ó mérnök holtig tanul?
„Régi magyar közmondás, hogy a jó pap holtig tanul. De ami régen csak a papra vonatkozott, az ma jóformán minden emberre áll. A tudás és maga az élet az utolsó évtizedekben oly gyors ütemben haladt, hogy az iskolában szerzett természettudományi, földrajzi, gazdasági, szociális és alkotmányi ismereteink jórészt elavultak, a történelem pedig hatalmas fejezettel bővült. Lomtárba kell tehát dobni a „kész ember” fogalmát, aki önelégültségében azt képzeli, hogy iskoláit kijárván elégséges szellemi útravalót szerzett az egész életre, csakhamar lemaradna azokkal az embertársaival szemben, akik ismerik a modern élet dinamikáját és ismereteiket folytonosan kiegészíteni igyekeznek.” Kétségtelen, e gondolatok 2017-ben is megállják helyüket. Mégsem ma vetették papírra. Kereken 90 évvel ezelőtt, 1927-ben fogalmazta meg e mondatokat gróf Klebelsberg Kuno közoktatásügyi miniszter A Magyar Népművelés Könyvei sorozatban megjelent, Számolás és mérés a mindennapi életben című könyv előszavában.
Pedig ma is számtalan helyen és formában lehet hallani a továbbképzés fontosságáról. Lifelong learning, azaz egész életen át tartó tanulás. Ez az egyik legfontosabb hívószó nem csak hazánkban, vagy az Európai Unióban, hanem szerte a világban. A folyamatos továbbképzés ugyanakkor egy szabályozott szakma, mint a mérnöki szakma esetében még ennél is nagyobb jelentőséggel bír. Hiszen éppen azért lesz egy szakma szabályozott, és azért hoz létre törvény egyes szakmák számára saját önkormányzatot, kamarát, mert valamilyen közérdek – jelen esetben az emberélet és az épített környezet védelme – megkívánja a szakmai kontrollt. Ez a szakmai kontroll pedig elképzelhetetlen a folyamatos tanulás, a továbbképzés nélkül. Mire számíthatnánk attól az orvostól, aki nem ismeri a legújabb betegségeket és gyógymódokat, vagy aki nem tudja használni a legújabb orvosi eszközöket? Hogyan bízzunk meg egy olyan ügyvédben, aki nincs tisztában a legújabb jogszabályi változásokkal? És ugyanígy: mit várhat a megrendelő attól a mérnöktől, aki nem ismeri a legújabb technológiákat, vagy nem tudja használni a legújabb tervezőszoftvereket?
Mindezek ellenére sem a kamarai törvény 1996-os, első változata, sem az egy évvel későbbi építési törvény, vagy az 1999-ig sorban megjelent különféle szakmagyakorlási és szakértői kormányrendeletek nem írtak elő továbbképzést a mérnökök számára. A jogalkotó ezt a hiányosságot végül az építésügyi jogszabályok 2006-os átfogó felülvizsgálata során pótolta, viszont a továbbképzés kereteinek meghatározását méltatlanul nem a mérnöktársadalomra bízta. Kétféle képzéstípus került bevezetésre ekkor: a tematikájában és tartalmában is az építésügyért felelős minisztérium által meghatározott kötelező képzés, valamint az úgynevezett szabadon választott továbbképzés, melynek keretében 20 továbbképzési pontot kellett összegyűjteni a mérnöknek. A kamara érdemi szerepet eleve csak ez utóbbi típus esetében kapott, a feladat azonban itt is leginkább adminisztratív volt, hiszen a jogszabály részletekbe menően meghatározta a teljesítés lehetséges módjait, illetve az egyes esetekben adható továbbképzési pontok mértékét. Ugyanakkor minden hiba és probléma ellenére fontos mérföldkő volt ez: 2007. január 1-jén elindult az első továbbképzési időszak.
