Hogyan működnek a mérnökirodák a vírus árnyékában?
Milyen kihívásokat jelent napról-napra a karantén, lehetséges egyáltalán e rendkívüli körülmények közepette mérnökként dolgozni?
Felkért szerzőink gondolatai.
2020. április 1.
Ábrahám Rita
Túl az első sokkon. Az elmúlt egy hét ráébresztett arra, hogy kezdjük megszokni a vírus okozta újfajta napirendet. A kezdeti pánik után az időben ébredők elkezdték válságkezelési terveiket készíteni. Mi sem tettünk másképp. Sosem mástól vártam problémáimra a megoldást, így kormányzati intézkedésektől függetlenül igyekszem kompenzáló döntéseket hozni rövid és hosszú távon a kiesett bevételek pótlására.
A rövid távú intézkedések hatására van remény, hogy átvészeljük a nehéz hónapokat. Hónapok. Már nem hetekben gondolkodunk, a terv az, hogy év végéig kitartsunk. Persze ez függ a partneri kör túlélő képességétől és a gazdasági visszaesés mértékétől is.
Még mindig hatan dolgozunk, továbbra is az a cél, hogy a teljes csapat folytassa a munkát, ha nem is a megszokott ütemben. Kitartanak és ezért hálás vagyok nekik minden nap. Amíg tudunk egymás poénjain nevetni, addig ezek a pillanatok átsegítenek minket a nehéz napokon. Azokból pedig jó sok van mostanában.
Gyakorló édesanyaként állíthatom, hogy az online oktatás egyre nagyobb teher. Díjazom a pedagógusok lelkesedését a számtalan, különféle felületen összerakott tananyaggal kapcsolatban, viszont továbbra is figyelmen kívül hagyják, hogy mi szülők dolgozunk. Pont abban az idősávban dolgozunk, amikor gyermekeinket online feleltetnék, vagy időre megoldandó dolgozatokkal ellenőriznék. Jó lenne megérteni, hogy mi a cél? Félek, hogy az elkövetkező hetekben „megszerzett” tudásra nehezen fognak alapozni pedagógusaink az ősszel. Amennyiben át kell ismételniük az online leadott tananyagot, akkor pedig mi szükség is van a családon belüli feszültségek növelésére?
Mindezek mellett egyre hangsúlyosabb lett az érdekképviseleti szervezetek munkája. Mindenki igyekszik javaslataival a kormány munkáját segíteni, tagjai érdekeit, problémáit tolmácsolni a minisztériumok felé. Nem teszi ezt másként a Magyar Mérnöki Kamara sem. A kiküldött kérdőívekre adott válaszaival mindenki elmondhatja, miként érinti a vírus okozta válság. Minél többen reagálnak a kérdőívekre, annál átfogóbb kép születik.Tartsunk össze ebben is!
Gyurkovics Zoltán
Ma reggel – az életkoromhoz rendelt időtartamban – elmentem alapvető élelmiszereket vásárolni. A húsbolt előtt sorba kellett állnom. A közvetlen szomszédom – két méterre tőlem – hozzám fordult. Kezével – kb. az álla vonalában – magasságot jelelve elmondta, hogy elfagyott az összes rózsája. Megegyeztünk abban – elfogadtam! –, hogy a kertvárosi részen talán még -10oC is lehetett. (Kicsit meg is ijedtem, mert az udvarunkon a kerticsapot éppen a hétvégén helyeztem üzembe. Nem fagyott el!)
Beszélgettem kicsit egy korábbi kollégámmal, aki feleségével – sok máshoz hasonlóan – a balatoni nyaralójában eszi a száműzetés nem is annyira keserű kenyerét. Így legalább arról is kaptam tájékoztatást: a helyi önkormányzat gondoskodása olyan hatékony – és persze folyamatos –, hogy tényleg nem kell semmiért kilépniük a házból.
Minden igyekezetem ellenére, sokkal mozgásszegényebb az életem. (Ön)súlyt mértem, levontam a konzekvenciákat! Levontam? Biztosan?
Az ebédet követő csendespihenő alatt elolvastam egy, a koronavírust is talán legyőző életmódot ajánló, figyelmeztető tanulmányt. (Talán nem „fake news”!) Lényege, hogy a vírusok rezgésszintje igen alacsony, 5,5 Hz és 14,5 Hz közötti. A magasabb tartományban nem aktívak, kb. 25,5 Hz-es rezgésen szétesnek. Szabad levegőn gyakorlatilag nem életképesek. Az az ember, akinek magasabb a rezonancia szintje, könnyebben mentesül a veszélytől. Káros, rezgésszámcsökkentő tényező, vagy tulajdonság a félelem, az aggodalom. Jó a hálás-, a nagylelkű-, a békés-, a szeretetteli-, megelégedett élet. Akinek az életét ezek a tulajdonságok jellemzik, bízhat abban, hogy elérheti a 100 Hz, vagy afölötti rezgésszámot is. Ne tamáskodjatok, hanem változtassatok, változzatok! Nem kell mindenkinek megváltoznia! Talán nem mindenkinek!
Később kamarai emlékeztető feladatokat végeztem. (Egy alakulóban lévő tervezési munka szerződéskötése még várat magára.) Folyamatosan szeretnék azon a szinten tájékozott lenni, hogy bármelyik pillanatban tájékoztatóképes lehessek. Az elnökségi tagokkal való kapcsolattartásra gondolok elsősorban.
Köszönet az egészségügyi dolgozóknak! Nagy köszönet a helytállásukért!
Szerencsés vagy, ha olvasod a blogot! Esélyt kapsz arra, hogy meghallgasd ezt a nekik szánt „ajándékot”: https://www.youtube.com/watch?v=g9oln0zb8II
Vigyázzatok magatokra, szeretteitekre, és ne felejtsétek: OTTHON A LEGJOBB, DE MOST FONTOS IS!
2020. április 2.
Gyurkovics Zoltán
Reggel korán, egyeztetett időpontban beosontam a kórházba egy aktuális kontrollra. (Kis lelkiismeret furdalást éreztem, mert a középső fiam éjjel egy whatsapp üzenetben azt tanácsolta, gondoljam meg mennyire fontos ez a kórházlátogatás most…) Az előzetes egyeztetés ellenére – kötelező kézfertőtlenítést követően maszkban és kesztyűben – ellenőrzőponton kellett átjutnom. Adatfelvételre – ki vagyok, hova megyek, miért, kihez – került sor a testhőmérséklet mérés mellett. Nyilván – ha szükséges lesz – legyen alap a kapcsolatkutatáshoz. Remélem nem lesz szükség az adatokra, és megértem, jónak gondolom ezt az intézkedést. Nem ültem le, nem érintkeztem fallal, oszloppal. Túl korai volt az időpont, csak a kontaktommal találkoztam. Remélem, fiam aggódása alaptalannak fog bizonyulni!
Ezt követően sajtókapcsolataimat „ápoltam”. Korábban, néhány nappal ezelőtt írtam: tájékoztatást adunk majd arról, hogy a szellőzőrendszerek terjeszthetik-e a koronavírust? Több szakmai egyeztetés történt a témában. Közben az egyik szakmai partnerünk – aki légtechnikai berendezések márkaképviselője – szintén fontosnak érezte, hogy tájékozódjon és tájékoztatást adjon a felmerülő kérdések kapcsán. Írt egy cikket, amelyet az egyik tanszék korábbi vezetőjével közösen hármasban megvitattunk. A cikket közlésre javasoltuk. Ehhez kapóra jött a Magyar Mérnöki Kamara REHVA tagsága (REHVA egy Európai Épületgépész Szövetség. 1963-ban alakult. Emlékezetem szerint 27 országból vannak tagjai). Éppen a hét elején kaptam meg a szervezet 2020/2. sz. hírlevelét, amelyben – minő véletlen – terjedelmes cikkben foglalkozik ezzel a témával. Gyakorlatilag minden feltevésünket – amelyek alapján a korábbi állásfoglalásunkat is kiadtuk, valamint az előzőekben hivatkozott cikk téziseit is – alátámasztja. Járvány időszakára érvényes javaslataiból készítettem egy összeállítást, egy kis „keretes” írást, amellyel igazolhatjuk eddigi kijelentéseinket (lásd a Mérnök Újság április 6-án megjelenő lapszámában).
Hosszan beszélgettem egy ifjú kollégával, nem mellesleg elnökségi tagunkkal. Nem meglepő, de elégedetten nyilatkozott a digitális világban történő munkavégzésről. A videókonferenciákat, egyeztetéseket hatásosabbnak, célratörőbbnek tartja, mint a kontakt megbeszéléseket. Hááát…! A fene tudja! Úgy tűnik, ennek megítélése generációs kérdés.
Legyetek óvatosak, vigyázzatok magatokra és egymásra! MARADJATOK OTTHON!
(Hátha Ti is úgy szeretitek, mint én: www.youtube.com/watch?v=-J1-s3L11WE
2020. április 3.
Gyurkovics Zoltán
Korábban nem számoltam be egy ITM-es felkérésről. A tárca illetékes főosztályvezetője megkereste március közepén a MMK-t (is) azért, mert – a szakképzésről szóló törvény végrehajtásának keretében – folyamatban van az ágazati készségtanácsok (ÁKT) megújítása. Ehhez – néhány szakterületet és tagozatot, így az Épületgépészeti Tagozatot is nevesítve – kértek kamarai delegálásokat. (Ez a munkacsoport a szakképzési rendszer megújításához fog pedagógiai és szakmai irányelveket kidolgozni.) Nagyon jól jött a jelöléshez a „kapcsolatoknak”, a „találkozásoknak” az a rendszere, amelyben tagozatunk is működik. Az OMÉN rendezvények szervezése kapcsán a szakképző intézményeket mindig igyekeztünk bevonni! Ennek eredményeképpen kerültünk kapcsolatba a Debreceni Szakképzési Centrum Péchy Mihály Építőipari Szakgimnáziumával, annak nagyon friss szemléletű, ambiciózus, fiatal szakoktató gárdájával. (2019-ben ebben az intézményben tartottuk az OMÉN hivatalos megnyitóját is.) Az épületgépész mérnök végzettségű gyakorlati oktatásvezető Józsa Imrét kértük fel a feladatra, amit örömmel elvállalt. Éppen ma kaptuk az értesítést, hogy immár a munkacsoportnak hivatalosan is tagja.
