A Gordie Howe nemzetközi híd 6,4 milliárd dollár értékű projekt mérnökei készülnek az amerikai egyesült államokbeli Detroit és a kanadai Windsor közötti átkelő két hídfője közötti összekötőelem beépítésére.
A Detroit folyó felett átívelő, 2,5 km hosszú, kábeles híd építését a Bridging North America (BNA) nevű vállalkozói konzorcium végzi, amelynek tagjai az ACS Infrastructure Canada, a Fluor Canada és az Aecon. A hidat az Aecom tervezte és kivitelezi. Ha elkészül, 853 méteres főtávja Észak-Amerika leghosszabb főtávú kábeles hídjává és a világ leghosszabb összetett fedélzetű kábeles átkelőjévé válik.
A főpálya 56 szegmensből áll majd, amelyeket kiegyensúlyozatlan konzolos módszerrel építenek be. Eddig 27 hídszegmenst – amelyek mindegyike 37,5 m széles és átlagosan 15 m hosszú – indítottak el a folyó mindkét partjáról, és a toronyból egymás után a párhuzamosan telepített kábelek támasztják meg őket. Minden szegmens 2 szélső gerendából, 9 tartalék gerendából, 3 födémgerendából, 12 előregyártott panelből, 12 aljzatpanelből és k2 kábelből áll. Most, hogy már csak kevesebb mint 11 méter van hátra, a kivitelező jó úton halad afelé, hogy június vége előtt a középtartók beépítésével összekapcsolja a két fesztávot.
A BNA az utolsó előkészületeket végzi a középtartók lezárásához, amely a BNA vezérigazgatója, David Henderson szerint „nem olyan, mint a többi szegmens, amelyeket gyorsabban összeraktak”. „Az utolsó szakasz egyedi munka. A megfelelő méretre vágják, és részben a hőmérséklet függvényében kell igazítani” – magyarázta.
A Gordie Howe nemzetközi hidat szelíd ívűre tervezték, amelyet mindkét parton 220 méter magas tornyok rögzítenek, amelyekből 216 kábel (108 minden toronyból) fut ki a fedélzet megtámasztására. A híd 46 méteres magasságban fut a Detroit folyó felett, és a tervezésnek köszönhetően nem lesznek pillérek a vízben. A folyó mindkét oldalán lévő oldalsó fesztávokat 27 pár kitámasztó kábel és 3 pár segédpillér egészíti ki, amelyeket a terheket közvetlenül a talajba átadó lekötőkkel látnak el.
Erik Behrens, az Aecom kreatív igazgatója és a híd építésze szerint a csapat „a mérnöki leleményességet és az esztétikát ötvözte az elegancia egyedülálló megjelenítésében” a tervezés során. Így folytatta: „Ennek a kábeles hídnak az esztétikai vonzereje a fedélzet rendkívüli karcsúságában rejlik, amely a tartókötelekkel együtt a gravitációt megvető könnyedség és átláthatóság benyomását kelti. A fehér kötélkábelek mintázata különböző szögekből nézve folyamatosan változó moire-hatást kelt, gyönyörű kinetikus és szobrászati dimenziót kölcsönöz a szerkezetnek.”
Behrens elmondta, hogy „a csapat ambíciója az volt, hogy létrehozza ezt a mérföldkőnek számító szerkezetet, amely magával ragad és inspirál. Hatalmas erőfeszítéseket tettünk a híd vizuális minőségi szempontjainak figyelembevételére. Keményen dolgoztunk azon, hogy minden közművet elrejtsünk a zárt fedélzeten és a toronyszerkezeten belül, illetve hogy a formája a lehető legtisztább és legelegánsabb legyen. Minden apró részleten szorosan együttműködtünk mérnök kollégáinkkal, a gyártó és építő csapatokkal, és gondosan modelleztük, összehangoltuk az egyes alkatrészek színeit és felületkezelését.”
A fedélzet teljes összekötése után még sok munka vár a Gordie Howe nemzetközi hídon dolgozókra. A BNA-nak be kell fejeznie a kitámasztó kábelek megfeszítését, valamint útburkolatokat, korlátokat, illetve egy gyalogos- és kerékpárutat kell telepítenie. A híd biztonságos működéséhez szükséges műszaki- és elektromos rendszerek, ill. tartozékok telepítése is hátravan még.
A Windsor-Detroit Bridge Authority a projekt megrendelője, és vezérigazgatója, Charl van Niekerk „monumentálisnak” nevezte a fedélzeti összeköttetést. Így folytatta: „Ez az új híd a Windsor és Detroit szomszédos közösségei, egész Ontario és Michigan Állam, valamint egész Észak-Amerika között fennálló nemzetközi együttműködés fizikai megjelenítése.”
A teljes projekt magában foglalja a híd két oldalán mindkét nemzet kikötői létesítményeit, valamint az útnak az amerikai Interstate 75-ös autópályához és a kanadai 401-es autópályához való csatlakozását biztosító infrastruktúrát is. A projektre vonatkozó szerződések aláírásakor a tervezés, építés, üzemeltetés és karbantartás elfogadott költsége 5,7 milliárd $ (3,37 milliárd font) volt, de 2024 elején ez a költség 6,4 milliárd $-ra (3,78 milliárd font) emelkedett, ami 12,3%-os növekedést jelent. Emellett a BNA-nak 2024 vége előtt kellett volna befejeznie a projektet, de ez most 10 hónappal későbbre, 2025 őszére tolódott.
Kép: Wikipédia / Matt Moniz
