„Egy XXI. századi dizájnegyetem a sikeres hazai teljesítmények legnagyszerűbb otthona lehet, ezért döntöttünk úgy, hogy felépítünk egy, a hagyományokra építő, de minden porcikájában a kor elvárásainak megfelelő, nemzetközileg is versenyképes campust” – mondta korábban, a MOME Campus szeptemberi átadóján Fürjes Balázs, az építés irányításáért felelős kormánybiztos, a fotópályázat bíráló bizottságának elnöke.
Az új MOME Campus igencsak felkeltette a fotósok érdeklődését: az október végén meghirdetett pályázatra 356 pályázótól összesen 1043 kép érkezett. A pályázaton négy kategóriában – Épület, épületegyüttes; Élet a campuson; Részletek és absztrakt képek; valamint Sorozat – lehetett fényképeket beküldeni.
„A fotográfia kulcsfontosságú médium. A fotópályázatnak köszönhetően most szélesebb körben is láthatóvá és talán értelmezhetőbbé válik a MOME mint szellemi műhely, amely tiszteletben tartja hagyományait, ugyanakkor a jövő útjait is kijelöli” – mondta a díjátadón Szalontai Ábel, a MOME Média Intézetének igazgatója, a fotópályázat zsűrijének tagja.
A négy kategória mindegyikében három-három dobogós helyezést hirdettek, három kategóriában pedig különdíjakat is átadtak. Az első díj minden esetben 200 ezer forint, míg a második helyezés 100 ezer, a harmadik helyezés pedig 50 ezer forint tiszteletdíjjal járt. A fotópályázatra beérkező legjobb pályaművekből a MOME Ground épületében nyílt kiállítás, amely december 10-16. között, valamint 2020. január 2-tól január 24-ig tekinthető meg. A kiállításra a belépés díjtalan.
Sorozat, 1. helyezett: Jancsó Gergely
A fotópályázaton első díjat nyertek
- Épület, épületegyüttes kategóriában: Varga Benjámin;
- Élet a Campuson – ember és épített környezet kategóriában: Mészáros Gábor;
- Részletek és absztrakt képek kategóriában: Palkó György;
- Sorozat kategóriában: Jancsó Gergely
Épület, épületegyüttes kategóriában: Varga Benjámin
Élet a Campuson – ember és épített környezet kategóriában: Mészáros Gábor
Részletek és absztrakt képek kategóriában: Palkó György
A MOME Campus fotópályázat bíráló bizottságának tagjai
- Fürjes Balázs, a zsűri elnöke, az építés irányításáért felelős kormánybiztos, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár;
- Ambrus György, beruházási főigazgató, KKBK Nonprofit Zrt.;
- Bujnovszky Tamás, építészeti fotográfus;
- Csillag Katalin, Ybl-díjas építészmérnök, vezető tervező;
- Schneller Domonkos, helyettes államtitkár;
- Szalay-Bobrovniczky Alexandra, kulturális szakember;
- Fülöp József, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora, az Animáció Tanszék vezetője vizuális kommunikáció tervező, illusztrátor, animációs filmrendező;
- Kovács Anikó, fotóriporter;
- Szalontai Ábel, fotográfus, a MOME Média Intézetének igazgatója
Cikkünk az októberi Mérnök Újságban
A MOME új campusa
Szeptemberben nyitotta meg kapuit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) új campusa. A 25 ezer m2-es épületet és 15 ezer m2-es közparkot magában foglaló, 2014-ben megkezdett projekt minden bizonnyal az évtized legnagyobb fejlesztése a hazai felsőoktatási intézmények terén. Csillag Katalin építésztervezővel (3h Építésziroda), Kalkopulosz Attilával, a tartószerkezeteket építő cég vezetőjével (Moratus Kft.), valamint Puskás Balázs (Terraplan ’97 Mérnökiroda Kft.) és Kasza Tamás (Propontis Kft.) statikus tervezőkkel beszélgettünk a nagyszabású, 21,4 milliárd forintból megvalósult beruházásról.
Madácsy Tamás
A nemzetközi szinten is elismert dizájn- és kreatív egyetem campusának fejlesztése már két évtized óta napirenden volt, jórészt a korábbi rektor, Kopek Gábor kitartó erőfeszítésének köszönhetően, aki a fejlesztés koncepciójának kidolgozását is vezette. Az alkotóműhelyeknek, innovációs és kutatási központnak, kiállító-, közösségi és reprezentációs tereknek is helyet adó épületegyüttes három ütemben készült el. Ezek sorában az első a 2016 tavaszán átadott Műhelyház (MOME ONE), amely az anyagmegmunkáló műhelyeknek ad otthont. A 2400 négyzetméter alapterületű épületet Reimholz Péter (†2009), Csomay Zsófia és Németh Tamás tervezte (CET Budapest), és benne több mint félszáz helyiség szolgálja az oktatást.
