gazdasági váláságról addig elmélkedni, amíg a halálozások száma magas. Borzasztó, de mégis kell. Pláne annak a riasztó hírnek az árnyékában, hogy Olaszországban ismét emelkedő a tendencia!
Vagy azoknak a jeleknek az árnyékában, amelyeket az erőn felüli védekezés érdekében hozott kormányzati intézkedések ellenére, vagy mellett látni lehet. Az önkormányzatokat sújtó elvonások, átvezetések kritikus helyzetet teremtenek működésükben. A gépjármű adó elvonása kisebb településeken akár a büdzsé 50%-os csökkenéséhez vezethet. Az iparűzési adó megfizetésére adott szeptember végi haladék szintén a kiszámíthatóság biztonságát gyengíti. Az önkormányzatok tartalékai csekélyek, amin ront a településeket is sújtó növekvő munkanélküliség. Olvastam egy polgármester szerintem nagyon kifejező, talán szépnek is minősíthető mondatát: „Az önkormányzatok szemében már látszik a nyomor arca.” Ha van igazságtartalma ennek a helyzetelemző költői mondatnak, akkor muszáj beszélni a járványhelyzet árnyékában is a már nem is csupán következmény, hanem párhuzamosan futó gazdasági helyzetromlásról is.
A mérnöki kamara kapott és kap lehetőségeket az ún. mentőcsomagok véleményezésére. Egy korábbi alkalommal kifejezett kérést fogalmaztunk meg a munkahelymegtartó program kapcsán. Kifejezetten kértük, hogy létszámfüggetlen legyen a mikró vállalkozásokat is érintő rendelkezés csomag. A néhány napja kapott változat megint minimum 5 főben határozza meg az aktív létszámot. Mintegy 500.000 olyan vállalkozás – zömében családi – van nálunk, amely közül – KSH felmérések szerint – harmaduknak nincs egymillió forintot meghaladó összeg a bankszámláján! A támogató programok igénybevétele bonyolult, bürokratikus ügyintézéssel látszik csak elérhetőnek.
Ezek a példák is azt igazolják, hogy a járványhelyzet okozta károk enyhítésére hozott rendelkezésekről, azok várható hatásáról folyamatosan és őszintén kell beszélni. Ez elengedhetetlen azért, hogy a lakosság megértse, elfogadja és támogassa azokat.
Ma tagozati elnökségi ülést tartottunk. Azt ígértem a teljes létszámban becsatlakozott elnökségi tagoknak, hogy két órán belül végzünk. Pontosan három óra lett belőle. Mindazonáltal magukra is vethetnek a fene nagy aktivitásukért! A viccet félretéve, eredményes, tartalmas ülés kerekedett belőle. Érdemi eredmények, döntése születtek. Két kiemelendő a napirendi pontok alapján:
FAP pályázat-indításunknak alapvető akadálya nincsen, indulhat az összeállítás tervezése, a fő irányok kijelölése. A munkacsoport felállt.
Régi igény ajánlott díjszámítás összeállítása. Ez már bonyolultabb kérdés. Úgy döntöttünk, hogy az elnökségi munkacsoport azzal a szemlélettel végzi a munkáját, hogy az beágyazódhasson egy komplex építménytervezői díjszámításba. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a legfontosabb szakági tervezőkkel – statika, elektromos – kiindulási alap közös legyen. Ez Kamarán belüli kapcsolatok miatt nem okozhat gondot, de fontos az építész tervezőkkel való együttműködés is. Ez pedig már kamaraközi kapcsolatot kíván. Az a bizonyos közös alap ugyanis a DÍJALAP. A várható bekerülési költség, ami determinálja az összes tervezési dj mértékét! Ez ugyanis a díjkalkulációk alfája és omegája. Az együttműködés természetesen a felosztási arányok miatt is fontos!
Koraeste még egy fogorvosi beavatkozáson is át fogok esni, remélem szerencsésen és minimális megpróbáltatásokkal! Őszintén szólva már szurkolok, hogy valóban átessek a kezelésen, mert annyira ellentmondásosan nyilatkoznak a megnyitott rendelők fogorvosai a sajtóban, hogy teljesen elbizonytalanodtam. Az biztos, hogy az én „műtétemnél” aeroszol képződésre kell számítani. Holnap tudok csak beszámolni az eredményről.
Kezd alakulni a hétvégi időjárás. A mai, jobbára zártterű foglalkozásaim során csak azt láttam, hogy kint ragyogóan süt a nap, de a táncoló faágak erős szelet jeleznek!
A járvány okozta helyzet ellenére, vagy pont azért, jó tudni, hogy „most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld”!
MÁJUS 8.
Gyurkovics Zoltán
A mai nap a tegnapi elvarrása. Nem csak arról van szó, hogy ma van a tegnap holnapja – bár kétségtelen Demjén Rózsi után szabadon –, hanem arról is, hogy a tegnapi kamarai munkafolyamat ma fejeződött be. A tagozati elnökségi után területi kamarák kerestek azzal, hogy milyen épületgépész képzéseket hirdethetnek online. Egyet készítettünk elő, a premier 13-án, szerdán lesz a BPMK „rendezésében”. Tegnap még erről az egy lehetőségről tudtam tájékoztatni a Zala-, illetve a Veszprém Megyei Kamara elnökeit. Azt tudtam jelezni, hogy még egy előkészítés alatt áll, viszont – érzékelve az igényt az online képzésekre – további két olyan törzsanyagunkat készítettünk elő (az előadókkal egyeztetve), amelyek kontaktórás képzésként eleve akkreditáltak voltak. Így ma az összes területi kamara elnökét arról tudtam tájékoztatni, hogy két héten belül négy lehetőség közül választhatnak az épületgépész szakmagyakorlók.
