Hatékony és megfizethető tárolás hiányában a megújuló energiaforrásokból a hálózatba szállítható villamos energia mennyisége – bár most már széles körben megfizethető – erősen korlátozott, hiszen a megtermelt energia mennyisége ritkán van szinkronban a pillanatnyi kereslettel. Egy svájci startup, az Energy Vault betontornyokkal akarja forradalmasítani az energiatárolást.
Gilyén Elemér
Az MMK Környezetvédelmi Tagozat tiszteletbeli elnöke
A telep története az Állami Tervbizottság 2/1982. sz. határozatával kezdődött, ez rendelkezett a veszélyes anyagok tárolására szolgáló országos hálózat kiépítéséről. Ennek első létesítményét Budapest és Pest megye szolgálatába állították. Pest megye geológiai feltérképezését a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) végezte. Ez alapján a párt és a megye vezetői döntöttek, hogy lerakó telep az Aszód–Galgamácsa–Iklad települések között fekvő 72,4 hektáros területen épülhet.
A terület (Mária-völgy) a II. világháború óta a Honvédség lőtereként szolgált. A vastag agyagos vízzáró réteg miatt a katonai járművek közlekedésére csapadékos időben alkalmatlan volt. Ám a talajtani és domborzati adottságok, az önálló vízgyűjtő terület vízforgalmának jó ellenőrizhetősége okán a terület veszélyeshulladék-lerakónak ideális. A tervezési munkálatokat a Mélyépterv, Komlós Csaba és társai végezték. A lerakóhálózat beruházói és üzemeltetői feladatainak ellátásával az Ipari Minisztérium a Földgép Általános Mélyépítő Vállalatot bízta meg, akik erre a speciális feladatra létrehozták a Környezetvédő Szolgáltató Leányvállalatot. 1986 és 1988 novembere között került sor a telep építésére, amelyet a Földgép újpesti fő-építésvezetősége kivitelezett (itt dolgozott akkor Tarlós István jelenlegi főpolgármester is).
Kortörténet
Az ÉM 1. sz. Földmunkát Gépesítő Vállalatot (Földgép) 1952-ben hozta létre az Építésügyi Minisztérium. A cég évi 10 millió m3-es külszíni bányaművelést végzett (Tatabánya-Nagyegyháza, Veszprém-Inota, Borsod stb., szén-bauxit, cementgyári kőbányák, téglagyári agyagbányák, kavicsbányák). A másik fő profilja a 43. sz. ÁÉV és több magasépítő cég lakásépítési programjában való részvétel, melynek során kb. 100 ezer lakás alapozását, út- és közműépítését végezte el (Budapest, Miskolc, Székesfehérvár, Kecskemét). A vállalat kezdte el a Paksi Atomerőmű építését is. A Földgép lett a veszélyeshulladék-lerakók beruházásának gesztora. Hamar észrevették, hogy ide nem csak építőmérnök, bányamérnök, gépészmérnök, közgazdász kell. A telep első vezetője Bagyin László vegyészmérnök volt.
A veszélyeshulladék-lerakók biztonsága 4 tényezőtől és ezek összhangjától függ: 1) a terület geológiai adottsága, 2) a lerakott hulladék kémiai-fizikai tulajdonsága, 3) az előző kettővel szinkronizált műszaki védelem, 4) az előző hárommal összehangolt megfigyelőrendszer. Az 5. elem a „társadalmi kontroll” (hatóság + civil szervezetek). Ennél a régi telepnél olyan jól sikerült
a biztonság, hogy 2006-ban további 600 ezer tonna veszélyes hulladék lerakására kapott egységes környezethasználati engedélyt.
A Gabos György professzor vezette, környéken lakó értelmiségiek, orvosok, tanárok jóvoltából plusz egy réteg szigetelőfólia került a vízzáró agyag és drainréteg fölé. Így a 30 évvel ezelőtt kialakított részek is megfelelnek a mostani EU-előírásoknak. Árvai József hulladékos főosztályvezetőnek köszönhetően a telep kapott gázkromatográf műszert (akkor ez 10 millió Ft volt!), amellyel a beszállított hulladékok minőségét ellenőrizték, konténerenként.
A telepet Ausztriától Anglián át Japánig számos delegáció meglátogatta, a Környezetvédelmi Világközpont (WEC, New York) független szakértőinek véleménye szerint a telepen alkalmazott technológia mintaértékű. A cégek privatizációjakor, 1993-ban a Rumold GmbH, majd 2007-ben cégfúzióval a Saubermacher cégcsoport lett a tulajdonos/üzemeltető.