A 2018 tavaszán átadott Médiaház (MOME TWO) szintén a Csomay–Németh tervezőpáros munkája. A 4000 négyzetméteres, ötszintes épületben 171 helyiséget alakítottak ki: a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt hang- és filmstúdió mellett itt találhatók az ugyancsak 21. századi igényeknek megfelelő alkotóműhelyek és kiállítóterek is. A Médiaház léptékét és felszereltségét jól érzékelteti, hogy a benne lévő technikai eszközöket és tereket egyidejűleg mintegy kétszáz hallgató használhatja.
Az első két ütemet követően a beruházás harmadik ütemében felépült akadémiai épületek tervezése a nyilvános építészeti tervpályázaton nyertes 3h Építésziroda vezetőinek, Csillag Katalin és Gunther Zsolt építészek nevéhez fűződik. „Az általunk megtervezett épületek szoros együttműködésben öltöttek formát a MOME Lab által javasolt elképzelésekkel. Az egyetem campusfejlesztésének e kiemelt szellemi műhelye, kreatív közössége gondolkozott víziókról, funkciókról, az oktatás mibenlétéről, és amit szavakban elmondtak nekünk, azt igyekeztünk térben megvalósítani, összhangban az épület funkcionális programjával – mondja Csillag Katalin. – Az alapképzés során például elsősorban az egyéni munkavégzésen van a hangsúly, míg a mesterképzés folyamán inkább a közös projektek kerülnek előtérbe, amikor például egy fotós, egy építész és egy média szakos kell, hogy együtt dolgozzon.”
Az Innovációs Központ (MOME UP) több mint 6000 m2 területű épületének földszintjén és az első emeleten lévő könyvtár a hallgatókon kívül az érdeklődők előtt is nyitott. Ebben az innovációs épületben 35 iroda és három tárgyalóterem van, s többek között itt kapott helyet az egyetem DLA-képzése is. „Az épület belső átriumának kialakítása egy szintenként 90 fokban elforduló, kettős lyukrendszer által létrehozott tér, amely minden helyzetben más átlátást enged meg. Transzparencia jött létre, ahogy ezt a belső helyzetet horizontálisan és vertikálisan is átlátjuk, viszont kívülről érdekes, félig-meddig zárt megjelenésű a ház. Az innovatív környezet megteremtése, az intenzív egymásra figyelés érdekében a külső környezet valamelyest tudatosan ki lett zárva – fejti ki az építész asszony. – Természetesen ilyen impozáns környezetben nem lehetett cél, hogy zárt épületet alkossunk; fontos volt, hogy bejusson a természetes fény, ugyanakkor mégsem egy hagyományosan megvilágított épület készüljön el.” A környezettudatosság jegyében az innovációs központ épületének tetejére napelemek kerültek, és a helyiségek többségében is mennyezeti hűtés-fűtést alkalmaztak. Gépesített légkondicionálás kizárólag a legszükségesebb terekre korlátozódik.
A homlokzat belső héját alkotó, nagy üvegfelületű nyílászárókat egy külső, kopolitüveg héj fedi, amelynek sávosan elhelyezett, homokfúvott panelei gondoskodnak az épületbe jutó fény szabályozásáról. Így árnyékoló funkciója mellett izgalmas látványelemmé is vált. A korábban másodrendű helyzetben alkalmazott megoldást ily módon egyetemi környezetbe ültették át a tervezők.
Az A épület (MOME MASTER) a mesterképzés helyszíne. „A Farkasdy Zoltán által 65 éve tervezett, fővárosi védettség alatt álló főépületet meg kellett erősítenünk, át kellett alakítanunk, ezért gyakorlatilag teljesen megújult. Kinézetét illetően változatlan maradt, de minden szempontból korszerű épületté vált” – mondja Kalkopulosz Attila. A csaknem 6000 m2 területű házban találhatók az oktatók irodái, valamint a rektori és kancellári hivatal. Emellett előadók, szemináriumi termek, valamint hallgatói szolgáltató központ is létesült az épületben. A felsőbb szinteket tágas, egybenyíló otthonterek jellemzik, s az eredeti formájában megőrzött, háromszáz fő befogadására alkalmas auditóriumba modern hangrendszer és vetítőeszközök kerültek, melyek akár filmbemutatóra is alkalmassá teszik a termet.
