160 éve, 1860. május 1-én született a századforduló és a századelő egyik legjelentősebb mérnöke, a vasút-, híd- és vízépítés neves képviselője, a vasbeton-építészet úttörője és hazai megteremtője, akit a magyar mérnökök közül elsőként, 1901-ben avatták műszaki doktorrá. Zielinski Szilárd nagyon sokat tett a mérnöki kamara megalakításáért, az alkotó mérnöki tevékenység elismertségének társadalmi rangra emeléséért. Több évtizedes kitartó munkával elérte a kamara megalakításának lehetőségét biztosító törvény megalkotását.
Képes Gábor okl. építőmérnök, okl. gazdasági mérnök
Kezdetek
Édesapja, Zielinski Szaniszló lengyel nemesi családból származott, fiatalon Magyarországra emigrált, édesanyja Böhm Terézia. Zielinski Szilárd 1860. május 1-én született a Szatmár megyei Mátészalkán, ahol szülei átutazóban voltak. Testvérei, Erzsébet és Ferenc ikergyermekként két évvel voltak idősebbek. Születése körüli érdekességként említjük, hogy abban az időben Mátészalkán nem volt római katolikus anyakönyvezés, ezért a Mátészalka melletti nyírcsaholyi egyházi anyakönyvbe Constantinus keresztnévvel jegyezték be.
Gimnáziumi tanulmányait Gyöngyösön, majd Budapesten, a II. kerületi főreáliskolában végezte, ahol még nem tűnt ki társai közül. 1878-ban érettségizett, majd a Műegyetemen tanult tovább, ahol szigorú következetességgel igyekezett bepótolni ismereteinek hiányát, a tanulmányi szünetekben pedig építkezéseken gyakornokoskodott. Kitűnő minősítésű mérnöki oklevelét 1884. április 30-án szerezte meg.
1882-1888 között a Műegyetem Út-, Vasút-építéstani Tanszékén dolgozott tanársegédként. Tanulmányi eredménye, tudása, rátermettsége alapján – az egyetemi tanács javaslatára – 1885-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter kétéves külföldi tanulmányútra küldte állami ösztöndíjjal. A tanulmányút két éve alatt, Ausztriában, Bajorországban, Svájcban és Franciaországban megfigyelte a vasutak építését, az üzemi igényeknek megfelelő felszerelését, a biztonsági berendezéseket. Több hónapon át dolgozott Párizsban, az Eiffel tervezőirodában és a gyárban, ahol akkoriban készültek az Eiffel torony tervei. (A torony tervezéséről és annak erőtani számításáról ő számolt be először Magyarországon a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyének 1888. évi 1., 2. és 3. számában.)
Kőhidak építését Franciaországban, a városi vízellátás és csatornázás tervezését, építését, valamint a csatornavíz hasznosítására szolgáló berendezéseket Münchenben, Párizsban és Amszterdamban tanulmányozta.
Mérnökvállalkozó (1889-1919)
1889-ben tanárai és barátai támogatásával mérnökirodát nyitott, amely elsősorban vasúti nyomjelzéssel, kitűzéssel, vasútvonalak tervezésével és építésével, később hidak és egyéb mérnöki létesítmények tervezésével és kivitelezésével foglalkozott. Munkássága egybeesett a nagy vasútépítkezések időszakával. Saját és munkatársai munkájának eredményeként – 1889-től a századfordulóig – mintegy 1400 km vasútvonal nyomjelzését, kitűzését végezték el, és 63 nagyobb híd terveit dolgozták ki a Duna, Tisza, Maros, Temes, Olt és Vág folyókon. A hídépítéseknél 17 esetben bízták meg a kivitelezési munkálatokkal is. Itt csak egynéhány munkáját említjük:
- a csengeri 105 m hosszú mérlegtartós közúti Szamos-híd tervei és építése,
- a Hollód-Kötegyán-Vésztői (110 km), a Karánsebes-Hátszegi (90 km), Kecskemét-Fülöpszállási (42 km), Szendrő-Tornai (33 km) helyiérdekű vasutak tervezése,
- a 12 km hosszú Szepesbéla-Podolini helyiérdekű vasút, a 130 km hosszú Debrecen- Füzesabony- Polgári helyiérdekű vasút összes épületének építése,
- építette a 40 m hosszú busóczi vasúti hidat a Busócz-patakon, a 105 m hosszú fahidat a Temesen Gavosdia mellett, a 145 m hosszú, háromnyílású apátfalvi közúti Maros-hidat; a négynyílású, 210 m hosszúságú közúti Temes-hidat; a háromnyílású, 100 m hosszú nagybocskói közúti Tisza-hidat.