A „pontvadászat” évei
Ez a továbbképzési modell ebben a formában 2013-ig, az építésügy következő újraszabályozásáig maradt érvényben. Bár az első évek a mérnökök számára az újonnan jött rendszeres továbbképzés megszokásával, a kamara számára pedig a gördülékeny folyamatok kialakításával, az akkreditálás és a képzések nyilvántartásának rendszerének felállításával teltek, hamar megmutatkoztak a szabályozás hibái, 2013-ra pedig már látszottak a rendszerszintű problémák is. Mik voltak a legnagyobb gondok? Egyrészt a rendelet nem írt elő időarányos teljesítési követelményt, vagyis a 20 továbbképzési pontot mindenféle korlátozás nélkül, a teljes, ötéves képzési időszak alatt bármikor meg lehetett szerezni, akár a teljes mennyiséget a ciklus utolsó hónapjaira hagyva. Ezzel nem csak a folyamatos továbbképzés célja nem teljesült, de sok esetben ahhoz is vezetett, hogy pánikszerű gyorsasággal kellett az engedély meghosszabbítása érdekében a szükséges pontszámot elérni. Emiatt a mérnök sokszor a számára egyáltalán nem releváns témákban, sőt sok esetben még csak nem is releváns szakterületen megszervezett továbbképzéseken volt kénytelen részt venni. Ráadásul az idő rövidsége azt sem tette lehetővé, hogy a részvételi díj tekintetében egyébként nagy szórást mutató képzési kínálatból az ár szerint szelektálni tudjon – egyszerűen arra a képzésre kellett elmennie, ami a hátralévő rövid időszakban még elérhető volt.
A rendszer másik nagy problémája volt, hogy mind a képzések színvonalában, mind pedig a díjában nagy különbségek alakultak ki az egyes mérnöki szakterületek között. A kevésbé technológiaintenzív ágazatokban – a gyártók versengésének hiányában – nem jött létre megfizethető képzési kínálat, sőt, egyes szakterületeken a kevés oktatási intézmény miatt szinte monopol helyzetbe kerülő szereplők saját kényük-kedvük szerint, sokszor irreálisan magasan határozták meg a képzések árát. Egyes szakterületek kivételével mindez oda vezetett, hogy 2010 után egy továbbképzési pont megszerzése átlagosan 8.600 forintjába került egy kamarai tagnak, vagyis a teljes öt év alatt több mint 170.000 Ft-ot kellett kifizetnie, hogy a kötelezettségét teljesíteni tudja. Ráadásul, mindent mérlegre téve azt kell mondanunk, hogy azok a szakterületek sem jártak jobban, melyeken a részvételi díj az átlagos szintnél alacsonyabban alakult: amit nyertünk a réven, azt ugyanis elvesztettük a vámon. Hiszen a nagy cégek és gyártók által szervezett olcsóbb, vagy néha akár ingyenes képzésnek is megvolt az „ára”: a mérnök a legtöbb esetben nem valós tudást, hanem termékbemutatót kapott.
A rendszer kereteit feszítő problémák, a tagság részéről érkező negatív visszajelzések 2013-ra olyan méreteket öltöttek, hogy az év áprilisában, részben a továbbképzéssel kapcsolatban is kérdéseket tartalmazó kérdőíves felmérésben a tagság 85%-a egyértelműen amellett foglalt állást, hogy a továbbképzés rendszerét azonnal meg kell újítani. Így a kamara, az ekkor már körvonalazódó új jogi szabályozás alapján megkezdte a ma ismert továbbképzési keretek kidolgozását. Mégsem mondhatjuk azonban, hogy eredmények és pozitív tapasztalatok nélkül telt volna a kamarai továbbképzés első hét éve. Ezek közül két fontos szempontot érdemes kiemelni: egyrészről a mérnökök megszokták és elfogadták, hogy a szakmagyakorlási engedélyük fenntartása érdekében időről időre továbbképzésen kell részt venniük. Másrészről – bár elsősorban a továbbképzési rendszer adminisztratív működtetéséért volt felelős – az évek során közvetlenül a kamara által szervezett képzések bebizonyították, hogy a szakmai tagozatok rendkívül széles tudáspotenciállal rendelkeznek. Ennek volt ékes példája az ebben az időszakban elindított kamarai mesteriskolák sokasága, melyek több szakterületen – köztük tartószerkezeti, épületgépészeti, hírközlési, vízgazdálkodási, vagy épp korrózióvédelmi területeken – várták az érdeklődő fiatal mérnököket. A jellemzően két féléves, 80-100 órányi oktatást és gyakorlati órákat is magukban foglaló kurzusokat teljesítők számára a kamara mesteriskolai oklevelet is kibocsátott. Adott volt tehát az a szilárd alap, melyre a kamara az elkövetkezendő évek szakmai továbbképzéseit elindíthatta.
