Az elmúlt másfél évszázadból fotókon, eredeti terveken, reprodukciókon, maketteken és videókon keresztül mutatja meg a Budapestre készült, de meg nem valósult építészeti elképzeléseket a Tervek, álmok, víziók a főváros építészetének 150 évéből című kiállítás, amely november 15-én nyílt meg a Pesti Vigadóban.
A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) kiállítását a főváros létrejöttének 150. évfordulója alkalmából rendezték meg. A tárlat 170 terven, maketten, fotón és videón keresztül érzékelteti, hogy milyen lehetett volna a város – hangsúlyozta Almássy Kornél, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ igazgatója a szerdai sajtóbejáráson. Jórészt a múzeum gyűjteményéből, kisebb részt magángyűjteményekből mutat be a kiállítás olyan városképeket és épületeteket – a századfordulótól a 2000-es évekig –, amelyek csak a tervező asztalon léteztek, de különleges értékkel bírnak. Nagynevű építészek, például Gregersen Hugó, Rimanóczy Gyula, Ybl Miklós vagy Magyar Péter terveit láthatja a közönség – tette hozzá Almássy Kornél.
Kovács Dániel muzeológus, kurátor a sajtóbejáráson elmondta, tematikusan csoportba állították a terveket, az alapján, hogy az elképzelések meghiúsulását milyen tényezők befolyásolták, így alakult ki a történelem, a környezet, társadalom, művészet vagy divat csoport. Az első teremben installáció fogadja a látogatókat, itt hét helyszínt lehet bejárni virtuális utazáson keresztül, 3D-s videó segítségével, amely megmutatja, hogy milyen lett volna a városkép, ha létrejönnek az épületek. Látható köztük a több mint 150 méter magas toronyház, amelyet Gregersen Hugó a Deák téri Anker-palota szomszédságában képzelt el az 1920-as években, valamint Magyar Péter és Lázár Antal gyalogos hidjai 1993-ból, Gellérthegyre készült 1935-ös Luxus szálloda vagy Schaeffer Ferenc Duna-korzóra tervezett négy magasháza az 1960-as évek közepéről és a francia tervező Michel Macary toronyháza, amely a Népstadion mellett állt volna.
Kovács Dániel ismertetése szerint a Hogyan lesz egy terv sosem volt című rész különböző építészeti tervek fajtáit veszi sorra: a vázlattól a diploma- és pályázati terveken keresztül az engedélyezési-és kivitelezési tervig. Azt mondta, sok építészeti elképzelés nem azért jön létre, hogy megvalósuljon, hanem hogy valami mást mutasson meg: akár az alkotó tehetségét, hozzáértését vagy a már meglévő terekkel kapcsolatban más variációt kínáljon. Itt láthatók kézi tusrajzok, terv- és makettfotók, és egy akvarell is. Kiderül, hogy milyen lett volna a Deák Ferenc tér, ha az 1950-es években felépül a Nemzeti Színház, de látható Gerlóczy Gedeonnak a Horthy Miklós Nemzeti Sportcsarnokhoz készült 1938-as ötlete is. Kovács Dániel hangsúlyozta: a II. világháború után sok építész ábrándozott arról, hogy miként lehetne újjáépíteni Budapestet. Közülük a történelem csoportban látható Vákár Tibornak a Gellért fürdő kibővítésére készült 1946-os terve, amelynek megvalósítására akkoriban nem lett volna pénze a fővárosnak. Több tervet fiókokba helyeztek el, az egyikben Olgyay Viktor és Olgyay Aladár híres építész ikerpár elképzelése látható Észak-Pest beépítésére 1945-ből. Ybl Miklós 1886-os, a királyi palota bővítésére vonatkozó ötlete, amely látható a kiállításon is, az építész halála miatt hiúsult meg, így végül Hauszmann Alajos elképzelése valósulhatott meg – mondta.
Több elképzelést is kiállítottak a Nemzeti Színház épületének a megvalósítására, köztük 1965-66-os ötleteket, valamint az 1996-os nyertes pályázatot, Bán Ferenc tervét is. A Déli pályaudvar, Budapest metrótervei, valamint Tálos Gyula utópisztikus városvíziói mellett Istvánffy Mária 1972-es, Kelenföldre tervezett mozgó pályaudvara is szerepel a kiállításon. Zalotay Elemér öt méter hosszú pauszrajza a Csillaghegyi szalagházhoz, valamint Rónay Kazimir 1911-es nyilvános telefonfülke elképzelése is helyet kapott a meg nem valósult ötletek között.
A kiállítás február 11-ig látogatható a Pesti Vigadóban. (MTI)