Az 1896-i országos millenniumi kiállítás alkalmából Budapesten megtervezte és megépítette a városligeti közúti hidat. Ezen munkájáért megkapta a királytól a „Koronás arany érdemkereszt” kitüntetést. Szerbiában végzett műszaki munkájáért a szerb király 1901-ban a „Szent Száva” renddel tüntette ki.
Vállalkozói tevékenysége nem akadályozta abban, hogy tudományos és oktatói tevékenységet is folytasson. 1901-ben, amikor a doktori cím megszerzése a mérnökök részére is lehetővé vált, Zielinski kidolgozta doktori értekezését „Budapest forgalmi viszonyainak rendezése és a központi fővasút” címmel, és elsőként szerezte meg Magyarországon a mérnökdoktori címet. Disszertációjában a fővárosi pályaudvarokat kötötte össze a föld alatt, lényegében a mai észak-déli metró vonala szerint.
A vasbetonépítés úttörője
Amíg az 1889-es párizsi világkiállításon az Eiffel-torony még az acél uralmát hirdette, az 1900. évi párizsi expón megjelent a vasbeton, mint a vas versenytársa az építészetben. (A világkiállítás két gyönyörű pavilonja – a Grand Palais és a Petit Palais – több mint 100 éve hirdeti egyrészt Hennebique építész zsenialitását, másrészt a vasbeton létjogosultságát az építészetben.) A vasbetonépítésnek Magyarországon is a párizsi világkiállításon tapasztaltak adtak jelentős lökést. Nálunk három rendszer terjedt el: a Monier-, a Wünsch- és a Hennebique-féle rendszerek. Zielinski a világkiállításon ismerkedett meg a Hennebique szabadalommal, majd licenszjogot kapott a francia építészirodától vasbetonszerkezetek építésére. A szabadalom magyarországi képviselőjeként kezdetben francia tervek segítségével és francia szakmunkások közreműködésével dolgozott, rövidesen azonban függetleníteni tudta magát a Hennebique irodától. Tervezőirodáját kiváló mérnökökből szervezte át, szegedi ácsokból pedig kitűnő munkásbrigádot állított össze, akik a francia szakmunkásoktól hamar eltanulták a vasbetonépítés minden fortélyát.
Néhány kisebb műtárgy után 1902-ben három közúti híd, egy gazdasági épület, katonai raktár, 23 m magas obeliszk épült (szegedi Bertalan emlékmű), és tervei alapján elkészült a kőbányai víztorony.
Az évek során számtalan mérnöki létesítményt tervezett és épített meg vasbetonból:
- víztornyok: a szegedi (1904) ma is látható a Szent István téren, a beocsini, a szolnoki és – talán nem elfogultság – a legszebb Budapesten, a Margitszigeti (1911).
- a vasútépítésekhez kapcsolódó csarnoképületek: pl. az Arad-Csanádi vasút huszonnégy állásos mozdonyszíne, áruraktárak Miskolcon, Ohat-Pusztakócson, Battonyán és máshol, gabonatárolók stb.
- csarnokszerkezetek, középületi magas-építmények, vízi műtárgyak sora jelzi, hogy a századforduló első évtizedeiben a vasbetonszerkezet a hazai építészetben Zielinski révén nemcsak meghonosodott, de most már a mérnökök Európából Magyarországra tekintettek.
Az oktató (1888-1924)
A gyakorlati munka, a tervezési és építési vállalkozása mellett Zielinski mindig megmaradt oktatónak. Meghívott előadó volt a Műegyetemen, az 1888/89-es tanévtől a vasútépítési enciklopédia oktatására kérték fel, majd az 1889/90 tanévtől a hídépítéstani szerkesztések vezetését bízták rá. A Királyi József nádor Műegyetem Tanácsa 1897 júniusában egyetemi magántanárrá nyilvánította „helyi érdekű és iparvasutak tervezéséből és építéséből”, majd 1903-ban megadták a jogot, hogy a Műegyetemen a vasvázas beton építéséről magántanárként tarthasson előadásokat.
Folyamatosan részt vett a tudományos életben is, számtalan hazai és külföldi tartott előadást, és rendszeresen publikált a szakfolyóiratokban. 1906. május 5-én, a Műegyetem Út-, Vasút-építéstani Tanszékének nyilvános, rendes tanára lett – Kisfaludi Lipthay Sándor utódaként.