Délelőtt bepillanthattam egyik unokám testnevelés órájába is. Fotót osztott meg a fiam, amelyen látni véltem a hason fekvő gyerek erőt sugárzó mozdulatsorát. Eközben ügyelt arra is, hogy a mobiltelefon ne essen ki a kezéből. Appon jöttek ugyanis az instrukciók.
Szép napos, bár még kora délután is csípős az időjárás. Öröm a karanténlétben, hogy jó kinézni is az ablakon. Kicsit jobb, ha az udvarra is ki tud lépni az ember. Most a teraszról jelentkezem…
Második (?) olyan hétvége jön, amelyet karanténban élünk. Normál életritmusunkban a hétvége mindig jelenti az ütemváltást, a kicsit (vagy nagyon is) várt „most kicsit más lesz” napokat. Most nem fog megviselni bennünket a változás, nem döccen nagyot a vonat a váltón!
A a hétvége napjaiban, akár többször is hallgassátok meg:
https://www.youtube.com/watch?v=L6svOHFSAH8
Jön a neheze! Ki ne mozduljatok otthonról, hogy vigyázni tudjatok magatokra és szeretteitekre! OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 5.
Madaras Botond
A mai, virágvasárnapi Istentisztelet volt a harmadik „online” igehirdetés, az előző két, előre rögzített alkalom után immár streaming megoldással. Változik a világ, tagadhatatlan. Érdekes, de jó is egyben, lehet, hogy olyan csatornák alakulnak ki, melyek a későbbiekben is segíthetnek az otthonukat elhagyni nem tudóknak! Mostanra – úgy látom – többé-kevésbé kialakult a távoktatás rendszere is, saját tapasztalataink alapján azt mondhatom, hogy sok kérdőjellel ugyan, de működik. (Bár nem gondolom, hogy ez a jövő útja, de biztosan vannak elemei, melyek később is jól hasznosíthatók lesznek.)
A saját helyzetünkkel kapcsolatban nagyon vegyes érzések kavarognak bennem. Mindenki a járványról és a járvány okozta(?) válságról, annak lehetséges hatásairól beszél. Ami elkeserítő, hogy mennyire eluralta a társadalmat a „Mentsenek meg mindenkit, de azért legfőképpen engem!” gondolkodásmód. A helyzet mindenkitől áldozatot követel, annak érdekében, hogy ne okozzunk még nagyobb bajt. Nem reális arra készülni, hogy az „állam” megment mindenkit. Nehéz lesz? Nem kérdés! Bízom benne, hogy az akut egészségügyi válsághelyzetet kezelni lehet és két-három hónap múlva már minden erővel arra fókuszálhatunk, hogy a gazdasági folyamatokat normalizáljuk. Természetes, hogy mindenki aggódva figyeli a saját iparága, szolgáltatása, cége helyzetét, de nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a mérnökszolgáltatások (zöme) viszonylagos késleltetéssel találkozik (majd) a válsággal, egészen eltérő helyzetben vagyunk, mint a turizmus, a vendéglátás, vagy sok egyéb szolgáltatás. Sok helyen kelleni fog az állami mentőöv, de a számlát – így, vagy úgy – ki kell fizetni. Ne mi legyünk az elsők a panaszosok sorában, inkább arra koncentráljunk, hogyan tudjuk a saját pozícióinkat tartani, hogyan tudunk megújulni és talpon maradni. Emellett kell előkészíteni azokat a javaslatokat, melyek segíthetik a gazdasági mentőcsomag összeállításakor az építőipart is. Ne engedjük, hogy a saját pesszimizmusunk mélyítse tovább a krátert!
Tartsuk szem előtt a szerepünket – ugyan most érthető módon minden az egészségügyről szól, de jussanak eszünkbe azok a „mellékes” területek, melyek legalább ilyen fontos mérnöki feladatot jelentenek: vízellátás, csatornázás, energiaellátás, hulladékkezelés, szállítmányozás, élelmiszeripar, mezőgazdaság, egyszóval mindaz, ami megteremti a berendezkedésünk alapjait. Nézzünk előre!
2020. április 6.
Gyurkovics Zoltán
Virágvasárnap volt tegnap. A húsvéti ünnepkör meghatározó napja. Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezik ilyenkor a keresztény világ. Virágvasárnappal kezdődik a nagyhét. Népiesen vizeshétnek, vagy sanyarúhétnek is nevezik. A nagyböjt hete.
Megérkezett végre a szép tavaszi idő. Várta már mindenki nagyon. A járványhelyzet miatt azonban sokunknak – akiknek szerettei az országban bárhol, de tőlünk távolabb élnek – szomorúsággal vegyes örömet okoz. Szinte kívánja az ember a kirándulással szervezett személyes találkozásokat. De marad a SKYPE-kapcsolat továbbra is. Mert továbbra is a MARADJ OTTHON a vezérelv. Nagyon fontos a rendeletekkel koordinált szabályok betartása, mert most jön – most már kikerülhetetlenül jön – a neheze!
A kamarai munkában új fejezet kezdődik. Az MMK elnökségi ülést videokonferencia formában szervezi a főtitkárság. (Nekem igen nagy kínlódást jelentett a felcsatlakozás. Két lépcsőben sikerült, de Molnár Tamás – ha jól értékelem – már „meghívott”, beregisztrált engem is.) Nagy kíváncsisággal várom a „találkozást”. Én – remélem korosztályi álláspont – jobban szeretem a személyes találkozásokat, a megbeszéléseket face to face. (Talán nem véletlen a TALÁLKOZÁSOK-ra épülő „épületgépész-szakmai filozófiánk” is…)
Egyre több kollégával beszéltem az elmúlt héten. A szakmagyakorlók különféle területein – tervező, kivitelező, forgalmazó – tevékenykedő képviselőjével beszéltem az elmúlt időszakban. Kerestük egymást, mert megszoktuk a személyes kapcsolati formát. (Beszélgetőtársaim ezt konkrétan meg is erősítették.) Külön öröm számomra, hogy több elnökségi tag is keresett, többel – legtöbbjükkel – beszéltem. Nem mellesleg ők többnyire pozitívan értékelik a videokonferenciákat. Bizakodóvá tettek engem is.
Virágvasárnapra, a húsvéti ünnepkörre emlékeztet a linkkel nyitható dal:
Vigyázzatok magatokra és szeretteitekre. A jó idő ellenére is maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 7.
Gyurkovics Zoltán
Ma nincs jó napom. Pedig az idő nagyon szép, szabadba csalogató. Van a kertünkben egy fa, amelynek az elmúlt pár napban a rügyei serdülőkorba léptek. Holnapra teljesen kinyílnak. Ha meggondolom, hogy 10 nappal ezelőtt még hó is esett az országban, ma pedig 25 fokra is elszalad a higanyszál…
Nincs jó napom, mert vitákba, félreértésekbe keveredtem. Na nem rigófüttyösbe, amolyan rossz-szomszédiba. Szakmai ügy kapcsán keletkezett abszolút tisztázható kérdés miatt lett „kicsit szomorkás a hangulatom máma”!
Érdeklődéssel várom a holnapot, a keresztény vallásúak számára a nagyszerdát. Most különös kihívást fog jelenteni a kamara elnökségének ez a nap, mert első alkalommal fogjuk az elnökségi ülést a „hálóba kapaszkodva” megtartani. Jeleztem már korábban, hogy online elnökségit tartunk több mint tizenöt résztvevővel! Beszámolok majd a kísérletről.
Kellene már a változatosság! Három hete tart ez a kényszerűen elzárkózó, kis mozgásteret biztosító élet. Aki valamilyen napi rutint kialakított magának, akinek van tennivalója, annak talán jobban telik az idő. Fontos, hogy így teljen. Fontos, hogy a sok-sok egyéni érdek közösségi céllá álljon össze. De mégis! Három hét a gyerekek-, unokák-, idős rokonok látása, érintése nélkül egyre inkább embert próbáló. Nem csak a felnőtt vágyik társaságba, de még az iskolát normál körülmények között legszívesebben elkerülni akaró gyerek is mielőbb az osztálytársai barátai között szeretne lenni.
A kormány gazdaságélénkítő csomagot jelentett be. Ez áll most a viták kereszttüzében. Házi pénznyomdában több pénz nyomtatásával nem oldható meg a feladat. Ha valahova tenni kell, az csak más terület rovására történhet. A vita elkerülhetetlen. Fontos – a mi szakmánk szempontjából fontos –, hogy az építőipar a kiemelt ágazatok egyike. Talán sikerül a várható károkat, veszteségeket minimalizálni.
Küldöm – kiemelten a serdülőkorú gyerekes – barátaimnak ezt a régi kedvencet a Bojtorjántól.
Továbbra is vigyázzatok magatokra és szeretteitekre! A jó idő ellenére is maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 8.
Ábrahám Rita
Cammogó hétköznapok. Újabb egy hét telt el a bezártságból. A pánik mérséklődni látszik, messze még a teljes nyugalom, de amíg van beérkező utalás a bankszámlánkra él a remény. A kezdeti riadalom ellenére azt tapasztalom, hogy akik nem álltak le pánikszerűen, azoknál lassabban, de haladnak a munkafolyamatok. Mára talán mindenki használni kezdte és megszokta az online kommunikációra lehetőséget adó felületeket, és bár ez nem pótolja a személyes jelenlétet, mégis kinyitja a világot a bezártságban.
A kollégák közt jó a hangulat, mindenkinek vannak kisebb teendői, így még tán mindenki fontos fogaskerekének érzi magát a csapatban. A héten már ajánlatkérésre is kellett reagálni, ami januárban még nem jelentett újdonságot, hétfőn váratlan örömet okozott. Furcsa, hogy rövid idő alatt milyen gyorsan átértékelődhet a munkához való hozzáállásunk.
Többször beszélgetünk azon a kollégákkal, hogy ez a válság nem csak a gazdasági életben fog jelentős változásokat hozni, hanem személyes kapcsolatainkban és a személyiségünkben is. Sok múlik most azon, hogy az egyén milyen mértékben tud lemondani a jóléthez kapcsolódó kényelemi szokásokról, alá veti-e magát a korlátozásoknak, vagy lázad. Bármilyen külső segítség, csak akkor tud hatékony lenni, ha alázattal viseltetünk az új élethelyzetekkel szemben és az önsajnálat helyett a kiútra koncentrálunk.
