50 éve, 1970. április 2-án vehette birtokba az utazóközönség a kelet-nyugati (2-es) metró első szakaszát a Deák tér és az Örs vezér tere között.
A budapesti föld alatti gyorsvasút első vonalának tervezése már 1949-ben elkezdődött, a fővárosi metróhálózat építését pedig 1950 szeptemberében minisztertanácsi határozattal rendelték el. A tervek szerint a metró a Népstadion (a mai Puskás Ferenc Stadion) és a Déli pályaudvar állomás között közlekedett volna. A Népstadionnál akartak közös végállomást kialakítani a Gödöllői HÉV-vel, amelynek nyomai a mai napig láthatók (4 vágány az állomáson).
Budapest metróhálózatának első nagy szállító kapacitású vonala a főváros kelet-nyugati fő forgalmi tengelyében létesült. A vonal a belváros alatt átlagosan 25-30 m mélyen halad, itt keresztezi a Duna folyamot. A keleti végének 2,2 km hosszú szakasza a kéreg alatt, illetve a felszínen van. Két nagy vasúti fejpályaudvarral teremt forgalmi kapcsolatot. Építése két időszakra esik: 1950-1954-ig a moszkvai metró mintájára indultak meg a tervezési és építési munkák. Gazdasági problémák miatt az építkezés 1954-ben leállt. Az 1960-as évek közepén újraindult építkezések már magyar tervek alapján folytak, jelentős műszaki fejlesztési eredmények alkalmazásával. Ezek részben teljesen magyar szellemi alkotások voltak, (blokkos alagútfalazat, Budapest típusú ötalagutas metróállomás) részben a kor külföldi mélyépítési eredményei jelentek meg az építkezéseken (résfalas építési mód).
Hossz: 10,0 km (7,8 km mély; 1,2 km kéreg; 1,0 km felszín)
Állomások száma: 11 (8 mély; 1 kéreg; 2 felszín)
Járműtelepek száma: 1 (a vonal keleti végén)
Legrövidebb követési idő: 120 mp.
Napi utazás kezdések száma: ~450.000
Kezdetben a műtárgyak hagyományos (német, belga stb.) bányászati módszerrel, kézi földfejtéssel, monolit betonból épültek, esetenként magyar módosításokkal kiegészítve (speciális acél mintaívek alkalmazása). Jelentős hosszúságú alagútszakaszok épültek meg öntöttvas tübbingekből. A műtárgyak bitumen anyagú szigetelést kaptak. Az építkezések újra indulásakor jelent meg a vasbeton blokkos falazat, szovjet típusú gépesített pajzsok segítségével beépítve. Az „Europrefab” aranydíjával kitüntetett falazat magyar fejlesztésű volt, és mint a kitüntetés is bizonyítja a kor műszaki színvonalának élén állt.
Az állomások szerkezeti kialakítása vegyes képet mutat a vonalon, jól tükrözve a hosszú építési idő alatti műszaki változásokat. A nagy átmérőjű öntöttvas tübbinges állomások mellett megjelent ennek vasbeton változata, majd az ötalagutas magyar fejlesztésű metróállomás. Ez a jelentős kézi földfejtést igénylő szerkezet a kor hazai ár és bérviszonyai mellett igen gazdaságosnak mutatkozott, térkialakítása példamutatóan esztétikus volt.
A vonal műszaki berendezései a kor színvonalán álltak. Megjelentek a nagy emelőmagasságú és kapacitású mozgólépcsők, az üzemi hő elvezetésére méretezett főszellőző ventilátorok, a nagy teljesítményű egyenáramú energiaellátó berendezések. Az állomások utastereinek építészeti kialakítása már az 1970-es évek korszerű anyagait használta fel: luxaflex, luxalon álmennyezetek, és nemes kőburkolatok a falakon és a padlón. Az utastereket fénycsöves lámpatestek világították meg. Vontatási áramellátás: 750 V egyenáram, felső érintkezésű harmadik sín.
Az M2 metróvonal műszaki létesítményeinek összes szakági tervezési feladatát UVATERV látta el. Generáltervezőként irányította a kapcsolódó beruházások – aluljárók, felszíni rendezések stb.- tervezési munkáit is.
A metróvonalat két ütemben helyezték üzembe:
– Fehér út (Örs vezér tér) – Deák tér 1970. április 2. (6,5 km)
– Deák tér – Déli pályaudvar 1972. december 22. (3,5 km)
Forrás: Uvaterv, Wikipédia
Fotók: Fortepan
Film a metrótervezésről:
És az építésről:
