A Velencei-tóban múlt csütörtök óta elpusztult halak patológiai vizsgálata kimutatta, hogy pusztulásukat oxigénhiány okozta – tájékoztatott az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF).
A közleményben rámutattak, hogy a vizsgálat során nem találtak sem parazitákra, sem toxinokra utaló jeleket, melyek az oxigénhiány mellett még a halpusztulás okai lehetnek. Az OVF felidézte, hogy a Velencei-tavi Tófelügyelőség munkatársai múlt csütörtökön tapasztalták először a halpusztulást partközelben és nyílt vízen. A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHoSz) mint horgászati hasznosításra jogosult, megkezdte a tetemek eltávolítását, állatorvosi vizsgálatot rendelt el, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KdtVizIg) a helyzet tisztázására laboratóriumi méréseket és mintavételt végzett, a Duna-Ipoly Nemzeti Park is vizsgálódott. Két nappal később a MOHoSz megkezdte a levegőztetést, folytatódott a tetemek eltávolítása, majd kedd óta a tó több pontján a KdtVizIg szivattyúkat és buborékos mélylevegőztetőt telepített, segítendő a tó oxigénszintjének növelését. A kezdeti tapasztalatok nagyon kedvezőek – tették hozzá.
A közlemény kitért a Velencei-tó időjárás kitettségére is, amely szerint még a Balatonnál is sekélyebb, ezért az extrém időjárásra rendkívül érzékenyen reagál. Idén a viszonylag hideg tavasz után gyorsan melegedett fel a tó vize, így nem csak a magas vízhőmérséklet, hanem a melegedés tempója is okozhatott problémákat. A tó vízszintjével kapcsolatban megjegyezték, hogy a Velencei-tó vízállása 98 centiméter, a szabályozási szint 140-160 centiméter, ha ennél magasabb a vízállás, akkor le kell ereszteni a vízből, ha alacsonyabb, akkor pedig tölteni kell a tavat az erre a célra szolgáló víztározókból (zámolyi és pátkai). Jelenleg azonban ezekben sincs meg a vízpótláshoz szükséges mennyiségű és minőségű víz, a vízügy 2016 óta egyetlen csepp vizet sem engedett ki a tó vízgyűjtőjéről, a tározók a száraz időjárás miatt lettek majdnem üresek.
Megemlítették, hogy a tó feltöltésének másik lehetséges módja a mesterséges vízpótlás lenne, azonban a más vízgyűjtőkről átvezetett víz eltérő fizikai-kémiai összetételű, mint amihez a tó ökoszisztémája „hozzászokott”, így ez a megoldás ugyan növelheti a víz mennyiségét, de ezzel együtt ökológiai katasztrófát is okozhat.
Dérer István, a MOHoSz főigazgatója Székesfehérváron, a horgász nagykövetek versenyén hangsúlyozta, hogy lecsengőben van a halpusztulás, a június 24-i reggeli laboreredmények szerint pedig fürdőzésre továbbra is alkalmas a Velencei-tó, s csak szórványosan fordulhatnak elő haltetemek. Köszönetét fejezte ki minden szakembernek és civilnek, akik összefogásával sikerült szinte az összes tetemet kiszedni a vízből.
Pálinkás Imre, a MOHoSz velencei-tavi kirendeltség-vezetője az MTI érdeklődésére elmondta, hogy az elmúlt két napban friss haltetemet nem találtak, a helyzet javul, a víz oxigénszintje emelkedik, de a hőmérséklete még mindig nagyon magas. Jelezte, hogy a tó becsült halállományának maximum 2 százaléka pusztult el. A szervezet közleménye szerint az elpusztult és összegyűjtött halak zöme szélhajtó küsz, balin, valamint túlnyomó részt karika- és dévérkeszeg volt.
Megjegyezték, hogy a tó tartósan és tendenciózusan alacsony vízállása és az elmúlt évtizedekben gyarapodó lágyiszapréteg mennyisége a jövőben egy tartós vízpótlási beavatkozás kidolgozása és kivitelezése, párhuzamosan egy átgondolt nádművelés irányába mutat, mert ezek hiányában szélsőséges esetben újra előfordulhat akár a tó – a történelemben már ismert – újabb, átmeneti kiszáradása is. (MTI)