A premiert feszült izgalommal várom. Nagy a rizikó, mert a kollégák részéről nagy a várakozás az webes szervezésű képzések iránt. Meg kell ennek felelnünk. Nem mennyiségileg, hanem elsősorban minőségileg. Az az érzésem, ennek a borzasztó járvány-helyzetnek akár az egyik pozitívuma lehet a régóta tervezett online képzések szervezésének kényszerű begyorsítása.
Ezután és ezt leszámítva lecsendesedett a napom. Kis nyaralónkba lopakodtam el azzal, hogy a hétvégét ott töltve fizikai munkával pihenem ki magam. Ma a legfontosabb munkákat végeztem el, a néhány hét alatt jelentősen megnőtt gyepet nyírtam le, illetve feleségem kérésére néhány palántát ültettem el. Jó lesz itt néhány napig. A szükséges „távolságtartással” nem lesz gond. Azonkívül, hogy a kerítésen átkiabálok a szomszédoknak, közvetlen kontaktusokra esély sincs. Megjegyzem, bicajozva tettem egy nagy kört késő délután a faluban, és azt tapasztaltam, hogy a házak nagy része igencsak megtelt. Volt, ahol nem egy, de két kocsi is állt. Talán nem mindenki gondolja úgy, hogy még a járványnak közel sincs vége, hogy továbbra is óvatosnak, fegyelmezettnek kell lennünk!
Egyfajta honfoglalás zajlik most a nyaralótelepeken. Jöjjön hát a Honfoglalás című nóta Demjén Rózsi előadásában. Ő szintén személyes kedvencem. Személyes azért is, mert a ’70-es évek legelején a méltán híres E-klubban volt módom megismerni őt. Tudtam, tudtunk vele a szombati bulikon beszélgetni. Szólókarrierjének egyik legjelentősebb állomása ugyanis az E-klub akkori zenekara, a Bergendi együttes volt. Latzin Norberttel közösen írt dalai ma is slágerek.
Jövő héten újra jelentkezem! Pihenjetek fegyelmezetten! Vigyázzatok Magatokra és egymásra, mert ma van a holnap tegnapja! Maradjatok otthon, mert OTTHON LENNI IS JÓ, DE MOST FONTOS IS!
MÁJUS 11.
Gyurkovics Zoltán
A hétvégét lakóhelyemről távolabb, de szintén önkéntes karanténban töltöttem. Nem csupán kertészkedtem és pihentem, hanem a kamarai – tagozati – munkával is foglalkoztam kicsit. Egész pontosan a tagozati honlapunkkal. Erről a honlapról, az e-gépész-ről – kialakításáról, folyamatos frissítéséről – kaptam már elismerést tagozati elnöktársaim közül néhánytól. Ennek örülök természetesen, de számomra, a tagozat elnöksége számára fontosabb a kollégák, a Tagozat tagjainak véleménye
A hozzászólásokkal, javaslatokkal lehet teljesebb a tartalom. Az lenne a cél, hogy értelmes szakmai-, vagy szakmapolitikai viták platformjává váljon a felület. Azért is nagy a lehetőség erre, mert Hírlevelünket hetente – évente pontosan 50 alkalommal – négyezren kapják meg. Elvileg tehát minden lehetőség adott a párbeszédre. Igyekszem odafigyelni arra, hogy az aktuális hírek, tevékenységünkkel kapcsolatos információk eljussanak tagjainkhoz. Ha a kollégák ezt nem így látják, az természetesen az én hibám is! De…
Minden hozzászólást örömmel veszek. Kiváltképpen az olyan kritikus hangvételűeket, amelyekből a jobbító szándék szól, vagy legalább érződik. Van azonban olyan tétel, amely nem lehet vitaalap. Ilyen például, hogy „minek a Kamara”, hogy „meg kellene szüntetni”, mondván anélkül is tervezhettünk anno. Az ilyen megjegyzésekkel több okból nem lehet mit kezdeni.
Fontosnak gondolom, hogy a tervező/szakértő mérnökök számára végre – több mint 60 év után – újra létrejött egy szakmai érdekvédelmet is ellátó szervezeti keret. Keret, amelyből 1996-os alakulást követően közösen kell kialakítanunk egy jól működő szervezetet. Hogy a működésünk nem elvárt színvonalú, az működésünk szabályozásán múlik, és természetesen rajtunk is. Rajtunk, szakmagyakorló mérnökökön. Elemi vágyunk, hogy a mérnöki munka elismertsége a társadalomban a jelenleginél magasabb szintű legyen. Kik tehetnek azért valamit, hogy ez megváltozzon? Maguk a mérnökök! Mi, akik a helyzetet méltatlannak gondoljuk. Tehetünk a hivatásunkból adódó önérzetünk vezérelte aktivitásunkkal, következetességünkkel, egymás tiszteletével, a kollegialitással. Köztestületi jogosultságokkal bíró szervezetünk, a Magyar Mérnöki Kamara keretet biztosít erre. A tagadás, a „minden úgy rossz, ahogy van” nem lehet
opció, nem lehet vitaalap!