A home office előnyeivel szemben kihívás lesz a munkaadók számára a „bezártság” okozta stressz és depresszió kezelése. Mindenki a tavaszt és a nyarat várta a szürke téli napok után, és mikor elérkezett, nem élvezhetjük teljesen, csak korlátozások mentén.
A gyermekeinken már érződnek az elszigetelődés tünetei. 1-2 hétig menő az online oktatás, de így a sokadik hét felé, érzik, hogy a szünetekben átélt trécselés, a foci, vagy a nevetések hiányoznak az életükből. Ezek a napi kis stresszforrások komoly nehézségeket okozhatnak a családoknak is.
Keressük a pozitívumot és az apró örömforrásokat napjainkban. Tavaly még mindent megadtunk volna egy 2 hetes egyfolytában tartó szabadságnak, ma meg sokan nem tudnak ezzel élni. Meg kell tanulnunk lassítani és egymásra figyelni. A húsvéti időszakban ne csak fizikai egészségünkre koncentráljunk, a léleknek is szüksége van gondoskodásra!
Figyeljünk egymásra, segítsük át egymást a nehézségeken!
Gyurkovics Zoltán
A Nagyhét közepén tartunk, nagyszerda van. Az evangéliumok nem jegyeznek fel erre a napra semmi különös eseményt. Valószínűsíthető, hogy az összeesküvés teljes kidolgozásának a napja lehetett.
A zsidóság húsvéthoz kötődő ünnepe a pészah ma veszi kezdetét és tart egészen április 16-ig. A szabadság ünnepe, a kivonulás-, a tavasz, a kovásztalan kenyerek ünnepe.
Ma jelentős küszöböt sikerült átlépnünk. MMK elnökségi ülést tartottunk a „hálón”. Konferencia tanácskozás volt a javából. Közülünk nyilván már többen is használták, használják ezt a lehetőséget, a home office erre sokunkat rá is kényszerít. Nagyon sokan – 17-en – „ültünk” tárgyalóasztalhoz. Csak három olyan elnökségi tag volt, akinek más halaszthatatlan dolga akadt. Azt gondolom – eredeti fenntartásaimra is figyelemmel –, hogy egész jól sikerült. Sok napirendi pontot sikerült hatékonyan megbeszélnünk.
A veszélyhelyzet komoly rizikófaktor az ország – így a kamara – élete, működése tekintetében is. A munka tervezése bizonytalan. Pedig a kamarai tavasz hagyományosan sok feladatot ad. Választmányi ülés-, majd a küldöttgyűlés lenne az éves beszámolókkal. Ezek most tolódnak. Tolódnak a kötelező szakmai képzések, beszámoló vizsgák is. Az, hogy mikor zöttyen a kamara kocsijának kereke az eredeti csapásba, most csak a remények, a vágyak szintjén tervezhető! Szinte minden egyeztető megbeszélés manapság úgy kezdődik, hogy „Ha egy hónap múlva …!” Az a kérdés, hogy ha az a bizonyos hónap eltelik, a mondat még aktuális marad-e? A remények szintjén még egyszer lenne hosszabbítható az érvényessége.
Ajánlom – a klezmer zenét kedvelőknek kiemelten – ezt 6 percet:
Remélem hamarosan eljön az az idő, amikor a szokásos elköszönő mondatomon lesz okom változtatni. Ma még marad:
Továbbra is vigyázzatok magatokra és szeretteitekre. A jó idő ellenére is maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 9.
Gyurkovics Zoltán
Dsida Jenő: Út a Kálváriához (részlet)
Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszitse meg.
Nagycsütörtök van, az utolsó vacsora napja. A bűnösök visszafogadásának a napja. Ezen a napon búcsúzik el Jézus a tanítványaitól. Ezen a napon este elnémulnak a templomok harangjai, és csak szombat este szólalnak meg újra. (A pészah-ban az első és a hetedik nap a teljesértékű ünnep, a második – tehát a mai – és a nyolcadik ún. félünnep.)
A húsvét a tavasz eljöttét is jelenti úgy általában. Az időjárás 2020-ban is igyekszik megfelelni az emberek – főképpen a gyerekek – várakozásának. Talán a gyerekek azok, akiknek hiányozni fog a kertben sete-sután eldugott az ajándékok utáni kutatás, vagy hétfőn a barátokkal, osztálytársakkal szervezett locsolótúra! A tervezett családi ünnepekhez a természet alkalmas díszletekkel is szolgálna. De itt a feltételes mód!
Nem lesznek most családi találkozások, nem lesz országos népvándorlás. Mindenkinek a „maradj otthon” lesz a hívószó. Nem kockáztathat senki, muszáj fegyelmezettnek maradni, lenni. Durvul a járvány!
A családok önkéntes (ünnepi) rabszolgái – a nagy hazavárók az édesanyák, a mamák, a dédik – idén kisebb terhelésnek lesznek kitéve őszinte bánatukra. Vagy mégsem? Nem olyan könnyű a léptékváltás, nagy úr a megszokás. Meg aztán a hentes olyan szép parasztsonkát mutatott, ha mégis rövidül a helyben járás időszaka, jusson a messzi-unokáknak is! A sonkához húsvéti kalács dukál, azt meg nem érdemes kettő számára sütni! Sok-sok családban ez biztosan így lesz. Nem lesz rossz azoknak, akik most együtt – gyerekek, szülők – családként élnek a falak közé szorulva. Nekik „csak” az édesanyák, mamák, dédik hiányoznak kicsit. Csak a magányosan élők helyzetében nem okoz felfordulást, újra tervezést ez a húsvét (sem).
Most elbúcsúzom néhány napra én is! Mindenkinek áldott, békés, ünnepeket kívánok. Elfogadó türelmet és kitartó fegyelmet a hétköznapi ünnepekhez.
Továbbra is vigyázzatok magatokra és szeretteitekre. Maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
Most két számot javaslok meghallgatni. Az egyiket ma, nagycsütörtökön, a másikat holnap, nagypénteken. Persze az sem baj, ha mindegyiket mindkét nap meghallgatjátok, megnézitek!
Csütörtökre: https://www.youtube.com/watch?v=B09DaBBlAC8
Péntekre: https://www.youtube.com/watch?v=LRP8d7hhpoQ&list=FL1leJBx2N9dsgzOvY6xD5Ow&index=838
2020. április 14.
Gyurkovics Zoltán
A húsvétról eszünkbe jutó szavak: önfeláldozás, megváltás, feltámadás.
A karanténról: önként vállalt bezártság, remény, győzelem.
Falak közé zárt életünket a félelem igazgatja, a remény az, ami elviselhetővé teszi, és a vírus fölötti győzelem igazolja, hogy megérte. Így kell történnie!
Egyik barátomtól hallottam a „messzimunkás” kifejezést. Azok az emberek kapták ezt a nevet, akik lakókörnyezetüktől távol talált munkán dolgoztak, és csak ritkán jutottak haza. Ilyenek voltak az alföld szegény sorsú kubikosai, akik brigádokba szerveződve építkezéseken keresték kenyerüket, végezték messzimunkájukat. (Később Szabolcsba, Nyírségbe közlekedő „fekete vonatok” utasai voltak messzimunkások.)
A húsvét és az egymástól kényszerűen elszakadt családtagok lettek most messzirokonok. Messziszülők, messzigyerekek, messzitesók. A kapcsolatot a „familie office” rendszerek, alkalmazások segítették vizuálissá tenni! Legalább egymás szemébe tudtunk nézni, el tudtuk mondani egymásnak az üdvözléseket, jókívánságokat és a helyzethez igazodó tanácsokat, figyelmeztetéseket. A locsolkodás így illat nélküli maradt.
Szép, szinte melegnek mondható volt az ünnepnapok időjárása. Kicsit szabadabb, „hosszabb pórázt” engedett a kiskert, akinek van ilyen. Ünnepen, húsvétkor kiváltképpen nem dolgozik az ember. Ebben a veszélyhelyzet determinálta napokban több idő jutott a helyzet elemzésére. Hát, őszintén szólva hurrá-optimizmusra utaló jeleket nem találtam.
Ja igen, nehogy elfelejtsem! A parasztsonka jól sikerült. A hozzárendelt kaláccsal isteni. Feleségem a mennyiség tekintetében – ahogy ezt vártam – optimista volt. „Hátha mégiscsak lesz valahogy mód rövid időn belül találkozni a gyerekekkel”. Szurkolok, nem szeretném a húsvéti sonkát megunni.
Hallgassátok a fura ünnepre visszaemlékezve.
És továbbra is: Maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 15.
Gyurkovics Zoltán
A végén kezdem. A napom összességében nem alakult jól…
Reggel elindítottunk egy tervezési munkát. A társtervezői egyeztetést a „hálóba kapaszkodva” megcsináltuk. Feladat az épületszerkezet egyeztetése, ezen belül nekünk a szigetelés-vastagságok meghatározása volt. Megcsináltuk, a javaslatot elküldtük kollégáinknak. És délután, nem sokkal ezelőtt kaptunk egy olyan hírt, amilyet a közeljövőben – feltehetően – sokan fogtok kapni: „A Megrendelő kérése, hogy a kiviteli terveknek NE álljunk még neki, mert szeretne kicsit kivárni, hogy alakul a helyzet.”
Nos ezért mondtam, hogy nem alakult jól a napom!
Kifejezetten kisvállalkozások nagyságrendű munkáról van szó. Szomorú, hogy amennyire biztosnak látszott – a levélben a Megrendelő ezt a hitünket továbbra is élteti – az előkészítést, a megállapodást követően túl gyorsan kaptuk a gyomrost.
Esetünkben egy privátszférás tervezési munka került lebegő állapotba. Az építőipar járvány alatti és utáni helyzetével kapcsolatos elemzésekben mindig hangsúlyt kapott, hogy bízni jobbára az állami- és az önkormányzati beruházásokban lehet. Ezek jelenthetnek a szakma számára mentőövet, mert a magánberuházások megtorpanása várható lesz. Amikor azonban a megtorpanás ténye engem (is) érint, nehezen tudok hideg fejjel arra gondolni, hogy „ez kiszámítható volt”, vagy „tudtuk előre”. De miért pont az én esetemben igazolódik a tétel? Ez a világ igazságtalansága!