Egy új kezdet: a bajor modell
A már hivatkozott, 2013-as építésügyi jogszabályi felülvizsgálat eredményeképpen született meg 2013 nyarán, illetve lépett hatályba 2014. január 1-jén az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) kormányrendelet. A rendelet a továbbképzések tekintetében éles szemléletváltást hozott: a korábbi túlszabályozottság helyett a továbbképzési rendszert a jogszabály a kamarára, vagyis magukra a mérnökökre bízta. Ennek megfelelően bekerült a rendeletbe, hogy a szakmai továbbképzés tematikáját, rendszerét és értékelését a kamara saját hatáskörben, szabályzatban állapítja meg. Az új szakmai képzés kialakításakor mindenek előtt a korábbi rendszerre vonatkozó – fentebb is részletezett – tapasztalatokat rendszereztük. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a kamarai rendszerünkhez közel álló országokban hogyan is működik a továbbképzések szervezése. Azt tapasztaltuk mi adottságainkhoz legközelebb a bajor továbbképzési rendszer áll. Ennek pozitívumait vettük át a saját rendszerünk kialakításánál.
A legfőbb cél természetesen, hogy a továbbképzés valódi értéket adó, a mérnököket napi munkájukban segítő, korszerű tudást közvetítsen, és ne a képzést szervező profitorientált gazdasági társaságokat segítse. A mérnök a szakterületének megfelelő továbbképzéseket ne csak elfogadható szolid áron, hanem minden évben a lehető legkevesebb munkakieséssel és lakóhelyéhez közel tudja elvégezni. Az új struktúrában egy ötéves ciklus alatt évente mindössze egy 6 órás továbbképzést kell teljesíteni. A képzéshez szükséges oktatási anyagokat szakmai tagozataink dolgozzák ki, az interaktív, műhelyszerű szakmai továbbképzéseket ugyanakkor a korábbi rendszerrel ellentétben a területi kamarák maguk szervezik – akár regionális együttműködésben, akár a szakmai tagozatok bevonásával, illetve a kamarával együttműködési megállapodással rendelkező műszaki-tudományos egyesületek esetleges közreműködésével. A képzés díját a küldöttgyűlés által megszabott keretek között a területi kamarák állapíthatják meg. Az országosan egységesen javasolt részvételi díj jelenleg 7.500 Ft, amelytől a szervező felfelé legfeljebb 33 százalékkal, azaz 2.500 Ft-tal térhet el. E keretek között a korábbi százezres nagyságrendről lényegesen csökkenteni tudtuk a mérnököt terhelő díjakat.
A szakmai képzések szervezésébe ugyanakkor nem csak a megyei kamarákat vontuk be. Az országos kamara főtitkárságának részeként létrehoztuk a Mérnöki Kamarai Tudásközpontot, a melynek fontos, koordináló szerepe van. Folyamatosan egyeztet a képzési rendszer szereplőivel és a partnerekkel, kezdeményezi és támogatja a szakmai törzsanyagok kidolgozását, melyek alapján összeállítja a szakmai képzések tudástárát, illetve segíti a képzési rendszer ellenőrzését, szükség felülvizsgálatát. A Tudásközpont feladata a szükséges adminisztrációs és technikai háttér biztosítása is. Összhangban a kamara informatikai fejlesztéseivel, az új továbbképzési rendszerrel egyidőben elindított e-Mérnök rendszeren keresztül országos továbbképzési naptár is segíti a mérnököket, ahol nem csak megfelelő módon tájékozódhatnak az elérhető szakmai továbbképzésekről, hanem rögtön jelentkezni is tudnak a kiválasztott képzésre. Szintén fontos újdonság, hogy minden szakmai továbbképzésen való részvétel azonnal rögzítésre kerül a kamarai nyilvántartásban, ahol a rendszer az adott kolléga személyes menüpontjában is tárolja a teljesítéseket, így a mérnök számára is folyamatosan, elektronikusan nyomon követhető a továbbképzési kötelezettségének teljesítése.
