Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal, a Lacaton & Vassal francia stúdió alapítói, szociális lakások építészei kapták az idei Pritzker Építészeti Díjat. Lacaton és Vassal francia építészeket „az építészet demokratikus szellemét tükröző” munkásságukért és „a helyreállító építészet iránti elkötelezettségükért” jelölték. Elismerésük az első alkalom, hogy francia építésznő nyerte el a díjat, Lacaton pedig a hatodik nő, aki 1979-es alapítása óta megkapta a díjat.
„Nemcsak egy olyan építészeti megközelítést definiáltak, amely megújítja a modernizmus örökségét, hanem az építészeti szakma módosított meghatározására is javaslatot tettek. A modernista reményeket és álmokat – hogy sokak életét jobbá tegyék –, munkájukkal újjáélesztették, amely korunk éghajlati és ökológiai vészhelyzeteire, valamint a társadalmi vészhelyzetekre reagál, különösen a városi lakhatás területén” – mondta ki a zsűri.
A stúdió jelentős lakásépítési projektjei közé tartozik a Grand Parc Bordeaux-ban – Frédéric Druot-val közösen – felújított három szociális bérház, amely tavaly elnyerte az Európai Unió Kortárs Építészeti Díját, más néven Mies van der Rohe-díjat. További jelentős szociális lakásépítési projektjeik közé tartozik az 1960-as években épült, omladozó párizsi Tour Bois-le-Prêtre toronyház felújítása – szintén Frédéric Druot-val együttműködésben –, és amely 2011-ben fejeződött be. Emellett terveztek egy 53 szociális bérlakásból álló blokkot Saint-Nazaire-ban, valamint egy 59 lakásos szociális bérlakás-fejlesztést a mulhouse-i Jardins Neppertben. Lacaton és Vassal az École Nationale Supérieure d’Architecture et de Paysage de Bordeaux felsőoktatási intézményben találkoztak az 1970-es évek végén, 1987-ben Párizsban alapították meg saját stúdiójukat. A páros első projektje egy bokrok ágaiból épített otthon volt a nigériai Niameyben. Ettől kezdve elhatározták, hogy „soha nem bontanak le semmit”; azóta számos épületet újítottak fel.
„Az átalakítás egy lehetőség arra, hogy többet és jobbat hozzunk ki abból, ami már létezik” – nyilatkozta Lacaton. „A bontás könnyelműség és rövid távú döntés. Sok minden pazarlása – energiapazarlás, anyagpazarlás és történelempazarlás. Ráadásul nagyon negatív társadalmi hatása is van. Számunkra ez egy erőszakos cselekedet”. A stúdió számos projektje a meglévő terek télikertek és erkélyek révén történő bővítésére összpontosít, gyakran polikarbonát panelek felhasználásával. Egy ilyen korai projektjük volt a Floirac-ban található Latapie House, amely egy nagy, hátsó polikarbonát télikerttel bővítette az épületet, amely fényt engedett az otthonba, és kibővítette a belső élettereket. Ugyanez nagyobb léptékben valósult meg, amikor a stúdió a Tour Bois-le-Prêtre és a Grand Parc Bordeaux lakóparkoknál teraszokkal egészítette ki a házakat annak érdekében, hogy rugalmasan variálható tereket hozzanak létre. A stúdió által irányított jelentős munka volt egy korábbi hajóépítő műhely átalakítása és bővítése a dunkerque-i FRAC Nord-Pas de Calais kortárs művészeti galéria létrehozása érdekében.
A zsűri szerint a stúdiónak a felújításhoz való hozzáállása és a Lacaton & Vassal projektjeiben az emberek jó közérzete kulcsfontosságú tényező volt az idei díj odaítélésében. „Idén minden eddiginél jobban éreztük, hogy az emberiség egészének részei vagyunk. Legyen szó egészségügyi, politikai vagy társadalmi okokról, szükség van a kollektivitás érzésének kialakítására. Mint minden összekapcsolt rendszerben, a környezettel és az emberiséggel szembeni tisztességes bánásmód egyben a következő generációval szembeni tisztességes bánásmód is” – fejtette ki Alejandro Aravena chilei építész, a Pritzker Építészeti Díj zsűrijének elnöke.
A Pritzker Építészeti Díjat élő építészek munkásságának elismerésére alapították, és az építészet legjelentősebb életműdíjának számít. Tavaly a díjat Yvonne Farrell és Shelley McNamara, a Grafton Architects társalapítói kapták, akik a negyedik és ötödik nőként kapták meg a díjat. Az előző három női díjazott Zaha Hadid, Kazuyo Sejima a SAANA, és Carme Pigem, az RCR Arquitectes munkatársa volt. A rangos díj további nyertesei közé tartozik Alejandro Aravena, Frei Otto, Rem Koolhaas, Norman Foster, Toyo Ito, Christian de Portzamparc és Jean Nouvel is.
