2010-ig 280 MW-nyi szélerőművet, 2016-tól máig pedig csaknem 2 GW-nyi naperőmű tervezését végezte el a STS Group mérnökcég, de építettek biogáz-üzemeket és nagyfeszültségű állomásokat is. A hazai megújulóenergia-piac egyik legmeghatározóbb cégének ügyvezető-tulajdonosával, Gyepes Balázzsal a szektor intenzív fejlődéséről és mérnöki hozzáadott értékről beszélgettünk.
2024 elejére 1632 megawattal nőtt a napelemes rendszerek beépített teljesítménye Magyarországon, jelenleg 6000 megawattnyi naperőmű termel idehaza. A tavalyi gyarapodás több mint másfélszerese a korábbi rekordévben, 2022-ben regisztrált növekedésnek. Ebben a szegmensben meddig tartható ez a meredek fejlődési pálya?
A hazai napelemes piac 2016-ban vett igazán nagy lendületet, és valójában senki sem számított arra, hogy ekkora kapacitásokról fogunk majd beszélni. Az ezer-ezerötszáz megawattos éves bővülési volumen komoly fejtörést is okoz a rendszerirányítónak és a hálózat-üzemeltetőknek. A helyzet rendezésére tavaly már tettek is lépéseket, szigorították, illetve korlátozták a hálózati csatlakozások lehetőségét, továbbá csak jelentős tőkeigénnyel tudunk új csatlakozásokat igényelni, melyek bekapcsolási ideje is 2028 utánra tolódott. Ha mást nem is, időt biztosan nyertek a szolgáltatók. Ma abban a helyzetben vagyunk, mint a sofőr, miután behúzta a kéziféket, a lendület azonban még viszi tovább a járművet, még nem álltunk meg. Jelenleg 6 GW fölött járunk a beépített, termelő naperőmű kapacitás tekintetében, és legalább ugyanennyi olyan projekt létezik, aminek már van csatlakozási engedélye és megvalósításra vár. Ezeken felül pedig ott vannak még azok a leendő erőművek, amiket a beruházók a múlt évi kapacitástenderen jelentettek be, és amelyek 2028-tól csatlakozhatnak a hálózatra. 2016-ban körülbelül 8 GW volt a bevethető hazai erőművi kapacitás, melynek csupán töredéke volt megújuló alapú, azonban rövid időn belül már ekkora mértékű üzembehelyezett kapacitásról fogunk beszélni. Ilyen intenzív fejlődésre a hazai villamosenergia-hálózat egyáltalán nem volt felkészülve, sem hálózatcsatlakozás szempontjából, sem a volatilis termelés kiszabályozásának kezelése szempontjából.
Az energetikai szakemberek hosszú ideje sürgetik a hálózatfejlesztéseket.
Az ország energiaszükségletének mintegy negyven százalékát az elmúlt időszakban nem itthon termeltük meg, hanem importáltuk, így az Európai villamoseneriga-hálózat részeként egyszerre vagyunk szerencsés és szerencsétlen helyzetben. Kedvező fejlemény ugyanakkor, hogy elindult a hazai hálózatfejlesztési munka, tárolókapacitás-tendert hirdettek, amik szintén segíthetik, hogy a dinamikusan növekvő megújuló-kapacitásokat szabályozhassuk, illetve fenntarthassuk a szektor fejlődését.
Első pillantásra nem tűnik túl bonyolult feladatnak egy naperőmű park telepítése. Valóban nem az?
Sokszor viccelődünk a kollégákkal azon, hogy naperőművet építeni nem éppen atomfizika, ugyanakkor sok tényezőn múlik, hogy egy jól megtervezett, jól megépített erőmű a végén milyen teljesítményre lesz képes. Valóban egyformának tűnnek, a termelési adatok viszont egyik erőműnél sem egyformák, olykor még azok esetében sem, amelyek egymás mellett helyezkednek el. Sok faktoros játék, hogy miért tudunk ugyanazon lokáción jobb vagy rosszabb erőművet tervezni. A magyar piac mostanra megérett arra, főként a fővállalkozó cégek tekintetében, hogy egy minőségi mutatót, úgynevezett teljesítményarányt is beillesszenek a szerződésekbe, ami – összevetve a valós, mért adatokat a teoretikus termelési paraméterekkel – meghatározza, hogy az adott naperőmű milyen minőségben valósult meg. Ma már nem csak ár tekintetében versenyeznek a cégek, hanem abban is, milyen termelési teljesítményekre vállalnak garanciákat. Ebben áll az igazi mérnöki hozzáadott érték.
Ha megújulóenergia-projektekről beszélünk, mi a legbonyolultabb része egy beruházásnak: a finanszírozás, a mérnöki előkészítés, vagy az engedélyezési procedúra?
