Dr. GABOS GYÖRGY 1924 – 2021
Hosszú, viszontagságos és gazdag életének 97. évében elhunyt Dr. Gabos György, akinek mérnök szakmai közreműködése kikerülhetetlen volt a 20. század második felében. Érettségi után az érvényes törvények következtében nem tanulhatott tovább, de a II. Világháború után azonnal beiratkozott a Műegyetem Mérnöki Karára. Abban az időben felvételi vizsga nem volt, a beiratkozás feltétele az volt, hogy pár napig romeltakarítást kellett végezni és a munkavégzésről adott igazolással be lehetett iratkozni az egyetemre. A Mérnöki Karon az út- vasútépítő szakot választotta. Még diplomázás előtt demonstrátorként, az 1949-ben megszerzett diploma után tanársegédként dolgozott az egyetem Geodéziai Tanszékén. Az egyetemi fizetésből már akkor sem lehetett megélni, állást keresett és kapott a Földmérő és Talajvizsgáló Irodánál. 1950. évi munkába állásakor a talajmechanikai részleghez került, amely viszonylag friss tudományág volt, be tudta magát dolgozni egy olyan tudományágba, aminek alig volt magyar művelője és hosszú tapasztalattal rendelkező mérnöke. A vállalatnál végigjárta a teljes hierarchiát. Kezdte a laboratóriumban, aztán következett helyszíni fizikai munka, amikor kézi erővel kellett még végezni a mintavételeket. Rövidesen osztályvezető-helyettes, osztályvezető és irodavezető lett, majd 1957-ben igazgatóvá nevezték ki, amely pozíciót 30 éven át látta el az 1100 fős vállalatnál. Mint vállalatvezető a folyamatos fejlődésre, modernizálásra, az egyének, a dolgozók szakmai fejlődésének elősegítésére törekedett. Létrehozta a Környezetföldtani Osztályt és megszervezte a vállalat környezetvédelmi tevékenységét. Az akkori gyakorlat szerint a cégeket különböző címekkel látták el, így a vállalat tizennyolcszoros élüzemi és kiváló vállalati címet nyert el. Pályája során számtalan egyéni kitüntetést is kapott, köztük kétszer a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. 1966-tól 31 éven át tanított az YBL Miklós Építőipari Főiskolán, tantárgyai az alapozás, a talajmechanika és a környezetvédelem voltak, angol nyelvű kurzusokat is tartott. Tantárgyait az általa írt főiskolai tankönyvekből tanította. A Főiskola posztgraduális szakmérnököket is tanított. Kimagasló oktató nevelői tevékenységéért négy alkalommal érdemelte ki az YBL Miklós Emlékplakettet. A Főiskola Államvizsga Bizottságának évtizedekig volt elnöke. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) elnökségének hosszú éveken volt tagja. 1964 és 1972 között a 10.000 tagot számláló Építőipari Tudományos Egyesület főtitkára, majd 1972-1976 között alelnöke volt. Az Egyesület 1997-ben örökös tagjává választotta. Igazságügyi szakértő volt és nagyon sok szakértői munkát végzett bíróságok megbízásai alapján. Szakértőként dolgozott a talajmechanika, az alapozás és a környezetvédelem, valamint a mérnökgeológia területein. Az aszódi veszélyes hulladéktározóval kapcsolatos szakértői tevékenységért elsőnek kapta meg az Ipar a Környezetért Alapítvány 1991-ben létrehozott alapítványi díjának aranyérmét. Több szakmai folyóirat szerkesztőségében dolgozott (Geodézia és Kartográfia, Műszaki tervezés, Alapozás). A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetében angol és magyar nyelven is tartott előadásokat. Szakirodalmi munkássága kb. 150 szakcikk, 10 főiskolai jegyzet és 4 angol nyelvű UNESCO tanfolyami jegyzet. Már nyugdíjasként dolgozott a Környezetvédelmi Minisztérium Kutatási Főosztályán, részt vett a G10 Környezetgazdálkodási Kutatási Program kidolgozásában és beindításában. Ezt a szakmai munkát később még folytatta az Építéstudományi Intézetben is. Halálát az egész mérnöktársadalom gyászolja.
KARSA ÁLMOS 1947 – 2021
1971-ben a BME Építészmérnöki Karáról építészmérnöki diplomával a zsebedben első munkahelyeiden tervezőként dolgoztál, majd 1974-ben kerültél a ZÁÉV Építőipari Zrt. jogelődjéhez, a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalathoz, ahol egészen nyugállományba vonulásodig dolgoztál. Először főépítésvezető-helyettes voltál Keszthelyen, majd 1979. július 1-től az akkor újonnan megalakított műszaki előkészítési osztály vezetőjévé neveztek ki a ZÁÉV zalaegerszegi központjába. Irányítói-szervezői készségeidre, valamint nagyfokú elméleti-mérnöki tudásodra tekintettel 1989-ben műszaki-termelési igazgatói beosztásba léptél előre. A különböző vállalati átszervezések után előbb termelési igazgatóként, majd műszaki igazgatóként végezted munkádat a rád jellemző alapossággal, tudatos megfontoltsággal.