A campus korábbi, jelen fejlesztés során elbontott B épületének helyére az alapképzés helyszínéül szolgáló új B épület (MOME Base) került. A 4000 négyzetméteres, a mélyföldszinttel együtt ötszintes épület szerkezeti megoldása nemzetközi viszonylatban is igen különleges. „Tervezésekor a campus területét körülvevő villakörnyezetbe illeszkedő, »lebegő« hatású épületet képzeltünk el – eleveníti fel Csillag Katalin. – A három vasbeton magra ültetett, gerendarács szerkezetre felfüggesztett födémek megvalósítását korábbi statikus tervezőnk, néhai Szabó András teljes mértékben támogatta.” Azáltal, hogy a földszinti homlokzaton nem jelenik meg tartószerkezeti elem, annak körbefutó üvegfelületein át szinte akadálytalan kilátás nyílik az épületet körülölelő parkra. „Hihetetlen kellemes érzéssel tölti el az épület földszintjén lévő előadóban tartózkodó szemlélőt, egyfajta nyitott érzetet ad, hogy a szem nem ütközik bele a más épületekben megszokott pillérek látványába. Ráadásul egy kreatív és dizájnegyetemen, ahol a hallgatók építészetet is tanulnak, egy ilyen építészeti megoldás talán a legjobb helyre került.”
„Az építészeti koncepció lényege tehát az épület légiessége volt, melyre a statikus megoldása a függesztés, mégpedig egy felső gerendarács alkalmazásával – veszi át a szót Puskás Balázs, az elhunyt statikus tervező kollégája és barátja. – A megoldásra váró fő problémát a három magra épülő merevítés jelentette, és az erők magra történő koncentrálása. Ezt a födémek függesztésével sikerült megoldanunk, a függesztést pedig utófeszített monolit vasbeton gerendarendszerrel vittük vissza a középen elhelyezett merevítőmagokra. Ez a technológia a hídépítésben gyakori, a magasépítésben azonban viszonylag ritkán alkalmazott. Az itt betervezett függesztés miatt elhagyható homlokzati pillérek viszonylag korszerű elve új lehetőséget ad az építészeknek. Ha szintenként konzolokkal valósítjuk meg ezt, az nagy gerenda- és födémvastagságot követelt volna meg, ami miatt éppen az épület légiessége veszett volna oda” – magyarázza a statikus szakember. „A kiviteli terven megadott megoldást a tervezőkkel egyeztetve, alulról építve, a függesztés beépítéséig a zsaluzat benntartásával készítettük el” – teszi hozzá Kalkopulosz Attila, a Market Zrt. leányvállalatának, az épületek szerkezetépítését végző Moratus Kft.-nek az igazgatója. „A feszítési és statikai tervek összefésülésénél számos különleges feladatot, specifikus részletet kellett megoldanunk, ugyanis az építéstechnológiai tervezés általában kimarad a tervezésből, ezért számos, a feszítés- és statikai tervezőkkel folytatott egyeztetésre került sor. Így találtunk megoldást mind a munkahézagok, mind a kivitelezés és a betontechnológia, valamint az építéstechnológia folyamatát illetően” – összegzi az építőmérnök, hozzátéve, hogy igen szoros határidővel kellett megoldaniuk a kivitelezési feladatokat. „A gerendarács elkészítése a nyári időszakra esett, emiatt a hőség okozta zsugorodásból adódó problémákra is figyelni kellett” – teszi hozzá Kasza Tamás. „A hosszú projekt során a campusban végig oktatási munka zajlott, ami megszabta a felvonulási terület adta lehetőségeket. Ráadásul a kivitelezés folyamatában számításba kellett venni a budai környezet forgalmas útjain az építőanyag szállítását, pontos érkeztetését is, hiszen a gerendarács betonozásakor a betonkeverő teherautóknak percre pontosan kellett a helyszínre érniük, ellenkező esetben nem lehetett volna összedolgozni az anyagot.”
Az egyetem főbejáratát és a három oktatási épületet (MOME A, B és UP) a föld alatt kialakított MOME GROUND köti össze a Zugligeti út mentén. Az egyetem új közösségi tereinek helyszíne 1500 fő befogadására lett alkalmas, és a tervezés során ügyeltek arra, hogy a talajszint alá került terek is természetes fényt és szellőzést kapjanak.
A campus területén másfél hektáros közpark létesült, amelybe csaknem 16 ezer új növényt telepítettek. „Az építkezés során ráadásul minden ott élő fát és cserjét is megőriztünk. Igen jó döntés eredményeként az oktatási intézmény kerítését lebontották, így bárki besétálhat, tehát a zöldterület egy valóban élő közparkká vált” – emeli ki Kalkopulosz Attila.