A rossz hírre persze nem várva, ebéd után könnyű mozgásként füvet nyírtam a kertben. Jó félórás munka, de elhúztam egy kicsit. Igazi tavaszi idő volt ma. Tegnap este erős öntözéssel felérő esőt kaptunk, ami már nagyon kellett.
Tagozati elnökségi ülést kezdeményeztem április 20-ra. A video-konferencia pontos időpontját az elnökség tagjaival közösen határozzuk meg. Próbálunk kikerülni minden, már korábban lekötött kooperációt, egyeztetést elkerülni. Az elmúlt időszak kamarai történéseiről az elnökséget folyamatosan tájékoztattam, illetve bevontam minden tagozati javaslattételi feladat megoldásába. Emiatt remélem, viszonylag rövid megbeszélésünkkel tudjuk a SKYPE-ot tesztelni!
A karantén életet egy hónapja éljük, szokjuk. Sajnos a húsvét – ahogy korábban írtam – nem igazán törte meg a monotóniát. Menne már nagyon az ember valahova. Mennék már nagyon. A járvány egyre nagyobb nehézség elé állítja a felelős szereplőket, a hírek még nem fordultak pozitív irányba. Nincs mit tenni, nagyon türelmesnek és fegyelmezettnek kell lennünk továbbra is.
Az előadócsapat miatt nosztalgikus is a kínált, manapság sokak által szeretett dal.
Vigyázzatok Magatokra! Ha egyre nehezebb is, maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
Ábrahám Rita
Szokatlan tempóváltás. Mire lassan megszoktam volna a hétköznapok lassú lüktetését, a héten váratlan fordulatok következtek be életünkben. Ajánlatkérések, tervezési feladatok, munkabaleseti jegyzőkönyvezések. Már-már szokatlannak érzem ezt a tempót. Furcsa, hogy mennyire elkényelmesedünk az otthonlét alatt. Panaszkodunk a munka hiánya miatt, de amikor beindulna az élet, valahogy minden porcikánk tiltakozik ellene. Ideje lenne, hogy véget érjen ez a hosszú kényszerpihenő. Komoly mentális feladatnak bizonyul kezelni a szélsőségek váltakozását.
Egyre többen félünk attól az időszaktól, ami a járvány után vár a még talpon maradókra. Jelenleg a tűzvédelmi szektorban komoly önkéntes üzemeltetői döntések születtek. Vagy a területre nem engedik be a kollégákat a vírus miatt, vagy csökkentett üzemre és anyagi nehézségekre hivatkozva, szüneteltetik az élet és vagyonvédelmet ellátó rendszerek és eszközök üzemeltetését és ezzel veszélyeztetik azok üzembiztonságát is. A pánikszerű döntések súlyát talán még nem fogta fel mindenki. Bármilyen indok is kevés az életvédelmi rendszerek ilyen fokú működésének korlátozására. Azon vállalkozások, akik az üzemeltetésen kezdték meg a költségek megfogását, jelentős kockázatot vállalnak. Egyrészt nem születtek olyan hatósági, jogalkotói döntések, melyek felhatalmaznák, ill. mentesítenék őket kötelezettségeik alól, másrészt, ha az összes biztonsági rendszerük és eszközük működőképességét figyelmen kívül hagyják, egy esetleges káresemény komolyabb anyagi gondokkal járhat számukra, mint a covid-19 járvány okozta korlátozások.
Szerencsére van jó példa is, de kevés. Józanság lenne szükséges ezekben a napokban, jövőbe tekintő józanság. Az nem jó intézkedés, ami a problémát elodázza és csak pár hónappal eltolja, hosszú távú, stabilan menedzselhető tervek szükségesek.
Jelenleg minden változik körülöttünk. Biztos vagyok benne, hogy sok, válság alatt született intézkedés, döntés a mindennapi életünk részévé válik a jövőben a járvány lecsengését követően is. Mindenki igyekezni fog a kiszolgáltatottságán mérsékelni, és a hasonló helyzetekre felkészülve új döntéseket hozni, kivéve a máról holnapra élők. Ők eddig is a pillanatnak éltek és a pillanatnyi kellemetlenségeken zsörtölődtek ahelyett, hogy a jövőbe tekintettek volna.
Bölcs előrelátás. Ezt kívánom mindenkinek!
2020. április 16.
Gyurkovics Zoltán
A veszélyhelyzet előrevetíti a gazdaság megroppanásának a valószínűségét. Felmerül annak lehetősége, hogy csökkenni fog a munkaellátottság, megszűnhetnek munkahelyek. (A folyamat a hírek szerint már beindult.) Megszűnhetnek a tanult szakmákban gyakorolt munkák. Ezért fontos, hogy erre a munkavállalók is felkészüljenek. Hogyan lehet erre felkészülni? Átképzéssel a hivatalos kommunikációk szerint is. Állandó hivatkozás az informatikus pálya. De milyen képzésen lehet, érdemes részt venni? Szaktanfolyamon? OKJ-s képzésen? Mesteriskolán? Nem tudom. Az biztos, hogy valamilyen előképzettséggel feltétlenül rendelkezni kell. Mindenkiből nem lehet informatikus, ha mégoly keresett pályáról is van szó. Azért ez nem általános recept. Mondjuk egyik sem lehet általános. Minden átképzésnek rövidebb, vagy hosszabb időigénye van, ezzel is számolni kell. De kétségtelenül számba vehető lehetőség.
A mai napon én is átképzésre vezényeltem magam. Nem a tegnap elmesélt történet miatt. (Emlékeztetőül: a Megrendelő behúzta a féket a kiviteli terv elkészítése előtt, mondván, kicsit kivár…) Annyira még nem ijedtem meg. Kerti járdát építettem a „nagyház” és a melléképület között. Földmunkát végeztem karoláson belüli anyagmozgatással, szinteztem, geotextíliát fektettem, homokos kavicságyazatot készítettem kézi döngöléssel, majd 40 x 40 x 4 cm méretű előregyártott lapokat fektettem, éles homokkal tömítettem. Hát – ahogy most minden tagomat érzem, vagy éppen nem – elgondolom, az informatikus átképzéssel jobban járnék, az biztosan nem járna ekkora gyötrelemmel. Vigasztalhatom magam azzal, hogy az engem nem is érdekel. Egyébként a minőséggel elégedett vagyok. Ha csak a Millenárison lerakott több száz négyzetméter burkolat minőségéhez hasonlítom, mindenképpen. Ott néhányszor majdnem orra estem a felálló lapok miatt, két pár cipőm orránál levált a talp. Összességében azt gondolom, hogy a sikerélmény ellenére nem fogok pályát változtatni, még akkor sem, ha néhány jóakarómnak ez kifejezett vágya is lenne.
Jelentem a tagozati elnökségi ülés időpontjában az elnökségi tagokkal igen gyorsan sikerült megállapodni. Hétfőn 13 órakor tárgyalóasztalhoz ülünk. Remélem kép és hang rendben lesz!
Igazi szép tavaszi idő volt ma is. De továbbra is fegyelmezettnek kell lennünk, a személyes kontaktusokat minimalizálni kell. A remény néhány országban már felcsillant. Reméljük nem fordul majd vissza a folyamat, és remélem a járvány lefutására nálunk a jobb, a rövidebb opciót!
Zoránt ajánlok megint. Érdekes, fiatal koromban sosem voltam METRO rajongó. Sokkal inkább ILLÉS!
https://www.youtube.com/watch?v=hZDGRCXFKj8
Vigyázzatok Magatokra! Ha egyre nehezebb is, maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 17.
Gyurkovics Zoltán
Eljutottunk oda, hogy egyre több embert foglalkoztat a közel s távoli jövő. Meg tud-e maradni a munkahelye, ehhez alapfeltétel, hogy legyen munkája, amihez legyenek megrendelések, ennek alapján legyen bevétel, legyen pénz, legyen fizetése…
Rendszeresen kapok – sok-sok épületgépész szakmagyakorlóval együtt – elektronikus leveleket. Ebben arra buzdít az egyik kazán-márkaképviselet vezetője, hogy csatlakozzak a vele szerződésben állók népes táborához azért, hogy jutalmat kapjak én is – hogy pénzhez jussak! – azért, hogy tervezzem be a kazánjait. Persze pénz csak akkor jár, ha beépítésre is kerülnek azok a bizonyos – nem ám germán! – kazánok. (Etikailag a módszer – sokak szerint – nem aggályos. Végül is nem pilótajáték-szabályok szerint működik a rendszer, ez igaz.) Hamarosan megértitek a felvezetésemet, kis türelmeteket kérem!
Általában „háttértévéző” vagyok. Most, a blog írása közben sincs adáshiba. A képet nem figyelem, a hang elér hozzám. Felkapom a fejem, amikor a beszélgetőpartner éppen azt mondja, hogy „fontos a munkahelyeket megvédeni, az embereket pénzhez juttatni!” (Felidegesít mindig, ha az „ember” szót általános alanyként hallom. De ez most érdektelen.)
Most ér össze a két sztori. Mi a fontos? Pénzhez juttatni az embereket! Mit akar a márkaképviselő? Pénzhez juttatni a (tervező) embereket! Nem kell szaktanfolyamon, OKJ-és képzésen, mesteriskolán, bármilyen átképzésen részt venni – tegnap írtam erről – itt a megoldás! Gyakorolhatjuk továbbra is a tervezés gyötrelmesen szép hivatását, egy icipicit kell pluszban vállalni, és jön a pénz. Már csak abban kell mindenkinek bíznia, hogy az építőipar – kiemelten az építőipar! – ne lépjen gödörbe! Ja, meg a germán márkákat kell elfelejteni!