Biztosan vitába bocsátkoznának velem a kollégák, ha azt állítanám, hogy a kivitelezés a legkevésbé nyűgös része egy naperőmű projektnek, mert azért a novembertől januárig terjedő időszakban, és mondjuk a Sajó területén – ahol jelenleg is vízben dolgoznak a munkatársaink – a kivitelezés sem egyszerű feladat, azonban nem tudnék kiemelni egy olyan munkafázist, ami a legbonyolultabbként címkézhető fel, mert mindig idő és lokáció függő, hogy mi a nehezebb. A projektek előkészítésére érdemes mindig a legnagyobb hangsúlyt fektetni, mert hiába van például remek finanszírozásom, ha a rossz tervezés miatt a nap végén nem termel az erőművem. Az engedélyeztetésnek is volt egy fejlődéstörténete. Korábban ez úgy működött, hogy ha valaki – magánszemély vagy cég – kezdeni akart valamit a területével és a tőkéjével – megkeresett bennünket, hogy műszaki partnerként tervezzünk megújuló projektet. Ez akkor sokkal könnyebb folyamat volt, ma már a rengeteg megvalósult projekt miatt magasabbak a műszaki elvárások, mint az szolgáltatók, mint a hatóságok részéről, hisz ők is kitanulták a technológiát. Nekünk talán az volt a szerencsénk, hogy az elején sikerült jó munkakapcsolatokat kiépítenünk külföldi multicégekkel, megismerhettük piaci és szakmai tapasztalataikat, folyamataikat, és ezek alapján mi is fejleszthettük saját rendszereinket. Ezek a multicégek folyamatosan figyelik az európai piacokat, a különféle nemzeti szabályozásokat és tendereket, és abban a pillanatban, mihelyst fejlesztésre alkalmas egy adott ország, helyi szakcégeket, alvállalkozókat keresnek, a tőkéjüket projektekbe fektetik, megépítik, majd eladják vagy üzemeltetik a kész naperőműveket. Lényegében ezen üzleti modell szerint dolgoztak és dolgoznak itthon is, mára azonban azok a multik, amelyek gyökeret tudtak ereszteni idehaza, létrehozták saját magyarországi cégeiket, ahol magyar munkavállalók dolgoznak nekik. Akadnak olyan külföldi vállalkozások is, amelyek kizárólag azzal a céllal érkeznek hozzánk, hogy fejlesztési – építésre váró vagy félkész – projekteket vásároljanak, a megvalósulás után pedig döntenek: túladnak az erőművön, vagy csak a megtermelt villamos áramot értékesítik.
Értjük a zöldenergia alkalmazásának elsőbbségét, de voltaképpen hogyan lehet summázni, hol tart ma a magyar energiaipar átalakulása?
Azt gondolom, még csak most jön a neheze. Eddig szomjasak voltunk, kinyitottuk a csapot, de nem számoltunk a víz tömegáramával, pedig mindenki láthatta, hogy a pohár kicsi, a víz pedig túl gyorsan folyik. Jelenleg az egyetlen megoldásként az látszik, ha nagyobbra cseréljük a poharunkat. Az energiatárolók elterjedése, az akkumulátor-technológia kormányzati támogatása lényegében tűzoltás, muszáj valamit csinálni, nem rossz elképzelés, ám rengeteg még a műszaki, technológiai bizonytalanság. Az elmúlt időszakban Magyarországon évente mintegy 1-1,5 GW-tal bővült a piac, kialakult az a humán kapacitás, ami ezt a mennyiséget megfelelő minőségben megvalósította. A hazai ipari naperőművek és háztartási napelemes rendszerek összes beépített teljesítménye jelenleg csaknem 6 GW, a Nemzeti Energia- és Klímaterv felülvizsgált változata szerint 2030-ig ezt a duplájára, azaz 12 GW-ra növelné a kormányzat, aminek piaci és erőforrás oldalról semmiféle akadályát nem látjuk. Azt viszont alighanem még senki sem tudja megmondani, hogy mi lesz a 12 GW után. Zajlik egy intenzív elektrifikációs folyamat, a prognózisok alapján tovább fog növekedni villamosenergia-fogyasztásunk, terjed az elektromos autózás, és óriási gyártókapacitások jelennek meg az országban, melyeket valahogy, valamiből ki kell szolgálni.
Tényleg, mi lesz 12 GW után?
Véleményem szerint jelenleg a villamosenergetikában egy ideológia váltás zajlik, mely a fogyasztók szükségszerű részvételével fog megtörténni. Egészen ezidáig a fogyasztó szent és sérthetetlen volt, azt bármely időpillanatban el kellett látni. Ez a felfogás azonban megváltozni látszik és a fogyasztói flexibilitás elvárás lesz mert különben nem tudunk majd rendszerstabilitásról beszélni. 12 GW után rentábilis lehet egy adott közeget magas veszteséggel átalakítani csak, hogy ne kelljen teljesmértékben „kidobnunk az ablakon” az amúgy rendelkezésre álló villamos energiát. Véleményem szerint azon hidrogént hasznosító technológiák nyernek majd teret, melyek a szezonális energiatárolásra és a távolsági áruszállítás karbonmentes megvalósítására adnak megoldást. Már 2010 előtt is foglalkoztunk hidrogéntechnológiákkal, mely akkor még korainak bizonyult, most viszont minden jel arra utal, hogy a következő öt év slágertémája lehet.
