A Hajdú-Bihar Vármegyei Mérnöki Kamara az idén 32. alkalommal rendezte meg hagyományos mérnökbálját február 3-án. Az eseménynek az Ász Rendezvényház adott otthont, ahol a közel 150 bálozót Wagner Ernő okl. építőmérnök, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, mint a bál védnöke köszöntötte.
A bálon ünnepélyes keretek között került sor a Pekár Imre Életmű Díj átadására. A díjat ebben az évben, alkotó mérnöki munkássága elismeréseként prof. dr. Kalmár Ferenc okl. gépészmérnöknek, az MTA doktorának ítélte oda a kamara elnöksége.
Dr. Liska András, a Hajdú-Bihar Vármegyei Mérnöki Kamara elnöke, méltató szavai között rávilágított arra, hogy a díj alapítása óta eltelt 23 év alatt mindössze 15 évben került kiadásra a díj, mutatva ezzel annak magas szakmai értékét.
A díj átvételét követően prof. dr. Kalmár Ferenc a következő gondolatokat osztotta meg a jelenlévőkkel: „Óriási megtiszteltetés számomra a Pekár Imre díj. Nem számítottam arra, hogy valaha ilyen komoly szakmai kitüntetésben lesz részem. Elsősorban azért, mert én úgy gondolom, hogy csupán a munkámat végzem több-kevesebb sikerrel, ami egyébként is a kötelességem. Másodsorban pedig azért nem gondoltam, hogy ilyen rangos elismerésben lesz részem, mert biztos vagyok benne, hogy a vármegyei kamarában több kolléganő és kolléga is kiemelkedő eredményekkel, díjazásra méltó alkotásokkal rendelkezik. De talán ők is úgy gondolják, ahogy én is, hogy csupán a munkájukat végzik, semmi különleges nincs abban.
Egyszer egy nagyon bölcs és áldozatos ember, aki nagyon sokat segített az embereknek, miután a munkatársai a szemére vetették, hogy miért segít a szegényeknek, hiszen mindenkin úgysem lehet segíteni, így csupán csepp a tengerben az, amit tesz, azt mondta, hogy sajnos csak csepp a tengerben az, amit tesz, bárcsak többet tehetne, de ha nem végezné a dolgát, akkor az a csepp hiányozna a tengerből. Mindenkinek a munkájára szükség van és mindenkinek a munkája rendkívül hasznos és fontos.
Mondhatnánk, hogy a mérnöki munka nem az emberek segítéséről szól. Én viszont azt gondolom, hogy a mérnöki munka eredményét bizony nagyon sokan élvezik. Utak, vasutak, hidak, repülőterek, csodálatos épületek, gépjárművek, közvilágítás, kommunikációs eszközök stb. Valahogy manapság az emberek természetesnek veszik, hogy mindezek rendelkezésre állnak és legfeljebb panaszkodnak, ha kátyúk vannak az utakon, vagy késik a vonat vagy a busz. Ha például egy sportoló kiemelkedő teljesítményt nyújt, akkor a sajtóban napokig arról szólnak a hírek. Említhetjük például az úszóinkat vagy a vízilabdázóinkat. Rengeteg kiváló eredmény és bajnoki cím, ami természetesen óriási siker. Elhangzik, hogy a siker mögött milyen sok az edzés, a munka. Azt viszont nem említi meg senki, hogy ahhoz a rengeteg edzéshez szükség volt uszodákra is. Valaki azokat megtervezte, más megépítette és ismét más üzemelteti úgy, hogy megfelelő a víz hőmérséklete, a környezeti paraméterek ideálisak az optimális sportolói teljesítményhez. A vízben nem volt olyan kórokozó, ami miatt hetekre megbetegedett volna a sportoló. Ez mögött bizony kiemelkedő mérnöki munka van! Minden mérnök munkájára szükség van, hogy biztosítva legyen a társadalmi jólét. Sajnos nem lehet minden mérnöknek díjat adni, de legalább egy köszönetet minden mérnök érdemelne, hogy tisztességgel és legjobb tudása szerint elvégezte a munkáját annak érdekében, hogy kényelmesen, komfortosan és biztonságban élhessünk. Most a társadalom nem veszi észre, hogy milyen fontos a mérnökök munkája, de vajon mi lenne, ha egyik napról a másikra nem lenne építőmérnök, gépészmérnök vagy villamosmérnök? Akkor talán, mindenki számára azonnal világossá válna, hogy a pontos, precíz mérnöki munka nélkül nem működik a mai világunk és társadalmunk.
Manapság a fiatalokat sajnos nem vonzza a mérnöki pálya. A felsőoktatással kapcsolatosan korábban Dezső Zsigmond volt HBVMK elnök és dr. Liska András jelenlegi HBVMK elnök is rámutatott a hiányosságokra. Kovács József kollégánk pedig rávilágított a Mérnök Újságban nemrég megjelent cikkében arra, hogy az egyetemre belépő diákoknál komoly gondok vannak a matematika alapokkal és a logikus gondolkodással. A fizika tantárgy oktatására is több időt kellene fordítani. Sajnos egyre kevesebb fiatal rendelkezik azzal a bizonyos „mérnöki vénával”. Rengeteg a teendőnk ezzel kapcsolatban. Most olyan kolléganők és kollégák ülnek itt a teremben, akik rengeteg tudással és szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Én rendkívül szerencsés vagyok, hogy ismerhetem Önöket. Tisztelettel kérem segítségüket a fiatal mérnök generációk nevelésében, ahhoz, hogy az utánpótlás felnőjön a feladatok nagyságához, a mérnöki szakma fontosságához és méltó legyen a nagy elődökhöz. Hiába beszélünk több nyelven, ha hiányszik az alapos szakmai tudás. Egy idevágó anekdotával zárnám gondolataimat:
Egy nyugdíjas gépészmérnököt felkerestek egy cégtől és kérték a segítségét, mert egy gép elromlott. Ő átnézte a gépet, egy pici csavart kicserélt és a gép működött. Majd kiállította a számlát is: 1 millió 100 Ft; részletezve: csavar – 100 Ft; a tudás, hogy melyik csavart kell kicserélni – 1 millió Ft.
Az ünnepélyes pillanatok után a felhőtlen szórakozásé volt a főszerep. A svédasztalos vacsora finomságai között mindenki kedvére válogathatott. A vacsorát baráti beszélgetések, könnyed műsorok és hajnalig tartó tánc tette színesebbé.
Dr. Czipáné Kovács Mária titkár