A kamarai élet kezd az új működési rendbe- és formába beleszokni. Megszerveztük az Épületgépészeti Tagozat első videós elnökségi ülését 20-ára, hétfőre! Hiányzó a visszajelzések alapján nem lesz, a szűk elnökség minden tagja „jön”! (Ha jól vizsgázik a rendszer – képben és hangban – a májusi ülésünket már a szokásos kibővített formában tartjuk meg.) Kis szépséghiba tanulsággal: még egy konferencia-megbeszélésre is hivatalos vagyok szintén hétfő délutánra. A hagyományos, a „régi” rendhez tartozott egy tárgyalóhely-foglaló nyilvántartás. Az ütközések azonnal kiderültek a befoglalások során. Most, hogy az értekezleteinket nem a tárgyalókba, hanem a világhálóra szervezzük, kell egy rendezvényfigyelő rendezvény összerendező applikáció, hogy az ütközéseket elkerüljük. Vagy ki kell fejleszteni az „egyidőben két helyen” képességét! A jóakarat hídján a 20-i ütközést kiiktattuk.
Ma szinte nyárias meleggel volt szép időnk. De nagyon keményen ki kell tartanunk, maradni kell otthon! Otthon kell maradni! Kicsit meg is döbbentem, amikor a szomszédba befutott egy mikrobusz, pontosabban „A” mikrobusz 4-5 fiatallal!
Rendszeresen így szoktak érkezni „régen is”! Nem vagyok benne biztos, hogy folyamatosan tartani tudják a két méter távolságot – talán a másfelet sem – a hétvégén. Pláne, ha az időjárás sem a szabadtéri programoknak fog kedvezni! Ejnye, ejnye fiatalok!
Hallgassátok meg, ha lesz időtök a rendszerváltozás mámoros időszakát visszaidéző számot! Nekem mindig tetszett, most is:
https://www.youtube.com/watch?v=ZAGr_U-c-QQ
Szokásos módon búcsúzom: Vigyázzatok Magatokra! Ha egyre nehezebb is, maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 20.
Gyurkovics Zoltán
Érdekes változáson kezdek átmenni a karanténlétben. Azt remélem, talán nem atipikus a változásom.
Több mint egy hónap telt el ebben a csökkent fordulatszámú élethelyzetben. Tudtam, tudtuk, hogy programozottnak kell lenni a napoknak, tudtuk, hogy a „tegnap” rutinja ehhez nem lesz elég, tudtuk, hogy olyan feladatokat kell találni, amelyek elvégzése már régen esedékes. Jó- és hasznos időtöltésként én az évtizedek alatt összegyűlt holmi selejtezését, a lomtalanítást tűztem ki célul. Egy hónap elteltével azt jelenthetem, hogy „időarányosan nagy a lemaradásom a teljesítés tekintetében”. Mielőtt a közvetlen környezetemmel kezdtem volna a szortírozást, globális szemlét tartottam. A pincével és a garázzsal kezdetem. Elrettentő mennyiségű „ez még jó lehet valamire” cuccot néztem át. Találtam például rengeteg szerszámot dupla mennyiségben. Hát persze, mert amikor kellett valami – fúró, kőműveskanál, pajszer, ágazó fűrész, metszőolló stb. – hirtelen nem találtam, beszereztem egy újat. A pincében régi utazások dokumentumaként térképek garmadát dobozokban. Évfolyamnyi Látóhatár-t – ha emlékszik még valaki a 70-es évek elején havonta kiadott kulturális folyóiratokra – szintén összerakva. Vagy régi sífelszerelés elemeket, amelyekre évtizedek óta csak úgy gondoltam, „hátha jó lesz valakinek a családban”. (Volt is rá példa!) Íróasztal-közelben a munkámmal, annak körülményeivel kapcsolatos apróbb, de nagyszámú emlékek. Fényképek tömege – amelyek nem a számítógépen várták, hogy valaki újra megnézze őket – régi utazásokat, találkozásokat, élő és megszűnt barátságokat, elhunyt barátokat idéz. Tervezési segédletek, segédanyagok abból az időszakból, amikor a támogatást még nem a netről kértük…
Végülis a hozzávetőleges leltárig jutottam, mondván ezt a lomtalanítást jól meg kell gondolni. Az évtizedek alatt összejött holmik nem puszta lomok, emlékeim azok, még hacsak „filléres emlékeim is”. Mondjátok, hogy nem vagyok ezzel egyedül! Most úgy gondolom, nem lehet olyan hosszú karantén, amibe beleférhetne az én lomtalanításom.
Ma az átlagosnál munkásabb kamarai napom volt. Lezajlott az első – egyelőre nem kibővített – tagozati elnökségi ülésünk, valamint egy egyeztető megbeszélés a tagozati továbbképzési referensekkel az online szakmai továbbképzések szervezéséről.
A tagozati elnökségi előkészítés azért igényelt nagyobb erőkifejtést tőlem, mert magára az ülésre nagyon korlátos idő állt rendelkezésünkre, jobban elő kellett készíteni. Egy óra alatt be kellett fejezni a következő, a tagozati képzési referensek számára összehívott egyeztetés miatt. Ez utóbbin a kialakult körülmények miatt online képzési anyagok elkészítésére hoztunk határozatot. Az Épületgépészeti Tagozat egy akkreditált törzsanyagát már előkészítette „onlájnosításra”. Egy másik valószínűleg szintén elkészül három héten belül. Most a kényszer szül egy olyan kötelező szakmai képzési módot, amelyet a tagjaink egy ideje erősen igényelnek. A részletek kidolgozása folyik.
A lomtalanítások időnként elmaradnak, elcsúsznak. Ennek oka néha nem a lustaság, hanem a kacatok közt előbukkanó filléres emlékek.
Most is azt üzenem, hogy vigyázzatok Magatokra! Ha egyre nehezebb is, maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 21.
Gyurkovics Zoltán
Miközben a világ sok pontján a járvány miatti megszorítások enyhítéséről szólnak a hírek, hallom, hogy Dél-Koreában a „TÁVOLSÁGTARTÁSI SZABÁLYOK SZIGORÍTÁSA” folyik. Szó szerint idéztem a közlemény szövegét. Nálunk lényegében ugyanerre szólít fel – de mennyivel egyszerűbben! – a szupermentős, az új magyar idol naponta elmondott parancs-szövegével: MARADJ OTTHON!
Nem örömteli, inkább intő jel, ami Dél-Koreában történik. Igen határozott intézkedésekkel, tömeges szűrésekkel igyekeztek gyorsan megfogni a járványt. Emlékezzünk csak a hárommegállós „test-drive” kialakítású tesztelési pontokra. Az eredmények alakulása bizakodásra adott okot, lazítottak a szigorú rendszabályokon, de – úgy tűnik – korai volt.
Miniszterelnök úr – a miénk – már megmondta, hogy május 3-ára várható a tetőzés. Na ekkor nem szabad majd azonnal eufórikus ünneplésekbe kezdeni minden óvórendszabály kiiktatásával, nehogy nyakunkra hozzuk a második hullámot. Azt csak halkan teszem hozzá: az sem biztos, hogy a vírus nem véti el a bejelentett időpontot, mondjuk egy hónappal.
Tagozati elnökségi ülést szerveztünk két hónap elteltével ismét. (Mi havonta tartunk, a márciusi maradt ki eddig ebben az évben. Az éppen Kaposvárra kihelyezett lett volna, de jött a koronavírus…) Kísérletképpen SKYPE-on szerveztük. Jól működött. Az elnökség tagjainak írásos beszámolókat készítettem az elmúlt időszak eseményeiről, feladatairól, döntéseiről. Ezeket az anyagokat időben megkapta mindenki. Két határozatot hoztunk. Időközi választásra – felügyelőbizottságba is, és az Etikai- és Fegyelmi Bizottságba is 1-1 főt jelöltünk egyhangúlag a lemondások miatt megüresedett helyekre.
Egyik elnökségi tagunk – középiskolás gyerekek apja – nagyon indulatosan foglalt állást a május 4-ére „ha törik, ha szakad érettségi kezdés lesz” ellen. Nehéz ezzel nem egyetérteni. Csaknem kéthónapos karantén után lépnek közösségi terekbe a gyerekek. Minden óvintézkedés – kevés vizsgázó egy teremben, egymástól kellően távol elhelyezkedve, igény szerint egyéni védőeszközökkel felszerelve stb. – ellenére nem csupán saját magukat -, de családtagjaikat is veszélybe sodorhatják. Talán nem kőbevésett még a május 4-i kezdés…
Az időjárás igazán tavaszias ismét a kurta, és nem erős lehűlési időszakot követően. Ennek ellenére nem szabad lazítani! Vigyázzatok Magatokra!
Ha egyre nehezebb is, maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
A dal szövege és blog tartalma ellenére azért várom a májust!
2020. április 22.
Gyurkovics Zoltán
A Facebookon szélsebesen terjed egy nagyon szellemes, megdöbbentő rajzfilm, amely arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy maga a földlakó EMBER a lakókörnyezete legnagyobb sírásója, az élettere-, a környezete elpusztítója. Ha nem jön rá az emberiség arra, hogy a boldog élet több, mint a jó élet szinonimája, megszünteti a legegyszerűbb életminőségi feltételeket is.
„De utolér a múlt ,mint a mögöttünk hagyott jövő
Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő
Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár
De az utolsó fényevő csak sötétet talál
Csak sötétet talál.”
A fiatalabb generáció tagjai a járvány kapcsán szembesülnek először azzal, hogy valójában milyen változás is jött be az eddig megszokott életükbe. Eddig olyan nem volt, hogy ne mehettek volna bárhova, hogy nekik bármire várni kellett volna. Ezekben a napokban még nehéz arra gondolni, hogy egy más, egy „normális” – mai fogalmaik szerint egyszerűbb – életmódra lesznek kénytelenek – talán csak átmenetileg – átállni! Mindenképpen elgondolkodtató lehet a négy hét alatt kialakult hazai közel 40.000-es munkanélküli-létszám.
Példaként itt van a fiatalok életében az első egyik legnagyobb lépcsőfokot jelentő lépés, az érettségi vizsga megszervezésének kérdése. A tagozatunk elnökségének egyik tagja – középiskolás korú gyerekek édesapja – felvetette, hogy felelőtlenség ilyen erősen ragaszkodni a kijelölt május 4-i időponthoz. Elsősorban egészségvédelmi okok által vezérelve igazi műszaki gondolkodással a különleges időszak követelte különleges műszaki megoldások alkalmazását alapfeltételnek gondolva kamarai állásfoglalást javasol kiadni. Az elnökség minden tagja megszólíttatott, 70%-ban írásos válaszokat küldtek. Ennek alapján alapvetően három gondolat kapott hangsúlyt:
A tantermek szükségesnek vélt technikai átalakítása. A javaslat lényege, hogy olyan kiegészítő szellőző berendezéseket kell beépíteni, amelyek intenzívebb szellőztetés biztosításával csökkentenék a fertőzés veszélyt a térben. Kicsi annak az esélye – különféle okok és szempontok miatt – hogy az ilyen installációk elkészülhessnek.