A rendszer átalakításánál látható volt, hogy nem szabad és nem is érdemes a korábbi továbbképzések minden elemével szakítani. Kétségtelen, hogy a cégek által szervezett képzéseknek is megvan a maguk haszna és jelentősége. A termékek, új eljárások bemutatása kifejezetten nagy hozzáadott értékkel rendelkezik, ha egyébként egy megfelelő továbbképzéssel van összekapcsolva. Így a kamara határozott célkitűzése volt, hogy a megyei szervezetek és szakmai tagozatok szerepének megtalálása mellett ezeket a cégeket is integrálni tudja a megújított továbbképzési rendszerbe. Azok a vállalkozások, amelyek nyitottak voltak a megállapodásra, ipari partnerként csatlakoztak a szakmai továbbképzésekhez, amellyel tulajdonképpen teljessé vált a szakmai továbbképzések modellje: a szakmai tagozatok biztosítják a korszerű témákat és az oktatáshoz szükséges törzsanyagokat, melyekből a területi kamarák szervezik meg az oktatási alkalmakat annak érdekében, hogy a mérnök a lakóhelyéhez a lehető legközelebb, megfizethető díjért tudja teljesíteni a továbbképzést, ahol az ipari partnerek révén lehetősége van megismerni a legújabb termékeket is.
Digitális átállás a továbbképzésben
A szakmai továbbképzés mellett 2013-as kormányrendelet továbbra is megtartotta az ötéves ciklus alatt mindössze egyszer teljesítendő úgynevezett kötelező továbbképzést, azonban bizonyos elemeiben szigorította az építésügyért felelős minisztérium kontrollját e terület felett. Így már nem csak a tematikát, de a részletes tananyagot, sőt az oktatók listáját is a minisztériumnak kell jóváhagynia. E jogkörében ráadásul a minisztérium 2014-től nagymértékben leszűkítette a képzés keretében oktatható témákat, és olyan tananyagokkal töltötte fel a képzést, melyek a mérnökök visszajelzései alapján egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben kapcsolódtak a szakma gyakorlati problémáihoz.
Így a kamara célja nem is lehetett volna mást, minthogy ezt a témáját tekintve a szakmaival szemben leginkább joginak mondható továbbképzést a mérnök a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban tudja teljesíteni. Ehhez kínált a távoktatás – más megoldásokhoz képest – lényegesen előnyösebb feltételeket. A távoktatás tananyaga az internet, a kamara honlapja segítségével könnyen és kényelmesen elérhető, megtakarítható az utazási idő és költség. A mérnök ideje a munkanap folyamán, gyakran azon túl is, intenzíven lekötött, ezért felértékelődnek a napi töredék idők. A távoktatás lehetőséget biztosít ezek maximális kihasználására, az e-learning keretrendszer az asztali és hordozható számítógépek mellett ugyanúgy elérhető tablet-en, valamint okostelefonon is, így lehetővé teszi, hogy a továbbképzést minden mérnök a saját egyéni időtervébe illessze. Ezt segíti továbbá, hogy a kötelező jogi továbbképzés elektronikus tananyagai fejezetekre és a fejezeteken belül leckékre tagolva kerültek kidolgozásra. A keretrendszer lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket a leckéket a mérnök a saját ütemében végezze el, így igény szerint elegendő egyszerre akár csak egy leckét teljesíteni, nem szükséges az egész fejezetet, vagy a teljes tananyagot egyben elvégezni.
