Kína fővárosa, a mintegy 22 millió embernek otthont adó metropolisz a nemzet politikai és kulturális központja. A város évezredes történelemmel rendelkezik, amelynek építészeti lenyomata az ősi és gyönyörű Tiltott Várostól a Tiananmen térig terjed. Az utóbbi években – különösen azóta, hogy a város adott otthont a 2008-as olimpiai játékoknak – Peking egy sor ambiciózus és szokatlan építészeti projektről vált ismertté.
Nemzeti Nagyszínház, 2007, tervezte Paul Andreu
Peking elmúlt 15 évében épült nevezetességei közül a Nemzeti Nagyszínház a legkorábbi. A Paul Andreu francia építész által tervezett színház egy hatalmas kupola egy tó közepén, a kínai kormány hatalmi székhelye – a Nép Nagy Csarnoka – mellett. A grandiózus, 149 500 négyzetméteres kupolában három színházterem kapott helyet, amely a legnagyobb ilyen típusú komplexum Ázsiában.
Pekingi Nemzeti Stadion, 2008, Herzog & de Meuron alkotása
A világ számos részén a 2008-as pekingi olimpia tette fel a várost a világ térképére. A játékok központi eleme a jellegzetes Nemzeti Stadion volt, amelyet acélrácsos burkolata miatt Madárfészekként is ismerünk. A 80 000 férőhelyes arénát a svájci Herzog & de Meuron stúdió tervezte Ai Weiwei kínai művésszel együttműködve. A közelmúltban a 2022-es pekingi téli olimpiai játékok nyitó- és záróünnepségének, valamint a hozzá kapcsolódó téli paralimpiai játékoknak adott otthont.
CCTV székház, 2012, OMA
Peking egyik legkönnyebben felismerhető épülete a holland OMA iroda által tervezett, szabálytalan formájú China Central Television (CCTV) székháza. Homlokzata a 2008-as olimpiára készült el, de az épületet csak 2012-ben nyitották meg teljesen, miután az építkezés egy tűzvész miatt csúszott. Az OMA híres alapítója, Rem Koolhaas a Dezeen-nek adott interjújában megvédte a „nagyon komoly épületet”, miután Hszi Csin-Ping kínai elnök kijelentette, hogy elege van a „furcsa építészetből”.
Galaxy Soho, 2012, Zaha Hadid Architects
A londoni székhelyű Zaha Hadid Architects tervezte ezt a 330 000 négyzetméteres kiskereskedelmi, irodai és szórakoztató komplexumot a China Soho ingatlanfejlesztő cég számára, amely egyértelműen jelzi Peking egyre kozmopolitább és kereskedelmi ambícióit. A 2012-ben elkészült épület négy kupolás építményből áll, amelyeket hidak és platformok kötnek össze az ívelt padlólemezek között, és amelyek egy sor udvart vesznek körül.
Phoenix Nemzetközi Médiaközpont, 2016, BIAD UFO
Hszi elnök fentebb idézett kritikája nem jelentette a kínai fővárosban a szokatlan formájú épületek azonnali végét, amit a 2016-ban megnyílt Phoenix International Media Center is bizonyít. A Beijing Institute of Architectural Design and Un-Forbidden, BIAD UFO (Pekingi Építészeti Tervező és Nem-Tiltott Építészeti Intézet), amely a gyűrű alakú épületet egy műsorszóró vállalat központja számára tervezte, a csavart formát egy Möbius-szalaghoz hasonlította.
Chaoyang Park Plaza, 2017, MAD
A Chaoyang Park Plaza 120 méter magas, hegyszerű, üvegből készült, 120 méteres tömegét a pekingi MAD építészstúdió tervezte, és 2017-ben készült el. A tervezés a hagyományos kínai shan shui tájképfestményeken ábrázolt tavakra, hegyekre és kövekre kívánt utalni. Egyesek számára ez jelezte a „felháborító” épületektől való elmozdulást a nagy építészeti projektek visszafogottabb megközelítése felé. „Gerincek és völgyek határozzák meg a külső üveghomlokzat formáját, mintha az erózió természetes erői néhány vékony vonallá koptatták volna a tornyot” – nyilatkozta erről a MAD.
Guardian Art Center, 2018. tervezte Ole Scheeren
A Guardian Art Center nem más, mint annak a jelzése, hogy a kínai építészet egyszerre lehet kortárs és a történelmet tiszteletben tartó: a pekingi hagyományos hutong udvari házak léptékéhez illeszkedő kis földszintes tömbjeivel ellenpontja a feltűnő modernizmusnak. Ole Scheeren építész, aki Koolhaas mellett dolgozott a CCTV székházán, nem sokkal Hszi elnök „furcsa építészetről” tett megjegyzései után mutatta be a művészeti központ tervét. „Ne csak a kirívó és új dolgokat mutassuk be, hanem találjunk módot arra, hogy a történelmi folytonosság érzetével foglalkozzunk anélkül, hogy historizálásba esnénk” – mondta Scheeren a Dezeen-nek 2018-ban.
Leeza Soho, 2019, a Zaha Hadid Architects tervezőirodától
A 45 emeletes Leeza Soho felhőkarcoló, amely a világ legmagasabb átriumát foglalja magába, a pekingi égbolt legújabb jellegzetességeinek egyike, egy újabb Zaha Hadid-projekt a China Soho negyedben. A torony egy, a földalattit szolgáló szervizalagút felett helyezkedik el, ami arra késztette az építészstúdiót, hogy két részre ossza a 194 méter magas épületet.
CITIC Tower, 2019, KPF
A CITIC Tower, népszerűbb nevén China Zun, 528 méteres magasságával Peking legmagasabb felhőkarcolója, és Kína ötödik legmagasabb épülete. Az amerikai Kohn Pedersen Fox (KPF) cég által a Farrells iroda koncepciója alapján tervezett épületet Peking új központi üzleti negyedének fókusz elemeként tervezték. Alakja – amely felül és alul szélesebb, mint középen – a bronzkori szertartási edénytípus, a zun formáján alapul.
Pekingi Daxing nemzetközi repülőtér, 2019, Zaha Hadid Architects
A Zaha Hadid Architects harmadik projektje ezen a listán a Pekingi Daxing Nemzetközi Repülőtér csillag alakú terminálépülete, amely 2019-ben készült el. A repülőtérre specializálódott ADPI-vel közösen tervezett épületet a lehető legkompaktabbra tervezték; a check-in szigetet, a biztonsági pultokat és a kiskereskedelmi területet a központi területen belül helyezték el.
Forrás: Ten of Beijing’s most significant contemporary buildings (dezeen.com)