Új ötlet, hogy a jól szellőztethető, üresen álló mozi-, színház- konferencia stb. épületekben kellene megszervezni az írásbeliket. (Zsöllyékben sok mindent lehet csinálni, de dolgozatokat megírni azért nem lenne könnyű, talán azt az EMMI-ben is végig gondolták, hogy kempingasztalok is csak korlátozottan lehetnének elhelyezhetők!J)
Többségi vélemény, az időpont eltolása nem is néhány nappal! Ennek alternatívája lehetne más, „érettséget” igazoló eredmény-számítással befejezni a 12-ik évet!
Én látok – inkább érzékelek – arra utaló jeleket, hogy talán ez utóbbi pont szerinti döntések jelenthetik a megoldást! Egyébként kamarai állásfoglalásra tagozatok csak javaslatot tehetnek, állásfoglalást csak az MMK Elnöksége, elnöke adhat ki!
Kihasználva a jó időt, kertben tettem-vettem ma. Ráadásul olyan munkát végeztem – falat, faburkolatot, kerti asztalt festettem – amit nagyon nem szeretek.
A fenti versidézet szövegkörnyezetből kiragadott. A teljes szöveget egy Quimby dalba ágyazva megismerhetitek, ha meghallgatjátok a „Lámpát, ha gyújtok” című számot. Ajánlom szeretettel!
Legyetek továbbra is fegyelmezettek, maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 23.
Madaras Botond
Nagyon érdekes és sok munkával járó tíz nap van mögöttem. Amellett, hogy híreket kaptunk néhány munka lehetséges felfüggesztéséről, halasztásáról, új lehetőségek is körvonalazódnak. Egyre jobban látható, hogy a lakás- és irodapiac megtorpan most, a beruházók, fejlesztők kivárnak. A lakásépítésben jól érzékelhető, hogy az értékesítési tevékenység „leülése” már a projektek korai szakaszában fennakadásokat okoz. A kollégákkal, szakmabeliekkel folytatott beszélgetésekből az látszik, hogy a helyzet megítélése nagyon eltérő, van, aki egy rövidebb, néhány hónapos agóniát követően magára találó gazdaságot és ipart lát, van, aki szerint az igazi hatásokat majd csak egy év múlva fogjuk érzékelni. Biztosan szakterülettől is függ, azok a kollégák, akik a nagyobb darabszámú, de „kis” munkákat végzik (helyszíni ellenőrzések, vizsgálatok) egyértelműen érzékelhető visszaesést látnak a napi munkamennyiségben, a tervezésből élőknél ezt sokkal kevésbé érzem. Mi némi örömmel fogadjuk a sok „irodai” időt, köszönhetően a sokszor időrabló egyeztetések csökkenésének (megszűnésének). Próbáljuk behozni az elmaradásokat…
Van egy érdekes – személyes – hozadéka is az elmúlt időszaknak. Az iskolai távoktatás, az óvodák bezárása miatt a napi rutinból kiesett sok, korábban „sztenderd” elem (gyerekek napi szállítása, foglalkozások, események, rendezvények), ami nagyon nehezen viselhető, főleg a gyerekeknek. Az otthoni munkavégzés esetemben nem opció (kis lakás, sok gyerek), így a nap reggel 6-7-től, este 7-ig az irodában zajlik (kezdem azt hinni, hogy ez lehet a ma sokat emlegetett Kurzarbeit ). Ez sok szempontból hatékony, de hosszútávon nem feltétlenül ez a cél. Úgyhogy remélem, szeptembertől járunk iskolába újra…
Sokat beszélgettem kollégákkal a távmunka, home office tapasztalatokkal kapcsolatban is. Többen örömmel említették, hogy cégük, irodájuk egészen jól működik így is. Ugyan nehezebb a munkák egyeztetése (házon belül és kívül egyaránt), de az egyeztetést követő „feldolgozó” munka jól végezhető távolról, egyedül is. Sokan kifejezetten kedvelik ezt (nem kell utazni, koncentráltabb a munka – persze abban az esetben, ha nem kell egyidejűleg otthoni iskolát is működtetni…). Én személy szerint nagyon szeretem az irodai környezetet, jobban megy a munka közösségben – eltérőek vagyunk és ez így jó.
Ábrahám Rita
Lassan vissza az életbe. Egyre több területen érzem, hogy lassú léptekkel bár, de haladunk vissza a régi kerékvágásba. Már nem azt tervezzük, hogy hogyan éljük túl a mindennapokat, hanem azt, hogyan éljük túl az újraindulást. Nem tervezünk hosszú szabadságolásokat, tengerparti nyaralásokat, arra készülünk, hogy év végéig mindenki igyekszik a vírus által okozott lemaradásokat, termeléskieséseket mielőbb mérsékelni, ebbe pedig a pihenés év végéig nem fog beleférni. Emiatt egyre jobban élvezzük a korában nyűgnek érzett kényszerpihenőt.
Cégünk gazdasági helyzete még nem megnyugtató, és a jelenlegi kormányzati döntésekkel sem tudunk még élni, viszont egyre több olyan alternatíva született meg a fejünkben a válság alatt, melyek megoldást jelenthetnek a nehéz hónapokban. Bizakodunk, de még nem lélegezhetünk fel. Mentálisan még nagy teher van a kollégák vállán. Kezdjük megszokni a járvány okozta új élethelyzeteket, és már sokaknál ingerküszöb alattiak az újabbnál újabb híradások a koronavírussal kapcsolatban. Akik viszont naponta követik a média közvetítéseit, azok az online oktatás és a munkahelyi bizonytalanságok mellé folyamatos plusz stresszforrást kapnak. Már két hét szabadság után is döcögve ment a folytatás, bele sem merek gondolni, hogy mennyi időre lesz szükségünk a hosszú pihenő után a ritmusváltásra.
Nehéz lesz a visszatérés a normálisnak vélt mindennapokba. Sokakban ott a kérdés: milyen lesz a folytatás? Elmúlik a vírus, védőoltással kezeljük, mint az influenzát, vagy meg kell tanulnunk ezzel is évről évre együtt élni? Bízom benne, hogy a dolgozók és gyerekeink egészsége nagyobb hangsúlyt fog kapni a jövőben. Az elmúlt időszakban egyre többen mentek akár influenzás megbetegedésekkel is munkába, gyermekek iskolába, óvodába, veszélyeztetve társaik egészségét. Bele sem gondoltunk, hogy a szövődmények egy beteg szervezetet milyen kockázatoknak tehetnek ki. Jó lenne, ha a jelenlegi helyzet rávilágítana egy kicsit a felelősségteljesebb gondolkodásra. Ne csak akkor figyeljünk egymásra, ha erre kormányzati szinten kérnek minket!
Messze még az alagút vége, de egyre élesebb a kijáratot jelző fény. Tartsunk ki!
Gyurkovics Zoltán
Ez a nap is,
Mint a többi.
Elmúlt. Vége.
Ez az est is,
Mint a többi.
Eljött. Béke.
Szerény béke,
De hálával
Veszem ezt is,
Jó pihenni,
Ha az ember
Csatát veszt is.
Tóth Árpád írja „Ez a nap is elmúlt” c. versében. Nem is történt ma igazán semmi különös. Csatát sem vesztettem, azt hiszem. Eszkalálódott az érettségi körüli tagozati elnökségen belül elindult polémia. Tegnap már szóltam róla. Műszaki emberek azonnal műszaki megoldásokban kezdenek gondolkodni. Intenzívebb szellőzés segíthet abban, hogy a vírus még véletlenül se tudjon bármilyen felületen – beleértve a vizsgázó- és a vizsgáztató testén – megtapadni. Az a baj, hogy a megjelölt tetőzési időpontot követi a vizsgák időpontja. Még szerencse, hogy csak írásbeliről van szó. Szóbelik esetén jóval nagyobb lenne a rizikó, ezt elkerüljük az idén. Az írásbeliken azért nagyobb a lehetőség a távolságot tartó elhelyezésre. De mégis felmerülhet a kérdés: mire föl volt az 5-6 heti iskolabezárás, online oktatás, önként vállalt karantén, ha most nagy hirtelen, átmenet nélkül összehozzuk a tanárt a diákkal, a diákokat egymással. Ja, és nem mindenki lakik maximum 500 méter távolságra az iskolától. Többek tömegközlekedni lesznek kénytelenek. (A limó lehetne jobb alternatíva, de hát véges a bérelhető batárok száma Magyarországon.) A magam részéről a halasztást tudom elképzelni, és erről a helyről javasolni. De – ahogy egyik kollégám megírta – mondjuk egy hónap halasztás sem jelentene érdemi rizikócsökkentést. Mindent összevetve én azt javaslom a döntéshozóknak – bizonyára olvassák ők is a blogomat! – hogy ne is kísérletezzenek egy augusztus végi időpont kitűzésével, hanem jegymegajánlással élve ne szervezzenek 2020-ban érettségi vizsgákat!
Holnap lenne, holnap kezdődne a MMK tavaszi választmányi ülése. A normál menetrendben ennek mindig különös jelentősége szokott lenni, mert a májusi kamarai küldöttgyűlés előkészítő fórumának tekinthető. De veszélyhelyzeti esztendő van. Rendkívüli intézkedések szabályozzák a kamara életét is. Tolódik minden jelentős esemény. Tolódnak értelemszerűen a területi kamarák, ill. a tagozatok esedékes köz-, vagy küldöttgyűlései. Kiváltképpen érzékeny helyzetet teremt ez olyan esetekben, amikor éppen tisztújítás is esedékes. Amíg a tisztújítások nem lesznek megszervezhetők, a meglévő mandátumok automatikusan meghosszabbodnak…
Roppant szép, már-már nyárelőt idéző verőfényes napon vagyunk túl. Ahogy a karantén-rutint kialakítottam, szabadtéri munkát, munkákat végeztem ma is délelőtt és ebéd után! Különös-, örömteli jelentősége volt a napnak, hogy az egyik fiam segítségemre tudott lenni. Megfelelő távolságtartással szerveztük a közös munkát. Az ásót és a csákányt nem vettem ki a kezéből, és kb. 3-4 m távolságból – egy kerti székben ülve – „segítettem” neki!