1906-ban kinevezték az Országos Középítési Tanács tagjává, 1907-ben a Vízügyi Műszaki Nagytanács és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tagjává. Egyetemi tanári évei alatt szinte az ország minden fontosabb műszaki kérdése közvetlenül vagy közvetett úton eljutott Zielinski Szilárdhoz. Az épülő Duna-hidak, a Lánchíd rekonstrukciója, a budai alagút víztelenítése, a nagyvasúti rendező pályaudvarok, a helyi érdekű vasutak üzemvitelének kérdései mind olyanok voltak, amelyek döntéseinél irányadó véleményének jelentős befolyása volt.
Munkájának alapjai az igényesség, a célszerűség és az esztétikum voltak. Tervei és munkái méltán váltották ki a kor elismeréseit: 1908-ban a lipcsei nemzetközi építészeti kiállításon vasbetonépítményeinek terveit Lipcse város aranyéremmel tüntette ki. Ugyanebben az évben Londonban tervei díszoklevelet kaptak. 1913-15-ben vezetőként vett részt a Lánchíd átépítési munkájában, mely tevékenységét a Kisfaludy Társaság Greguss-díjjal jutalmazta. 1920-ban az Országos Középítési Tanács elnökévé, a következő évben a Közmunkák Tanácsának elnökévé nevezték ki. Az I. világháború alatt a hadvezetőség sok esetben kérte ki tanácsát műszaki ügyekben, bejárta az északi harctereket. Lengyelországban eredményesen vett részt egy hidász probléma megoldásában. Ezen érdemei elismeréseként a király 1917-ben mérnök alezredessé nevezte ki.
1921-ben kormánybiztosnak nevezték ki a dunai nagy kikötőépítő kirendeltség élére. Élete végéig felügyelte a Csepeli Kereskedelmi és Szabadkikötő építését.
Egyetemi oktatóként egyike volt a legkiválóbbaknak: élénk előadóstílusa, széles gesztusai, lelkesedése és igényessége felkeltették a hallgatók érdeklődését és magával ragadták őket. Még a legegyszerűbb műszaki feladatot is érdekesen tudta előadni, bemutatni. Nemcsak tanította az egyetemi ifjúságot, de nevelte is őket, foglalkozott a hallgatók érdekeivel a katedrán túl is. Megalakította a Műegyetemi Atlétikai és Futball Clubot (MAFC), nagy diákotthon létesítését is tervezte, ám az anyagi források hiánya miatt ezt már nem tudta megvalósítani.
Zielinski és a mérnöki kamara
Amikor 1906-ban beteljesedett élete egyik legfőbb vágya, és a Műegyetem kinevezett egyetemi tanára lett, alkalma nyílt arra is, hogy részt vegyen azokban az országos mozgalmakban, amelyek a technikai műveltség fejlesztését és a technikai tudás érvényesülését célozták. Megújult energiával látott hozzá a mérnöki kamara megalapításához, és küzdött érte élete végéig. 1911-ben a Magán Mérnökök Országos Szövetsége örökös, tiszteletbeli tagjának választotta, miután éveken keresztül ezen egyesület elnöki tisztét töltötte be. 1917-ben előadója a Miksa királyi herceg elnökletével tartott országos mérnökgyűlésnek, amely a Műegyetem aulájában a mérnöki kamara megvalósítása érdekében ült össze.
A Tanácsköztársaság bukása után a Magyar Mérnök és Építész Egylet Zielinskit választotta meg elnökévé, majd mikor egészségi állapota megromlott, 1923-ban az Egylet tiszteletbeli tagjává választották. A magyar parlament 1923 tavaszán fogadta el a XVII. sz. törvényt, melynek alapján mód nyílt a mérnöki kamara megalakítására. A kamara 1924. március 8-12-én tartott alakuló ülésén – hálából és tiszteletből – a már megromlott egészségi állapotban lévő dr. Zielinski Szilárdot választotta első elnökéül. Több mint egyórás elnöki beszéde egyben tudományos végrendelete is volt. 1924. április 28-án, szellemi erejének teljében távozott az élők sorából a magyar mérnöktársadalom egyik legkiválóbb alkotója.
