Tíz hónapos űrrepülés után a NASA Double Asteroid Redirection Test (DART) – a világ első bolygóvédelmi technológiai demonstrációja – szeptember 26-án sikeresen becsapódott a célpontba, ami az Amerikai Űrügynökség első kísérlete volt egy aszteroida eltérítésére az űrben.
A Maryland állambeli Laurelben található Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratórium (APL) misszióirányító központja 19:14-kor (EDT) jelentette be a sikeres becsapódást. A NASA átfogó bolygóvédelmi stratégiájának részeként a DART Dimorphos aszteroidával való ütközése egy életképes kárenyhítési technikát mutat be a bolygónk védelmére egy Földet érő aszteroidával vagy üstökössel szemben, ha felfedeznének egyet.
„Alapjában véve a DART példátlan sikert jelent a bolygóvédelem számára, de egyben az egész emberiség számára valódi hasznot hozó, egységes küldetés is” – mondta Bill Nelson, a NASA munkatársa. „Miközben a NASA a kozmoszt és a Földet tanulmányozza, azon is dolgozunk, hogy megvédjük az emberiség otthonát, és ez a nemzetközi együttműködés a tudományos fikciót tudományos ténnyé változtatta, bemutatva a Föld védelmének egyik módját.”
A DART a Dimorphos aszteroida holdtestet vette célba, amely egy kis, mindössze 160 méter átmérőjű égitest. Egy nagyobb, 780 méter hosszú aszteroida, a Didymos körül kering. Egyik aszteroida sem jelent veszélyt a Földre.
A küldetés egyirányú útja megerősítette, hogy a NASA sikeresen képes úgy navigálni egy űreszközt, hogy szándékosan ütközzön egy aszteroidával, hogy eltérítse azt, mely technikát kinetikus becsapódás néven ismerjük.
A kutatócsoport most földi távcsövekkel fogja megfigyelni a Dimorphost, hogy megerősítse, a DART becsapódása megváltoztatta az aszteroida Didymos körüli pályáját. A kutatók arra számítanak, hogy a becsapódás következtében a Dimorphos pályája körülbelül 1%-kal, azaz nagyjából 10 perccel rövidült meg; a teljes körű tesztelés egyik fő célja, hogy pontosan megmérjék, mennyire térült el az aszteroida.
„A bolygóvédelem globálisan egységesítő erőfeszítés, amely mindenkit érint, aki a Földön él” – mondta Thomas Zurbuchen, a NASA washingtoni központjának tudományos missziói igazgatóságának munkatársa. „Most már tudjuk, hogy egy űrhajót olyan pontossággal tudunk célba juttatni, amely szükséges ahhoz, hogy akár egy kisebb égitestet is becsapjunk az űrben. Elég egy kis változás a sebességében ahhoz, hogy jelentősen megváltoztassuk egy aszteroida útját.”
Az űrszonda egyetlen műszere, a Didymos Reconnaissance and Asteroid Camera for Optical Navigation (DRACO), valamint egy kifinomult irányító, navigációs és vezérlő rendszer, amely a Small-body Maneuvering Autonomous Real Time Navigation (SMART Nav) algoritmusokkal együtt működik, lehetővé tette a DART számára, hogy azonosítsa és megkülönböztesse a két aszteroidát, és a kisebb testet célozza meg. Ezek a rendszerek vezették az 570 kilogramm súlyú, doboz alakú űreszközt az utolsó 90 000 kilométer hosszú űrszakaszon keresztül a Dimorphosba, szándékosan nagyjából (22 530 kilométer óránkénti sebességgel ütközve neki, hogy kissé lelassítsák az aszteroida keringési sebességét. A DRACO utolsó felvételei, amelyeket az űrszonda másodpercekkel a becsapódás előtt készített, a Dimorphos felszínét mutatták be közelről.
Tizenöt nappal a becsapódás előtt a DART űrszonda az Olasz Űrügynökség által biztosított Light Italian CubeSat for Imaging of Asteroids (LICIACube) nevű CubeSat kísérőműholdat indította útjára, hogy képeket készítsen a DART becsapódásáról és az aszteroidából kilövellő anyagfelhőről. A DRACO által visszaküldött képekkel együtt a LICIACube felvételei az ütközés hatásait hivatottak bemutatni, hogy a kutatók jobban jellemezhessék a kinetikus becsapódás hatékonyságát egy aszteroida eltérítésében. Mivel a LICIACube nem hordoz nagy antennát, a képeket az elkövetkező hetekben egyenként fogják leküldeni a Földre.
„A DART sikere jelentős kiegészítést jelent ahhoz a nélkülözhetetlen eszköztárhoz, amellyel rendelkeznünk kell ahhoz, hogy megvédjük a Földet egy aszteroida pusztító becsapódásától” – mondta Lindley Johnson, a NASA bolygóvédelmi felelőse. „Ez azt bizonyítja, hogy többé már nem vagyunk tehetetlenek az ilyen típusú természeti katasztrófák megelőzésében. A következő bolygóvédelmi missziónk, a földközeli objektum (NEO) felmérő (Near-Earth Object Surveyor) által a fennmaradó veszélyes aszteroidák felkutatásának felgyorsítására szolgáló továbbfejlesztett képességekkel párosítva a DART utódja megadhatja azt, amire szükségünk van a nap megmentéséhez.”
Mivel az aszteroidapár a Földtől 11 millió kilométer távolságra van, egy globális csapat a világ minden táján és az űrben állomásozó több tucat távcsővel figyeli az aszteroidarendszert. Az elkövetkező hetekben jellemezni fogják a keletkezett kilövelléseket, és pontosan megmérik a Dimorphos pályaváltozását, hogy megállapítsák, mennyire hatékonyan térítette el a DART az aszteroidát. Az eredmények segíteni fogják a tudományos számítógépes modellek hitelesítését és javítását, amelyek kritikusak a technika hatékonyságának előrejelzéséhez, mint az aszteroidák eltérítésének megbízható módszeréhez.