A működésen belül a legérzékenyebb pontok egyike a kötelező szakmai képzések kérdése. Olyan sommás véleményekre nehéz lenne válaszolni, hogy rossz, vagy hogy nincs rá szükség. Hogy ne tűnhessek demagógnak, nem az a válaszom erre, hogy 2013-ban a 266-os Kormányrendelet a kamara kezébe adta a kötelező szakmai képzések szervezését. Nem lehetőségként, feladatként. Őszintén szólva kevesen gondolták, gondoltuk korábban, hogy a 2000-es évek eleje, a századváltás szakmánkat ennyi újdonsággal, ilyen nagy innovációval lepi meg. Mi, akik jóval a századforduló előtt kerültünk ki az egyetemről, a főiskolákról, még azzal a tudattal kezdtük a tervezői, kivitelezői, beruházói, szolgáltatói tevékenységünket, hogy az alapképzést megkaptuk, de az anyagismertet, vagy a szakmagyakorlási szabályokat majd menet közben, a szakmagyakorlásunk során tanuljuk meg. Ma már látjuk, hogy minden tekintetben egyszerűbb világ volt az. Hogyne lenne hát szükség az új ismeretek, technológiák, innovációk és szakmagyakorlási technikák megismerésére munkánk során és mellett! Erre a gondolatra építettük a kezdetektől fogva a képzési rendszerünk kialakítását. Hogy ezt nem így látják sokan, elfogadható. Hogy lehetne jobban is csinálni, nem vitatható. Ha ötleteket, javaslatokat, netán téma-ötleteket kaptunk, azokat igyekeztünk megvalósítani. Ezért is kezdjük el visszahozni ipari partnereinket a képzésekbe, hiszen az innováció a gyártott és/vagy forgalmazott termékeikben kézzelfogható, kézbe vehető. Ezért fontosnak gondoljuk a képzések szabadabb formában történő megvalósítását is. Ezeket a TALÁLKOZÁSOK szellemében és formájában szervezzük. Legtöbbször a jelentős szakmai társadalmi szervezetekkel, esetleg társtagozatokkal közösen. Minden ilyen alkalommal – kiállítások, és szakmai partnereink előadásai mellett – kötelező szakmai képzéseket is szervezünk.
2020-ra két olyan szakmai törzsanyagot állítottunk össze, amelyeket ipari partnereink – a két szakmai napot összesen négyen – jegyeznek.
Sokan igényelték, hogy a kontaktórás képzések helyett, vagy mellett legyenek online képzések is. Beindítottuk ezt is. (Elismerem, ennek beindítását a járvány miatti veszélyhelyzet gyorsította fel…) Május 13-án lesz a premierünk, két héten belül pedig további hármat szervezünk.
Természetesen törekvéseinket, vagy egyáltalán a kamarában folyó munkát lehet vitatni, én személy szerint az ilyen észrevételeket – őszintén mondom – jónéven is veszem. Egy bizonyos keretből való kilépést azonban nem tudok elképzelni.
A veszélyhelyzetei szabályok lazítása – a híradások szerint – szabadosságot is eredményezett. Az önként vállalt és fegyelmezetten megélt karanténból kiszabadulva ismét találkoznak az emberek egymással. De azonnal meg is feledkeznek – tisztelet a nagyszámú kivételnek – a fenntartott rendszabályok betartásáról. A távolságtartásról, de főképpen a maszk használatáról.
Az új hetet kissé megváltozott körülmények között új reményekkel kezdjük. Tudva azt is, hogy még sok van hátra. Tudva azt is, hogy a gazdaság motorjának felpörgetése elemi szükséglet. Tudva azt, hogy az ezzel kapcsolatos döntések nagy rizikót is jelenthetenek. Ezért fontos, hogy a fokozatosan enyhülő rendszabályokat betartsuk. Tartsuk be, hogy egy előrelépést ne kövesse majd egy visszalépés.
Vigyázzatok Magatokra és szeretteitekre. Továbbra is fokozottan vigyázzatok!
Egy emberöltőt töltöttem a Balaton felvidéken gyönyörű-, baráti környezetben. Nem múló emlékem egy zánkai bornapi rendezvényhez kötődik. Egy roma együttes forró hangulatú előadást mutatott be, amelynek csúcspontja a zenével, énekkel, tánccal bemutatott „Cigány himnusz” volt. („Zöld az erdő, zöld a hegy is, a szerencse jön is megy is …”) Nosztalgikus emlékezettel ajánlom figyelmetekbe az alábbi klipet:
MÁJUS 12.
Gyurkovics Zoltán
Ma mindenképpen rövidebb beszámolóra készülök. Csendesebb napon vagyok túl.
Kicsit még a tegnapi témán, a honlapunkon folyó vitákon gondolkodtam, például azon a zsigeri kérdésfelvetésen, hogy „mit is kapok én a kamarától?”. A kérdést feltenni érdemes, szükséges, érthető és fontos. És fontos az is, hogy találunk-e rá választ? Ez a nagy kérdés! Valóban nem kap semmit az ember a pénzéért?
