A vízből, szélből és a tengeri hullámokból nyert megújuló energia nem elég – állítja egy friss tanulmány.
A Wall Street Journal ismét azt javasolta, hogy az atomenergia legyen része az éghajlatvédelmi megoldási javaslatoknak. Megértjük. Az energia, beleértve az atomenergiát is, nagy üzlet, és a pénzügyi sajtónak foglalkoznia kell vele. Minden vállalkozás le akar nyűgözni bennünket zöld kezdeményezéseivel. Az éghajlat felmelegedése egyértelmű és akut veszély. Mi, az ipari társadalom képviselői gyakorlatilag a szén-dioxid-kibocsátás megszállottjai vagyunk, és a szén-dioxid-kibocsátás nélküli atomenergia mentőövnek tűnik. Kalifornia, amely az összes állam közül talán a legkörnyezettudatosabb, az atomenergiához való visszatérést fontolgatja. Az atomenergia „szilárd” – állítja egy nemrégiben készült tanulmány, amelyet a Környezetvédelmi Alap és a Tiszta Levegő Munkacsoport (Environmental Defense Fund and the Clean Air Task Force) támogatott -, ellentétben az állam által kedvelt zöld energiaforrásokkal, például a szél- és napenergiával, amelyek az időjárás függvényében ingadoznak.
Kalifornia mindig is élen járt a környezetvédelmi kérdésekben. A múlt század közepén a Los Angeles-i szmogra irányuló országos figyelemtől megszégyenülve az állam elkezdett rendet tenni. Az állam elsőként ellenőrizte a kipufogógáz-kibocsátást, és előírta a katalizátorok használatát. Az 1980-as és 1990-es évekre a kaliforniai autók az ország legtisztább égésű autói lettek. San Francisco és az öböl menti települések igyekeznek betiltani a földgáz bekötését az új házakba. Kaliforniában sokkal több elektromos járművet adtak el, mint bármely más államban, de ezeket a Teslákat fel kell tölteni. És ha nem számíthatunk arra, hogy a szél többet fúj, a nap többet süt (emlékszünk a ködre, amelyről San Francisco híres?), és a vízenergia-turbinák többet forognak (a gátak mögötti tavak kiszáradnak az állam történetének leghosszabb szárazsága miatt), akkor miért nem gondolkodunk az atomenergián? Számíthatunk a radioaktív anyagok maghasadására, nem igaz? Kalifornia az atomenergiát az állandóságával és megbízhatóságával indokolja, de a gondolkodásmód változása mögött valójában sokkal prózaibb okok állnak. A nap, a szél és a hullámok együttesen egyszerűen nem tudnak elegendő energiát biztosítani a közel 40 millió lakos számára (ez több, mint bármely más állam lakossága).
Ha a „zöld szemű” Kalifornia újragondolja az atomenergiát, akkor mások már szinte biztosan előrébb járnak a terveikben. Kína ugyanis kijelentette, hogy a következő 15 évben 150 atomreaktort fog építeni. Micsoda megkönnyebbülés, mondja a kínai széntüzelésű erőművek miatt kezét tördelő világ. Ahogy a zöld energia nagy üzlet lett (a vállalatok ezrével építik a 300 láb magas szélturbinákat), úgy nőtt a zöld technológia alkalmazására vonatkozó felhívások száma is. Az atomenergia-ipar, amely a sorozatos katasztrófák és a saját maga után való takarításra való képtelenség után majdnem magára maradt, felébredt a hívásra. A nukleáris hulladékkal való bánásmód a kezdetektől fogva problémát jelentett és jelent ma is az atomenergiával kapcsolatban. Most azonban az atomenergia zöldre festhetné magát, mivel nem termel üvegházhatású gázokat.” Az atomenergia újragondolása mozgósította a mérnöki közösséget. A mérnökök a „tiszta, biztonságos” atomenergiához való visszatérést támogatják. Miért ne tennék? Nem találtak még ki olyan energiaforrást, amely bőségesebb vagy erősebb lenne, mint az atom. Se gőz, se szén, se olaj. Nagyon keményen próbálták a napot, a szelet és a hullámokat működésre bírni. Mindvégig ott volt a válasz a szemünk előtt: Az Amerikai Gépészmérnökök Társasága (ASME) dicsérte a kisméretű, közösséget szolgáló atomreaktorokat. Ezek a 100 MW-nál kisebb teljesítményű, kis moduláris reaktorok (SMR-ek) gyakorlatilag „plug-and-play” eszközként működnek a régebbi hatalmas atomreaktorokhoz képest. Biztonságosabbak is, mivel a kockázat arányos a méretükkel.
A legrosszabb forgatókönyv egy kis moduláris reaktor esetében az, hogy egy várost – nem pedig egy egész vidéket, mint Csernobil vagy Fukusima – ki tud törölni a föld színéről. Az atomenergia elterjedése ellen tiltakozó felhívások csak a világvégejósok és a technológiaellenes csoportok részéről hangzanak el. A többiek csak gyakorlatiasabbak, rugalmasabbak – és feledékenyebbek? A felejtés olyan emberi tulajdonság, amely szavakban és tettekben is gyakran előfordul. A Cápa című filmben Amity polgármestere elfelejti, hogy a cápa még mindig a vízben van, és megnyitja a strandokat. A deltákban és a folyópartokon az emberek újratelepülnek, miután az árvíz elűzte őket otthonukból. A San Francisco-iak megfeledkeztek a földrengésekről, és újjáépítették a várost a törések fölött. Újjáépítettünk házakat ott, ahol az erdőtüzek egyre nagyobb veszélyt jelentenek. Ám ezt ellenálló képességnek, nem pedig feledékenységnek nevezzük.
Forrás: Nuclear Power—Shall We Reconsider? | Engineering.com ; Is Nuclear Power Part of the Climate Solution? – WSJ