Társadalmi elismertségére jellemző, hogy a Műegyetem aulájában felravatalozva búcsúzhattak el tőle tanítványai és tanártársai, a főváros díszsírhelyet adományozott a Kerepesi temetőben. Temetésén szinte az egész kormány megjelent, József főherceg is elkísérte utolsó útjára. Ma is látható síremlékét nagy gyászünnepély mellett 1932. október 19-én avatták fel. Síremlékét Bory Jenő építész-szobrász készítette. Halálának 70. évfordulóján a Műegyetem kertjében elhelyezték mellszobrát, mely testvére dédunokája, Zielinski Tibor szobrász alkotása. Szegeden a Szent István téri mérnökpanteonban az elsők között állítottak szobrot Zielinskinek. Alkotómunkáját a Magyar Örökség Bizottság 2004 szeptemberében Magyar Örökség díjjal ismerte el, neve bekerült a Magyar Örökség Aranykönyvébe.
Egykori lakóházán, a Budafoki út 3. sz épületen emléktábla őrzi emlékét, 1994. óta pedig a Margitszigeten egy róla elnevezett sétány hívja fel rá az arra járók figyelmét. A magas színvonalú mérnöki és kamarai tevékenység elismerésre 2000-ben alapított kitüntetést a Magyar Mérnöki Kamara róla nevezte el.
Zielinski, az ember
1894. december 1-jén vette feleségül Dabasi Halász Irmát. Felesége visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az igényesség, a szépérzék volt jellemző Zielinskire, a magánemberre is. Megjelenésében pedáns, a társasági életben is kellemes megjelenésű, táncolni is szerető, a magyar zenét kedvelő társ volt. Felesége több konferenciára is elkísérte, sok barátjuk volt mind belföldön, mind külföldön. Házasságuk gyermektelen maradt, így tudását, emberszeretetét, emberi tartását ifjú tanítványainak adta át, rájuk hagyományozta.
Zielinski Szilárd születésének 160. évfordulóján a mérnöki szakma, az egész mérnöktársadalom joggal adózik méltó tisztelettel az előtt a mérnöktárs emléke előtt, aki évszázadokra jelölte ki a szakma követendő hitvallását és hirdette a mérnöki tudomány egyenlőségét a tudományágak sorában.
Zielinski és Mátészalka
Mátészalka helytörténésze, Nyéki Károly 1977-ben írt megemlékezést a Kelet-Magyarország napilapban, melyben felhívta az olvasók figyelmét a város híres szülöttjének mérnöki munkásságára. 1985. április utolsó napján a mátészalkai vasutasság – a helyi MÁV Üzemi Közművelődési Bizottság szervezésében – felavatta dr. Zielinski Szilárd emléktábláját a MÁV Pályafenntartási Főnökség épületének homlokzatán., az emléktábla azóta a régi MÁV állomás épület keleti falán áll és hirdeti a város szülöttének emlékét.) 2004-ben – állampolgári jogon – javaslatot tettünk és aláírást gyűjtöttünk, hogy a Magyar Örökség Bizottság ismerje el Zielinski Szilárd munkásságát a Magyar Örökség részének. A kezdeményezést a város önkormányzati testülete is írásban támogatta, és – többek között – ennek eredménye volt, hogy 2004 szeptemberében dr. Zielinski Szilárd mérnöki tevékenysége Magyar Örökség díjban részesült.
Ugyancsak 2004 szeptemberében Mátészalkán, a Szatmári Múzeumban két lelkes mérnök, dr. Kerekes Imre Zielinski-díjas építőmérnök és jómagam szervezésében állandó kiállítást állítottunk össze Zielinski Szilárd életéről és munkásságáról. A tárlatot megtekintette a Zielinski család leszármazottja, Zielinski Szilárd és felesége is. Ezután született meg a gondolat, hogy fiuk, Zielinski Tibor szobrászművész szívesen elkészítené a városnak Zielinski szobrát. A település vezető testülete, a megyei mérnöki kamara eredményes összefogásával és a szobrászművész Zielinski Tibor felajánlásával 2006. augusztus 29-én a Mátészalkai Fényes Napok nyitóprogramjaként dr. Zielinski Szilárd emlékülést tartottunk a területi kamara elnökségének részvételével. A méltató beszédet Fejér László, az MMK Történeti Bizottságának elnöke tartotta, majd Mátészalka város akkori polgármestere, Bíró Miklós, valamint az MMK alelnöke, Holló Csaba felavatta dr. Zielinski Szilárd köztéri szobrát.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mérnöki Kamara 2010. május 3-án, a mátészalkai Szatmári Múzeumban tartott emléküléssel ünnepelte Zielinski Szilárd születésének 150. évfordulóját.
