Bánhidi László professzor a mérnöki kamara alapító tagja volt, a Budapesti és Pest Vármegyei Mérnöki Kamarában számos vezető tisztséget töltött be.
Bánhidi László 1956-ban szerezte meg oklevelét a BME Gépészmérnöki Karán, mint épületgépész mérnök. 1956 és 1959 között tervezőként az Erőterv Csővezeték-tervező Osztályán, majd ezt követően 1989-ig az Építéstudományi Intézetben dolgozott, előbb, mint kutató, majd tudományos tagozatvezető. Ebben az időszakban ismerkedett meg az Európában akkor újszerű és gyorsan kiszélesedő komfortelméleti kutatások eredményeivel. Az intézet keretében Szentendrén komfortelméleti kutatásokra szolgáló laboratóriumot alakított ki és széles körű nemzetközi együttműködés keretében végzett kutatómunkát.
1989-ben pályázati úton elnyerte a BME I. Épületgépészeti Tanszék vezetését. Fontos feladatának tekintette a komfortelméleti oktatás – mint az épületgépész képzés egyik alappillére – tematikájának és részletes tananyagának kidolgozását és oktatását.
1996-ban kérte nyugdíjazását, de ugyanakkor megkapta a Prof. Emeritusi címet. E minőségben vett részt a továbbiakban is a tanszék magyar és angol nyelvű oktatásában. Több nemzetközi szervezetnek volt a tagja. Sok hazai és külföldi konferencián vett részt, 560 publikációja jelent meg angol, német, orosz, kínai, francia, dán stb. nyelven, ebből 12 könyv.
Bánhidi László professzor a mérnöki kamara alapító tagja volt, a Budapesti és Pest Vármegyei Mérnöki Kamarában számos vezető tisztséget töltött be; volt elnökségi tag, alelnök, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke és tagozati vezető. Számos kitüntetése közül a Széchenyi-díjat, az MMK Zielinski Szilárd-díját, valamint az Év Mérnöke Aranygyűrű Díjat emeljük ki.