Emellett a keretrendszer számos, a tananyag lehető legalaposabb elsajátítását elősegítő funkciót is tartalmaz. A hallgató a tananyag mellé jegyzeteket készíthet, amelyeket szükség szerint lementhet saját számítógépére. A leckékhez a keretrendszeren belül kérdéseket tehet fel, amelyeket a kamara az oktatók közreműködésével rendszeresen megválaszol. Ezen kívül az elektronikus tananyag mellett a szakmagyakorló letöltheti a teljes háttéranyag e-book formában feldolgozott változatát, amely további részletes információkat tartalmaz a vonatkozó előírásokról. A keretrendszer és a kamarai nyilvántartási rendszer között kiépített kapcsolat révén a teljesítés ténye azonnal bekerül a nyilvántartásba, amelyet az e-Mérnök felületen bejelentkezve – a szakmai továbbképzéshez hasonlóan – maga a hallgató is ellenőrizni tud, és amely a szakmagyakorlási engedély meghosszabbításához rögtön a területi kamara titkárának is rendelkezésére áll.
Hol tartunk, mik az új rendszer kihívásai?
2017-ben kezdődött meg az új továbbképzési rendszer harmadik teljes oktatási éve. A kamara az elmúlt időszakban folyamatosan kiemelt feladatának tekintette az új továbbképzési rendszer monitoringját, értékelését. Szerencsére könnyen tehetjük ezt: az új továbbképzési rendszernek ugyanis kétségtelenül egyik legnagyobb előnye, hogy a mérnök közvetlenül a kamarával, vagyis a továbbképzési rendszer alakításáért és működtetéséért felelős szereplővel került intenzív kapcsolatba. Így a javaslatait, tapasztalatait a korábbinál sokkal hatékonyabban tudja eljuttatni a kamarához, mellyel biztosítható az is, hogy ezeket a javaslatokat folyamatosan be tudjuk építeni a rendszerbe.
A szakmai továbbképzések rendszere bevált, jól működik. A legnagyobb feladat a finomhangolás: a tagozatok által meghatározott témák folyamatos felülvizsgálata, a legjobb értékelést kapott oktatók aktívabb bevonása. A képzéseket szervező területi kamarákkal is rendszeresen értékeljük a tapasztalatokat, keressük és közzétesszük a legjobb gyakorlatokat. Kihívások persze így is vannak. A kislétszámú tagozataink küzdenek azzal, hogy a képzéseket vidéken is elérhetővé tegyék, és hasonlóképp a kislétszámú megyék csak nehezen tudják a teljes szakterületi palettát biztosítani a tagjaik számára. Ezen kívül meg kell találni a módját a speciális műszaki területeken dolgozó mérnökök továbbképzési igényeinek kiszolgálására is.
Mindemellett folyamatosan keressük a kötelező jogi továbbképzés jobbításának a lehetőségét is. 2016 végén, hosszas egyeztetéseket követően az építésügyért felelős Miniszterelnökség elfogadta a kamara javaslatát, és támogatta a képzésen belüli tananyagkínálat nagymértékű kibővítését. Az új és a régi tananyagok együttesen már lehetőség adnak arra, hogy az e-learning képzések esetében ne egy kötelező témalistát kelljen elvégeznie a mérnöknek, hanem ő maga választhassa ki az építési jogi, polgári jogi, vagy éppen közbeszerzési ismeretekkel kibővített listából a számára leginkább releváns, érdekes tananyagokat, és ezekkel teljesíthessék továbbképzési kötelezettségüket. Az új tananyagok között olyan fontos ismereteket is elsajátíthat a mérnök, mint az alapvető szerződéskötéses ismeretek, vállalkozási tudnivalók, vagy a követelések kezelésének lehetőségei, melyek a mindennapi szakmagyakorláshoz nyújtanak segítséget. Ezzel egyidejűleg a tagság visszajelzései alapján a keretrendszert is folyamatosan fejlesztjük: a jelentkezők már akár egyesével is meg tudják vásárolni a képzéseket, és elindult az online bankkártyás fizetés lehetősége is.
Bízunk benne, hogy a tagsággal közösen a következő években tovább tudjuk fejleszteni a képzési rendszert. Mi arra fogunk törekedni, hogy a továbbképzés ne kötelezettség, hanem egy valódi, egyszerűen teljesíthető szolgáltatás legyen tagjaink számára.
(Készült a 20 éves a Magyar Mérnöki Kamara c. könyvben megjelent cikk alapján)