Őszintén átgondolva, nem eleve dühödt daccal, előítéletes tagadó álláspontot elfoglalva kell a választ keresni. Ha így sem jönnek megnyugtató, de legalább elfogadható válaszok, akkor lehetne rendszerhibáról beszélni. Ehhez eljutni csak úgy lehet, ha vesszük magunknak a fáradtságot arra, hogy részt veszünk a kamara munkájában. Tapasztalatokat szerzünk és osztunk meg másokkal, a működtetés fórumait kihasználjuk a részvételünkkel, a jelenlétünkkel, a hozzászólásainkkal, a kérdéseinkkel, az ötleteinkkel, javaslatainkkal, a provokált jobbító szándékú vitákkal. Bármit bírálhatsz, kritizálhatsz, aminek része vagy, illetve akarsz lenni. „Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.” (Mahatma Gandhi)
Reménykeltő hír a sajtóból, miszerint mindenféle szirénhangú jóslat-, vírusjárvány-, vagy bármi más okozta (világ)válság ellenére Magyarország mintegy 2%-os gazdasági növekedést fog idén is produkálni. A járvány- és a gazdasági helyzet alakulása „V” vonal-menti, azaz felpattanó, igen gyorsan helyreálló lesz. Matolcsy György, az MNB elnöke nyilatkozott így. Reményt adó jel, bíztató fény az alagút végén. Úgy legyen!
Javuló hírek a vírushelyzettel kapcsolatban. Remény mutatkozik a szigorú veszélyhelyzeti intézkedések további enyhítésére. Örömteli, talán nem fog utólag korainak bizonyulni.
Nagy nap előtt állunk. Holnap, 13-án a tagozati képzési rendszerben egy kettős premierrel új lapot nyitunk! Ennek részleteiről azonban majd holnap számolok be.
Holnap bizonyos értelemben tehát új nap kel fel. Hallgassunk egy nagy klasszikust a ’60-as évekből az The Animals előadásában!
Vigyázzatok továbbra is magatokra és szeretteitekre! A türelemre még sokáig szükség lehet, szükség lesz!
MÁJUS 13.
Gyurkovics Zoltán
Premierünk volt ma! Az Épületgépészeti Tagozat első online kötelező szakmai képzésének lebonyolítására került sor a BPMK szervezésében. Kilencven szakmagyakorló kolléga regisztrált és kellő biztonsági távolságtartással helyet tudott foglalni az „előadóteremben”.
Az előadás másik fontos különlegessége az volt, hogy ipari partnerek bevonásával szerveztük a képzést. Ez azt jelenti, hogy az egyik előadó egy (fűtéstechnikai) szabályozó szerelvényekkel foglalkozó vállalkozás képviselője volt. A légtechnika területére is elkalandoztunk a másik előadásrészben. Értelemszerűen az előadót egy légtechnikai rendszerelemekkel foglalkozó vállalkozásból hívtuk be. Feltételként szabtuk, hogy az előadások nem lehetnek márkapromóciós jellegűek. Az előadók ezt a feltételt kínosan betartották. Talán ennyire nem is vártuk el. Egy-egy alkalommal hivatkozásként a HERZ, vagy a LINDAB szó elhangozhatott volna.
Az előadás élő, valós időpontra megszervezett közvetítés formájában zajlott. Kérdéseket egy felületen megfogalmazva, előadás közben lehetett küldeni, tehát interaktív is volt.
Nagyon várom, remélem a sikert igazoló visszajelzéseket. Várom, hogy beigazolódik a feltevésem, miszerint a veszélyhelyzet elmúltával is érdemes lesz fenntartani az online képzéseket a kontaktórás képzésekkel párhuzamosan. Egy probléma biztosan felmerülhet, ez pedig a virtuális előadóterem, mint „feszültségforrás”. Mire gondolok? Arra, hogy pl. egy Debrecenben meghirdetett előadásra könnyebben bejelentkezhet egy zalaegerszegi kolléga, hisz most úgy „ülhet be” az előadásra, hogy nem kell elutaznia. Igaz, hogy a KTT módszertani állásfoglalásában rögzítette, hogy a szervezés módja ugyanaz, a szervezés szereplői ugyanazok, mint a kontaktórás képzéseknél. Tehát a szakmaiságért, az előadás szakmai tartalmáért (képzési anyag összeállítása, akkreditáltatása, az előadók kiválasztása és akkreditáltatásuk) a tagozat felel, míg a képzés lebonyolítása (meghirdetés, regisztráció, technika biztosítása, a képzési program megszervezése, a teljesítések igazolása) a szervező tagozat feladata. Igen ám, de megtiltani sem lehet, hogy más terület előadására csatlakozzon rá valaki, ha a létszámba befér. Valóban jogos lehet az a félelem a területi kamarák vezetése részéről, hogy „elszipkázzák majd a tagjainkat”. Ez csak részben pénzügyi, vagy árbevételi kérdés. Ennél fontosabb a technika rendelkezésre állásának a kérdése. Rendelkezik-e egy kisebb létszámú területi kamara a szükséges technikával? Érdemes-e minden területi kamarának erre beruháznia? A KTT módszertani leírásában – ezekre a borítékolható felvetésekre is gondolva – erőteljesen ajánlja a területi kamarák egyeztetését a szervezések kapcsán. A technológiát bérelni is lehet. Célszerű lenne emiatt is az összefogás.
A nap legfontosabb híre, hogy Merkely professzor ki merte jelenteni: a járvány elmúlt, de a veszélyhelyzet még nem!