Mi a helyzet a villamosenergia-hálózat fejlesztésével?
Komoly fejlesztések nélkül a jelenlegi helyzet nem lesz fenntartható, ennek egyik első jele volt, amikor a közelmúltban megszüntették a háztartási kiserőművek szaldóelszámolását, majd hálózati csatlakozási moratóriumot hirdettek. A hálózati rendszerirányítónak ma óriási problémát okoz, hogy nagyjából 1,5 GW-nyi naperőműről lényegében semmit nem tud, csak azt érzékeli, ahogyan „rángatják” a hálózatot, illetve, hogy ezt valahogyan ki kell szabályoznia.
Hogyan változott a beruházások megtérülési ideje?
A tendencia az, hogy a naperőművek létesítése évről-évre olcsóbb lett – persze voltak olyan évek, amikor a pandémia vagy az orosz-ukrán háború okozta szállítási nehézségek miatt nagyon elszálltak a napelemárak –, így a megtérülési mutatók is javulnak. Minden más erőmű típushoz képest a naperőmű ma a legjobban megtérülő technológia, más kérdés, hogy nem képes zsinóráram termelésre, hálózatba illesztéséhez pedig kapcsolódó fejlesztésekre van szükség, amit nem mindig kalkulálunk bele a megtérülésbe. Minél több kapacitásunk van, annál nehezebb a hálózati szabályozás, és annál bonyolultabb hálózati rendszer kiépítésére és fejlesztésére lesz szükség. Öt-hat esztendő múlva szerintem már az sem lesz utópia, hogy naperőműből zsinóráramot állítsunk elő, mert készen lesz hozzá a kiegészítő technológia.
A fejlesztések lényeges része az energiatároló-kapacitások kiépítése. E téren merre érdemes elindulni? Az akkumulátor-technológiára szavaz az ország?
Olyan a helyzet most, mintha a pókerasztalnál ülnénk és mindenki az utolsó lapot várná all in helyzetből. Még mindenkinek lehet nyerő lapja, de el is bukhatja a pénzét. Az előttünk álló időszak arról fog szólni, hogy jobban megismerjük az energiatárolási technológiákat, megtanuljuk, mire képesek és mire nem, megismerjük a lítiumtól eltérő alternatív energiatároló technológiákat, például az ígéretes vanádium-redox folyadékáramlásos akkumulátorokat, melyek kiismerése után képesek leszünk azokat megfelelően alkalmazni.
Életbe léptek a szélerőművek telepítését megkönnyítő rendelkezések. A felülvizsgálat alatt álló Nemzeti Energia- és Klímaterv a jelenleg mintegy 330 megawattnyi szélenergia-kapacitás háromszorozása növelésével számol 2030-ig. Vannak tervek a fiókban?
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem találtam a szerverünkön régi, megvalósításra váró projekteket. Az STS életében a szélerőmű beruházások kiemelt szerepet játszottak, a kérdésben említett 330 MW-ból körülbelül 280 MW-ban valamilyen formában – tervezőként, fejlesztőként vagy kivitelezőként – benne voltunk, ezért is örültünk annak, hogy a szabályozás megint lehetőséget nyújt a szélenergia hasznosításának. Egyelőre azonban kivárunk, mert a mostani rendelkezésekben nem azt érezzük, hogy ezek lennének a végleges kormányzati elgondolások. Rengeteg szélerőműi igénybejelentés érkezett a szolgáltatókhoz, mi még egyet sem adtunk be. Vannak előkészületek, léteznek projektötleteink, és ha úgy látjuk, eljött az idő, újra megjelenünk a szélerőmű piacon, kisalföldi cégként természetesen fókuszunkban Győr-Moson-Sopron vármegye áll..
Hol és mit építenek legközelebb?
Kelet-Magyarországon, Nyíregyháza közelében kezdünk most egy 30 MW-os naperőmű építést fővállalkozásban, illetve lesznek kisebb, ipari ingatlanokra telepítendő rendszereink, a hálózatfejlesztő csapatunk pedig Komárom-Esztergom vármegyében egy akkumulátor-technológiát kiszolgáló gyár, hálózati-infrastruktúra megvalósítását kezdte meg. Hosszabb távon pedig szeretnénk megépíteni saját naperőművi és villamosenergia-tárolóval kombinált erőmű portfoliónkat.