Ma már Mátészalkán is ismerősen cseng dr. Zielinski Szilárd mérnök neve, és szinte mindenki tudja, hogy ő volt a hazai vasbetonépítés atyja. Zielinski egész életműve és szellemi végakarata azt sugallja az utána jövő mérnökgenerációknak, hogy a mérnöki tudás és alkotás az egyetemes emberi kultúra fontos része, ahogy az is, hogy elismerést és rangot szerezzünk a kiemelkedő mérnöki teljesítményeknek és alkotóiknak.
Utószó helyett
Zielinski Szilárddal kapcsolatban a szakirodalmat olvasók előtt két érdekesség hozakodik elő:
Halálának időpontja: a Magyar Életrajzi Lexikon helytelenül 1924. április 24-ben jelöli ezt meg, és ezt sok Zielinskivel foglakozó írás átveszi. A család jóvoltából rendelkezésemre áll gyászjelentése, ez alapján a halál időpontja: 1924. április 28.
Dr. Zielinski Szilárd „i”-vel, vagy „y”-al (az anyakönyvben ugyanis az apja nevét y-al írták): saját kezű aláírása (1907-ből) dr. Zielinski; az általa alapított iroda pontos elnevezése: DR ZIELINSKI SZILÁRD MÉRNÖK, MŰEGYETEMI TANÁR VASVÁZAS BETON ÉPÍTMÉNYEKET TERVEZŐ IRODÁJA. BUDAPEST, V. ALKOTMÁNY U 31.
Fogadjuk el azt a verziót, amit ő magáénak vallott!
A Zielinski iroda jelentősebb munkái
Hidak tervezése és építése:
- 65 m hosszú – egy nyílású – rudnói közúti Garam-híd építése (1890)
- 84 m hosszú – háromnyílású – verbói közúti Vág-híd építése (1890)
- Újpest melletti vasúti Duna-híd tervezése (1891)
- 210 m hosszúságú közúti Temes-híd építése (1891)
- 100 m hosszú nagybocskói közúti Tisza-híd építése (1891)
- Marosújvári közúti-vasúti híd tervezése (1892)
- 214 m hosszú – négynyílású – öcsödi közúti Hármas-Körös-híd építése (1892)
- 65 m hosszú ráckevei közúti Kis-Duna-híd építése (1892)
- 105 m hosszú csengeri közúti Szamos-híd tervei és építése (1893)
- 40 m hosszú busóczi vasúti híd építése (1893)
- 145 m hosszú – háromnyílású – apátfalvai közúti híd építése a Maroson (1894)
- 84 m hosszú – háromnyílású ívhíd építése – a Budapest városligeti tó fölött
- Trencsényi közúti Vág-híd tervezése (1896)
- 250 m hosszú radnai vasúti Maros-híd építése (1896)
- 200 m hosszú nagy-bittsei közúti híd építése a Vágón (1899)
- Nisi közúti lánchíd tervezése a szerb király megbízásából (1900)
- Több vasbeton kisvasúti patak-híd és felüljáró (1903-1907)
- 180 m hosszú hosszúvölgyi vasúti viadukt tervezése és építése (1907)
- 60 m nyílású vasbeton ívhíd tervezése és építése a Brassó-fogarasi vasútvonalon (Sinkai vasúti viadukt, 1908)
Egyéb műtárgyak és építmények
- Alagi lóversenypálya, 400 m3-es víztorony tervezése és építése (1899)
- 350 m3-es vasbeton víztorony tervezése és építése Kőbányán (1902)
- Miskolc élelmiszerraktár terve (1902)
- Huszonnégyállásos mozdonyszín építése az Arad-Csanádi vasútvonalon (1904)
- Vasbeton víztorony tervezése és építése Beocsinban (1904)
- Vasbeton víztorony tervezése és építése Szegeden (1904)
- MAVAG telepén daruszerelő és motor műhelycsarnok tervezése és építése (1904-1905)
- Bökényi duzzasztómű vasbeton szerkezetű hajózó zsilip tervei és építése (1905)
- Budapesti Zeneművészeti Főiskola vasbeton mennyezetének terve (1906)
- Fiumei Kivándorlók házának tervezése (1910)
- Vasbeton víztorony tervezése és építése Budapest Margitszigeten (1911)
- Budapest Horváth Mihály téri távbeszélő központ tervezése (1915, Ray Rezsővel)
