„Miért is kötelező a kamarai tagság, csókolom?” címmel jelentetett meg véleménycikket a Mandiner, melynek állításaira Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara március 6-án, ugyancsak a Mandiner webes felületén közölt írásában reagált.
Kohán Mátyás Z-generációs lendülettel kérdezi: Miért is kötelező a kamarai tagság, csókolom?
Kérdése valójában költői, azonban a nyomaték kedvéért kijelenti, hogy Karthágónak pedig vesznie kell! Sommás követelését a napokban kiteljesedett Orvosi Kamarával kapcsolatos viták mentén fogalmazta meg. A törvényesség megkívánja, hogy a kamarák közvetlen politikai tevékenységet ne folytassanak, így X-generációs kamarai elnökként a kialakult helyzet kapcsán a véleményemet nem fogalmazom meg. Azonban a részletekkel és árnyalatokkal nem törődő cikkre reagálnom kell, legalábbis a tárgyi tévedéseket szükségképpen ki kell igazítani.
A cikk azt állítja, hogy az iparkamarai tagság kötelező, ami csak annyiban súrolja a valóságot, hogy minden hazai vállalkozásnak tagságtól függetlenül 5.000 Ft nyilvántartási díjat kell fizetnie az MKIK részére, amely kapcsán valamennyi hivatásrendi kamara permanensen tiltakozik, ha úgy tetszik, álláspontunk egyezik a szerzőével. Ki kell igazítanunk azonban azt a vélekedését, hogy a kamarák érdekképviseleti szervek, nem vitás, hogy tennivalónk részét képezi ez a tevékenység, de az alapvetően szakszervezeti feladat. A hivatásrendi kamaráknak alapvetően egész más a küldetése, amelyben elvitathatatlan társadalmi érdek testesül meg. Biztos vagyok abban, hogy a szerző nem örülne, ha a házát kontroll nélküli Mekk mesterek terveznék, vagy építenék. Azt, hogy ez ne így legyen a Magyar Mérnöki Kamara garantálja. Azt is, hogy ha szakmai szabályszegés történik, akkor annak legyen következménye. Szerintem az is fontos, hogy ha penészesedik a fal, akkor találjunk olyan szakembert, aki képes megoldani a problémát. A Magyar Mérnöki Kamara és tagjai elsőként nyújtottak támogatást az albániai, a horvátországi földrengések helyreállításában és szintén soron kívül ajánlották fel segítségüket Törökországnak is. De amikor a menekültáradat rázúdult az országra 2022-ben, nyomban jelentős összeget különítettünk el karitatív célra. A kialakult energiaválságban több mint 600 ingyenes energetikai tanácsadást adtunk a lakosságnak és a kis- és középvállalkozásoknak. Közel 8000 gázszerelőt tartunk nyilván és adminisztráljuk működésüket. Biztosítjuk, hogy az épületek energetikai tanúsítványa szabályos legyen és szakmailag támogatjuk az országos energiahatékonysági rendszert. Fenntartjuk az ország vélhetően egyik legnagyobb példányszámú nyomtatott sajtóját, a Mérnök Újságot. Közel 20.000 szakmagyakorló nyilvántartását biztosítjuk a társadalomnak, továbbá gondoskodunk a folyamatos továbbképzésükről is.
Nem vitás, hogy az Iparkamara a KATA ellen akciózott, de nem a hivatásrendi kamarák(!), akik kifejezetten kérték, hogy ez a rendszer maradjon változatlan. Megkerestük ez ügyben a köztársasági elnök Asszonyt és a pénzügyminiszter Urat is. Azt pedig, hogy kommunista csökevény lennénk, végképp vissza kell utasítsuk. Nem csak azért, mert annak idején nem működtek kamarák, hanem azért is, mert nem vagyunk feladatát ellátni képtelen szerv. A pártállam idején, amit a szerző legfeljebb csak hallomásból tudhat, egyébként sem tűrték meg a szubszidiaritást, az alulról való építkezés elvét.
Mindezek miatt fontosnak tartjuk, hogy a szerző ne a B-Közép nézőpontját tolmácsolja az általunk nagyra becsült olvasóközönségnek, ezért megosztjuk vele kamaránk jelmondatát: „Kérdezze mérnökét!”
Wagner Ernő elnök, Magyar Mérnöki Kamara
Kohán Mátyás cikke elérhető: https://mandiner.hu/cikk/20230228_kohan_matyas_kamara
Nyitókép: illusztráció (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