Talán már említettem, hogy én Illés „hívő” voltam a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején. Sokat voltam velük „testközelben” a Várban, ahol szombatonként játszottak. (Az akkori villamos koleszban! A fiatalok kedvéért mondom, ők ezt nem tudhatják!)
Nincs új tanácsom! Maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 27.
Gyurkovics Zoltán
Hamarosan minden másképpen lesz. Jön a változások időszaka. Olyan változások időszaka, amelyek nem függetlenek egymástól. A változás reményt szokott jelenteni. A változástól valami jót, valami sikereset remél általában az ember.
Mindenképpen változás jön a koronavírus járvány lefolyásában, remélem lefutásában. Egy szándékosan elhúzott-, ellaposított görbe mentén zajlottak a folyamatok az elmúlt két hónapban. Volt idő felkészülni, megtervezni a tetőzést követő, a „platóról” indított következő szakaszt. Ez a szakasz már a gazdaság fokozatos újraindítását is célozza. Egyszerűen nincs olyan gazdaság – még a miénknél sokkal erősebb is az – amelyik át tudna vészelni ilyen mértékű leállást. Nyilván kockázatot is jelent az ilyen döntés, de bizonyára nincsen más választásunk. Ez lesz az a változási folyamat, amely biztosan itt lesz a hét végétől. Ez az a változó folyamat, amelyről nem tudjuk, hogy meddig tart, milyen áldozatokkal jár, lezárul-e biztosan a világjárvány ámokfutása, vagy lehet-e számítani a visszatérésére?
Magyarország egyik legismertebb-, de minden bizonnyal legmutatósabb klímakutatójának, Ürge-Vorsatz Diánának a járványokkal, a környezet állapotával kapcsolatos viszonylag határozott álláspontját ismerhettem meg ma egy vele készült interjú kapcsán. Vázlatos véleménye:
Egészséges élet csak egészséges környezetben képzelhető el.
A környezetkárosító környezetátalakítást emberi célok determinálják! Fontos és megmaradó az a természetben, ami HASZNOS az embernek. Emiatt pl. bizonyos járványt terjesztő-, vagy csak más környezetben járványt terjesztő állatok élettere leszűkül, „migrációra” kényszerülnek.
A járvány a beteg természet egyik tünete.
Rendszerszintű változás kell a környezetvédelemben.
1-10-es skálán az ember környezet védelmével kapcsolatos osztályzata 2!
Pedig az elmúlt időszak irányt is mutathatna! Azzal, hogy minimális volt pl. a repülőgép forgalom, kitisztult a légkör. Bizonyára fontos lenne a jövő szállítási-, utaztatási forgalmát környezetvédelmi szempontokat is figyelembevéve tervezni!
Hazai statisztika szerint a karanténnal jellemezhető időszakban étkezésre harmadát költöttük, mint az elmúlt év azonos időszakában. (Az biztos, hogy a költekezés lehetősége is erősen korlátozott volt.) Talán ebből a „szokásból” valamit át kellene menteni a jövőbeni életünkre is!
(Javaslom, hogy nézzétek meg ezt a pár perces animációt, nagyon tanulságos!) https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=393947921270436&id=111219716209926
Apró jele a konszolidációnak, hogy a napi tévésorozatok is újra fognak indulni. A Mintaapák mindenképpen. (Hadd legyek egy picit szerénytelen, a Mintaapák négyfős forgatókönyv író csapatának tagja egyik fiam is…)Elindul tehát Magyarországon is – fokozatosan – az életünk normalizálódási folyamata. A húzóágazatokban – szerencsére az építőipar is annak számít – elindul a termelés. Nyilván a biztonsági rendszabályok még szigorúbb betartására, betartatására kell felkészülnünk, hiszen a személyes érintkezések száma szükségszerűen és jelentős mértékben megnő!
Változtatásra készülünk a kamarában is. Hosszú a kamara életében a nem egészen két hónap lefojtott munkamenet. Fontos tehát, hogy ne maradjanak nagyon ki a szakmai képzési lehetőségek ebben az időszakban sem. Ezért a képzések online szervezésére hozott döntést előző ülésén az MMK Elnöksége. Tudni kell, hogy a Kamarai Továbbképzési Szabályzat „ismeri” az online képzés lehetőségét, csak eddig nem volt gyakorlata! Ma délután KTT ülésen döntöttünk a lebonyolítás módjairól. (A részletekről a holnapi blogomban szándékozok beszámolni!)
A hétvégére megint gyönyörű, napsütéses időjárással ajándékozott meg bennünket a természet. Lassan a csapadékhiány okozta félelmünk miatt ennek már olyan nagyon nem is örülünk! Az esővárók reménye is felcsillant azonban. Holnaptól a hétvégéig számíthatunk – helyenként jelentős mennyiségű – csapadékra is. Az pedig köztudott, hogy a májusi eső aranyat ér!
Jönnek tehát a változások reményekkel, bizakodással, erős hittel. Az EMBER sohasem adhatja fel!
Hallgassátok csak!
https://www.youtube.com/watch?v=kSwnatqhKog
Vigyázzatok Magatokra és egymásra! Még mindig maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 27.
Gyurkovics Zoltán
Ígértem tegnap, hogy ma számolok be az online képzés bevezetésének első lépéseiről.
Előzményként fontos elmondani, hogy az előző évek gyakorlata szerint az év ezen időszakában a szakmagyakorló kamarai tagok maximum 30%-a van csupán túl az éves kötelező szakmai képzésén. Gyakorlat, hogy tavasz vége fele van egy nagy képzésszervező dömping, illetve ősszel szokott jönni a második hullám. Másik szempont, ami miatt az online képzés felé sürgősen fordulni kell, hogy a veszélyhelyzeti rendelkezések értelmében a kontaktórás képzések megszervezésére március eleje óta gyakorlatilag nincsen lehetőség! (Az épületgépészek kiemelt lehetőségei minden év januárjára a MÉGSZ által szervezett START rendezvények. A találkozóhoz tagozatunk – hagyományosan – kötelező szakmai képzéssel csatlakozik. A START-2020 során csaknem 300 tagunk tudta kötelezettségét teljesíteni.) Fontos tehát, hogy ne maradjanak nagyon ki a képzési lehetőségek.
Ahogy tegnap említettem, a Kamarai Továbbképzési Szabályzatot eddigi előírásai is lehetőséget adtak erre a képzési formára. A járványhelyzet jelentett erős impulzust a folyamat beindításához. Annak a folyamatnak a beindítására, amelyre az MMK elnöksége az előző ülésén határozatot is hozott. Az online képzések indítása, megszervezése lehetőség arra, hogy a szakmagyakorló kollégák számára jelen körülmények között is álljanak rendelkezésre képzések.
A KTT mai napon közmegegyezéssel összeállított állásfoglalásának elemei:
A távoktatás lehetséges élő közvetítésként vagy előre felvett és a képzés szervezője által letölthető tananyagnak a képzés előre rögzített időpontjában történő levetítése formájában is.
A szakmai továbbképzés szervezésében a Továbbképzési Szabályzat által megjelölt közreműködő szervek feladata nem változik.Ennek megfelelően:
a szakmai továbbképzéseket – ugyanúgy, mint eddig – a területi mérnöki kamarák szervezik (10. § (1) bek.);
továbbképzések oktatandó témáit a szakmai tagozatok határozzák meg (9.§);
az egyes képzési alkalmakra az illetékes szakmai tagozat által jóváhagyott oktató kérhető fel (12. §);
a képzés díjának meg kell felelnie a szabályzat előírásainak (14. §);
a távoktatás esetén is érvényesek a képzés meghirdetésével, nyilvántartásba vételével és a teljesítés igazolásával kapcsolatos előírások.
Elképzelhető, hogy minden területi kamara számára nem áll rendelkezésre az a technika, amellyel a közvetítés biztosítható. Mivel vannak – a közeli napokban lebonyolított – „pilot” képzési előzmények, tapasztalatok a Magyar Mérnöki Kamarában, vannak tesztelt műszaki megoldások, a főtitkárság – kérésre – technikai segítséget tud biztosítani. Az online képzés „helyiségigénye” természeténél fogva nem korlátos, ezért – ez egy ajánlás – célszerű a területi kamarák közti egyeztetés egy-egy kiválasztott előadás szervezése kapcsán.
Az Épületgépészeti Tagozat egyik akkreditált előadás-csomagját már kiválasztotta online előadásra. Cca. két hét múlva elindulhatunk ezzel, közben egy másik anyagot is kijelöltünk, annak előkészítése is folyamatban van.
A kontaktórás képzések rendszere természetesen fennmarad, amint a helyzet rendeződik, beindulhat ezeknek a képzéseknek is a szervezése.
Elvileg néhány napra kicsit hűvösebbre, remélhetőleg csapadékosabbra fordul az idő, napozni majd a jövő héttől lesz újra módunk.
A LORD együttes neve sajnos már csak keveseknek ismerős. Hallgassátok meg dalba foglalt tanácsukat, ne mondjatok le még a vágyaitokról! Hátha sokaknak fog tetszeni!
Továbbra is maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
2020. április 29.
Ábrahám Rita
Újra munkában! Az egyik szemem sír a másik nevet. Lassan de biztosan nőnek napi teendőink a munkával összefüggésben. Már naponta jönnek az e-mailek, telefonok és bár még korai a fellélegzés, mégis egyre erősebb bennem a remény. Másrészt viszont a megszokott napi szabadság és pihenés egyre inkább háttérbe szorul. Lassan véget ér a hosszú „szabadságolás” időszaka, bár még karantén van. Furcsa ez a kettősség.