Szakmai tevékenységed nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a ZÁÉV piaci pozícióját megőrizve napjainkban is a hazai magasépítő társaságok egyik legjelentősebbike maradhasson.
Kimagasló mérnöki munka fűződik nevedhez: az alagútzsalus építési technológia fejlesztése, vállalati innovációja, amelyek a tapolcai „Y” házaknál kezdődtek, és a leglátványosabban zalaegerszegi Csipke-házakban teljesedtek ki. Felelős műszaki vezetői irányításoddal több épület valósult meg, amelyekre büszkék vagyunk. E nagyszerű, sokszínű és magas igényű műszaki tevékenység mellett egyre szélesedő látóköröd és a fáradhatatlan munkabírásod további feladatok elvégzésére ösztönzött. Meghatározó szereped volt a Zala Megyei Mérnöki Kamara alapításában, melynek 1996-2009 között elnöke voltál. A Magyar Mérnöki Kamara elnökségének munkájában is – 2005-2013 között két ciklusban – részt vettél. Ugyanilyen határozott volt a munkád az MMK Építési Tagozat elnökségében (2013-2017), valamint az Építéstudományi Egyesület alelnökeként.
35 éven át tartó mérnöki munkád során nap mint nap bizonyítottad vezetői rátermettségedet. Pályafutásod során több alkalommal kaptál Kiváló Dolgozó elismerést, Igazgatói Dicséretet, részesültél Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben, 2007-ben az MMK Zielinski Szilád-díjjal jutalmazott. 2009-ben – mint nyugalmazott műszaki igazgató – megkaptad a Lechner Ödön-díjat, 2019-ben pedig az Építők Napja alkalmából miniszteri elismerésben részesültél.
ZÁÉV Építőipari Zrt. vezetése és munkatársai
BABÓS GYULA 1952 – 2020
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy korához és aktívan élt életéhez mérten méltatlanul korán, 2020. november 24-én, életének 68. évében eltávozott közülünk Babós Gyula, a Pro Urbe Kft. alapítója és igazgatója, a Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja, az MMK Építési Tagozatának elnökségi tagja, a Terület és Településrendezési Szakosztály megalapítója és haláláig vezetője.
Egyetemi tanulmányait a BME Építőmérnöki Kar, Közlekedés-építőmérnöki Szakán, mint okl. építőmérnök 1977-ben fejezte be. Ezután a BME Szakmérnök képzésének keretében, mint városi forgalomtervezési szakmérnök szerzett másod-diplomát.
Pályáját 1977-ben a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalatnál kezdte, ahol városi közlekedéstervezés, utak, csomópontok építésének, vízelvezetésének tervezése, szakmai szoftver készítése volt a feladata, ezek közül kiemelkedett, hogy kezdő mérnökként is kiemelkedő szerepe volt a Flórián téri közúti felüljáró tervezésében.
1981-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Regionális irodájára került, ahol az egyik jelentős munkája a Gönyűi kikötő tervezése volt. Innen áthívták a Mérnöki irodára, ahol egészen 1990. év végéig dolgozott. A közlekedés tervezésnek sokféle szakterületét művelte, ezek között települések általános és részletes rendezési terveihez közlekedési munkarészek, közlekedésfejlesztési tervek, forgalomcsillapítási tervek, út engedélyezési- és kiviteli tervek készítését. Néhány év után kinevezték a Közlekedéstervezési Osztály osztályvezetőjének.
1990 végén alapította társaival a Pro Urbe Mérnöki és Városrendezési Kft-t, melynek tulajdonosa és igazgatója volt egészen haláláig. Eleinte az ügyvezetés mellett tervezési és kutatási munkákban is részt vett, de ahogy nőtt és fejlődött a cég, egyre inkább lekötötte idejét a vállalkozás irányítása. Ez a helyszín volt, ahol igazán kiteljesedhetett a vezetői és szervezői képessége. Az általa vezetett cég jelentős sikereket ért el, két fontos nemzetközi díjat is kapott: a megvalósult Hűvösvölgyi intermodális csomópont tervezéséért, a Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetségtől és az ECPT-CEU különdíját Nagykanizsa városközpont forgalom csillapítási tervéért.