A hír bizakodásra okot adó. Ugyanakkor figyelmeztető is: lazításra egyéni- és közösségi rendszabályok vonatkozásában még ne gondoljunk. Nyilván felelős vezetőink – az operatív törzs várható javaslatai alapján – dönthetnek a szabályok enyhítéséről, de most kell nagyon ébernek lennünk. (Pedig már magam is nagyon várom az uszodák megnyitását!) Bízom Merkely professzor véleményében…
A csapadék sajnos elkerülte lakókörnyezetemet, ez komoly csalódást okoz, nagyon számítottam rá. Hiába bíztam a meteorológusokban…
A mai napom tehát a remény és a csalódás napja volt. Nagyobb szerepet azonban a reménynek osztottam. A mérleg pozitív irányba billent.
Azt ajánlom, hogy ma egy kellemes instrumentális számmal búcsúztassuk a napot! Legyen Santana ’69-ből!
https://www.youtube.com/watch?v=AqZceAQSJvc
Mivel a veszélyhelyzetnek nincsen vége, továbbra is vigyázzatok magatokra és szeretteitekre! A fegyelemre még sokáig szükség lehet, szükség lesz!
Ábrahám Rita
A remény hal meg utoljára. Kegyetlen hét áll mögöttem. Azt hiszem, az élet összes mélységét bejárom lassan, és már nagyon vágyom a napfényre. Egyszerre éreztem széthullani mindazt, amiért az elmúlt években dolgoztam és amiért érdemes volt felkelni, mind a munkában, mind a magánéletemben. Pokoli volt a tehetetlenség érzése, de fel kell állni, igaz most elég sok kézre volt szükségem ehhez. Azoknak, akik mellettem állnak, életem végéig hálás leszek emiatt.
Még nincs vége, de a homokórát sikerült közösen átfordítani. Kezd visszatérni az optimizmusom, bár az öröm talán még korai. Sajnos a bevételek továbbra is elmaradnak az eddig megszokottól, ezért egyre több a megszorítás. Az irodán sajnos meglátszik a vízkár, de talán a baj csak látványos és nem súlyos. A bérekhez még nem nyúlok, igyekszem olyan megoldásokat kitalálni, amik nem fájdalmasak a kollégák számára. Csak az marad, ami a munkához kell, ami nélkülözhető, az megy.
De teljes a létszám! Kolléganőnk habár csak részmunkaidőben, de visszatért közénk, és egyre több a teendő is. Már napi 8 órában dolgozom, és a többiek teendői is növekedő tendenciát mutatnak, ami nagy szó az elmúlt időszak megtorpanásához képest. Növekszik az ajánlatkérések száma is, már csak a megrendelések hiányoznak. Amíg viszont ezek elmaradnak, a hatalmas szikla sem tud a vállamról lehullani, és ezt napról napra nehezebb cipelni.
Legalább ennyire nyomaszt vállalt társadalmi feladataim mellőzése is, de fizikálisan képtelen vagyok szakmai problémákon polemizálni, miközben minden nap a kés élén egyensúlyozom. Remélem a kollégák bizalmát nem veszítem el, hiszen a szakma iránti lelkesedésem és tettvágyam nem csökkent, csak az erőm fogyott el, amit eddig erre tudtam fordítani. Viszont elengedni sem tudom, bár már megfordult a fejemben. Nehéz döntés vár rám ezzel kapcsolatban is.
Lépésenként kell haladni. Úgy érzem magam, mint egy balesetből gyógyult, aki újra tanul járni. A lelke szaladna, de a test nem engedelmeskedik, támogatásra szorul. Minden nap egy lehetőség az újrakezdésre, de sokszor botladozom még. Akkor lesz újra teljes minden napom, ha az életem összes pontján stabil lábakkal állok majd.
Nem lesz könnyű, de sikerülni fog!
Koronavírus! Nem gondoltam a kezdetén, hogy ilyen következményekkel jár. A problémák zöméért mégsem ez a felelős, csak felerősítette, felszínre hozta mindenki életében. A sok rossz mellett azonban megtanított küzdeni, új lehetőségek után kutatni, a segítséget elfogadni, empatikusnak és megértőnek lenni.
Remény, hit, bizalom.
MÁJUS 14.
Madaras Botond
Két hónapja immár, hogy a pandémiás helyzet miatti alapvető változásokat éljük. Két hónapja nem lehet úgy sajtóterméket olvasni, hogy ne a veszélyhelyzetről, vagy annak gazdasági következményeiről szólnának a vezető hírek – természetes, hiszen erről szól ma a közbeszéd is. Amikor ezt a naplót elindítottuk, a cél az volt, hogy néhány – vállaltan szubjektív! – gondolatot közzétegyünk arról, miként éljük meg ezt a helyzetet, mit jelent ez vállalkozási, munkaszervezési oldalról.