Szinte minden napom végig kíséri az a vegyes érzés, hogy vannak munkáink, örülök az újabb megrendeléseknek, viszont aggódóm, mivel bankszámlánk mintha be lenne betonozva. Sajnos a könyvelési adatok is azt mutatják, hogy messze még a válság vége és a java még csak ezt követően vár ránk. Nehezíti a döntéseket, hogy az új megrendelések előfinanszírozása szintén forrásokat igényel, miközben szeretném a kollégák fizetését is megtartani. Jó lenne egy kis levegőhöz jutni. Fullasztó ez a helyzet, melybe saját hibánkon kívül kerültünk mi is, sok hozzánk hasonló céggel együtt. Persze lesznek, vannak kormányzati intézkedések, amik segíthetnek, de jelenleg senki nem tudja megmondani, hogy meddig és milyen mértékű visszaesésre kell készülni. Jól hangzik a hitel és támogatások gondolata, mely átmeneti problémáinkat megoldhatja, viszont jelenleg nem tudom eldönteni mekkora legyen ennek mértéke. Őszig, év végéig tartson ki, vagy szükséges lesz a jövő évben is? Vannak félelmeim, ráadásul a hivatalos tájékoztatásokban szereplő pontatlanságok és bizonytalanságok erősítik ezeket. A jelenlegi cél életben maradni év végégig.
Emellett az online oktatás sem könnyíti meg a napokat. Amíg kevés munka volt jutott idő a gyerekekre, de most nap, mint nap azért imádkozom, hogy legalább május végéig lassú ütemben növekedjen a munkák száma. Szkeptikus vagyok az oktatás hatékonyságát illetően továbbra is. Sok hasonló cipőben járó szülővel beszélgettem a napokban és vegyes az általuk vázolt kép. Miközben a rendszer megálmodói hatékonynak ítélik ezt a fajta oktatást, a valóságban ez komolyan megkérdőjelezhető. Ha valóban ennyire profin tanítanánk gyermekeinket otthon, akkor az intézményi keretekre nem lenne szükség. Pedig van! A javuló statisztikák a kimerült, munka mellett gyermekükkel tanuló, vagy a feladatokat helyettük megoldó szülőknek köszönhetők. Soha nem vártuk még ennyire a tanév végét.
Karantén – furcsa szó, számomra a mindennapi bizonytalanságot és az ehhez társuló feladatokkal és kavargó érzelmekkel való küzdelmet jelenti. Kíváncsian várom, hogy miként fognak ezek a hónapok a történelem lapjaira kerülni. Mit mesélnek majd gyermekeink, ha felnőnek? Tragédiának említik, vagy feledésbe merül? Rajtunk is múlik.
Kitartást mindenkinek!
Gyurkovics Zoltán
Ma a napot esőre várva kezdtem. Volt néhány dolog, amit tegnap elindítottam, és még az – egyébként nagyon várt – eső előtt be kellett fejeznem. Kicseréltem az ablakokon néhány szúnyogháló keretet. Ezeket tegnap a visszaszerelés előtt lefestettem. Az éjszakai száradás után délelőtt felszereltem őket a helyükre.
Elnök úrtól a választmányi tagok – így én is – tájékoztatást kaptunk, miszerint „a XXIV. Nemzetközi Építéstudományi Konferencia – ÉPKO csíksomlyói, hagyományos módon történő megszervezésének meghiúsulása miatt, alternatív megoldást kellett keresni a rendezvény megtartására. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság vezetősége és a Nemzetközi Építéstudományi Konferencia szervező bizottsága úgy határozott, hogy az idei ÉPKO konferenciát egy online-platformon tartja meg június 13-án, szombaton.” (Az üzenet megadja azt a felületet, amelyen regisztrálni lehet!)
Ilyenkor érezhetik nagyon sokan azt a deficitet, amit a járványhelyzet okoz. Sok éven keresztül folytak ezek az értékteremtő, kapcsolatépítő erdélyi találkozások. Idén erre nem kerülhet sor. A folytonosság fenntartása persze nagyon fontos, hiszen mégsem szakad meg a folyamat, csak más dimenzióba helyeződik. A közvetlensége a privát beszélgetések, a privát találkozások hiányában elvész. A megszokott, megismert hangulatból nem lesz az idén semmi.
Egy fiatal tervezőkolléga keresett ma. Már rendelkezik tervezői jogosultsággal, vannak is lehetőségei, vállalásai. Időnként számít konzultatív segítségemre. A kérdését gyorsan megbeszéltük, majd áttértünk a „hogy is állunk?” kérdésre. Júniusig látnak előre. Eddig jobbára a magánszférából kaptak megrendeléseket lakásépítések tervezésében. Kezdik érzékelni a visszaesés, a beruházói elbizonytalanodás, a kivárás jeleit. Őszintén szólva nem meglepő, várható volt ez a reakció. Remélem, hogy a kormányzat által bejelentett, a jövő héttől beinduló gazdaságélénkítő program hatása érzékelhető lesz a magánmegrendelések piacán is.
Prioritást a gazdaság elsőszámú húzóágazata a turizmus fog élvezni. Egyelőre nehezen tudok értelmezni olyan wellness szálló megnyitást, ahol átmenetileg éppen a wellness szolgáltatások nem indulnak be! Persze a túrizmus vérkeringéséből nem szabad kiesni – vagy helyesebb talán azt mondani, hogy vissza kell térni? – mert könnyen behozhatatlan hátrányba lehet kerülni!
Tegnap részletesen beszámoltam az online szakmai képzések bevezetéséről, az ezzel kapcsolatos KTT állásfoglalás tervezetről. Úgy tűnik, hogy az állásfoglalást ma sikerült véglegesíteni, amelyről tagozatunk honlapján adok tájékoztatást.
Ami az esőt illeti, menetrendszerűen megérkezett. Kis jéggel ugyan, de nagy vízzel a kis jég nem veszélyes!
Hallgassátok meg a Bagossy Brothers Company nagyszerű számát. A dalszöveg fontos mondata: Mi vagyunk saját tükreink!
Továbbra is maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
Gyurkovics Zoltán
Búcsúzik a bolondos április. Emlékezni fogunk rá, az biztos. Első(?) teljes karanténban töltött hónapunk volt. Mi lesz vajon májusban? Nekem az egyik legszeretettebb hónapom. A megújulásnak, a természet kiteljesedésének, a kellemes estéknek a hónapja. Általában! De vajon milyen lesz most. Milyen lesz 2020-as esztendő májusa?
Amikor az áprilisi videó-elnökségi ülésünket szerveztem, annak a reményemnek adtam hangot, hogy talán nem lesz több ilyen. Ma már tudom, hogy május 7-én szintén online elnökségit fogunk tartani. Nem bocsátkozok többé jóslásokba! Tény, hogy az országnak, a gazdaságnak, az építőipari szakmának fontos lenne a nyugalom, fontos lenne a normál működés kerékvágásába visszatérni! Fontos lenne a COVID-19 járvány okozta helyzetből kilábalni. Félő, hogy további türelemre és kitartó erőfeszítésekre lesz szükség. Azt hiszem, hogy egy olyan úton kell végig mennünk, amely tényleg járatlan. Talán nem bizonyul majd járhatatlannak! Minden esetre továbbra is vészhelyzeti intézkedések között fogunk élni, bizonyos tekintetben és területeken talán még szigorúbb rendelkezések között!
Ma egy „új típusú” kötelező képzésen vettem részt. Az online képzést a BPMK szervezte. Nekik ez – ha jól számolom – már a harmadik, amely egyébként az „E-napló” használatával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Mivel a KTT módszertani kidolgozásának én is részese voltam, fontosnak tartottam, hogy tapasztalatokat szerezzek be éles, élő szervezéről. Most csak röviden annyit, hogy magas technikai színvonalú, tartalmas szakmai nap volt. Másfél órás blokkok voltak, köztük fél-fél órás szünetekkel. (Talán ezeken lehetett volna rövidíteni.) Interaktív volt, kérdéseket lehetett az elődóhoz intézni, amelyeket ő időközönként megválaszolt. Előnye a rendszernek, hogy helyiségméret miatt nincs létszám-korlát. (Azt nem tudom, hogy a technika miatt nincs-e, a BPMK által szervezett 100 fő körüli létszámmal mindenképpen működött a rendszer.) Az alapvető kérdés, hogy minden területi kamaránál ilyen technika rendelkezésre áll-e? Alapvetés ugyanis, hogy a szervezés – meghirdetés, jelentkeztetés, regisztráció, igazolás – továbbra is területi kamarai feladat. Mindenképpen lehetőségként tekinthetnek a területek a BPMK gyakorlatára, valamint a Tudásközpont által tesztelt technikákra. Határozott véleményem, hogy az online szakmai képzéseknek a veszélyhelyzet és a tagsági érdeklődés miatti gyorsított bevezetése célszerű, időszerű. A Tagozatok által előkészített jó törzsanyagok, jó előadókkal jól előkészített előadások egyenértékűek lehetnek a kontaktórás képzésekkel. Persze fontos az elfogadás, a szakmagyakorló elfogadása, fegyelme és figyelme is.
Nagy napra ébredünk holnap. Jön május elseje. „Sör, virsli, vurstli!” — volt a régi idők jelszava ilyenkor. A ma fiataljai nem is emlékeznek már erre. Tudniuk kell azonban, hogy ez is a velünk élő történelem része. Nem kell bánkódni azért sem, mert idén úgysem lehetnek még tömegrendezvények.
Sokkal fontosabb a vasárnapi anyák napja! Igazi problémát a távolsági törvény a köszöntéseknél jelent majd.
Aki teheti még, köszöntse a hétvégén az édesanyját! Aki ezt már nem teheti meg, most kicsit többet legyen vele gondolatban legalább.
Az ország egy korábbi kedvenc komikusa, Kibédi Ervin megható versének utolsó szakaszával köszönök el a hosszú hétvégére. Én is kimegyek Anyámhoz. A temetőbe!
„Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másképp nem tehet,
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet,
Ha még lehet, ha még lehet!”
A mai dal ajánlatom: https://www.youtube.com/watch?v=ogLgNDJi_Kg
És ráadásul még egy, amellyel arra Radics Bélára is emlékezhetünk, aki túl korán született ahhoz, hogy tudjon élni a tehetségével. Penge volt a halak között, ahogy mondták róla!
Új rendelkezések jönnek, figyeljetek ezekre! Továbbra is maradjatok otthon! Mert OTTHON LENNI JÓ, DE MOST OTTHON LENNI FONTOS IS!