Mindig nyitott volt a közlekedéstervezési szakma sorsa és általános kérdései iránt. Lelkén viselte, hogy az általa vezetett cég ne kizárólag tervezzen, hanem kutatás-fejlesztési feladatokat is végezzen. Ezek közül az ezredforduló környékén robbanásszerű fejlődésnek induló bevásárlóközpontok közlekedési hatásának kutatása és hatásainak szimulációs prognosztizálása volt az egyik több éven keresztül végzett munka, amely különösen kedves volt számára. Hasonlóképpen a szakma iránti elkötelezettségét mutatta a személyesen, vagy az általa vezetett cégen keresztül a különböző tervezési segédletekhez, útmutatókhoz való szakmai hozzájárulás.
Alapító tagja volt az Új Magyar Mérnöki Kamarának, ahol áldozatkész tevékenységet folytatott. Megalakította a Terület és Településrendezési Szakosztályt és hosszú éveken át, egészen a haláláig sikeresen vezette azt. Az Építési Tagozat elnökségének tagja volt, és számtalanszor nyújtott segítséget a Kamarának különböző feladatok ellátásában.
Nem feledkezhetünk meg valamiről, ami számára nagyon fontos volt, amiből erőt merített a sokrétű szakmai tevékenységéhez; a sportról. Fontos volt és büszke volt rá. Fiatal korától kajakozott, kézilabdázott, később évtizedeken át hobby szinten focizott, szabadidejében rendszeresen futott. Kollégáival sikeresen részt vett váltóban az első Bécs-Budapest szupermaraton lefutásában. Amikor tehette ment hegyet és sziklát mászni: ennek során feleségével megmászták a Mont Blanc-t, de mászott Horvátországban, Ausztriában és Dél Amerikában is. Ha nem volt éppen mód kint a természetben, akkor munka után mászóteremben.
Erős volt, de az igazi maratont az élet hozta számára és több mint tízéves küzdelem után a betegség legyőzte.
Nyugodj békében, az emlékedet megőrizzük.
ZAJOVICS ANDRÁS 1953-2019
Nagyon fiatalon, 2019. augusztus 26.-án életének 66. évében eltávozott közülünk Zajovics András, a Kasib Mérnöki Iroda Kft. egyik alapítója, ügyvezető igazgatója. A Magyar Mérnöki Kamara Építési Tagozatának Terület és Településrendezési Szakosztályának egyik megalapítója és haláláig elnökségi tagja.
Egyetemi tanulmányait a BME Építőmérnöki Kar, Közlekedés-építőmérnöki Szakán, mint okl. építőmérnök 1977-ben fejezte be. Ezután a BME Szakmérnök képzésének keretében, 1981-82-ben a BME Építőmérnöki Karán, Útépítő-városi forgalomtervezési szakon okl. útépítő (városi forgalomtervezés) szakmérnöki oklevelet szerzett, majd 1995-96-ben a BME Építészmérnöki Karán, Városépítési-Városgazdálkodási Szakon okl. városépítési és városgazdálkodási szakmérnöki képesítést kapott.
Pályafutását közlekedéstervezőként 1977-81 Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Településtervezési Iroda, Közlekedési Szakosztályán kezdte, ahonnan Jászberény VTVB városi főmérnöke lett1984-ig. Ezt követően Budapest XVIII. kerületi Tanács VB műszaki osztályvezető főmérnökeként dolgozott, majd kerületi főépítész lett, azt követően Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Városrendezési és Építészeti Főosztály Építésellenőrzési Osztályvezetője és a Városrendezési Ügyosztály Városrendezési Alosztályvezetője volt 1991-ig, a KASIB Mérnöki Manager Iroda Kft megalapításáig. Kollegájával Juhász Sándor építészmérnökkel alapították meg a KASIB Mérnöki Manager Iroda Kft-t. Az alapítók célja volt egy olyan új szemléletű szolgáltatási kör bevezetése, amely túlmutat a hagyományos építőipari és tervező cégek kínálatán.
Eleinte az ügyvezetés mellett tervezési és kutatási munkákban is részt vett, de a növekvő cég irányítása teljes embert igényelt, így a manuális tervezés bár végig megmaradt a tevékenységi körében idejét, erejét az ügyvezetői tevékenységek lekötötték, példamutató vezetője és szervezője volt a cégnek.
Munkájára számtalan elismerés kapott:
2008 –Miniszteri Elismerő oklevél: Az építők napja alkalmából kiemelkedő magas színvonalú szakmai tevékenysége elismeréséül
2013 –Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara: Hollán Ernő Díj –Kiemelkedő mérnöki, közéleti munkásságára
2016 –Miniszteri Elismerő Oklevél: Az építőmérnöki ágazatban végzett magas színvonalú munkájáér
Becsületesen, szakmája iránt mély elkötelezettséggel vezette cégét. Felesége halála megtörte és a kialakuló betegsége gyorsan legyőzte, 2019. augusztus 26.-án távozott közülünk.
Nyugodj békében, az emlékedet megőrizzük.