Azt persze még mindig nem igazán lehet látni, hogy közép – és hosszútávon mit is jelent majd az építőiparnak a kialakult válság, sokakkal beszéltem, nagyon vegyesek a vélemények. Amikor a veszélyhelyzet kihirdetését követően – szinte azonnal – kamarai kérdőívet küldtünk ki a mérnöktársadalomnak, jeleztem, hogy az építőipar valós érintettségének megítéléséhez idő kell, az első reakció nem lehet más, mint a válaszadók érzelmeit tükröző vélemény (aminek persze szintén megvan a szerepe). Hogyan is lehetett volna másképp egy olyan felfokozott helyzetben, amikor az elénk kerülő cikkek zöme globális gazdasági – társadalmi összeomlást vízionált, a középkori pestisjárványokhoz hasonló egészségügyi krízist elénk festve. Azt sem lehetett pontosan látni, hogy mikor lehet az egészségügyi rendszer fellélegzéséig eljutni Észak-Olaszországban, Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban. A rengeteg, még meglévő kérdőjel mellett indokolt lehet most egy újabb visszajelzést kérni a mérnököktől.
Az elmúlt két hónap alatt mindenki felmérhette, hogy a munkaszervezés szempontjából mit is jelent az izoláció. Megoldható a munkánk otthonról, tudunk csapatban dolgozni személyes találkozás nélkül? Ez persze erősen függ a szakterülettől, de többektől azt a véleményt hallom, hogy a veszélyhelyzetet követően sem fognak visszatérni – teljesen – a korábbi struktúrához! Sok munkáltató most látta be, hogy a napi személyes jelenlét hiánya egyáltalán nem jelenti a kontroll elvesztését, hiábavaló volt ettől tartani. Nagyon sokan megváltásként élték meg – főleg Budapesten és a Budapestre bejárók – a napi ingázás és dugóban állás elmaradását. Lehet, hogy a tanultak segítenek a – Magyarországon korábban nagyon kevéssé támogatott – távmunka kultúrájának kialakításában.
Megtanultuk, miként lehet az eszközeinket csapatban használni. Mindenki találkozott azokkal a platformokkal, melyeken az egyeztetéseket online is lefolytathatja. Biztos, hogy a legelemibb változást az iskolák élték meg, de – ne éljünk önámításban – ráfért a fejlődés a mérnökökre is. Az egyértelmű, hogy a megismert digitális eszköztár a – remélhetőleg vírusmentes! – jövőnek is szerves részévé válik. Nagyon várom a szoftveripar résztvevőinek értékelését, elemzését – mi az, amiben előreléptünk az elmúlt hónapokban és mi az, amit a jövőben tenni kell még. Hogyan változott a modern szoftverek használata, sikerült-e csökkenteni a „tört” programok részarányát?
Talán abban is segít a helyzet, hogy felismerjük: mikor fontos a személyes jelenlét és mikor váltható ki online platformokkal. A mérnökvállalkozások zöme rengeteg időrabló (és környezetszennyező!) utazásra kényszerült, egyszerűen azért, mert az egyeztetéseknek nem volt más kialakult módja, mint a személyes találkozó. Kooperáció Székesfehérváron egy debreceni mérnöknek? Semmi gond, ha szerencséje van és gyorsan átjut Budapesten, röpke 6 óra autózással letudhatja. Eltölt két órát a helyszínen, meghallgatja a társ-szakágak kérdéseit, majd 10 percben válaszol az őt érintő 3-4 kérdésre. Egy tank benzin, 8 óra munka (vagy minek is nevezzük?). Talán ezen a téren is látunk majd változást.
Ha jön – és reméljük jön – az újabb kamarai felmérés, talán választ kaphatunk a fenti kérdésekre is!
Gyurkovics Zoltán
Ma csendesebben indul a napom. Bosszúságot az okoz, hogy valószínűleg csapadékra továbbra sem számíthatunk.
Izgatottan vártam a visszajelzéseket a tegnapi online képzésünk premierjéről. Sokat kaptam, köztük jó néhányat igazi „szakmai nagyágyúktól” is. Azt kell mondjam, hogy ezek alapján az összkép nem rossz, sikeresnek tudom minősíteni a képzési napot. Kiemelten néhány vélemény-elem:
A választott tematika friss volt azzal is együtt, hogy bizonyos elméleti részek túl hangsúlyosak voltak (ezt a véleményt – a továbbképzések szervezésekor meghatározott célkitűzésekre is tekintettel – nem osztom).
Az előadók jól felkészültek (javaslat: ha éppen egy kapcsolási rajz a kivetített, az hosszabb ideig legyen látható).
A technika hibátlan volt. Jó hang, tűéles kép („Szerencsére” csak nálam nem volt így, tehát az én berendezésemben lehet a hiba).
A visszajelzések átlaga 4/5.
Az online képzési-rendszer felpörgő állapotban van. Kezd látszódni a stream-technika szűk keresztmetszete. Csak saját „kutatásaim” alapján mondhatom, hogy biztos technikai megoldás csak BPMK, Baranya megye – aki Tolna megyét is „kezeli” – Hajdú-Bihar megye és talán Csongrád megye területén áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy 14 megye csak segítséggel tud online képzéseket szervezni. El ne feledkezzek a MMK Tudásközpontjánál is igénybe vehető lehetőségről, egy már tesztelt rendszerről. Akárhogy is számolok, a tizenkilenc megye talán öt „stúdió-központ” között választhat. Ha választhat. Mert ebben a formában ez így nem igaz. A BPMK taglétszáma durván fele az összkamarai létszámnak. Ebből következően az ő technikájukra biztonsággal nagy számú „idegen” igénybevétellel számítani nem lehet. Szűk lesz a keresztmetszet, kiváltképp akkor, ha a területi kamarák nem veszik azt figyelembe, hogy kis létszámra megszervezni egy online képzést csak ráfizetéssel lehet. Csak az összefogással megszervezett regionális képzés lehet a cél. Ezt mintaszámításaim alapján merem kijelenteni.