Fejlesztések
A műszaki fejlesztésre érdemes folyamatosan költeni, és rosszul jár, aki a tervezési költségen akar spórolni. Két példa a telep történetéből. A lerakó-depóniák fölött védőtetők biztosítják, hogy csapadékvíz ne juthasson a veszélyes hulladékhoz, és az abból kioldott „szennyvíz” ne terhelje a szigetelőrendszert. A Mélyépterv 30 m fesztávú, vasúti sínen mozgó acél védőtetőrendszere után fél évvel újabb védőtető készült. A 31-es ÁÉV hozzáértéséből adódóan Steinhausz Tiborral megterveztetett egy vonórudas statikájú szerkezetet, ami 30%-kal kevesebb acélból készült.
A tárolókapacitás növelése érdekében 15 éve új technológiával építették meg a 7-es sz. lerakóhelyet. Ennek hosszúsága 252 m, szélessége 60 m, befogadóképessége 150 000 tonna hulladék volt. A focipálya-nagyságú kazetták fölé kellett védőtetőt építeni a csapadékvíz kizárásához. Az építőcég acél főtartók között ponyvafedést alkalmazott. A szükséges talajmechanikai vizsgálatokat a BME Geotechnikai Tanszéke készítette, Kováts Miklós vezetésével. A ponyva- és tartószerkezet statikai számításai a BME Tartószerkezetek Mechanikája Tanszéken készültek dr. Galaskó Gyula irányításával. Az egymástól 14 m tengelytávolságra lévő 8 db íves, kétcsuklós, négyövű rácsos tartók lefedéséhez a felhasznált ponyva 7 500 m2. Egyedülálló, a mai hidak építéstechnológiájával analóg a hatalmas szerkezet előrecsúsztatásos áttelepítése, mely ifj. Gilyén Elemér (PONT Terv) ötlete, és Galaskó Gyula, valamint Szathmáry István tervei szerint történt 2008-ban.
Az aszód–galgamácsai lerakóhely vízföldrajzi adottságai ideálisak. A 30 évvel ezelőtt létesült telep teljes mértékben kielégíti a mai EU-előírásokat. Itt a talajvíz (tulajdonképpen rétegvíz) szintje 10–20 méter körül van a lerakó szigetelőrétegének fenékszintje alatt. A többrétegű szigetelés meghibásodása esetén a monitoringrendszer jelez, van idő beavatkozni. A nagy adszorbciós kapacitású agyagréteg meg tudja kötni a szennyező anyagot. Modern geomembránok, csurgalékvízgyűjtő műanyag rétegek, ellenőrzőrétegek, elektromos geofizikai monitoringrendszerek segítenek a védekezésben. (A rendszer kb. 1 m2 pontossággal kiírja, hol lyukadt át a szigetelőréteg.) A fedett lerakóhelyek a csapadék kedvezőtlen hatásai ellen védik a lerakott hulladékot. A tömörítőeszközöknek köszönhetően a depóniarészeken nagy mennyiségű hulladék helyezhető el.
A jó gazda gondossága
A telep régi bekötőútjának burkolata 30 éve bírja a kamionterhelést, mert annak idején nem spóroltak a karbantartáson. Fontos fejlesztés volt a veszélyes hulladék kémiai-fizikai előkezelésének javítása dr. Bálint Sándor és Bartus Tibor (Körte Környezettechnika Kft.) terve szerint. (Pl. 1 tonna pernye ma 40%-kal kisebb térfogaton elfér, mint 30 éve.)
A telepet 30 éve 200 ezer tonna veszélyes hulladék lerakására tervezték, 10 000 tonna/év kapacitással. A geológus, építőmérnök, bányamérnök, gépészmérnök, vegyészmérnök, környezetmérnök tudásának és a műszaki fejlesztésre költő tulajdonosnak köszönhetően máig 500 000 tonna került elhelyezésre. Az is örvendetes, hogy 1 tonna veszélyes hulladék lerakási díja/ártalmatlanítási költsége ma kb. fele a 30 évvel ezelőttinek. Ez a fegyelmezett gazdálkodás mellett a beruházás-üzemeltetés műszaki fejlesztésének köszönhető.
Végül két fontos tényadat: Az aszód–galgamácsai telep lehetővé tette, hogy 1989-ben elinduljanak a környezeti kármentesítések. Az első a jászberényi Lehel hűtőgépgyárnál, a Zagyva árterületén lévő „vadlerakók” felszámolása volt. Máig kb. 150 000 tonna veszélyes hulladékot és erősen szennyezett talajt szállítottak be. Néhány példa a további kármentesítésekből: Óbudai Gázgyár, aquincumi lakótelep környéke, budafoki barlanglakások, Sajó árterülete Felsőzsolcán, Debrecen-Szikgát, várpalotai paxitraktár, balatonfűzfői vegyiművek, Budapesti Vegyiművek, Tiszai Vegyikombinát stb. A másik örvendetes tény, hogy a hozzáértő szakmai cégek fajlagos termelésarányos veszélyeshulladék-mennyisége csökkent (pl. a Chinoin újpesti gyárában 40%-kal).