Kollégákkal, barátokkal beszélgetve nem maradhat ki a veszélyhelyzettel kapcsolatos eszmecsere sem. Gyanakvó bizakodás a jellemző. Nem magabiztos jövőbe tekintés. Félelem attól, hogy hamu alatt izzik a parázs.
Ha a karantén-rabságból kiszabadul és fegyelmezetlenné válik az ország, a várt „felpattanásból” – „V” alakú állapotváltozás alapján – rövid fellendülés után rossz irányú változás is bekövetkezhet! „A veszély nem múlt el” – mondta Merkely professzor.
Megmutatok egy klipet, azon egy várost karanténban. Én azt remélem, hogy a képeit hamarosan csak az emlékeinkben fogjuk őrizni! De ezért fegyelmezetten tennünk kell! Vigyázni magunkra, egymásra! Továbbra is fokozottan!
MÁJUS 15.
Gyurkovics Zoltán
Örömmel tapasztaltam reggel, hogy kellemes áztató esőt kaptunk az éjszaka. „Ez is több a semminél” – mondaná a nagyapám ilyen aszályos időszakban!
Ma azt olvastam egy az építőipar helyzetét elemző jelentésben, hogy az építőiparban ma még jelentős munkaellátottsági gondok nincsenek, de intő jelek – így május közepén, két hónapos karantén élet után – már igen. Néhányat ezek közül célzottan kiemelek:
Az új projektek előkészítésének csökkenése, a szerződésállomány markáns csökkenése már látszik.
A közbeszerzéseknél csökkenő az eljárások száma, ami a mikro- és kisvállalkozók ajánlatadási lehetőségét és munkavállalását is szűkíti.
A megrendelői elbizonytalanodás egyaránt jelen van az állami, az önkormányzati, a lakossági és a magánmegrendelőknél. (Kivárnak!)
A munkaellátottság csökkenésével tovább romlott a vállalkozások likviditási helyzete.
Az állami és önkormányzati megrendelésekre végzett munkáknál növekvő nehézségeket okoz a teljesítések leigazoltatása, a befogadott számlák határidőn túli kifizetése.
Miért emeltem ki célzottan ezeket a pontokat? Mert amikor az ITM a COVID-19 okozta járvány építőiparra gyakorolt negatív hatását enyhítő támogatócsomag összeállításáról határozott, ehhez kérte a MMK javaslatait is. A feladat-leosztás alapján az Épületgépészeti Tagozat is készített ajánlásokat. Ez az anyag a munkaerő megtartást, a mikrovállalkozások kiemelt támogatását, a likviditás biztosítását, az adminisztrációs folyamatok egyszerűsítését – pl. a teljesítésigazolások tekintetében – tartotta kiemelten fontosnak. Pontosan azokra a várható problémákra gondolatunk tehát javaslataink összeállításakor, amelyeket a friss helyzetelemzés most igazolni látszik. (Az összeállított javaslatainkat annak idején tagozati honlapunkon közzé is tettük.)
A hivatkozott jelentés szerint a kijárási korlátozás feloldásától kontaktusélénkítést, a megrendelői egyeztetések felgyorsulását és új szerződések megkötését remélik a vállalkozások.
A kimondott reménnyel, várakozással szemben ágaskodik a tegnap is idézett Merkely professzor figyelmeztető mondata: A JÁRVÁNYNAK MOST VÉGE, DE A VESZÉLY NEM MÚLT EL!
Most a gazdaság állapotának a „V” vonalú mozgásában reménykedünk. Azt reméljük, az alsó ponton vagyunk, ahonnan stagnálás mentes rapid fejlődés következik be. Ennek kell következnie, az „U” vonalú, a mélyponti stagnálást is jelentő változás, nem lehet opció a magyar gazdaságnak. (Nem is szólva az „L” modellről!) Hogy ez ne következzen be, sokat tehetünk mi magunk is. Fegyelmezettnek kell maradnunk. Továbbra is be kell tartani a fenntartott biztonsági előírásokat és ajánlott viselkedési formákat. Jobb félni, mint megijedni! A nagy összeborulást, a nagy örömünnepet toljuk el egy későbbi időpontra. Örüljünk a kiszabadulás lehetőségének, de ne éljünk vissza vele!
Bob Dylan korszakos dala is a reményről szólt 1985-ben. Ezt ajánlom most. Nem is akárkikkel van a színpadon az időközben Nobel-díjas Dylan!
Hasonlítsátok össze – szerintem érdemes – a már rövid hajú Joan Baez előadásával!
Továbbra is vigyázzatok magatokra és szeretteitekre!
MÁJUS 19.
Madaras Botond
62+1
2020. március közepén – a Magyarországon kihirdetett veszélyhelyzet kezdetén – döntöttünk úgy, hogy a rendkívüli helyzetet a saját „békaperspektívánkból” is megmutatjuk, naplószerűen feldolgozva. A mai napig publikált 62 írásban személyes véleményünket, érzéseinket osztottuk meg olvasóinkkal. Milyen is, amikor csőtörés rontja az amúgy is nyomott hangulatot? Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az online térbe szorult kommunikáció? Hogyan tudjuk a kamarai, közéleti feladatainkat ellátni ebben az időszakban? Mi az, amit érdemes tovább vigyünk és mi az, amitől jó lenne mihamarabb megszabadulni? Mennyire nyomasztóak a vállalkozások feletti felhők?
Hogyan látja a helyzetet négy szerző – mérnökként, de szakmailag és földrajzilag is eltérő területen dolgozva? Hogyan alakították át mindennapjaikat, milyen döntéseket kellett meghozzanak? Hogyan tudták a családi „kihívásokat” egyeztetni a napi munkával? Megannyi kérdés, amivel mindannyian szembenéztünk és szembenézünk mai is.
Amikor elindult portálunk, a mernokvagyok.hu, célkitűzéseink egyike pontosan a mérnökök munkájának, feladatainak „friss” bemutatása volt, vállalva akár a szubjektivitást is. Remélem, hogy közel sem hasonló apropóból, de lesz lehetőségünk a formátum további használatára. Jövőbeni érdekes projektek, akár feladatrészek esetén a napló – illetve blogszerű bemutatás sokak érdeklődését felkeltheti. Mondhatnám: ajánlom magunkat, várjuk kollégáink ötleteit is!
Az élet remélhetőleg hamarosan visszatér abba a kerékvágásba, amit nem a pandémiás helyzet jelöl ki a társadalom számára. Túlzott naivitás lenne ugyanakkor azt hinni, hogy további hatásokkal nem kell már számoljunk – biztos, hogy a világ is változik egy keveset. Sok dologra most ébredtünk rá, a rendszer törékenységét nagyon jól megmutatta a veszélyhelyzet, senki nem gondolt korábban arra, hogy ennyire érzékeny és sérülékeny a társadalmi-gazdasági berendezkedés, amelyben élünk. Reméljük, hogy pozitív hozadéka is lesz ennek az időszaknak, át tudjuk menten a most megtanult hasznos dolgokat a jövő(nk) számára is.
Szerzőtársaimnak – Ábrahám Ritának, Gyurkovics Zoltánnak és Dezső Zsigmondnak – köszönöm a gondolatokat és külön köszönöm, hogy vállalták ezek megosztását olvasóinkkal. Mindannyiunknak jó egészséget és nyugalmasabb, eredményes időszakot kívánok!
Ábrahám Rita
„Mondottam ember, küzdj, és bízva bízzál”. Lényegében ezen sorok mentén élem napjaim. Elég sok harc és küzdelem áll mögöttem és a bizalom ad erőt, ezeket megvívni nap, mint nap. Szerencsésnek érezhetem magam, mert a legnehezebb pillanatokban sem vagyok egyedül, és mindig van mellettem valaki, aki könnyebbé teszi a terhet aznap.
Lassacskán visszatér az élet a normál kerékvágásba, már ami a feladatok mennyiségét jelentette egykoron. A kifizetések csúszása és a sok maszkos ember viszont folyton emlékeztet, hogy nincs még vége. Azt gondolom kósza álom, hogy onnan folytatódik minden, ahol márciusban vége lett. Világossá vált, hogy életünk minden apró pontjára rányomta bélyegét az elmúlt időszak. A kérdés az, hogy tanulunk belőle, képesek leszünk fejlődni, vagy sodródunk tovább.
Kicsit szétzilálta a csapatot az elszigetelődés, pedig nálunk nem volt home office, csak kevés munka. Nagy feladat lesz újra felrázni és egységbe kovácsolni a csapatot, de mivel ez nem csak egy kollektíva, hanem egy család, ezért remélem sikerül visszatalálni régi önmagunkhoz.
A vállalkozásokat segítő intézkedéseket még nem vettük igénybe. Folyamatosan figyelem, olvasom a lehetőségeket, de ahogy eddig, mindig találok valami bizalmatlanságra okot adó részletet. Sok lehetőségtől estünk el eddig is, mivel ügyvezetőnk egyben polgármesteri feladatokat is ellátott. Mindent saját erőnkből kellett megvalósítanunk, ami nem volt könnyű.
Most viszont befejező szakaszába ért a vagyonközösség felbontása, aminek köszönhetően a cégem végre újra az enyém lesz papíron is. Ez nagy megnyugvást jelent, viszont emiatt sok banki lehetőségtől fogunk elesni ismét, ami a jövőbeni finanszírozásunkat jelenti. Az ügyvezetés és a többségi tulajdon átruházása sajnos negatív eseménynek fog számítani a cég életében, bár a valóságban komoly ünneplésre fog alkalmat adni.
Épp ezért új területek felé kacsintgatunk. Olyan munkalehetőségeket keresünk, ami stabil bevételeket biztosít, a meglévő tudásunkra tud épülni és a kollégák is azonosulni tudnak vele. Nem lesz könnyű belevágni, de hosszabb távon kifizetődőbb lehet, és kompenzálhatja a jelenleg jócskán elmaradó megrendeléseket.
Bizakodó vagyok. Hosszú idő után úgy érzem, fényesedik az alagút vége, de a friss levegő szelét még nem érzem. Remélem a következő hetekben egyre több nyugvó pontot sikerül kialakítani és őszre már a régi energiákkal tudjuk magunkat a munkába belevetni.
De addig marad a küzdelem és a bizakodás.
